tag:blogger.com,1999:blog-19858960668385690562024-03-13T03:22:43.336+01:00Könyvboncolgató blogwmagdahttp://www.blogger.com/profile/05353517614513920324noreply@blogger.comBlogger225125tag:blogger.com,1999:blog-1985896066838569056.post-53250936891002381842021-11-30T21:59:00.000+01:002021-11-30T21:59:08.233+01:00 Kerry Fisher - Nem titok, amit ketten tudnak<p><u></u></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><u><a href="https://1.bp.blogspot.com/-1Wardpi0RUI/YaaQXbaaPUI/AAAAAAAACFk/czXPxi64sYEcLxKN0vPH8gAQINdlY_QnwCLcBGAsYHQ/s606/nem%2Btitok.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="606" data-original-width="400" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-1Wardpi0RUI/YaaQXbaaPUI/AAAAAAAACFk/czXPxi64sYEcLxKN0vPH8gAQINdlY_QnwCLcBGAsYHQ/s320/nem%2Btitok.jpg" width="211" /></a></u></div><u><br />Tartalom:</u><p></p><p>Susie tisztában volt vele, hogy örökké bánni fogja a döntését, mégis
megtette az elképzelhetetlent: örökbe adta a kisfiát, hogy hűtlenségét
titokban tartsa családja előtt.<br />
A terhességéről senki, a hosszú bevetésen lévő férje sem tudott, és a nő remélte, hogy ez így is marad. <br />
A család megszenvedte Susie ballépését. Az egyik lányával, Louise-szal
túl keményen, míg a másikkal, Grace-szel túl engedékenyen bánt.<br />
Danny, a férj pedig hiába imádta az asszonyt, legbelül érezte, hogy valami nem stimmel a házasságukkal.<br />
<br />
Amikor tragédia történik a családban, úgy tűnik, napvilágra kerül az
igazság. A múlt súlyos titka a nővérek kapcsolatát is próbára teszi,
hisz lehetetlen választás előtt állnak... Grace már tudja, hogy az
anyjuk milyen terhet cipelt, de vajon megértheti tette okait?<br />
Képes lesz a család szembenézni az igazsággal? El lehet felejteni a hazugságban telt éveket?</p><p><u>Véleményem:</u></p><p><b>1. Karakterek:</b></p><p>Változatos a szereplői gárda, mindegyikük egyedi és hihető volt számomra.</p><p>Susie a művészlelkű feleség és anya, aki nem képes kimutatni az érzéseit, bár nagyon szereti a családját.</p><p>Danny a sármos, könnyed férj, akit mindenki kedvel és aki fülig szerelmes zárkózott feleségébe, minden szeszélyét eltűri.</p><p>Louise az idősebbik lányuk, aki belül ugyanolyan művészlélek, mint az anyja, ám mivel Susie eltiltja az az álmától, az énekléstől, nagyon szabálykövető, kimért személyiség lesz belőle.</p><p>Grace a fiatalabbik lány, akinek mindent megengednek, még szinte gyerekként ott hagyja a szülői házat, hogy szabadon élhessen. Számomra ő volt a legkevésbé érthető karakter, így örültem a váratlan fordulatnak, hogy a regény második felét az ő szemszögéből meséli el az író, így kicsit jobban megismerhettem és megérthettem őt is.</p><p>Fontos mellékszereplő Jeanie, aki szintén örökbe adta a gyermekét és tud Susie titkáról, így ők ketten őszintén tudnak egymással beszélni az érzéseikről, a fájdalmukról, hogy el kellett hagyniuk a gyermeküket. </p><p>Összességében véve minden szereplő jól kidolgozott, még a kevésbé fontosak is valamennyire egyediek.</p><p><b>2. Cselekményszövés:</b></p><p>Részben kiszámítható volt a cselekmény, a befejezés viszont számomra meglepő volt. SPOILER: <span style="color: white;">Az, hogy az elhagyott fiú felbukkan majd és emiatt lesz némi "családi dráma", ez számomra elég egyértelmű volt már a kezdetektől, ami meglepett, az a baromi nagy happy end, amivel zárta a regényt az író: mindenki mindenkit szeret, vagy legalább elfogad és teljes a béke és boldogság Susie és Danny közt. Azért szerintem ez nem egy túl valószerű végkimenetel ilyen esetekben (évtizedekig eltitkolja egy nő a családja elől, hogy van egy fia is). Egyébként az is sejthető volt a kezdetektől, hogy Susie-t megerőszakolták, mivel annyira nagy volt a szerelem köztük Dannyvel, hogy én elképzelni sem tudtam, hogy megcsalta volna.</span><br /></p><p>Nagyobbrészt kiszámítható, viszont azért fordulatos volt a cselekmény, így engem végig lekötött a könyv.</p><p><b>3. Írói stílus:</b></p><p>Nagyon közvetlen stílusban meséli el ezt a történetet az írónő, emiatt én tudtam azonosulni a szereplőkkel, együtt tudtam érezni velük, még akkor is, ha nem értettem velük egyet. Nekem tetszett az előadásmód, könnyen érthető és olvasmányos volt.</p><p><b>4. Összességében:</b></p><p>Ha valaki szereti a családi drámákat (pontosabban fogalmazva: könyvben ilyesmiről olvasni, mert átélni nyilván senki sem szereti), akkor annak tudom ajánlani ezt a regényt. </p><p>Ha ufónak érzed magad a saját családodban, akkor megnyugtatólag hathat rád, hogy ebben a családban is mindenki az, teljesen más mindegyikük jelleme.</p><p>Érdekes olvasmány volt, de kiemelkedőnek azért nem mondanám, újraolvasni biztosan nem fogom (bár én nagyon kevés könyvet olvasok el kétszer).<br /></p><p><b>5. Tetszési index:</b></p><p>80%<br /></p>wmagdahttp://www.blogger.com/profile/05353517614513920324noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1985896066838569056.post-33065511877828005572021-10-26T22:52:00.000+02:002021-10-26T22:52:01.500+02:00John Le Carré - A kém, aki bejött a hidegről<p><u></u></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><u><a href="https://1.bp.blogspot.com/-2zDAc1KmOuI/YXhpK7ZfooI/AAAAAAAACEk/1EKinYbbheI7QXuH2U1diKakkahKBZYXQCLcBGAsYHQ/s585/k%25C3%25A9m.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="585" data-original-width="400" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-2zDAc1KmOuI/YXhpK7ZfooI/AAAAAAAACEk/1EKinYbbheI7QXuH2U1diKakkahKBZYXQCLcBGAsYHQ/s320/k%25C3%25A9m.jpg" width="219" /></a></u></div><u><br />Tartalom:</u><p></p>
<p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">Amikor Alec Leames
utolsó ügynökét is megölik Kelet-Németországban, a kémet
visszahívják Londonba. Leames úgy hiszi, annyi hosszú, sötét és
jeges év után végre bejöhet a hidegről. Ám Kontroll, a brit
hírszerzés feje mindenáron térdre akarja kényszeríteni a
kelet-német kémszervezetet. Terve megvalósításához Leamesre van
szüksége, a kémre, akit még egyszer, utoljára visszaküld a
hidegbe...
</p>
<p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;"><u>Véleményem:</u></p>
<p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;"><b>1. Karakterek:</b></p>
<p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">Tetteik által
ismerhetjük meg a szereplőket, mivel a fejébe egyiknek sem nagyon látunk
bele. Leamas gondolataiból megismerünk valamennyit, de mindegyik a
munkájával kapcsolatos, az érzelmeiről sosem esik szó. Így
legfeljebb sejthetjük, abból, ahogy viselkedik, abból, amit a
könyv végén tesz, hogy SPOILER: <span style="color: white;">szerette Lizt</span>. Sejthetjük, hogy bosszút
akar állni SPOILER: <span style="color: white;">Karlért</span>, mert a barátja volt. Biztos, hogy a munkája
az élete, hiszen kész az életét is áldozni érte.</p>
<p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">A többi szereplőt
nem ismerjük meg annyira, hogy tetteikből kitaláljuk
gondolataikat, érzéseiket, de ők nem is fontosak ennyire.</p>
<p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">Azt hiszem, azért
lett ennyire egysíkú a karakterek ábrázolása, mert a kémvilágban
senkiről nem lehet tudni, hogy kicsoda valójában és melyik
oldalon áll, ennek a "fílingjét" akarhatta megmutatni az
író. Mindenesetre így elég nehéz volt megkedvelni a szereplőket. SPOILER: <span style="color: white;">Nem különösebben érintett meg, hogy a regény végén agyonlövik Lizt és - mivel visszamegy a lányért - meghal Leamas is.</span></p>
<p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;"><b>2.
Cselekményszövés:</b></p>
<p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">Egy jó darabig nem
volt kétséges, hogy mire megy ki a játék, hiszen Leamas vállalja,
hogy megpróbálja "kiiktatni" Mundt-ot. Aztán persze
csak van egy csavar a történetben, de hogy ez mennyire volt meglepő
nekem az első olvasáskor, arra már sajnos nem emlékszem (a
mostani újraolvasáskor már nyilván nem lepődtem meg). Mivel egy kémregényben csak kell lennie valami váratlannak, így valószínűleg már első alkalommal is sejthettem, hogy kiderül SPOILER: <span style="color: white;">Mundt az angolok kémje, s valójában őt akarják "kimosdatni" a gyanúból, hogy áruló - úgy, hogy azt a "hamis" látszatot keltik, hogy a kémjük.</span></p>
<p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">Nekem egyébként
tetszett, hogy megtudhattuk, hogyan zajlik egy beszervezés, hogyan
hallgatnak ki egy kémet, stb. A cselekmény - hiába ismertem - elég
érdekes volt most is, gyorsan haladtam vele.</p>
<p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">A könyv végén van
egy hosszú, nagy mennyiségű moralizálást tartalmazó rész,
nekem ez nagyon nem illett oda, mert egészen addig egyáltalán nem
fárasztották magukat ilyesmivel a szereplők. Meg amúgy is, hadd vonja már le a kedves olvasó a maga tanulságait, ne legyünk már ilyen szájba rágósak.</p>
<p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;"><b>3. Írói stílus:</b></p>
<p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">Nem egy szépirodalmi alkotás, de a maga műfajában szerintem nem volt rossz ez a minimalista,
leíró stílus.
</p>
<p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;"><b>4. Összességében:</b></p>
<p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">Nekem első és
most, második olvasásra is elég érdekes volt a könyv, de én nem
nagyon olvasok kémregényeket, biztos, van ennél sokkal jobb, de
rosszabb is ebben a műfajban.</p>
<p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;"><b>5. Tetszési
index:</b></p>
<p style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">80%</p>wmagdahttp://www.blogger.com/profile/05353517614513920324noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1985896066838569056.post-87302514334663786902021-10-05T21:55:00.002+02:002021-10-05T21:55:21.915+02:00Andy Weir - A Hail Mary-küldetés<p><u></u></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><u><a href="https://1.bp.blogspot.com/-80jTwsd3CzU/YVysEngwsAI/AAAAAAAACDY/jxsUDB6-560l3CQx4hg0PbnT4Au-WBrMwCLcBGAsYHQ/s800/hail%2Bmary.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="573" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-80jTwsd3CzU/YVysEngwsAI/AAAAAAAACDY/jxsUDB6-560l3CQx4hg0PbnT4Au-WBrMwCLcBGAsYHQ/s320/hail%2Bmary.jpg" width="229" /></a></u></div><u><br />Tartalom:</u><p></p><p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: "Times New Roman", serif; text-align: left;">Ryland
Grace egyedül maradt: az utolsó esélyként indított küldetés
egyetlen túlélőjeként nem vallhat kudarcot, különben az egész
Föld és vele az emberiség is elpusztul. Csakhogy éppenséggel ezt
ő maga sem tudja. A saját nevére sem emlékszik, nemhogy arra,
hogy hol van, és mit is kéne tennie.</span></p>
<p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">Csak
annyit tud, hogy évekig tartó öntudatlanságból ébresztik fel,
sok millió kilométerre az otthonától, két holttest társaságában.</span></p>
<p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: "Times New Roman", serif; text-align: left;">Rylandnak
lépésről lépésre kell feltárnia a múltját. Így apránként
szembesül az előtte álló lehetetlen feladattal: a bolygó
kormányai összefogásában sebtiben összetákolt, majd az űr
mélyébe kilőtt hajó fedélzetén egymagában kell elhárítania
az emberiség kihalásával fenyegető, felfoghatatlan súlyú
katasztrófát.</span></p>
<p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: "Times New Roman", serif; text-align: left;">Ha
beszámítjuk a képletbe váratlan szövetségesét, talán még
sikerrel is járhat.</span></p>
<p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;"><br />
</p>
<p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><u>Véleményem:</u></span></p>
<p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: "Times New Roman", serif; text-align: left;">1.
Karakterek:</span></p>
<p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">A
főbb szereplők érdekesek voltak, dinamikus (sokszor vicces)
dialógusokat folytattak, és mind nagyon okosak és tudományosak
voltak. Mélyebben csak Rylandot és SPOILER:<span style="color: white;"> Rockyt </span>ismerhetjük
meg. Ennek oka, hogy a könyv Ryland szemszögéből íródott.
Ryland elég szimpatikus volt, önkritikus, realista, okos, de eléggé
magának való, mélyebb emberi kapcsolata nem volt a Földön
szerintem. SPOILER: <span style="color: white;">A diákjait én nem tekintem annak, még akkor
se, ha fontosak neki. A családjáról (gyereke egyértelműen nincs,
de szülei, testvérei azért lehetnének) az egész könyvben nem
esik szó, tehát valószínűleg nincs neki, különben néha csak
gondolna rájuk, míg az űrben sodródik (bár emlékezetkiesése
van, szóval nem biztos, hogy van róluk emléke). Rockyval viszont
barátok lesznek, és kicsit azért furcsa, hogy egy földönkívülivel
mélyebb kapcsolatot tud kialakítani, mint az emberekkel. Rockyt
ettől még nagyon bírtam, de ha már a fizikuma, külleme, a
bolygója, a bolygója légköre annyira más lett, mint az emberek
és a Föld (és tök jó, hogy ennyire más), akkor a gondolkodása
is lehetett volna más. Persze az is részben különbözött, hiszen
ő nem írt le semmit, a memóriája kb. végtelen volt, de a társas
viszonyaiban is lehetett volna más. Például lehetett volna köztük
kezdetben egy kis bizalmatlanság, de nem volt ilyen, rögtön egy
hullámhosszon voltak, kb. pár hét alatt megtanulták egymás
nyelvét és már is tök jól kijöttek egymással. De ez csak
kekeckedés, mert összességében Rocky egy elég jól kidolgozott
karakter.</span></span></p>
<p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">Rylandről
megtudjuk, hogy nagyon okos, hogy meg akarja menteni a Földet, de
hogy ezen kívül ki ő, mi ő, az nem derül ki és igazándiból
nem is fontos, hiszen itt a Föld megmentése a tét, kit érdekel a
többi?</span></p>
<p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">A
mellékszereplők közül Stratt emelhető ki, ő a hidegvérű
precizitást és intelligenciát testesíti meg, s mint ilyen, mentes
minden emberi (értsd: szokványos) tulajdonságtól. Ő is egyedi
volt, de róla is csak annyit tudunk meg, hogy nagyon okos és hogy
meg akarja menteni a Földet. A többi mellékszereplőről meg még
ennyit se, őket már szinte el is felejtettem.</span></p>
<p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: "Times New Roman", serif; text-align: left;">2.
Cselekményszövés:</span></p>
<p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">Ryland
emlékezetkieséssel ébred az űrhajón, annyira, hogy eleinte még
azt se tudja, hogy űrhajón van. Ahogy bevillant neki egy-egy emlék,
úgy nem csak az olvasó jutott új információkhoz, hanem ő is, nekem tetszett ez a cselekményszövés.</span></p>
<p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">Érdekes
volt mindkét szál, ahogy a jelenben a Föld megmentésén
ügyködött, de az emlékei is, amiből szépen lassan megtudtuk,
hogy hogyan jutott oda az emberiség, hogy Ryland lett az egyetlen
esélye a fennmaradásra... A könyv lezárása pedig meglepett.
SPOILER: <span style="color: white;">Nem gondoltam, hogy Rocky bolygóján fog maradni, biztos
voltam benne, hogy valahogy hazajuttatják. De tulajdonképpen
érthető, hogy maradt, hiszen Rocky volt az egyetlen "emberi"
kapcsolata.</span></span></p>
<p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: "Times New Roman", serif; text-align: left;">3.
Írói stílus:</span></p>
<p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">Andy
Weir stílusát már A marsiban is nagyon bírtam. Azt is egy
rendkívül okos, önkritikus, humoros, túlélő-bajnok fickó
szemszögéből írta, ahogy ezt is és lényegében az Artemist is,
csak a főszereplő ott nő volt és kicsit kevésbé volt vicces
(lehet, hogy a nőket humortalannak tartja?). Mondhatnám, hogy
unalmas, hogy nem tud máshogy írni, másmilyen karakter szemszögébe
belehelyezkedni, de igazándiból nekem ez tetszik, nagyon
szórakoztató és olvasmányos könyveket produkál így, szóval
minek is csesztetném azzal, hogy írjon másként? Lehet, hogy az
sokkal kevésbé lenne szórakoztató, sőt biztos is.</span></p>
<p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">4.
Összességében:</span></p>
<p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">Tudományos
szemszögből nagyon jól kidolgozott könyv (gondolom legalábbis,
mivel érteni nem értek ahhoz a sok okossághoz, ami le van írva a
könyvben, de hihetőek voltak a fizikai, kémiai, biológiai
leírásai és okfejtései), és egyúttal szórakoztató is, ami
szerintem szép teljesítmény az írótól.</span></p>
<p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">A
karakterek szerethetőek voltak, mivel semmi negatívum nem derül ki
róluk a könyvben, hacsak az nem, hogy SPOILER: <span style="color: white;">Ryland nem magától
indul az öngyilkos küldetésre, hanem rákényszerítik, mivel ő
egy beszari alak valójában. De én ezt sem értékeltem negatív
tulajdonságként, simán csak emberiként. És Rockyn kétszer is
segít, pedig azokba simán bele is halhatna, szóval ő egy jó
ember akkor is. </span>A szereplők viccesek is voltak, okosak is, szóval
nagyon rendben voltak (max. az egyoldalúságukat kifogásolhatnám).</span></p>
<p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: Times New Roman, serif;">Nekem
nagyon tetszett az a pozitív szemlélet, ami Rylandet jellemezte,
hogy soha nem adta fel. SPOILER: <span style="color: white;">Ebben nyilván szerepe volt annak
is, hogy barátra lelt Rocky személyében, na de akkor is dicséretes
mindkettejük kitartása.</span></span></p>
<p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: "Times New Roman", serif; text-align: left;">5.
Tetszési index:</span></p>
<p align="justify" style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;"><span style="font-family: "Times New Roman", serif; text-align: left;">95%</span></p>wmagdahttp://www.blogger.com/profile/05353517614513920324noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1985896066838569056.post-38832313185898772812020-09-30T22:34:00.001+02:002020-09-30T22:34:14.878+02:00Naomi Alderman – Hatalom<p><a href="https://1.bp.blogspot.com/-tsTqPOe_vXQ/X3Tq2_vS6UI/AAAAAAAABuQ/P6nfuwIyKtEcLjvLcPhadAiamKWxZCAjACLcBGAsYHQ/s500/hatalom.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; display: inline !important; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="326" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-tsTqPOe_vXQ/X3Tq2_vS6UI/AAAAAAAABuQ/P6nfuwIyKtEcLjvLcPhadAiamKWxZCAjACLcBGAsYHQ/s320/hatalom.jpg" /></a></p><p class="MsoNormal"><u>Tartalom:<o:p></o:p></u></p>
<p class="MsoNormal">A nők a világ minden táján felfedezik, hogy különös erővel
rendelkeznek.</p>
<p class="MsoNormal">Ujjuk egyetlen érintésével képesek szörnyű fájdalmat okozni,
sőt: gyilkolni is.</p>
<p class="MsoNormal">A férfiak pedig rájönnek, hogy kicsúszott a kezükből az
irányítás…</p>
<p class="MsoNormal">Elérkezett a Lányok Napja, de vajon hogyan fog véget érni?</p>
<p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">(Forrás: bookline.hu)<o:p></o:p></i></p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal"><u>Véleményem:<o:p></o:p></u></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b>1. Karakterek:<o:p></o:p></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Majdnem az összes fontosabb szereplő agresszív és hataloméhes ebben a
könyvben. Tunde – az egyetlen férfi köztük – nem ilyen, ő csak megfigyel és
dokumentál.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Mondhatnánk, hogy a nők többsége csak revansot vesz a férfiakon, a múltban
elszenvedett sérelmeiért. De így pont olyanok is lesznek, mint amilyenek a
férfiak voltak, amikor még ők voltak az erősebb nem. Nekem ez volt a könyv
egyetlen tanulsága: a nők semmivel sem lennének különbek a férfiaknál, ha náluk
lenne a hatalom. Sőt a regény alapján még rosszabbak is, hiszen SPOILER: <span style="color: white;">olyan
háborút robbantottak ki, ami évezredekkel vetette vissza az emberi
civilizációt.</span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Nekem valahogy nem volt hihető, hogy a nők pont olyan agresszívak, mint a
férfiak, hogy pl. a nemi erőszakra ugyanúgy van késztetésük, mint a férfiaknak.
Nem azért mondom ezt, mert jobbnak tartom a nőket a férfiaknál, hanem mert
másnak. A nők szerintem alaptermészetüknél és neveltetésüknél fogva kevésbé
agresszívak, alkalmazkodóbbak, nem hiszem el, hogy ezt pár év alatt ki tudnák
nevelni magukból.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Roxy volt az egyetlen, kicsit is szimpatikus nő számomra a könyvben. Ő
felül tudott emelkedni a sérelmein, nem akarta elpusztítani a világot csak
azért, mert őt bántották a férfiak (az apja és a testvére).<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><b>2. Cselekményszövés: <o:p></o:p></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Számomra a cselekmény sem volt túl hihető, néhány, egymástól távol élő nő
sorsa végül összefonódott és több ponton kapcsolódott egymáshoz, mígnem SPOILER:
<span style="color: white;">az ő döntéseik elvezettek az emberi <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>civilizáció pusztulásáig. A kataklizma
bekövetkezte félbevágja a cselekményt is, nem tudjuk meg, kivel mi történik,
bár valószínűleg mindenki vagy majdnem mindenki meghal. Befejezetlennek éreztem
a könyvet, és ezen az sem változtatott, hogy az egymással levelező két író
csevegéséből megtudtuk, hogy a világ pár ezer éve porig égett, hiszen ez az
egyéni sorsokat nem zárta le.</span><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b>3. Írói stílus:<o:p></o:p></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Agresszív, kegyetlen világot alkotott az írónő, amiben farkastörvények
uralkodnak. Nem tetszett ez a világ, nem szívesen élnék benne (akkor sem, ha
nőként hatalmam lenne), de volt egy hangulata. Nyomasztó, taszító, elkeserítő, kiábrándító,
ilyesmi jelzők ugranak be. Tud hatni az emberre az írónő,<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>az biztos, más kérdés, hogy nem túl
pozitívan. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b>4. Összességében:<o:p></o:p></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Nekem ez a fajta, nők uralta világ nem tetszett. És nem is hiszem, hogy
ilyen világhoz vezetne, ha a nők testi erőfölénybe kerülnének a férfiakkal
szemben. Persze lehet, hogy tévedek. Az ötlet maga ettől még érdekes volt, de
amit kihozott belőle az írónő, az nekem nem jött be.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b>5. Tetszési index:<o:p></o:p></b></p>
<p class="MsoNormal">60%</p>wmagdahttp://www.blogger.com/profile/05353517614513920324noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1985896066838569056.post-8216329514067056562020-08-30T02:03:00.001+02:002020-08-30T02:03:23.544+02:00Réti László – Kaméleon (Kaméleon 1.)<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-iH5Nm-HbfX0/X0rsMbPmE5I/AAAAAAAABso/WJgK7oSAiGADDsac-zi7vagIUFoHx-q2gCLcBGAsYHQ/s500/kem%25C3%25A9leon.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="313" src="https://1.bp.blogspot.com/-iH5Nm-HbfX0/X0rsMbPmE5I/AAAAAAAABso/WJgK7oSAiGADDsac-zi7vagIUFoHx-q2gCLcBGAsYHQ/s0/kem%25C3%25A9leon.jpg" /></a></div><br /><u>Tartalom:</u><p></p>
<p class="MsoNormal">Cameron Larkin őrmester, a cinikus detektív megcsömörlött
mindentől és mindenkitől, legjobb barátai a Johnny Walker és a Becherovka.<br />
Egy végzetes baleset miatt sok év után hazatér álmos szülővárosába, Great
Fallsba, hogy a nyugdíjig még hátralévő szolgálati idejét Montana varázslatos
hegyvidékén húzza ki. Mit keres azonban egy gyilkossági nyomozó ott, ahol
kimondottan rossz évnek számít, ha tizenkét hónap alatt két gyilkosság
történik?<br />
<br />
Már az első nyomozásról nagyon hamar kiderül, hogy messze nem rutinügyről van
szó...<br />
Vajon mi is történt a hegyi ranchon?<br />
<br />
Hogyan veszítette életét a családja mindennapjait pokollá tevő farmer?<br />
<br />
Miért vesz valaki egy meddő aranybányát?<br />
<br />
És ami a legfontosabb: mi lesz Samantha sorsa?<br />
<br />
Réti László krimije könnyed hangvételével, és a rendőri munka szakértő
bemutatásával lebilincselő olvasmány, igazi bestseller.</p>
<p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">(Forrás: bookline.hu)<o:p></o:p></i></p>
<p class="MsoNormal"><u>Véleményem:<o:p></o:p></u></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;">1. Karakterek:<o:p></o:p></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Cameron Larkin szemszögéből
íródott a könyv, így őt ismerjük meg a leginkább a szereplők közül. Ő egy olyan
alkoholista, aki nem tagadja, hogy az, ugyanakkor a munkáját – többnyire – nagy
szakértelemmel végzi. Bár nem tartom túl valószínűnek, hogy az átlag alkoholista
jó munkaerő lenne, de így kétségkívül szórakoztatóbb volt, mintha egy
munkamániás Rambo-zsaru mesélte volna el a sztorit.</p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Larkin minden 20 és 50 közötti,
csinosabb nőre rágerjed, szerencsére románcot viszont nem erőltetett bele a
könyvbe az író. Larkin érdeklődése az ügyésznő mellei iránt kicsit sok volt
nekem, bár lehet, hogy a férfiakat tényleg ennyire tudja érdekelni, hogy egy
nagyobb mell szilikon vagy sem.</p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">A többi szereplő jól felpörgette az
eseményeket, de az ő fejükbe nem láttunk bele, így meg se ismerhettük őket
igazán. Ettől még a legtöbbjük motivációja megfejthető volt, de a regény végén
mindenkiről ki is derül, hogy mit és miért tett. Ez ízlés kérdése, van, aki
szereti, ha maradnak rejtélyek egy krimi végén (ők csalódtak volna), én viszont
jobban örülök, ha megtudom, hogy ki mit csinált és miért.</p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;">2. Cselekményszövés:<o:p></o:p></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Nagyon pörögtek az események, a
végén már nem tudtam volna megmondani, hány hullánál is tartunk. Emiatt káoszba
is fulladhatott volna a regény a végére, de nem így történt, az író jól elvarrta
a szálakat. Túl sok meglepetés ugyanakkor nem ért, SPOILER: <span style="color: white;">egyedül a bomba
felbukkanása volt váratlan , a többi fordulat, vagyis hogy Logan nyakig benne
van a dolgokban és hogy a halott férj nem is a férj, jó gyorsan kitalálható
volt.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;">3. Írói stílus:<o:p></o:p></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Sok-sok poén volt a regényben,
amin jót mosolyogtam és volt néhány olyan is, amin hangosan felnevettem, szóval
engem nagyon jól elszórakoztatott a könyv. </p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;">4. Összességében:<o:p></o:p></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Könnyed hangvételű, pörgős
cselekményű, olvasmányos krimi volt ez. Mindenképpen folytatni fogom a sorozatot,
mert kíváncsi vagyok, Larkin leszokik-e a piáról (nem hiszem), összejön-e az ügyésznővel
(remélem, nem), de főleg arra, hogy mi lesz Samanthával, a kaméleonnal.</p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;">5. Tetszési index:<o:p></o:p></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">85%</p>wmagdahttp://www.blogger.com/profile/05353517614513920324noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1985896066838569056.post-14305732044107401462020-08-01T03:11:00.000+02:002020-08-01T03:11:42.436+02:00Hiro Arikawa – Az utazó macska krónikája<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"></span></u></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><u><a href="https://1.bp.blogspot.com/-HbXduccVbO8/XyTAty5AIAI/AAAAAAAABqw/ZCQ4XBduJCYwPK6LsfzJgS0Yo3zZf5Y-gCLcBGAsYHQ/s500/utaz%25C3%25B3%2Bmacska.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="313" src="https://1.bp.blogspot.com/-HbXduccVbO8/XyTAty5AIAI/AAAAAAAABqw/ZCQ4XBduJCYwPK6LsfzJgS0Yo3zZf5Y-gCLcBGAsYHQ/s0/utaz%25C3%25B3%2Bmacska.jpg" /></a></u></div><u>Tartalom:<o:p></o:p></u><p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Néha messzire kell utaznod, hogy megtaláld azt, ami ott van előtted<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Nana úton van, de nem biztos benne, hová tart. A lényeg az, hogy imádott
gazdája, Szatoru mellett terpeszkedhet az ezüstszínű furgon anyósülésén.
Szatoru nagyon szeretne találkozni három régi, ifjúkori barátjával, Nana
azonban nem tudja, miért, a férfi pedig nem akarja elmondani.<br />
<br />
A ritka szelídséggel és humorral elmesélt történet, amely Japán változó
évszakaiban játszódik, az élet váratlan fordulatainak csodáját és örömét
mutatja be.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Arra tanít, hogy tudjuk, mikor adjunk, és mikor kapjunk.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Egy csodálatos történet hűségről és barátságról.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">(Forrás: bookline.hu)<o:p></o:p></span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Véleményem:<o:p></o:p></span></u></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b>1. Karakterek:<o:p></o:p></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A könyv főszereplői egyértelműen Szatoru és Nana voltak, így szerintem az
ő hitelességükön állt vagy bukott a könyv. Az elbeszélő – többnyire – a macska,
Nana volt, aki sajnos majdnem mindenben emberi módon gondolkodott. Volt humora,
aranyos volt, de nagyon emberi is és mint ilyen nem hiteles.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Nem azt akarom mondani ezzel, hogy egy macskának ne lennének érzései vagy
ne tudna emberhez kötődni. Volt jó pár macskánk, szóval én tudom, hogy ők is
tudnak gondolkodni, érezni és kötődnek a gazdájukhoz. De hogy ezeket pont úgy
csinálnák, mint egy ember, azt nem hiszem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Szatoruról sok mindent megtudunk, a barátaihoz, nagynénjéhez fűződő
kapcsolatain keresztül, megtudjuk, hogy sok nehézség érte az életében, de ő
sosem nyafogott, nem sajnáltatta magát, hanem élte tovább az életét, ahogy
tudta. Tulajdonképpen Szatoru szimpatikus kellett volna, hogy legyen nekem az
attitűdje miatt, de nekem ő valahogy olyan üres volt. Kifelé mindig tökéletesen
viselkedett, de engem érdekelt volna, hogy mi van belül. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b>2. Cselekményszövés:<o:p></o:p></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A cselekménynek az a része, ami érdekes lehetett volna, vagyis, hogy
miért keres Szatoru új gazdát a macskájának, teljesen kiszámítható volt. A
cselekmény másik része, vagyis hogy kihez kerül Nana a sok jó ember közül,
nekem meg totál érdektelen volt. Szóval ebből a szempontból a könyv nekem
abszolút nem volt izgalmas. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b>3. Írói stílus:<o:p></o:p></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Különös volt a könyv, mert az író összerakott egy hatásvadász, szomorú
történetet, amit viszont egy macska szemszögéből úgy mesélt el, mintha teljesen
hétköznapi lenne. Szóval az elbeszélés módja nem volt hatásvadász, csak maga a
sztori. Ezt a praktikus hozzáállást leszámítva (de valószínűleg minden állatra
jellemző, hogy olyannak fogadja el az életet, amilyen, nem csak a macskákra),
Nana abszolút nem volt hiteles macskának szerintem. Na jó, még az is elég
macskás volt, hogy szeretett a doboz alakú tévén ücsörögni, de ennyi.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b>4. Összességében:<o:p></o:p></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Rám különösebben nem hatott ez a regény, mert a macska szemszög nem volt
hiteles, az ember főszereplőt meg csak annyira ismerjük meg, amennyire a
barátai és a nagynénje ismerhette. Ugyanakkor egy kedves, egyszerű kis történet
volt, egyszer érdemes elolvasni.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">De ha olyan könyvet szeretnétek olvasni, amiben hitelesnek tűnik az
állatok nézőpontját, viselkedését leíró rész, akkor tudom ajánlani Adrian
Tchaikovsky könyveit. Az idő gyermekeiben a pókok, a Hadállatban meg a kutyák
gondolkodásmódjába nyerünk betekintést. (Nála inkább az emberekről írt részek
nem voltak hitelesek, de ez már egy másik kérdés.)<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><b>5. Tetszési index:<o:p></o:p></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">70%</p>wmagdahttp://www.blogger.com/profile/05353517614513920324noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1985896066838569056.post-48320264319573606962020-06-30T21:42:00.000+02:002020-07-01T15:58:11.150+02:00Megan Miranda – A tökéletes idegen<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-7ANKjVNpCOw/XvuVBGG5HvI/AAAAAAAABps/ix2kcKV1CZ0aGithhdaBFBTPIPMfdHBdQCLcBGAsYHQ/s1600/t%25C3%25B6k%25C3%25A9letes%2Bidegen.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="353" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-7ANKjVNpCOw/XvuVBGG5HvI/AAAAAAAABps/ix2kcKV1CZ0aGithhdaBFBTPIPMfdHBdQCLcBGAsYHQ/s320/t%25C3%25B6k%25C3%25A9letes%2Bidegen.jpg" width="225" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u>Tartalom:</u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A csendes kisvárosokban mindenkinek vannak titkai.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Hogyan lehet felfedni az igazságot, ha épp a saját múltunkat igyekszünk
elrejteni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Egy távoltartási végzés és egy lehetséges bírósági per szorításában az
újságíróként kudarcot valló Leah Stevens épp eltűnni készül Bostonból, amikor
összefut egy zűrös kapcsolatból menekülő régi barátnőjével, Emmy Greyjel. Emmy
felveti, hogy költözzenek Pennsylvania csendes vidékére, ahol Leah tanári
állást vállalhat, és mindketten új életet kezdhetnek. Az új kezdetet azonban
szörnyű esemény árnyékolja be. A tó partján brutális támadás ér egy Leah-ra
kísértetiesen hasonlító nőt, majd néhány nappal később Emmy is eltűnik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Leah-nak feltett szándéka, hogy megtalálja Emmyt, és ezért együttműködik
az ügyben Kyle Donovannel, a helyi nyomozóval. Miközben nyomok után kutatva
vizsgálják barátnője életét, Leah-ban felmerül a kérdés: ismerte-e valaha Emmyt
igazán? Barátok, család és digitális lábnyom hiányában a rendőrség gyanakodni
kezd, vajon létezik-e egyáltalán Emmy Grey. Hamarosan már Leah szavahihetősége
forog kockán: hogy saját magát megmentse, és tisztára mossa a nevét, ki kell
derítenie az igazságot eltűnt barátnőjéről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">(Forrás: bookline.hu)<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Véleményem:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>1. Karakterek:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Ebben a könyvben valahogy egyetlen szereplő sem volt szimpatikus, majdnem
mindenkiről azt sejteti az írónő, hogy titkol valamit vagy inkább úgy mondanám
sumákol. De senkiről sem derül ki teljes bizonyossággal, hogy valóban
sumákol-e. Így tulajdonképpen az sem világos, hogy ki milyen valójában, és ha
valakiről azt gondoljuk, hogy nem ismerjük igazából, azt nehéz kedvelni. Szóval
én egyetlen szereplőt sem kedveltem és egy rövid idő után őszintén szólva már
nem is érdekelt, hogy ki milyen vagy mit csinált, mert annyira homályos volt az
egész sztori, és jellegtelenek a karakterek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<b>2. Cselekményszövés:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Össze-vissza tele volt zsúfolva a könyv kisebb-nagyobb kavarásokkal,
nagyobb volt pl. a gyilkosság, kisebb a személyiséglopás, és én egyszerűen nem
értettem, hova tartunk, miről szól ez a könyv egyáltalán. A gyilkosság(ok)
kinyomozásáról nem, mert nem lettek kinyomozva (legfeljebb egy, de az is csak
köbö, lecsukni nem fogják tudni a tettest szerintem), tehát ez nem krimi.
Valami lélektani izé akart lenni esetleg, mert Leah a béna nyomozgatása során
arra jön rá, hogy senkiben sem bízhat, mindenki titkol valamit? De ennek meg
túl felszínes volt a könyv, nem volt sem megrendítő, sem lehangoló, sem…
semmilyen. Engem max. az hangolt le, hogy végig kell olvasnom ezt a katyvaszt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>3. Írói stílus:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Leah szemszögéből íródott a könyv, és tudom, hogy nem kötelező, hogy
szimpatikus legyen a főszereplő, de Leah nagyon nem volt az. Szerintem ő egy buta,
nyafis liba, aki azt képzeli magáról, hogy nagyszerű oknyomozó riporter. Nekem
valószínűbbnek tűnt, hogy üldözési mániában szenved.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Ha az írónő célja az volt az ő karakterével, hogy idegesítő, hülye libának
látsszék, akkor nagyon jól ír, le a kalappal. Ha bármi más volt a célja, akkor
rosszul, nagyon rosszul.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>4. Összességében:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Megvallom őszintén, kínlódtam a könyvvel, majdnem egy hónapba telt, hogy
átrágjam magam rajta. Lehet, ettől csak még rosszabbnak tűnt, mint amilyen valójában volt, mert
elnyújtottam vele a szenvedésem. Mindegy is. Szerintem lapos volt, unalmas, a
szereplők semmilyenek vagy ha valamilyenek, akkor idegesítőek, szóval brrrrr… Legalább
azokat illett volna gonosznak tartanom, akikről azt sejtette a könyv, hogy
gyilkosok. De nem, ők se érdekeltek, az se, hogy lecsukják-e őket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>5. Tetszési index:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">30%</span></div>
wmagdahttp://www.blogger.com/profile/05353517614513920324noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1985896066838569056.post-91424442642532563162020-05-31T20:37:00.001+02:002020-05-31T21:11:00.591+02:00Bakti Viktor – Integrálva<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-wauX-QFxsxY/XtP4l_Qz_HI/AAAAAAAABoE/Dgv9vl3ZloUibDaqeRF3rUSWV0BDxJgmwCLcBGAsYHQ/s1600/integr%25C3%25A1lva.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="400" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-wauX-QFxsxY/XtP4l_Qz_HI/AAAAAAAABoE/Dgv9vl3ZloUibDaqeRF3rUSWV0BDxJgmwCLcBGAsYHQ/s320/integr%25C3%25A1lva.jpg" width="213" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Tartalom:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Lépj a jövő útjára!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">2066 - Philadelphia.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Themisz, a titokzatos szuperszámítógép mindent lát, még a jövőt is.
Kiszámítja, hogyan boldogulhat legjobban az emberiség.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Digitális jósok súgják meg a jövőt, ám az egyikük meghal, miközben Jarrednek,
a zsoldosnak egy döbbenetes üzenetet mutat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Vajon rendszerhiba, vagy valóban a jövőt fedi fel?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Az események láncreakcióként követik egymást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Rejtélyes szervezet lendül mozgásba, hogy a virtuális térbe börtönözött,
testetlen hacker segítségével megfejtse a Themisz titkait. A meghasonlott
zsoldos döntésre kényszerül véres állandóság és küzdelmes változás között.
Yolanda, a reflektorokhoz szokott riporternő szembesül a kíméletlen valósággal.
Vajon él a csábító ajánlattal? Engedi hogy maga a jövő költözzön be saját
húsába és csontjába? Victor, a cég vezérigazgatója is nyomozásba kezd, hogy
olyan sötét titkot fedjen fel, amitől még őt is óvják.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Mi valójában a rejtélyes Themisz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Harc kezdődik a valóságban és a kibertérben egyaránt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Már nem csak a Themisz a tét, hanem a szabadság.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Vajon test vagy az elme szabadsága fontosabb?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">(Forrás: libri.hu)<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Véleményem:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>1. Karakterek:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Alapvetően kétféle karakter volt ebben a könyvben, az egyik a céljai
eléréséért bármire képes, törtető ember, a másik a kiszolgáltatott szerencsétlen,
aki csak túlél, de túlélni azt nagyon tud. Delphoi tartozott az utóbbi
kategóriába, az összes többi szereplő pedig az elsőbe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Így Delphoi szenvedését – bár egyébként átérezhető volt, nagyon
könnyfakasztóra írta meg a szerző – egy idő után túlzásnak találtam és
irritált.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A többi szereplő hihetőbb volt, bennük volt jó is,rossz is, szóval olyan
emberiek voltak. Volt a karrierjéért mindenre képes riporternő, Yolanda; a
családjáért mindenre képes bérgyilkos, Jarred (azt viszont kicsit röhejesnek
találtam, hogy a feleségét édinek hívta); az idealista cégvezető, Victor,
akinek kb. fingja nem volt, hogy mi folyik a cégénél és mit csinálnak az
alkalmazottai, (de ezzel lehet, hogy a valóságban is így vannak a cégvezetők); a
szabadságjogok védelme érdekében az erőszaktól sem visszariadó aktivista,
Lester; illetve a jövőbelátásra is képes mesterséges intelligenciát feltörni
próbáló hacker, Hector.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A szereplők tehát sokfélék voltak, és bár a lelkük legmélyebb bugyraiba
annyira nem nyertünk betekintést (Delphoi-t kivéve), azért nagyjából érteni lehetett a
motivációikat és hogy legtöbbjüknél miért szentesíti a cél az eszközt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>2. Cselekményszövés:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A játszma tétje az volt, hogy
Themisz, a jövőbelátó szuperszámítógép leuralja-e az emberek életét, vagy sem.
A leuralás alatt azt kell érteni, hogy az emberek minden személyes adatához,
még a gondolataihoz is szabadon hozzáfér, hiszen ezek is olyan tényezők,
melyeket a predikcióinál figyelembe kell vennie.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
SPOILER: <span style="color: white;">A könyv egyetlen poénja
az, hogy a játszma tétje nem dől el, hiszen a Themisz központi vezérlőjeként
funkcionáló Delphoi-t a regény legvégén felváltja ebben a szerepben a
megjegyezhetetlen nevű, japán főmérnök, így a Themisz szépen működik tovább.
Csak a könyv végére a jólelkű, becsületes Delphoi helyett egy megalomán pöcs
lesz a rendszer vezérlője, ami sok jóval nem kecsegtet az emberiség jövőjére
nézvést, ha engem kérdeztek – bár én nem vagyok jós, így nem tudhatom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: white;">Nem tudom, az meglepetés akart-e
lenni az író részéről, hogy a Themiszt Delphoi vezérli, mivel ez direktben elég
sokára lesz csak kimondva a regényben. De már gyakorlatilag Delphoi nevéből tudni
lehet, hogy mi ő, így amikor Victor először beszél róla vagy gondol rá, hogy
egy lányt felhasználtak a Themisz működtetéséhez, már teljesen egyértelmű, hogy
ő az. Pici bizonytalanságot csak az keltett bennem, hogy Hector húga, Amanda is
részt vett ugyanabban az idegrendszert érintő gyógyszerkísérletben, mint
Delphoi, így egy idő után arra kezdtem gyanakodni, hogy esetleg ők ketten
együtt irányítják a Themiszt, de ilyesfajta csavar nem volt a könyvben. (Bár
hihetőbb lett volna, ha két elme kell egy ily</span><span style="color: white;">en billió-trillió adatot
f</span><span style="color: white;">eldolgozó szuperszámítógép irányításához, mint ha egy. Jobban belegondolva
egyik sem hihető…)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: white;">Szóval a könyv legfontosabb
cselekményszálán lényegében nem történik semmi, a Themisz működik tovább, abban
viszont tud meglepetést okozni az író, hogy szemrebbenés nélkül kivégez
fontosabb szereplőket is. Így – eléggé értelmetlen módon – meghal Yolanda és Victor,
és elpusztul Hector teste is, bár az agya nem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: white;">A regény happy endje alighanem az
akar lenni, hogy Delphoi és az android testbe „betöltött” Hector „összejönnek”,
de – őszinte leszek – ez nekem nagy katarzist nem adott. Az, hogy a Themisz
működik tovább, éppen lehangolhatott volna, vagy legalább nyugtalanítónak találhattam
volna, de igazándiból nem tudtam annyira beleélni magam ebbe az egész sztoriba,
hogy különösebben hasson rám.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>3. Írói stílus:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Delphoi gondolatait, szenvedéseit ismerhettük meg a legrészletesebben
ebben a könyvben, vele tudtam valamennyire azonosulni. Hozzá képest a többi
szereplő kidolgozatlan volt, bár azért ők sem voltak rosszak. Az agyonkomputerizált
világ is elég jól ki volt találva, ahol egyre inkább elvárás az, hogy az ember is
gépesített legyen, mert az a menő. Ugyanakkor a kasztrendszerre épülő utópiák/disztópiák
(mint ez is) szerintem nem túl reálisak, én nem hiszem, hogy akár az USA-ban,
akár Európában létrejöhetne ilyen társadalom a közeljövőben, de ez az én egyéni
véleményem nyilván.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>4. Összességében:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Pörgős volt a regény, viszonylag gyorsan elolvastam, csak azt nem tudom,
hova akart kilyukadni. Mi ebből a tanulság? Minek kéne drukkolni? Szerintem az
jó lenne, ha valamilyen szinten meg tudnánk jósolni a jövőt, pl. a háborúkat,
mert így TALÁN el tudnánk kerülni őket. Ugyanakkor az már nem hangzik olyan jól
nekem, hogy ehhez egy számítógépnek minden adatot tárolnia kell rólam. DE
lehet, hogy ez egy vállalható ár, ha nem élnek vissza az adataimmal. Ugyanakkor
lehet, hogy másnak meg ez nem egy vállalható ár (mint a könyvben a Titokjog
nevű szervezetnek). Talán annyi a regény tanulsága, hogy erre nincs egyértelmű
válasz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
SPOILER: <span style="color: white;">Delphoi végül kiszabadul a Themisz fogságából, és én ennek
örültem, de akkor az egyén szabadsága fontosabb, mint a közösség érdeke? De a
Themisz tovább működik egy aljas ember irányításával, tehát Delphoi ugyan
kiszabadult, de az emberiség valószínűleg rosszabbul járt, mert a japán
főmérnök nagyon is tisz</span><span style="color: white;"><span style="color: white;">tában van vele, milyen hatalma van a Themisznek és
biztos, hogy vissza is fog élni vele.</span><o:p></o:p></span><br />
<span style="color: white;">Bár az is igaz, hogy Delphoi is visszaélt valamennyire a hatalmával, hiszen emberek életébe nyúlt bele, pl. Jarredébe és Victoréba a jóslatával, Yolandáéba azzal, hogy élő adásban meghülyítette az implantátumát és így kínos dolgokat mondott a nő, amiért aztán kirúgták. Így tulajdonképpen Delphoi sem az a ma született bárány volt, aminek a regény nagy részében tűnt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>5. Tetszési index:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">74%</span></div>
wmagdahttp://www.blogger.com/profile/05353517614513920324noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1985896066838569056.post-82689331593842033392020-05-12T00:21:00.000+02:002020-05-12T00:21:26.155+02:00Louise Mensch – Drága szépség<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-zuYvC0BV4gQ/XrnOVFmuCmI/AAAAAAAABm8/8jWaiilEqnYLZuKx2vz8e0WYg7kTCKE2gCLcBGAsYHQ/s1600/dr%25C3%25A1ga%2Bsz%25C3%25A9ps%25C3%25A9g.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="313" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-zuYvC0BV4gQ/XrnOVFmuCmI/AAAAAAAABm8/8jWaiilEqnYLZuKx2vz8e0WYg7kTCKE2gCLcBGAsYHQ/s320/dr%25C3%25A1ga%2Bsz%25C3%25A9ps%25C3%25A9g.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u>Tartalom:</u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Dina Kane számára a szépség több mint vonzerő. Több mint üzlet. A szépség
hatalom. Ám Dinának keményen meg kell küzdenie ezért a hatalomért, míg eljut a
szegénységből és a kiszolgáltatottságból a leggazdagabb New York-i nők szívéig.
Kezdeti naivitásával csúnyán visszaél egy férfi, aki akkor még nem sejti: Dina
Kane személyében nem egy eltaposható, buta fruskát gyalázott meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A lány nem mindennapi képességekkel rendelkezik, ami a kereskedelmet
illeti, és egy kis kozmetikai üzletben felfedezi azt, ami igazán érdekli: a
szépségipart. Csakhogy a sikert senki nem garantálja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Egy kallódó testvér, egy gonosz anya, a pénztelenség és túl fiatal kora
mellett még egy akadály az útjába áll: egykori megszégyenítője, az aranyifjú
Edward Johnson is kemény ellenfélnek bizonyul. Dinának azonban nemcsak szépsége
különleges, de kitartása is. Felveszi a kesztyűt, hogy megküzdjön mindazokkal,
akik útjába állnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Erő, kreativitás és kitartás – ez Dina mottója.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">(Forrás: bookline.hu)<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Véleményem:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>1. Karakterek:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Ahhoz képest, hogy én az átlag romantikus regénytől elvárható „bonyolultságú”
karakterekre számítottam (konkrétan, hogy egyszerűek, mint egy faék), elég jól
kidolgozott szereplőket vonultatott fel az írónő. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Dina szép, de elsősorban nem a szépsége révén akar érvényesülni, hanem a
tehetsége és a kitartása révén. A szépségcikkek a szenvedélye, olyan termékeket
akar eladni a nőknek, amik jó minőségűek és valóban használnak is, a nők szebbnek
érzik magukat tőle. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Persze feltalálni
nem tud ilyen szereket – mivel anyja közönye miatt nem járhatott egyetemre –,
szóval ő elsősorban ösztönösen jó marketinges. Dinában az a különleges, hogy
nem hagyja magát eltaposni, mindig fel tud állni, akármilyen mélyre kerül. Van,
hogy vissza is vág annak, aki kihasználta, s bár a bosszúja kicsinyes és
elsősorban nem azt bántja, aki őt bántotta, hanem annak szüleit, azért érthető,
hogy miért tette, amit tett. Tetszett, hogy Dina nem volt tökéletes.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Már csak azért sem, mert iszonyú pasikat szedett össze magának. Ugyan el
nem ismeri, de a kiválasztásuknál elsődleges szempont lehetett, hogy jól
szituáltak. Ugyanakkor nem az ő pénzükből él, mindig van saját keresete, tehát
nem kifejezetten pénzéhes. Csak jól akar élni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A különböző pasijai személyisége is egész kidolgozott, SPOILER: <span style="color: white;">Edward playboy,
aki csak egy numerára akarja megkapni Dinát, Ludo – a főnökeként – ellesi Dina
ötleteit, háttérbe szorítja a lányt, majd a továbbiakban a feleségeként akarja „foglalkoztatni”.
Mindketten – bár különböző módon és mértékben – csak kihasználják Dinát. És itt
van a nős Joel, aki felismeri Dina tehetségét és segíti szakmailag, és őrlődik
a Dina iránt érzett szerelme és a felesége iránti lojalitása között. A
végkimenetelt illetően persze nem lehet kétségünk: elhagyja feleségét és
Dinával kezd közös életet.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Szóval a karaktereknek egyedi jelleme van, értjük, hogy mi motiválja
őket, mit akarnak elérni. Egyikük sem tökéletes, van, aki pénzéhes, van, aki
bosszúszomjas, van, aki kicsinyes, van, aki sokáig nem mer kilépni a rossz
házasságából. Nem mondom, hogy minden ízükben hihetőek, mert vannak, akik azért
majdnem tökéletesek, gyönyörűek, intelligensek, tehetségesek (igen, Dináról és
Joelről van szó) és ezért picit irritálóak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<b>2. Cselekményszövés:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Úgy álltam neki a könyv olvasásának, hogy az – reményeim szerint – egy nem
túl bonyolult cselekményű, garantált happy end-es, romantikus regény lesz.
Ehhez képest a könyv jelentős része Dina karrierjéről szólt… Hogy milyen
ötletekkel és milyen bátorsággal, kitartással éri el a céljait. Ugyan az
ötletei fantasztikusságát annyira nem láttam be, és olyan szépségtermék szerintem tuti
nincs, ami MINDEN nőnek beválik (ő ezeket keresi), de nekem pl. az se világos, hogy Steve Jobs
mitől volt akkora zseni, szóval lehet, hogy van olyan, hogy egy ötlet nem tűnik
egetrengetőnek és mégis nagyon kelendő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Tetszett, hogy Dina nem rögtön az első oldalon találkozott a Nagy Ő-vel,
hogy nem végig az ő egymásra találásukon kellett kínlódnunk, hogy volt más is
ebben a könyvben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
SPOILER: <span style="color: white;">Természetesen azért a szinte tökéletes pasival össze kellett
jönnie a végén, én személy szerint hihetőbb befejezésnek tartottam volna, ha
nem találnak egymásra, vagy csak rövid időre és egyébként mindketten a munkájuknak
szentelik az életüket. Persze ez elég lehangoló befejezés lett volna…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>3. Írói stílus:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Alapvetően tetszett az írónő stílusa, a karakterei árnyaltak voltak, a
cselekmény jól kidolgozott, de azért volt benne egy adag meseszerűség. Romantikus
regénynél több volt, de azért nem volt sem túl drámai, sem túl mélyenszántó.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>4. Összességében:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Én egy könnyed, romantikus regényre számítottam, mikor nekikezdtem, ennél
jóval több volt, úgyhogy nekem kellemes csalódás volt. No azért irodalmi
Nobel-díjra nem esélyes, de jól esett elolvasni, kikapcsolt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>5. Tetszési index:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">77%</span></div>
wmagdahttp://www.blogger.com/profile/05353517614513920324noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1985896066838569056.post-69618174452437359132020-04-30T22:16:00.000+02:002020-04-30T22:16:07.466+02:00J. Goldenlane – Holdnak árnyéka (Napnak fénye 2.)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-hsppDb2iz1c/XqsxGrnyAnI/AAAAAAAABmI/W7LDG01P3IMajf9b01EYdx9paAxJQvr9QCLcBGAsYHQ/s1600/holdnak%2B%25C3%25A1rn%25C3%25A9yka.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="330" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-hsppDb2iz1c/XqsxGrnyAnI/AAAAAAAABmI/W7LDG01P3IMajf9b01EYdx9paAxJQvr9QCLcBGAsYHQ/s320/holdnak%2B%25C3%25A1rn%25C3%25A9yka.jpg" width="211" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u>Tartalom:</u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Mindenkit lemészárolok! Ez volt az írói alapkoncepció, mert már régóta
szerettem volna írni egy olyan rettenetesen komoly mélylélektani művet, amit
egyetlen szereplő sem él túl.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Sajnos nem sikerült. A hősök pokoli elszántan küzdöttek az életükért.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">J. Goldenlane őszinte vallomása a regény megalkotásának hátteréről A
Napnak fénye világában, de annak árnyékos oldalán játszódó történet
szélhámosok, terroristák, csavargók és más gyanús egzisztenciájú elemek között.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Mire számíthat egy nő, aki sosem veszti el a fejét, akinek nem létezik
leküzdhetetlen helyzet ha egyetlen reménye egy pasas, aki olyan mint egy
szélvihar, méghozzá súlyosan radioaktív, speciálisan kiszámíthatatlan és
veszettül kaotikus szélvihar.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Véleményem:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>1. Karakterek:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Az elején több szálon fut a történet, mindegyik szálon sok a szereplő,
ebből a jellegtelen embertömegből marad néhány a végére, és nekik már
egyéniségük van. Nem nagyon mély a jellemzésük, de azért egyediek, valamennyire
lehet velük azonosulni, sőt többségüket kedvelni is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Mégis valahogy egyik szereplőért sem tudtam izgulni, mert ez a könyv
alapvetően komolytalan volt, a szereplők életveszélyben is csak az
aranyköpéseket szórták, ahogy tették azt eddig is J. Goldenlane könyveiben.
Szórakoztató volt, de kicsivel kevesebb humor, és több karakterábrázolás
szerintem jót tett volna neki, maradandóbb élmény lett volna a regény.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>2. Cselekményszövés:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Elég eseménydús volt a könyv, a nagy semmi közepén emberek találkoznak és
szétválnak (közben páran meghalnak), aztán később megint találkoznak és megint
meghalnak páran, míg végül csak néhányan maradnak a regény végére.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A „lemorzsolódások” nem érintettek meg különösebben, mert jellemzően a
nem túl szimpatikus alakokat végezte ki az írónő, meg igazándiból nagyon meg se
ismerhettük őket és már meg is haltak, így krokodilkönnyeket nem hullattam
értük és őszintén szólva az se nagyon izgatott, hogy ki „megy” és ki marad.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Pörögtek az események, én meg csak sodródtam velük. Gondolkodnivalót a
könyv nem nagyon adott, legfeljebb azon töprengtem el néha, hogy vajon mi lehet
az olaszok ládájában, vagy hogy Takamura és Mitzuki párharcából vajon ki marad
majd életben? De ezeknek sem volt igazán súlya, és semmi olyan nem történt a
könyvben, ami váratlan lett volna, és hűha élményt adott volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
SPOILER: <span style="color: white;">Az, hogy az olaszok ládájában pár kínai porcelán van, nagyon
lapos „fordulat” volt szerintem, még akkor is, ha ezerévesek azok a porcelánok.
Az pedig, hogy a legyőzhetetlen szamuráj, Takamura, végül úgy hal meg, hogy
belefullad egy medencébe, nem is tudom, mi akart lenni az írónő részéről?
Gondolom, vicc ez is, de az egyetlen valamirevaló negatív figurát ilyen
röhejesen eltenni láb alól szerintem nem jó ötlet.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nagyon hiányzott ebből a regényből a váratlanság, hogy olyan történjen,
amire nem számítok. SPOILER: <span style="color: white;">Pl. az, hogy egy atombunkerba szorult, bűnözőkből,
szamurájokból és katonákból összeverődött társaság ölni kezdi egymást,
szerintem nem volt nagyon meglepő.</span> Nem mondom azt, hogy mindenkiről tudtam,
hogy mi fog vele történni, pl. mikor fog meghalni, csak azt mondom, hogy egyszerűen
nem volt fontos, hogy mi történik a szereplőkkel, nem volt súlya.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>3. Írói stílus:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Az írónő humora természetesen még mindig jó, de én azt mondom, jóból is
megárt a sok. Lehetett volna picivel több komolyság ebben a könyvben, még úgy is
elég vicces lett volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>4. Összességében:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Szórakoztató, olvasmányos könyv volt, de nem csigázott fel, nem lepett
meg, nem könnyeztem meg egyik szereplő elvesztését<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>sem, és nem is könnyebbültem meg, ha
megúsztak élve valami kalandot.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Azon
kívül, hogy a jó poénokon el-elmosolyodtam, igazából nem hatott rám a könyv.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>5. Tetszési index:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">70%</span></div>
wmagdahttp://www.blogger.com/profile/05353517614513920324noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1985896066838569056.post-23374191449744640682020-03-31T23:47:00.000+02:002020-03-31T23:47:05.576+02:00Gaura Ágnes – Átkozott balszerencse (Borbíró Borbála 2.)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-b33pmxNTePc/XoO55qm5D1I/AAAAAAAABkU/qCKb0izA9QY3-CzOJz9u5rko5UmmJRsgACLcBGAsYHQ/s1600/%25C3%25A1tkozott%2Bbalszerencse.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="364" data-original-width="243" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-b33pmxNTePc/XoO55qm5D1I/AAAAAAAABkU/qCKb0izA9QY3-CzOJz9u5rko5UmmJRsgACLcBGAsYHQ/s320/%25C3%25A1tkozott%2Bbalszerencse.jpg" width="213" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="color: #222222; mso-bidi-font-family: Arial; mso-bidi-font-weight: bold;">Tartalom:</span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Egy közönséges halandó a vámpírok kitüntetett figyelmét, a hirtelen
haragú és goromba főnököt és az állandó életveszélyt is átoknak tartaná, ám
Borbíró Borbála számára mindez a hétköznapi élet része. Amikor azonban
Magyarország egyetlen még aktív szolgálatban lévő vámpírológusa szégyenszemre
vérszívók és vérmedvék védelmére szorul, hogy ne váljon a saját ügyetlensége
áldozatává, és egy jövőlátó médium már napi szinten próbálja rábírni, hogy meneküljön,
kénytelen beismerni, hogy valami nincs rendben körülötte. Ráadásul már a főnöke
taplóságában sem bízhat - Attila kezd egyre különösebben viselkedni. Peche
mindenkinek lehet. Ilyen mérvű balszerencsét azonban csak egy átok okozhat.
Elkezdődik a versenyfutás az idővel, és Bori túlélési esélyei egyre
halványulnak - ám felvágott nyelvére a végsőkig számíthat... Magyar nyakba
magyar szemfog! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">(Forrás: libri.hu)<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Véleményem:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>1. Karakterek:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Ebben a kötetben egyedül a Bori-Géza és Bori-Attila viszonyok alakulása
volt érdekes, a többi szereplő súlytalan volt, s mint ilyenek engem nem is
nagyon tudtak érdekelni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Borira az első részben megismert lazaság és mindennel poénkodás volt
továbbra is jellemző, és ez most is szórakoztató volt, gyorsan lehetett haladni
a könyvvel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Az első kötetben én Bori és Attila kapcsolatát túlságosan könnyednek
éreztem, na itt viszont erről már szó sincs, olyan komoly érzéseik lesznek,
mint egy vakbélgyuszi, vagy mint egy koronavírus-járvány… A többi szereplő
érzéseire, gondolataira viszont szinte semmi szót sem vesztegetett az írónő,
még Gézáéra se sokat, így őket nem ismerhettük meg igazán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A Bori-Attila kapcsolat elmélyülése viszont nekem tetszett, akármi is
lesz a vége, számomra jó egyensúlyban volt a lazaság, a poénkodás és a komolyság
a viszonyukban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<b>2. Cselekményszövés:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Nekem inkább Bori
szerelmi élete volt hangsúlyos, ezen túlmenően bár volt valamennyi történés, de
nem túl sok, és nem hiszem, hogy egy hét múlva bármire is emlékeznék belőle.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A néhány valóban
érdekes esemény a könyv vége felé üt be: SPOILER<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">- kiderül, hogy Attila
és Eszter gyereket várnak (közben pedig Attila Boriba szerelmes)<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">- megtudjuk, hogy a
múltban volt valami viszály a Borbíró- és a Hajós-család közt (hogy a befolyásos
varázslókból álló Hajós-família miként húzhatta a rövidebbet a Borbírókkal
szemben, akik szimpla emberek, az nem volt nekem világos, de talán majd később
megtudjuk, itt még csak annyi derül ki, hogy a Borbírók elloptak egy levelet a
Hajósoktól, no de nyilván nem ennyi a sérelem valójában).</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">Az, hogy Attila
szerelmes lesz Boriba, nekem abszolút nem volt meglepetés, az lett volna fura,
ha nem alakul ki köztük semmi az első könyvben előadott „pettingelésük” után…</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">Az, hogy ki átkoztatta el Borit, hozhatott volna érdekes fordulatot a könyvbe, esetleg egy új szereplőt, valami érdekes lényt, aki "főgonosz" lehetett volna, de helyette azt az ötlettelen megfejtést kaptuk, hogy Rocco, az előző részből megismert vérszomjas vámpírúr a hunyó.</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<b>3. Írói stílus:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A humor és a lazaság
ebben a könyvben is jellemezte az írónő (vagy Bori) stílusát, ez most is
tetszett, könnyen olvastatta ezt a részt is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>4. Összességében:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Gyorsan olvasható, vicces, laza vámpírkalandok, sok szerelmi zűrrel – így
foglalhatnám össze ezt a részt. Szórakoztatott, de Bori és Attila viszonyának
alakulásán kívül más nem keltette fel az érdeklődésemet, ha tovább olvasom
valaha a sorozatot, akkor csak miattuk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>5. Tetszési index:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">75%</span></div>
wmagdahttp://www.blogger.com/profile/05353517614513920324noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1985896066838569056.post-74542521472237539852020-02-28T20:38:00.000+01:002020-02-28T20:39:17.480+01:00Agatha Christie - Nyílt kártyákkal<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-DAkCWCRcEGQ/XllrAa8dxoI/AAAAAAAABi0/Rfn-lfAbAXQ7fhvKl2jrIG8oyEsIfHxpwCLcBGAsYHQ/s1600/ny%25C3%25ADlt%2Bk%25C3%25A1rty%25C3%25A1kkal.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="282" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-DAkCWCRcEGQ/XllrAa8dxoI/AAAAAAAABi0/Rfn-lfAbAXQ7fhvKl2jrIG8oyEsIfHxpwCLcBGAsYHQ/s320/ny%25C3%25ADlt%2Bk%25C3%25A1rty%25C3%25A1kkal.JPG" width="180" /></a></div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;"><span style="font-size: x-small;"><u>Tartalom:</u></span></span></div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;"><span style="font-size: x-small;">A
különc milliomos, Mr Shaitana vacsorázni hív nyolc igen különböző
embert, akiknek fogalmuk sincs, miért ülnek egy asztalnál. A pazar
lakoma után a házigazda a bridzsasztal köré tereli vendégeit, ő
maga pedig elalszik a kandalló mellett. A kártyaparti végén a
meghívottak távozni készülnek, ám döbbenten tapasztalják, hogy
vendéglátójukat szíven szúrták.</span></span></div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">
<br /></div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;"><span style="font-size: x-small;"><u>Véleményem:</u></span></span></div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;"><span style="font-size: x-small;"><b>1.
Karakterek:</b></span></span></div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;"><span style="font-size: x-small;">Viszonylag
sok szereplővel operált a mű, gyanúsítottból is volt négy,
bűnüldözőből is volt négy. Utóbbiak mindenfélét kérdeztek
előbbiektől, kaptak különböző válaszokat, amikből mindenki
más-más következtetést vonhatott le, beleértve az olvasót is.</span></span></div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;"><span style="font-size: x-small;">Mind
a négy gyanúsítottnak sok mindent megtudtunk a múltjáról, ez
alapján egyikük sem tűnt nagyon szimpatikusnak. A bűnüldözők
jelleme kevésbé volt kidolgozott, de végül is nem utánuk
nyomoztunk, ők annyira nem voltak érdekesek.</span></span></div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;"><span style="font-size: x-small;">Mivel
fizikai lehetősége a gyilkosságra mind a négy gyanúsítottnak
volt, mind a négynek volt indítéka is, így csak a jellemük
alapján lehetett (volna) kitalálni, melyikük a tettes. Nekem nem
sikerült rájönnöm, még úgy sem, hogy valószínűleg már
olvastam korábban a könyvet (legalábbis az alapszituáció, hogy a
kártyázók közül valaki megöli a házigazdát, nagyon ismerős
volt nekem).</span></span></div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;"><span style="font-size: x-small;">Összességében
viszonylag jól kidolgozott, többnyire hihető jellemekkel bírtak a
szereplők szerintem. Külön viccesnek találtam, hogy az egyik
karaktert, Mrs. Ariadne Olivert, a híres detektívregény-írót
mintha magáról mintázta volna az írónő, és olyan kiszólásokat
adott a szájába, mint például, hogy ő az összes könyvét
ugyanarról írja, csak ezt az olvasók nem veszik észre...</span></span></div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;"><span style="font-size: x-small;">Max.
annyi problémám volt a szereplőkkel, hogy egyikük sem került
közel a szívemhez, nem izgultam értük. A gyanúsítottak esetében
ennek az volt az oka gondolom, hogy mind potenciális gyilkosok, a
bűnüldözők jellemét pedig nem igazán ismerhettük meg, így
velük sem tudtam azonosulni. </span></span>
</div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;"><span style="font-size: x-small;"><b>2.
Cselekményszövés:</b></span></span></div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;"><span style="font-size: x-small;">Négy
egyenrangú gyanúsított, négy különböző módszerekkel nyomozó
bűnüldöző - ez az alapszituáció elég bonyolulttá tette a
cselekményt, de ettől még nem volt nehezen követhető.</span></span></div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;"><span style="font-size: x-small;">Sok
csavar volt a történetben, ezek némelyike nekem kicsit erőltetett
volt, de azért egyik sem volt nagyon zavaró.</span></span></div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;"><span style="font-size: x-small;">A
romantikus szálat kicsit ide nem illőnek éreztem, de mivel nem
volt túl hangsúlyos, ezért el tudtam nézni az írónőnek, hogy
tett bele ilyet is.</span></span></div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;"><span style="font-size: x-small;">Összességében
nagyon izgalmas, fordulatokban gazdag volt a cselekményszövés -
még egy Agatha Christie-regényhez képest is .</span></span></div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;"><span style="font-size: x-small;">SPOILER:
</span></span><span style="font-family: "calibri" , sans-serif;"><span style="color: white; font-size: x-small;">Kicsit mókásnak találtam, hogy a könyvben feltűnő összes
gyilkos vagy meghalt, vagy elkapta a rendőrség, úgy tűnik, Agatha
Christie igazságérzete nem engedte, hogy egyet is életben hagyjon.
(Kivétel ez alól Despard őrnagy, de ő csak véletlenül ölt,
úgyhogy ő nem is igazi gyilkos.)</span></span></div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;"><span style="font-size: x-small;"><b>3.
Írói stílus:</b></span></span></div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;"><span style="font-size: x-small;">Agatha
Christie a tőle szokásos, tárgyilagos hangnemben írta meg e
könyvét is, érzelmeket nem igazán tud kifejezni, így a
romantikázás sem volt tőle túl hiteles, de ettől függetlenül
én alapvetően bírom Christie stílusát</span></span></div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;"><span style="font-size: x-small;"><b>4.
Összességében:</b></span></span></div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;"><span style="font-size: x-small;">Jó
volt, jó volt, csak azt nem értem, hogy 1. miért nem emlékeztem
arra, hogy olvastam már ezt a regényt, 2. mikor rájöttem, hogy
már olvastam, akkor miért nem emlékeztem arra, hogy ki a gyilkos.</span></span></div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;"><span style="font-size: x-small;">Kizárólag
amiatt, mert első olvasásra semmi nyomot nem hagyott bennem a
könyv, azt kell mondjam, ez nem az írónő legjobb regényeinek
egyike.</span></span></div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;"><span style="font-size: x-small;"><b>5.
Tetszési index:</b></span></span></div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0in;">
<span style="font-family: "calibri" , sans-serif;"><span style="font-size: x-small;">75%</span></span></div>
wmagdahttp://www.blogger.com/profile/05353517614513920324noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1985896066838569056.post-83600408062854505592019-10-23T00:17:00.000+02:002019-10-23T00:20:02.217+02:00R. Kelényi Angelika – Mennyei bűnök<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-myPhWSfjAkk/Xa9_PIVqajI/AAAAAAAABgQ/SOH2u6juorcH8sOSWxDniUvQuoAGidAJgCLcBGAsYHQ/s1600/mennyei%2Bb%25C5%25B1n%25C3%25B6k%2B1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="606" data-original-width="400" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-myPhWSfjAkk/Xa9_PIVqajI/AAAAAAAABgQ/SOH2u6juorcH8sOSWxDniUvQuoAGidAJgCLcBGAsYHQ/s320/mennyei%2Bb%25C5%25B1n%25C3%25B6k%2B1.jpg" width="211" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Tartalom:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Kegyetlen titkok és szenvedélyes szerelem a 19. századi Rómában<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">1858-ban Rómában egy német hercegnő, Katharina, mocskos titkokról
próbálja lerántani a<br />
leplet, de számtalan akadályba ütközik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Marco Fiore, a megkeseredett, hitehagyott, ópiumfüggő egyházi nyomozó
kapja a<br />
lehetőséget, hogy felgöngyölítse a Sant'Ambrogio zárdában folyó kegyetlen,
parázna<br />
játékokat. A bűnösök mind magas rangú egyházi személyek, akik saját és egymás
érdekeit<br />
akár gyilkosságok árán is képesek megvédeni. A szálak a kolostor rendfőnöke,
Maria Luisa<br />
nővér kezében futnak össze, akit senki nem mer megvádolni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Marco igyekszik rájönni a titok nyitjára, de tudja, egyedül kevés ehhez a
feladathoz. Egy<br />
véletlen folytán találkozik a gyönyörű, de szorult helyzetben lévő Blancával,
és ráveszi, hogy<br />
segítsen neki a nyomozásban. A lány jelentkezik a zárdába, hogy bizonyítékot
szerezzen<br />
Maria Luisa nővér pokoli tevékenységére.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A történetet valós események ihlették.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">(Forrás: libri.hu)<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Véleményem:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>1. Karakterek:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A szereplők valamennyire kidolgozottak voltak, mindegyiküknek
megtudhattunk ezt-azt a múltjáról, hogy most hogyan élnek és miért élnek úgy, ezzel
együtt nekem kicsit egysíkúak voltak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Blanca volt a szerencsétlen sorsú, becsületes lányka, Marco a
megkeseredett, élvhajhász expap (az inkvizíciónak dolgozott korábban, nem
gyóntatópap volt, csak a miheztartás végett mondom). A többiek – akiknek már
sajnos a nevére sem emlékszem, mert régebben olvastam a könyvet – még ennél is
kevésbé voltak árnyaltak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Sokszor esett a regény az önismétlés hibájába, pl. újra meg újra
elismételte, hogy valamelyik szereplő miért és épp mennyire rosszul érzi magát.
Köszi, de elsőre is értettem, hogy neki most hű de rossz. Talán emiatt az
ismételgetés miatt én egyre kevésbé tudtam azonosulni a szereplőkkel, mert
kicsit már untam a nyomorukat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Ennek ellenére nem rosszak a karakterek, csak nem túl árnyaltak, pedig a
regény hossza és a cselekmény csekély volta miatt bőven lett volna lehetősége
az írónőnek jobban belemászni a fejükbe és az életükbe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<b>2. Cselekményszövés:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Ennek a regénynek gyakorlatilag nem volt cselekménye. Na jó, volt, de
annyira kevés, hogy azt most ide le is írom nektek pár mondatban, így megspórolhatjátok
az elolvasását és rögtön ugorhattok a második részre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">SPOILER:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: white;">Blanca a szülei halála után
egyedül neveli két lánytestvérét. Abból tartja fenn magukat, hogy aktmodellkedik
egy festőiskolában. A háziura folyamatosan zaklatja, míg végül egy alkalommal
odáig fajul a helyzet, hogy meg is erőszakolja. Mikor azt mondja a lánynak,
hogy ezentúl a szeretője<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>kell legyen,
Blanca dühében és elkeseredettségében megöli, majd elájul.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: white;">Blanca testvére talál rá az alélt
és összevert Blancára és a vérbe fagyott háziúrra. Sikoltva rohan ki az utcára,
ahol Marco és az inkvizíciónak dolgozó pap barátja, Giorgo siet a segítségére.
Elmenekítik a két lányt Katharina hecegnőhöz.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: white;">A hercegnő korábban a <span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Sant'Ambrogio</span> zárdában élt és
szemtanúja volt, hogy az apátnő paráznaságra kényszerített egy novíciát. A
gyóntatópapjának beszámolt az esetről, mire őt kis híján megmérgezték, alig
tudott élve kijutni a zárdából, az apátnő ellen viszont nem indult eljárás.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: white;">Marco és a hercegnő a zárdába akarják
küldeni Blancát novíciaként, hogy bizonyítékot gyűjtsön a paráznaságra és arra,
hogy ki támogatja magasabb körökből az apátnőt. Blanca tudja, hogy csak így
menekülhet meg attól, hogy gyilkosságért kivégezzék. S Marco és a hercegnő
megígérik neki azt is, hogy gondoskodnak a testvéreiről, ha ő nem jutna ki élve
a zárdából.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: white;">Így hát Blanca – miután az
erőszak során elszenvedett sérüléseiből felgyógyul – egy gazdag kereskedő
lányaként bevonul a zárdába, ahol is az apátnő a kolostor lakói, és egy
csuklyás férfi színe előtt arra utasítja, hogy vetkőzzön le.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: white;">És ennyi a történet, amit
kihagytam, az annyi, hogy Marco természetesen vonzódni kezd Blancához.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>3. Írói stílus:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Olvasmányos volt a regény, ha nem lett volna tele önismétléssel, akkor
valószínűleg azt mondanám, hogy az írónő jól, hatásosan, szépen ír. Így viszont
csak azt tudom mondani, hogy valahogyan mégis rá tudott venni, hogy elolvassam a
regény második részét, viszont nem tudom, hogyan, mert egy idő után tényleg
nagyon irritáltak az ismétlések. Ahogy most is irritál, hogy ennyiszer
ismétlem, hogy ez a könyv ismétli magát, de hát ez van…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>4. Összességében:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Borzasztóan túlírt könyv. Valami mégis van benne, mert lekötött a történet
(már amennyi történés volt benne…) és már elolvastam a folytatást is, de nem
tudnám megmondani, hogy mi. Talán csak annyi, hogy igaz történeten alapszik,
ezért mindenképp tudni akartam a végét. (Amúgy vajon tényleg igaz történeten alapszik? Mérget azért nem vennék rá.)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>5. Tetszési index:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">70%<o:p></o:p></span></div>
<br />
<br />wmagdahttp://www.blogger.com/profile/05353517614513920324noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1985896066838569056.post-67878526579321396242019-09-10T02:23:00.000+02:002019-09-10T02:23:23.588+02:00Jay Asher – Tizenhárom okom volt<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-Rnyq93p7cLs/XXbrU0Wlp3I/AAAAAAAABec/pDee0AkR6ac1vj41LwOkUSiCwmpm9qfkACLcBGAs/s1600/tizenh%25C3%25A1rom%2Bokom%2Bvolt.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="333" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-Rnyq93p7cLs/XXbrU0Wlp3I/AAAAAAAABec/pDee0AkR6ac1vj41LwOkUSiCwmpm9qfkACLcBGAs/s320/tizenh%25C3%25A1rom%2Bokom%2Bvolt.jpg" width="213" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Tartalom:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Mikor Clay Jensen hazaér az iskolából, egy különös csomagot talál a
verandán, amit neki címeztek. A csomagban néhány kazettára bukkan, amiket
Hannah Baker - osztálytársa és titkos szerelme - készített, aki két héttel
korábban öngyilkosságot követett el. A megszámozott kazetták közül Clay elkezdi
hallgatni az elsőt, amin Hannah azt ígéri, elmeséli, miért vetett véget az
életének. És azt mondja, hogy az, aki a kazettákat hallgatja, az egyik oka a
halálának.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Clay egész éjszaka ide-oda bolyong a városban Hannah szavait hallgatva.
Tanúja lesz a lány fájdalmának, és megtudja az igazságot saját magáról - az
igazságot, amivel soha nem akart szembenézni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Véleményem:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>1. Karakterek:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Leginkább Hannah-t és valamennyire Clay-t ismerhetjük meg a regény folyamán,
a többi szereplőt pedig az ő szemükön keresztül látjuk csak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Hannah-ról az derül ki, hogy az iskolában sok apró dologgal bántották a
társai, és hogy ez a sok apró dolog egy idő után összeadódott benne, és nem
bírta tovább elviselni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Clay-ről azt tudjuk meg, hogy szerelmes volt Hannah-ba, sok mindent
megtett, hogy közel kerülhessen a lányhoz (pl. elment ugyanabba a moziba
dolgozni, ahol ő is dolgozott), és sokáig mégsem mert neki színt vallani.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A többi kamasz pedig kétszínű, önző, erőszakos, hazug és felelőtlen,
legalábbis azok, akik felkerültek Hannah kazettáira. Illetve Hannah-nak ezt az
oldalukat mutatták, ezért ő ilyennek látja őket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Amit nem értettem, hogy a felnőttek mintha teljesen hiányoztak volna
Hannah világából, legalábbis az olyan felnőttek, akikhez segítségért tudott
volna fordulni. Például mi van a szüleivel? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>2. Cselekményszövés:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A cselekmény nem volt különösebben izgalmas, bár volt egy-két váratlan
esemény Hannah meséjében, de engem valahogy nem tudott megrázni. Furcsa volt,
mert kezdetben az apró bántásokat is drámaként adta elő, a regény vége felé
ugyanakkor volt néhány durvább történés, és azokat meg kb. érdektelenül írta
le. De lehet, hogy így változik az ember, amíg az öngyilkosságig nem sodródik. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">SPOILER:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">Nagyon durva volt az a jelenet, ahol a már egyébként is maga alatt lévő, részeg
Hannah kvázi „végignézi” (elbújik egy szekrényben, szóval ténylegesen nem
látja), ahogy egy iskolatársát megerőszakolják. Hannah annyiban igazságos és
önkritikus, hogy elismeri, tennie kellett volna valamit, de e tényközlésen túl
látványosan nem érdekli, hogy mi lett a megerőszakolt lánnyal, vagy legalábbis
a kazettákon nem beszél róla. Szóval ő sem nevezhető túl empatikusnak, amit
pedig annyira hiányol az iskolatársaiból.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">Még durvább, hogy később valószínűleg ugyanennek – az erőszaktevő –
srácnak engedi, hogy őt is megdugja. Értem, hogy valójában undorodott közben,
és ez már csak az utolsó lépés volt, ami eltávolította a saját testétől, de
akkor is…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">Hannah már sem a másik lány, sem önmaga meggyalázásának súlyát nem érezte
szerintem, nem írta le annyira mocskosnak és taszítónak ezeket a jeleneteket,
mint amilyenek valóban lehettek. Ami fura, mert a regény elején még eléggé
kiakadt azon, hogy valaki megfogta a seggét.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">Ja igen, az engem meglepett, hogy Hannah egyedül Clay-t nem okolta semmiért, mert ő tökéletesen viselkedett vele, úriember volt és ari volt stb. Azt hittem, az ő hibája az lesz, hogy miért nem vallott színt előbb Hannah-nak,de úgy látszik, az író ezzel azt akarta mutatni, hogy Hannah-nak nincsenek irreális elvárásai és nem mindig csak másokban keresi a hibát.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>3. Írói stílus:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Jó ötlet volt, hogy Hannah a síron túlról, kazettákon meséli el élete
történetét. Tetszett az is, hogy nem végig Hannah monológját hallgatjuk, hanem
közben látjuk azt is, Clay miként reagál Hannah szavaira. Így tudjuk azt is,
hogy Hannah nem csak beképzelte magának, hogy bántották, tényleg keringtek róla
azok a pletykák, amikről egyedül ő tudta, hogy hazugságok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Olvasmányos volt a regény, gyorsan a végére értem. Még akkor is, ha
Hannah sokszor túlreagálta a dolgokat, én meg tudtam érteni az ő nézőpontját
is. Ő valószínűleg az átlagosnál jóval érzékenyebb, mondjuk úgy, idegileg
gyengébb lány, ezért viselte meg őt jobban a többi kamasz sok, apró, mindennapi
kegyetlenkedése.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>4. Összességében:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Nem tudom, mennyire hiteles a regény, hogy tényleg ennyi kell-e ahhoz,
hogy egy kamasz öngyilkos legyen. Én el tudom képzelni, hogy valóban elég lehet
ennyi, de ha ez még sincs így, én azt akkor is fontosnak tartom, hogy a regény
szembesíti a kamaszokat azzal, hogy a szokásos, sokszor szemét, kiközösítő,
sunyi viselkedésük hatással van arra, akivel így viselkednek. És akár vezethet
oda is, hogy a kipécézett személy nem bírja tovább elviselni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">És ezzel nem azt akarom mondani, hogy Hannah haláláért kizárólag az
iskolatársai lettek volna felelősek. Nyilvánvalóan felelősek voltak a felnőttek
is, akik nem törődtek vele, és Hannah is, aki igazából nem is próbált
segítséget kérni. Mind együtt voltak felelősek, és ez alól nem mentesíti a
kamaszokat az, hogy jaj, de ők még gyerekek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>5. Tetszési index:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">80%</span></div>
wmagdahttp://www.blogger.com/profile/05353517614513920324noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1985896066838569056.post-79276462381117511772019-08-28T04:09:00.000+02:002019-08-28T13:20:00.726+02:00John Scalzi – Vének háborúja (Vének háborúja 1.)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-y_0HbW6pj5s/XWXheLFA_wI/AAAAAAAABeE/465ypY7tX-4i5faIUkSDF9L5hQFwjWrVQCLcBGAs/s1600/v%25C3%25A9nek%2Bh%25C3%25A1bor%25C3%25BAja.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="354" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-y_0HbW6pj5s/XWXheLFA_wI/AAAAAAAABeE/465ypY7tX-4i5faIUkSDF9L5hQFwjWrVQCLcBGAs/s320/v%25C3%25A9nek%2Bh%25C3%25A1bor%25C3%25BAja.jpg" width="226" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Tartalom:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">John Scalzi a Vének háborújában egy olyan világot ír le, ahol az ember
már űrbéli gyarmatokon él, és folytat kegyetlen harcokat újabbakért a Gyarmati
Véderő vezetésével. Erre mindenképp szükség van, ugyanis az erőforrások
szűkösek, lakható bolygókból pedig kevés van, és emiatt a kivándorlást erősen
korlátozzák a Földről. Sokaknak csak az a lehetőség marad, hogy a hetvenöt éves
kort elérve jelentkezzenek katonának, majd két év frontszolgálat után
letelepedjenek valamelyik kolónián, busásan megjutalmazva. Nem csak emiatt
hangzik csábítónak ez a lehetőség: a közvélekedés szerint a Gyarmati Véderő
valamilyen módszerrel meg is fiatalítja az embereket, hiszen öregekkel nem
lehet harcba indulni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Úgyhogy John Perry két dolgot tett a hetvenötödik születésnapján.
Meglátogatta a felesége sírját, majd belépett a hadseregbe. Csak két évet kell
túlélnie. Azt viszont még ő sem sejti, hogy milyen megpróbáltatások várnak rá –
a brutális háborúk és az otthon fényévekre nyúló távolsága örökké
megváltoztatja az embert. Valami sokkal különösebbé és veszélyesebbé. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">(Forrás: bookline.hu)<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><u>Véleményem:</u><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>1. Karakterek:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Ha egy szóval kéne jellemeznem a szereplőket, akkor azt mondanám,
szórakoztatóak. A nyugger újoncok, a kiképzőtiszt, de még az űrlények is azok,
bár nem mind ugyanabból az okból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A nyugdíjas terminátoroknak – vagy legalábbis azoknak, akikkel John Perry
összebarátkozik – mind van humoruk és önkritikájuk, s általában igen őszinték
is (túl őszinték), így többnyire elég mulatságos párbeszédeket bonyolítanak le.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A kiképzőtiszt pont olyan otrombán viselkedik, mint az amcsi háborús filmek
kiképzőtisztjei, de Perryt megkedveli, s a kissé egyoldalú „beszélgetéseik”,
amikor Ruiz főtörzsőrmester úgy dicséri Perryt, hogy közben be is szól neki,
viccesek voltak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Az űrlényeknek viszont nincs humoruk egyáltalán, róluk olvasni pusztán
azért volt sokszor mókás, mert a viselkedésüket emberi szemszögből írta le
Perry, ami miatt furcsának tűnnek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Persze nem csak móka és kacagás ez a könyv, hiszen elvileg háborúról
szól, sok ember meg is hal benne. Sok jó ember, akiket ugyan nem ismertünk meg
nagyon mélyen – hiszen a regény Perry szemszögéből íródott – de azért szimpatikusak
voltak. A haláluk leírása sokszor pátoszos, de még éppen nem hányingert
keltően hatásvadász. És persze meghal néhány idegesítő és ostoba ember is, őket
nyilván kevésbé sajnálja az olvasó.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Háborús borzalmak, humor, hősiesség, halál, ezek együtt egy elég könnyen
fogyasztható, olvasmányos könyvet adnak. És azt hiszem, van benne örök szerelem
is…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Tetszett, hogy a könyvben a szereplők nem tökéletesek, kiderül például,
hogy Perry megcsalta a feleségét és vice versa, mégis kitartottak egymás
mellett, mert szerették egymást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Tisztában vagyok vele egyébként, hogy a könyv szereplői nem reálisak,
ennyire nem viccesek az emberek a valóságban, pláne egy háborúban, de nekem ez
így tetszett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<b>2. Cselekményszövés:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Nem volt
különösebben izgalmas a cselekmény, bár egy meglepő fordulat azért akadt benne.
John Perry bevonulása, katonai kiképzése és pár, űrlény elleni csatája adta a
regény történetét, néhány „vidám” kitérővel, amiből azt tudhattuk meg, hogyan
haltak meg a barátai bevetés közben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">SPOILER:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">Nem tudom, az író által kitalált világ mennyire eredeti, mivel háborús,
űrlényes könyveket nem nagyon olvasok, de erős a gyanúm, hogy elég klisés, mert
filmekben láttam már hasonlókat.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">A nyuggerek tudatát a bevonulásuk után egy fiatal és genetikusan feljavított
(macskaszem, fotoszintetizáló zöld bőr, stb.) klón testbe „sugározzák át”,
ezzel mennek kiképzésre, ahol azt tanulják meg, hogy hogyan használják harcban
az új testüket és az új, spéci fegyverüket. Megtanulják azt is, hogy az
űrlények viselkedése kiszámíthatatlan, nem szabad náluk arra apellálni, hogy az
emberhez hasonlóan reagálnak. Aztán harcolni mennek, ahol sokan meghalnak, s a
regény legnagyobb fordulataként az derül ki, hogy Perry feleségének, Kathynek a
klónja is a hadseregben szolgál, az úgynevezett Szellemhadtestben. Mivel Kathy
meghalt még azelőtt, hogy bevonulhatott volna, így a klón testbe, amit készítettek
számára, nem tudták átsugározni a tudatát. A testet azonban nem hagyták veszni,
engedték, hogy a saját személyisége kifejlődjön. Így ő valamennyire Kathy, de mégsem
teljesen ő.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">Nyilván közel kerülnek egymáshoz ezzel az új Kathyvel, akit egyébként Jane
Sagannak hívnak és akinek John megmentette az életét, s a regény úgy végződik,
hogy Jane küld Johnnak egy üzenetet, miszerint ha mindketten megérik a
nyugalomba vonulást, akkor szeretne majd vele élni egy farmon. John pedig
tudja, hogy ha nem is ebben az életében, de valamikor még viszont fogja látni a
feleségét.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">Szóval a sztori nem egy nagy cucc, de az űrlények közt akad egy érdekes
faj, a konszuk, akik látszólag sportból harcolnak a többi fajjal, de
elpusztítani nem akarják őket, sőt azt szeretnék, hogy fejlődjenek. Csak azt
nem tudjuk meg, hogy mit akarnak, mivé fejlődjenek az emberek. Kíváncsi vagyok,
hogy a sorozat későbbi részeiből ez kiderül-e. Van egy gyanúm, hogy nem…</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>3. Írói stílus:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Ami ezt a sci-fit kiemeli a többi háborús űropera közül (nem mintha sok
ilyet olvasnék…), az szerintem elsősorban a stílusa, ahogy a tragédia, a humor
és pátosz keveredik benne, nagyon egyedi stílust ad neki. És nem utolsósorban,
nagyon olvastatja is magát. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>4. Összességében:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Tetszett, biztos folytatni fogom a sorozatot!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>5. Tetszési index:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">94%</span></div>
wmagdahttp://www.blogger.com/profile/05353517614513920324noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1985896066838569056.post-47046438523992449132019-08-21T23:43:00.000+02:002019-08-28T01:58:11.729+02:00Anne Bishop – Holló a hollónak (A Mások 2.)<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-VnjGEK7GlVM/XV26ap-8lXI/AAAAAAAABd0/kGEQhSL-r7YTKE6Zyslkp5rUpF-w9OhnQCLcBGAs/s1600/holl%25C3%25B3%2Ba%2Bholl%25C3%25B3nak.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="362" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-VnjGEK7GlVM/XV26ap-8lXI/AAAAAAAABd0/kGEQhSL-r7YTKE6Zyslkp5rUpF-w9OhnQCLcBGAs/s320/holl%25C3%25B3%2Ba%2Bholl%25C3%25B3nak.jpg" width="231" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Tartalom:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Anne Bishop, a New York Times bestseller „fenomenális” világa, a Mások
sorozat második része, amelyben természetfeletti lények és emberek próbálnak
együtt élni és egy nő már kezdi megváltoztatni a szabályokat… Meggie Corbyn
elnyerte a Lakeside-i Udvarban lakó terra indigene lények bizalmát, de csak
nehezen jön rá, mit is jelent köztük élni. Alapesetben, ember lévén Meggie alig
lehetne más, mint megtűrt préda, de vérpróféta, cassandra sangue képessége
teljesen más helyzetet teremt. Két nagyon erős hozzászokást eredményező drog
erőszakos cselekményeket váltott ki az emberek és Mások között; mindkét fajból
többen meghaltak a közeli városokban. Így amikor Meggie látomásában véres hó és
fekete tollak jelennek meg, Simon Wolfgard – a Lakeside-i Udvar alakváltó
vezetője – elgondolkodik, vajon vérprófétájuk múltbeli támadást vagy jövőbeni
eseményt látott. Ahogy a próféciamondás késztetése egyre gyakrabban gyötri
Meggie-t, a baj eléri az Udvart. A Mások és az a maroknyi ember, akik velük
laknak, szükségszerűen együttműködik, hogy megállítsák az embert, aki elszántan
akarja visszaszerezni az ő vérprófétájukat… és felszámolják a veszélyt, amely
mindannyiuk pusztulásával fenyeget.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">(Forrás: bookline.hu)<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Véleményem:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>1. Karakterek:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Ebben a kötetben a szereplők kb. ugyanazok voltak, mint a sorozat első
részében, így kb. ugyanazt is tudom elmondani róluk: most is a terra indigene
lények voltak a szimpatikusak, nem az emberek (egy-két kivételtől eltekintve).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Meggie most is nagyon cuki volt, Simon az állati énje ellenére – vagy
amiatt? – most is szerethető volt. Mégis engem most kevésbé kötött le a sok
cukiskodás, és még a bimbódzó románcuk se nagyon tudott érdekelni. A többi
szereplő pedig elég felejthető volt. A főgonosz Kontrollerről – Meggie volt
„gazdájáról” – azt hittem, kiderül ebben a részben valami érdekes, ehelyett
csak SPOILER: <span style="color: white;">meghalt</span>.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A vérpróféták életkörülményeiről viszont elég sokat megtudhatunk ebből a
részből, s ez alapján nem túl irigylésre méltó a helyzetük. Tenyésztik őket,
vagy így születnek eleve fogságban, vagy gyerekkorukban rabolják el őket a
családjuktól. Megerőszakolják és ha szükségét érzik, kínozzák őket. Az erről szóló
részek voltak a legkomorabbak a regényben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<b>2. Cselekményszövés:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Már az első kötetnél is elpanaszoltam, hogy nem sok minden történt benne.
Nos, ha abban nem sok minden történt, akkor itt konkrétan semmi se. Egy sorozat
első részénél még elmegy, hogy a világa bemutatására megy el majdnem az egész
könyv, de egy második résznél ez már elfogadhatatlan. Nem néztem utána, hány
részes a sorozat, de ha az írónő ebben a tempóban halad tovább, akkor lehet,
hogy lesz ez száz kötet is. Annyit pedig én biztos nem fogok elolvasni, lehet,
hogy már a következőt se.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Azon azért nagyon jól szórakoztam, hogy Meggie tesz egy olyan nagy
felfedezést, hogy az emberek azért nem tanítják meg a Másokat arra, hogy hogyan
kell jegyzetelni, mert így lenézhetik őket… Külön vicces, hogy a Mások ezek
szerint annyira ostobák, hogy maguktól egyáltalán nem tudnak megtanulni
jegyzetelni…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
SPOILER: </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: white;">Mivel Kontroller meghal a könyv
végén, ezért egyértelmű, hogy igazándiból nem ő mozgatja a szálakat. Bár
látszólag ő állt a Mások (pl. Hollók) megtámadása mögött, ő gyűjtötte és
használta a vérprófétákat és a vérüket, biztos kell még lennie valakinek a
háttérben. Különösen, hogy az emberek közt általános elégedetlenség kezd
terjedni a Másokkal szemben, szerveződik az Ember Mindenek Előtt mozgalom. Kell
lennie valakinek, aki ezt az egészet mozgatja.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: white;">Megjelenik a regényben egy új faj
is, az intuitok. Ők a vérpróféták ősei, de nekik csak megérzéseik vannak a
jövőre vonatkozóan, konkrét látomásaik nem. Ők harmóniában élnek a Másokkal és
a természettel. Kíváncsi vagyok, nekik milyen szerep jut a későbbiekben, mivel
nem tűnnek túl erős fajnak. Túl toleránsak és alkalmazkodóak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: white;">A Mások kiszabadítják a fogságban
tartott vérprófétákat, s közülük az egyik, Meggie barátja, Jean az intuitok
közt telepedik le, talán neki lesz még fontosabb szerepe a későbbiekben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="color: white;">Kíváncsi vagyok arra is, hogy a
vérpróféták „felszabadítása” mivel jár, mi lesz ezekből a lányokból. Amikor dönthetnek
a sorsukról, akkor is azt fogják választani, hogy speciális intézményekben
elszigetelten éljenek és pénzért árulják a próféciáikat, vagy megpróbálnak
önállóan élni, irányítani az életüket? Majd kiderül a következő részből
(remélhetőleg).</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>3. Írói stílus:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Olvasmányos könyv volt, gyorsan tudtam vele haladni, szórakoztató volt,
volt benne humor is. Tetszett, de azt hiszem, ez a könyv már jóval kevésbé
ragadott magával, mint tette azt az első rész.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>4. Összességében:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ha valami nem nagyon komolyat akarsz olvasni, amin nem kell sokat izgulni
sem, akkor tökéletes választás ez a könyv. Ha valami olyanra vágysz, ahol a
gonosz elnyeri büntetését, a jók pedig boldogan élnek, míg meg nem halnak,
akkor ezt itt – és szerintem a későbbi részekben is – megkaphatod. Szóval ez
egy nem túl bonyolult könyv, SPOILER: <span style="color: white;">olcsó happy enddel </span>a végén.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>5. Tetszési index:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">70%</span></div>
wmagdahttp://www.blogger.com/profile/05353517614513920324noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1985896066838569056.post-55107199608498235102019-07-31T23:56:00.001+02:002019-07-31T23:59:45.234+02:00Jesmyn Ward – Hallgasd a holtak énekét!<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-skLZj8kNjv8/XUIPIel0lZI/AAAAAAAABdY/cbbIV6Wpd9YsvX_4RtIci6QlstH7tB5mQCLcBGAs/s1600/hallgasd%2Ba%2Bholtak.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="347" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-skLZj8kNjv8/XUIPIel0lZI/AAAAAAAABdY/cbbIV6Wpd9YsvX_4RtIci6QlstH7tB5mQCLcBGAs/s320/hallgasd%2Ba%2Bholtak.jpg" width="222" /></a></div>
<u>Tartalom:</u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A Hallgasd a holtak énekét! nagyszabású családtörténet, az amerikai
útiregény archetipikus hagyományainak, a kísértethistóriáknak és a katasztrófaregényeknek
lenyűgöző, zavarbaejtő és sehová sem besorolható elegye, egy modern
remekmű. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A tizenhárom éves Jojo igyekszik megérteni, mit jelent férfivá válni. A
családjában van kitől és van miből tanulnia: ott van feketebőrű nagyapja, Pop,
vagy fehérbőrű nagyapja, aki viszont egyáltalán nem fogadja el a fiút. És az
apja, aki mostanában szabadul a börtönből… Amikor kiengedik, Jojo
kábítószerfüggő anyjával odautazik. Találkozik egy másik tizenhárom éves
kissráccal, egy halott fegyenc szellemével, aki magában hordozza az amerikai
dél történelmének örökségét. Fontos dolgokat tanít meg Jojónak apákról és
fiaikról, az erőszakról és a szeretetről. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><i>(Forrás: bookline.hu)</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Véleményem:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><b>1. Karakterek:</b><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Egy család néhány napjának története a regény, de ebből a családból nem
mindenkit ábrázol egyforma mélységben a könyv. Leonie és Jojo fejébe például
belelátunk, míg Michael és a nagyszülők viselkedése kevésbé átérezhető vagy
érthető. Mindegyikük élete valahol elég nyomorúságos, s részben ők maguk teszik
azzá, részben viszont a környezetük.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Fajgyűlölet a könyv fő témája, aminek rétegeit, megnyilvánulásait egy
fekete nő és fehér férfi kapcsolatán, a gyerekeik sorsának alakulásán keresztül
mutatja be. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><b>2. Cselekményszövés:</b><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Nem sok minden történik a regényben, úgyhogy túl izgalmasnak nem mondanám
a sztoriját. Egy darabig arra gondoltam, hogy a végén majd biztos kifut
valahova a történet, de igazándiból nem. Ez a regény egy család mindennapi
életét mutatja be, a szokásos nyomorúságukat. Ami történés volt benne, az
kiszámítható és sablonos volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><b>3. Írói stílus:</b><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Bevallom, nem igazán nyerte el a tetszésemet a könyv írásmódja, a
misztikussága, a rizsázása, ahogy a gusztustalan részletekben dagonyázik az író
a leírásokban (milyen színű a hányás stb.) de azért azt hiszem, elég egyedi
stílusa van. Nekem nem tetszett, másnak lehet, hogy igen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><b>4. Összességében:</b><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Nem tetszett igazán, nem volt cselekmény, egy család nyomorát ismerhettük
meg belőle, és ez nekem most nem hiányzott. Csak azért olvastam végig, mert
könyvklubos közös olvasmányunk volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><b>5. Tetszési index:</b><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">60%</span></div>
wmagdahttp://www.blogger.com/profile/05353517614513920324noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1985896066838569056.post-73020674421563027772019-06-26T03:55:00.000+02:002019-06-26T03:55:27.149+02:00Adrian Tchaikovsky – Az idő gyermekei<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-d4S58wQcFRM/XRLP7faD8iI/AAAAAAAABcU/P3rO_9ZwKlwOW6u2W6DXrqbqjZhsXlnywCLcBGAs/s1600/az%2Bid%25C5%2591%2Bgyermekei.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="359" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-d4S58wQcFRM/XRLP7faD8iI/AAAAAAAABcU/P3rO_9ZwKlwOW6u2W6DXrqbqjZhsXlnywCLcBGAs/s320/az%2Bid%25C5%2591%2Bgyermekei.jpg" width="229" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-style: italic; mso-bidi-font-weight: bold;">Tartalom:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-style: italic; mso-bidi-font-weight: bold;">Ki örökli az általunk teremtett új
világot? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-style: italic; mso-bidi-font-weight: bold;">Az emberi faj maradéka elhagyja a haldokló
Földet, és kétségbeesetten kutat új otthon után a csillagok között. Ősei
nyomában járva az egykori aranykor legnagyobb kincsére bukkan: egy olyan
bolygóra, amelyet annak idején terraformálással tettek alkalmassá az emberi
élet fenntartására. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-style: italic; mso-bidi-font-weight: bold;">Ám az új édennel valami nincs rendben. Az
évezredeken át magára hagyott bolygó élővilága ellenőrizetlenül fejlődött, és
ez katasztrofális eredménnyel járt. A bolygó nem várja tárt karokkal az
érkezőket, nem érintetlen, és főleg nem lakatlan. Az uralkodó faj az emberiség
rémálmává változtatta a menedékül szánt Új Földet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-style: italic; mso-bidi-font-weight: bold;">Két civilizáció kerül ütközési pályára, és
mindkettő a határait feszegeti. Mindkettőnek meg kell fontolnia, mit tehet meg
a túlélése érdekében. Mivel a tét a faj fennmaradása, korántsem mindegy, ki
lesz az Új Föld birtokosa. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-style: italic; mso-bidi-font-weight: bold;">Igazi ötletparádé, a rangos Arthur C. Clarke
díj győztese 2016-ban, az utóbbi évek egyik legkiugróbb sikerévé vált a
tudományos fantasztikus irodalomban.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">(Forrás: bookline.hu)<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-style: italic; mso-bidi-font-weight: bold;">Véleményem:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>1. Karakterek:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">E könyv főszereplői emberek és pókok és a kettő közül a pókok életét
ismerjük meg részletesebben, valamint ők a szimpatikusabb intelligens életforma
is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Nagyon tetszett, ahogy a nanovírus hatására intelligens fajjá váló pókok
társadalmi fejlődését nyomon követhettük. Különösen tetszett, hogy itt a
hímeknek kellett az egyenrangúságért megküzdeni, mert sokáig őket a gyengébbik,
butábbik nemnek tartották számon a nőstények, s egy jó darabig a párzás utáni
elfogyasztásuk sem járt semmi különösebb jogkövetkezménnyel…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Az emberi szereplők jóval kevésbé voltak érdekesek a számomra, itt csak
némi hatalmi harc, az őrület különböző formái és egy gyengusra sikerült szerelmi
szál bonyolította a cselekményt. Igazándiból az emberi szereplők közül senki
sem volt nagyon szimpatikus nekem, így én inkább a pókok sorsának alakulásáért
izgultam. Bár ott sem az egyes pókokért mint „személyekért”, hanem általában az
egész társadalmukért, hogy életben tudnak-e maradni az emberrel szemben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Mélyebben tulajdonképpen egyetlen szereplőt sem ismerünk meg ebben a könyvben,
mert itt nem az egyének fontosak, hanem a pókok és az emberek társadalmának
változásai és hogy ezek mennyiben szolgálják a túlélésüket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>2. Cselekményszövés:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Bár izgalmas volt a könyv cselekménye is – tudni akartam, hogy mivé
fejlődnek a pókok, illetve<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>hogy az
emberek vajon elpusztítják-e önmagukat, később pedig azt, hogy a két faj
szembekerülésekor ki kerül ki győztesen –, mégis szerintem a társadalomábrázolása
érdekesebb volt. Vagy mondjuk úgy, ez zseniális volt – különösen a pókokat
illetően –, míg a cselekményszövés „szimplán” izgalmas volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
SPOILER: <span style="color: white;">A regény vége az, hogy az ember-pók összecsapásból a pókok
kerülnek ki győztesen, ám ők ahelyett hogy elpusztítanák az emberi fajt, a
nanovírus segítségével inkább összebarátkoznak velük. Bevallom, én ezt a happy
endet kicsit erőltetettnek éreztem. Ugyanis ha a pókok az empátiának arra a
szintjére is nehezen jutottak el, hogy a hímeket ne egyék meg párzás után,
akkor a életükre törő emberek megkímélése érthetetlen fordulat. Meg az is, hogy
az emberek felül tudnak emelkedni a pókundorukon. De persze ezeket ráfoghatjuk
arra, hogy a nanovírus csodát tett.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>3. Írói stílus:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A társadalomépítésben zseniális, a cselekményszövésben jó, a karakterábrázolásban
viszonylag gyenge az író (vagy ki tudja, lehet, hogy nem is volt célja a
karakterek mélyebb bemutatása), összességében mégis azt mondom, hogy egy nagyon
egyedi, okosan felépített könyvről van szó, amit minden sci-fi rajongónak
olvasnia kell. De tényleg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>4. Összességében:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Ha csak valamennyire is szeretsz sci-fit olvasni, akkor mindenképpen javaslom,
hogy kezdj neki, mert ez egy nagyon jó könyv (kissé elfuserált befejezéssel, de
ezt megbocsátjuk neki).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>5. Tetszési index:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-style: italic; mso-bidi-font-weight: bold;">95%<o:p></o:p></span></div>
<br />wmagdahttp://www.blogger.com/profile/05353517614513920324noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1985896066838569056.post-36778888186177838442019-06-25T11:21:00.000+02:002019-06-25T11:21:28.330+02:00John Boyne – A csíkos pizsamás fiú<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-m2fEVNmCE5E/XRHm04550tI/AAAAAAAABcE/0SOPjQJxT60xY2VuuzIrhHUndo2Ngs8_ACLcBGAs/s1600/csikos%2Bpizsamas.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="378" data-original-width="244" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-m2fEVNmCE5E/XRHm04550tI/AAAAAAAABcE/0SOPjQJxT60xY2VuuzIrhHUndo2Ngs8_ACLcBGAs/s320/csikos%2Bpizsamas.jpg" width="205" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-style: italic; mso-bidi-font-weight: bold;">Tartalom:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-style: italic; mso-bidi-font-weight: bold;">John Boyne, ír származású iró regénye igazi
diadalutat jár be: eddig 64 kiadásban jelent meg, 2006-ban pedig elnyerte az Év
Gyermekkönyve díjat. A megrázó történet egy kilencéves kisfiúról szól, akinek
édesapja egy náci haláltábor vezetője, s ezért a család a tábor mellé költözik.
Az unatkozó, magányos Bruno egyszer csak felfedező útra indul a hosszú és magas
kerítés mentén... <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">(Forrás: libri.hu)<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-style: italic; mso-bidi-font-weight: bold;">Véleményem:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>1. Karakterek:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Ez a könyv egy német kisfiú szemszögéből íródott, és csak annyira van
benne mély karakterábrázolás, mint amennyire a gyerekek töprenghetnek az
emberek viselkedésén – vagyis nem nagyon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A nővérével, Gretellel sokat veszekszik, kesereg, mert el kell költöznie
az otthonából és elveszíti a barátait, aztán gyorsan megszokja az új
környezetet, Auschwitz-ot is, itt is szerez barátot. Szóval Bruno olyan, mint
bármelyik gyerek, szereti a megszokott környezetét, de jól alkalmazkodik az új
helyzethez is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Furcsa volt, hogy Bruno – sőt még a nővére se – végig nem tudja, mi is
Auschwitz. De tulajdonképpen egy gyerek miért is tudná, ha a felnőttek nem
mondják el neki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Az még furcsább volt, hogy a haláltábor egyik lakója, Smuel – vele
barátkozik össze Bruno – sem tudja, hogy mi folyik ott, bár igaz, ő is csak egy
kisfiú, lehet, hogy neki sem mondta el az apja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>2. Cselekményszövés:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Cselekmény nem sok volt, annyi történik, hogy Brunóék elköltöznek
Berlinből Auschwitz-ba, és aztán ott élnek, amit Bruno kezdetben utál, de aztán
összebarátkozik Smuellal. Súlytalan mellékszereplőként feltűnik egy fiatal náci
katona, egy zsidó orvos, aki felszolgálóként dolgozik Brunóéknál, Bruno anyja,
aki szenved, de nem tudjuk meg, mit gondol a férjéről vagy a haláltáborról
pontosan, és Bruno nagyszülei, akik közül az egyik megveti Bruno apját a
munkájáért, a másik meg tiszteli. De ezen kívül semmi nem történik, leszámítva
a regény végén egy nem annyira meglepő fordulatot. Igaz, én rontottam el, mert előre
elolvastam pár kritikát, amiben leírták, hogy mennyire megható volt a könyv
vége, így elég hamar kitaláltam, hogy mi fog történni – SPOILER: <span style="color: white;">merthogy önmagában
Smuel halála nyilván nem lett volna nagyon megrázó, csak a várható végkifejlet,
így sejtettem, hogy Bruno is erre a sorsra jut majd.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>3. Írói stílus:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Ahogy már mondtam, a könyv Bruno szemszögéből íródott és a gyerekek sokszor
elég idegesítőek tudnak lenni, így számomra Bruno gyakran buta, önző
viselkedése is az volt. Például, hogy tudta, hogy Smuel éhezik, mégis sokszor
bezabálta azt az ételt, amit neki vitt volna, mert a haláltáborig vezető „hosszú”
úton megéhezett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">De az, hogy engem Bruno szemszöge és viselkedése sokszor zavart, nem
jelenti azt, hogy nem volt egyedi, hogy így írták meg ezt a könyvet, és azt sem
jelenti, hogy ne lett volna hiteles, hiszen a gyerekek – felnőtt nézőpontból
nézve – sokszor buták és önzők. (Nem utálom a gyerekeket, de tény, hogy ők még
máshogy gondolkodnak, mint a felnőttek. Az önzőséget illetően pedig azt
mondanám, hogy ők még őszintébbek, mint a felnőttek.)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Ha egy gyereknek akarunk adni egy Auschwitz-ról szóló könyvet (bár ki
akarna, de mindegy), akkor ez tökéletes erre, mert nincs benne nyílt erőszak és
halál, csak akkor, ha olvasol a sorok közt, és egy gyerek valószínűleg ugyanúgy
tudatlan lesz erre, mint ahogy Bruno, Smuel és Gretel is az volt a haláltáborral
kapcsolatban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>4. Összességében:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Nekem nem adott sokat ez a könyv, mert Auschwitz-ról vagy arról, hogy a
felnőttek – pl. Bruno apja, a haláltábor vezetője – miként vélekednek a
haláltáborról, nem tudunk meg sokat, amit igen, az is nagyon felületes. De a
regény szemszöge egyedi volt, ez tetszett benne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>5. Tetszési index:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-style: italic; mso-bidi-font-weight: bold;">70%</span></div>
wmagdahttp://www.blogger.com/profile/05353517614513920324noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1985896066838569056.post-39250469702362102892019-05-31T21:59:00.000+02:002019-08-02T02:18:55.399+02:00Moskát Anita - Bábel fiai<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-yQkpN_yE5VM/XQAiQdqvwPI/AAAAAAAABaU/UdZWq24FWEUWmqq9zLzp51KpxbbtORaxgCLcBGAs/s1600/b%25C3%25A1bel%2Bfiai.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="622" data-original-width="400" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-yQkpN_yE5VM/XQAiQdqvwPI/AAAAAAAABaU/UdZWq24FWEUWmqq9zLzp51KpxbbtORaxgCLcBGAs/s320/b%25C3%25A1bel%2Bfiai.jpg" width="205" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-style: italic; mso-bidi-font-weight: bold;">Tartalom:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-style: italic; mso-bidi-font-weight: bold;">Folyik a munka Bábelben, mert mindenki tudja:
aki felhúzza a tornyot, azé a hatalom. Az építkezésnél használt ereklyék,
amelyek egy másik világból származnak, kezdik felmondani a szolgálatot, a
papság soraiban intrika üti fel a fejét, amely lázadással fenyeget. A próféta,
aki a bábeli egyházat alapította, halott, a torony pedig a mi világunkból szólít
magának új látnokot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-style: italic; mso-bidi-font-weight: bold;">Dávid, a korábban festőként dolgozó
fiatalember egy ideje látása fokozatos elvesztésével küzd. Zavaros vízióiból
megtudja, hogy a torony vette el szeme világát, ezért Bábelbe utazik, de
hamarosan belekeveredik az egyházon belüli hatalmi játszmákba. Arzén, a város
új főpapja, próbál kitörni édesapja árnyékából, a reformoknak azonban nincs
helye ott, ahol vérrel és testrészekkel áldoznak Bábelnek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-style: italic; mso-bidi-font-weight: bold;">A bibliai Bábel történetére alapozott modern
és kegyetlen regényben vallás és babona csap össze a racionalitással.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">(Forrás: libri.hu)<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><u><span style="mso-bidi-font-style: italic;">Véleményem:<o:p></o:p></span></u></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><u><span style="mso-bidi-font-style: italic;"><br /></span></u></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>1. Karakterek:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Súlyos problémáim voltak mindkét férfi főszereplőnk viselkedésével, ami
elég jelentősen kihatott szerintem arra, hogy mennyire tetszett a regény (nem
nagyon). Arzén cselekedeteit az apja iránti gyűlölete határozza meg, Dávidét
pedig az, hogy visszaszerezze a látását. Mindkettő annyi baromságot művel, hogy
rossz volt olvasni, pedig elvileg egyikük sem idióta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Részletezném is egy kicsit, hogy mire gondolok, de ez innentől kezdve
spoileres.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">Arzén apja a mai modern világunkból „átkeveredett” a bibliai Bábelbe,
ahol is annak szentelte az életét, hogy felépíttesse a tornyot, azonban végül
még ennek megtörténte előtt meghal. Annak érdekében, hogy a bábeliek lelkesen
építsék a tornyot, kitalál egy vallást, amiben olyan tárgyakat, mint pl. egy
pisztoly szent ereklyének nevez ki, s azoknak, akik a tornyot építik, s
áldoznak is neki (pl. fülüket, ujjukat, termékenységüket) megdicsőülést ígér.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">A toronyért feláldozza saját fiait (Arzén testvéreit is): halálos ágyán
Sámsont és Bórt agyonlövi. A regény legnagyobb csattanójaként kiderül, hogy ezt
azért tette, hogy a szelleme Arzénba költözhessen, s így kvázi mégis megélhesse
a torony felépülését.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">Fentiek alapján világos, hogy Arzén nem a legjobb apával volt megáldva,
azt kezdetektől fogva tudja, hogy apja ölte meg a testvéreit, arra azonban csak
fokozatosan ébred rá, hogy az általa felépített vallás hamis, illetve hogy a
szellem, ami a kezén lévő tetováláson keresztül beszélget vele, a saját apja,
nem pedig Isten küldötte. (Illetve hát még az se zárható ki, hogy valóban Isten
küldötte, hiszen a toronyban hatalom lakozik, ami teremteni és pusztítani tud.)<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">Arzén apját Bábelben főpapként, holta után szentként tisztelték, s Arzén szándéka
az, hogy lerántsa a leplet apja hazugságairól, és hogy elérje, hogy a tornyot
ne építsék tovább. Ez nemes szándék, de elképesztő, hogy mennyire ostobán áll
neki. Azzal indít, hogy az apja halálának évfordulóján tartott ünnepségen el
akarja mesélni a tömegnek, hogy az apja gyilkos. (Ezt a benne lakó szellem
meghiúsítja.) Aztán parancsba adja, hogy a torony építésével fel kell hagyni,
mire teljesen elszigetelődik, őrültnek hiszik. Arzén egyszerűen teljesen
alkalmatlan vezetőnek. Ehhez képest a regény végén ő lesz a próféta, aki az új
otthonába vezeti el Bábel népét…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">Arzént teljesen elvakítják az érzelmei, először az apja iránti gyűlölete,
pl. mikor megtudja, hogy az apja szelleme benne él, szétvagdossa késsel a
tenyerét, hátha azzal megszabadul tőle. Aztán később Hananiást kezdi ugyanilyen
elvakultan gyűlölni, életcélja lesz, hogy megölje őt. Hananiás Arzénnal
ellentétben tudja, hogyan kell manipulálni a népet, ő túrja ki Arzént<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>hatalomból, <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">Arzén azt hiszi, hogy ha az apját leleplezi vagy Hananiást megöli, az
mindent megold majd. Azt nem veszi figyelembe, hogy a bábeliek nagyon hinni
akarnak valamiben vagy valakiben, és ha ő nem ad alternatívát, amiben az apja
meg a torony helyett hihetnek, akkor csak zűrzavar lesz.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">Azt azért meg kell hagyni, hogy Arzén valamennyire fejlődik, hiszen végül
nem űzi ki magából apja szellemét, hagyja, hogy benne éljen, és mintha a
Hananiás iránti elvakult dühe is elmúlna, mikor látja, hogy a nép hogy veri
halálra (miután Arzén lelőtte).<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">Rájön arra is, hogy ahhoz, hogy vezethesse a bábelieket, hagynia kell,
hogy prófétának higgyék, így mondhatjuk, hogy valamivel okosabb lett.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">És akkor nézzük kicsit Dávidot. Ő az álmaiból tudja, hogy Arzén vette el
a látását, és ezért elindul egyedül megkeresni őt Bábelban. Tehát tök egyedül
és vakon. Nem, ez persze hogy nem nagyon hülye ötlet. Ő egyébként pont ugyanolyan
elvakultan utálja Arzént, mint Arzén az apját, meg se hallja, ha azt mondják
neki, hogy nem Arzén a felelős azért, hogy ő elvesztette a látását.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">Szóval mind Arzén, mind Dávid sokáig másokat tartanak felelősnek azért,
hogy nekik rossz soruk van, ebben persze részben igazuk is van, de azért
mindenki a saját sorsának kovácsa. Erre rájönnek a regény végére ők is, és
próbálnak valami értelmeset kezdeni az életükkel. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">A Lívihez fűződő kapcsolata mindkettejüknek elég zavaros volt. Dávid és
Lívi testvérek, de mégis jól elvannak egymás nélkül is, különösebb energiát nem
fektetnek abba, hogy megtalálják egymást Bábelban, vagy hogy miután megtalálják
egymást, együtt maradjanak. Dávidnak, mikor megtudja, hogy Lívi halott, bár övé
a torony minden hatalma, meg se próbálja feltámasztani a testvérét, helyette
inkább tombol és elpusztítja a tornyot. Tök logikus. Mondjuk, hogy azért tett
így, mert rájött, hogy a torony gonosz, hogy rossz erőt szolgál, de semmi
ilyesmi nem derült ki a regényből egyértelműen.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">Aztán itt van Arzén, aki elvileg szerelmes Lívibe, de annyira azért
mégsem, hogy elhiggye az apjának, hogy a torony ereje életre tudná kelteni
Lívit. Helyette inkább ő is le akarja rombolni a tornyot…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">Szóval nem volt világos nekem, hogy itt van ez a két ember, aki elvileg
szereti Lívit, gyakorlatilag mégis tojnak rá. Nem mondom, hogy az egy jobb
befejezés lett volna, ha Lívi feltámad, és happy end lesz, de fölöslegesnek
éreztem, hogy az írónő ennyire kihangsúlyozta, hogy megmenthették volna Lívit,
de nem tették.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Bár Arzén és Dávid is változik valamennyire a regény folyamán, fejlődnek,
nekem még így sem tudtak szimpatikusak lenni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>2. Cselekményszövés:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Ha objektíven nézem, izgalmas történetet rakott össze nekünk az írónő,
voltak váratlan fordulatok (<span style="color: white;">pl. Dávid pap lesz, kiderül, hogy Arzén apjának
szelleme Arzénban él tovább, Lívi meghal, a torony ledől</span>), ugyanakkor
szubjektíve nem kötött le igazán ez az egész. Mivel a szereplők közül senkit nem
kedveltem meg, valószínűleg ezért nem érdekelt, hogy mi történik velük.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Sokáig azt sem értettem, hogy miről akar szólni ez a könyv. Végül is
mégiscsak egy vallásos közegben játszódik. Azt akarja igazolni, hogy van Isten,
vagy azt, hogy nincs? A toronyban van valamilyen erő, ez elég hamar
egyértelművé válik, ahogy az is, hogy a vallás, amit köré építettek, egy nagy
humbug.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Én végül arra jutottam, hogy az a könyv tanulsága, hogy vallás és Isten
nélkül is boldogulhat az ember, de így azért kicsit sivárabb is az élete.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
SPOILER: <span style="color: white;">Dávid látását azért vette el a torony, hogy ezzel magához
csalogassa, s neki adja a hatalmát. Dávid sokáig a torony megszállottja, csak
akkor rombolja le dühében, mikor megtudja, hogy Lívi meghalt. Ezután is érzi
még a torony hívó erejét, mégis úgy dönt, hogy visszatér a saját világába és
ott boldogul.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">Arzén rájön, hogy az apja által felépített vallás hamis, s a könyv végén
helyette rátalál a keresztény vallásra (egy elferdített szövegű Miatyánkkal
imádkozik). És ő lesz a próféta, aki az új otthonába vezeti a Bábel népét. Nála
nem teljesen egyértelmű, hogy Isten nélkül fog-e boldogulni majd, de én úgy
vettem ki, hogy végre rájött, hogy a vallást arra tudja felhasználni, hogy
vezesse a népet, őszinte istenhitet én nem éreztem benne. Így nekem az volt a
tanulság, hogy istenhit nélkül is van élet, bár Dávid és Arzén is
boldogtalanabbnak tűnik, mint amikor még hittek.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>3. Írói stílus:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Egyedi karakterek voltak a könyvben, volt jellemfejlődés, egyedi volt a
történet, fordulatos volt a cselekmény, átérezhető volt valamennyire a
szereplők lelki nyomora (csak ne csináltak voltak annyi baromságot), úgyhogy én
azt gondolom, hogy alapvetően jól ír a szerző.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>4. Összességében:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Ez a könyv nekem nem igazán jött be, bár vannak érdemei – ahogy fentebb
ki is fejtettem – de engem mégsem tudott lekötni, nagyon lassan értem a végére.
De a fantasykkal én gyakran vagyok így, szóval lehet, hogy ez nem a regény
hibája.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>5. Tetszési index:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-style: italic; mso-bidi-font-weight: bold;">70%</span></div>
wmagdahttp://www.blogger.com/profile/05353517614513920324noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1985896066838569056.post-85953559209100173852019-04-30T22:29:00.000+02:002019-04-30T22:38:35.262+02:00Cory Doctorow – Kis testvér<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-XaXYCG7HqLg/XMivG5WWSeI/AAAAAAAABYo/_jUwTXlFTBwb7UoRRdNsw3KPNtuXYWvqgCLcBGAs/s1600/kis%2Btestv%25C3%25A9r.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="304" height="320" src="https://2.bp.blogspot.com/-XaXYCG7HqLg/XMivG5WWSeI/AAAAAAAABYo/_jUwTXlFTBwb7UoRRdNsw3KPNtuXYWvqgCLcBGAs/s320/kis%2Btestv%25C3%25A9r.JPG" width="194" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Tartalom:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A közeljövő San Franciscójában egyre jobban eluralkodik az emberek
folyamatos megfigyelésére támaszkodó ellenőrzés. A paranoia, a félelem, és a
magánélet egyre durvább megsértései nemcsak az utcákon, de az iskolákban és
hivatalokban is jelen vannak, és az emberek tűrőképességének határait
feszegetik. Viszont néhány középiskolás kölyök, a technika segítségével,
kijátssza az állandóan figyelő Nagy Testvért, hogy megpróbálják megőrizni a
szabadság látszatát. Azonban egy váratlan és brutális esemény olyan helyzetbe
sodorja őket, amely végleg megváltoztatja az életüket… És talán nem csak az
övékét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">(Forrás: bookline.hu)<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Véleményem:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>1. Karakterek:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Már kb. két hete befejeztem a könyvet, és bevallom, a szereplőkből nem
sokra emlékszem. nem csak a nevükre, de semmi jellegzetességükre sem. A főszereplő,
Marcusból is csak annyi maradt meg bennem, hogy nagyon hamar feladta az elveit,
mikor a könyv elején SPOILER: <span style="color: white;">a Belbiztonsági Hivatal őrizetbe veszi és napokig
fogva tartja. Megadja nekik minden privát jelszavát és teljesen összeomlik,
holott nem is kínozták meg, még csak meg sem ütötték. Pedig előtte nagyon tökös
csávónak mutatta magát. De persze végül is csak egy tini.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A többi szereplőből annyi maradt meg, hogy van egy lány barátja, aki
hamar hátat fordít neki, mikor SPOILER: <span style="color: white;">ellenállást kezd szervezni.</span> Aztán van
egy fiú barátja, aki tovább kitart mellette, de aztán ő is elpártol. Egy másik
fiú barátját meg SPOILER: <span style="color: white;">a Belbiztonsági Hivatal tartja fogságban</span>. És van egy
barátnője, aki minden hülyeségben mellette áll, sőt még uszítja is olykor. (Marcusnak
vannak persze szülei is, de ők aztán tényleg teljesen lényegtelenek, fogalmuk
sincs, hogy mit csinál a gyerekük.) Ennyi. Ebben a könyvben a szereplőknek sok
jelentősége szerintem nem volt. Mindenki fél valamennyire a Nagy Testvértől,
aki kicsit kevésbé, az mer szervezkedni, a többiek meg nem. Kb. ennyit tudunk
meg a szereplőkről, s a sztori ennél többet nem is igényel belőlük.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>2. Cselekményszövés:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A történet arról szól, hogy az elhatalmasodó állami megfigyelőrendszer alól
hogyan lehet kibújni, milyen macska-egér harc folyik a tinik és az állam közt,
és SPOILER: <span style="color: white;">végül persze a tinik kerülnek ki győztesen.</span> A könyv elejét még
kicsit untam, de aztán ahogy felpörögtek az események, elég izgalmas lett a
történet, végig le tudott kötni. Elég sok technikai dolgokkal kapcsolatos leíró
rész van benne, nem tudom, ezek mennyire pontosak, de például a kódolt
üzenetekről szóló rész elég hitelesnek tűnt nekem, és örültem is, hogy
valamennyire meg is tudtam érteni, hogy hogy működik ez a dolog.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
SPOILER: <span style="color: white;">A happy end viszont kicsit fájt nekem a végén, hogy valami
ingyenes újság riportere által írt cikk buktassa le a gonosz Belbiztonsági
Hivatal üzelmeit, hát öööö… Ha ez lehetséges, akkor korántsem volt olyan
tökéletes a Belbiztonsági Hivatal megfigyelőrendszere, mint amilyennek a könyv
mutatni akarta, és korántsem volt akkora hatalma a Belbiztonsági Hivatalnak,
mint ahogy Marcus elbeszéléséből gondolhattuk.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>3. Írói stílus:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Eléggé puritán a regény nyelvezete (ha a teches részektől eltekintünk),
egyszerű párbeszédek vannak benne, azt pedig nem tudjuk meg, hogy a szereplők
fejében mi van. Az író inkább az izgalmas cselekményszövésben jó, minden más
szempontból elég felejtős ez az alkotás<b>.<o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>4. Összességében:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Pörgős, izgalmas könyv, egyszer érdemes elolvasni. Mondanám, hogy nagyon
el is gondolkodtatott, hogy milyen szörnyű, ha az állam elnyomja az embereket,
folyamatosan kontroll alatt tartja őket, de igazándiból ha valaki olvasott már
történelemkönyvet vagy élt a kommunizmus idején, annak ez nem akkora nagy hír.
A kanadaiaknak (ez az író nemzetisége) viszont lehet, hogy az. (Plusz az 1984
c. könyv már évtizedekkel ezelőtt megénekelte ezt a témát, sokkal nyomasztóbban
és átérezhetőbben, mint ez a regény teszi.)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>5. Tetszési index:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">72%</span></div>
wmagdahttp://www.blogger.com/profile/05353517614513920324noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1985896066838569056.post-78010593669919860822019-03-31T23:54:00.001+02:002019-03-31T23:54:33.148+02:00Celeste Ng – Kis tüzek mindenütt<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-WRsIuSRqK20/XKE2-jKP_dI/AAAAAAAABYA/ftLgSEDWh7UwsK8FHjyG23ZBsMnt_1-QgCLcBGAs/s1600/kis%2Bt%25C3%25BCzek%2Bminden%25C3%25BCtt.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="363" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-WRsIuSRqK20/XKE2-jKP_dI/AAAAAAAABYA/ftLgSEDWh7UwsK8FHjyG23ZBsMnt_1-QgCLcBGAs/s320/kis%2Bt%25C3%25BCzek%2Bminden%25C3%25BCtt.JPG" width="232" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Tartalom:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Shaker Heights. Cleveland nyugodt, virágzó külvárosa, ahol a házak
színétől a szabályos keresztutakon át a lakók sikeres életéig minden
tökéletesen elrendezett. Itt él Mrs. Richardson négy gyermekével és ügyvéd
férjével. Elena a környék mintalakója, helyi újságíró, és legfontosabb alapelve
a szabályok betartása. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Ebbe az idilli kertvárosi buborékba költözik Mia Warren, a titokzatos
fotóművész és egyedülálló anya, valamint tinédzser lánya, Pearl, akik a Richardson
családtól bérelnek házat, de rövid idő alatt már nemcsak albérlők lesznek,
hanem a szomszéd gyerekek életében is fontos szerepet kezdenek el
betölteni. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A rejtélyes múltú Mia azonban felbolygatja a gondos rendben élő közösség
mindennapjait, amikor Richardsonék barátai egy kínai-amerikai kisbabát
szeretnének örökbe fogadni, ám váratlanul felbukkan a gyermek igazi anyja.
Drámai küzdelem kezdődik, amely megosztja a város lakóit, és végül Mia és Elena
ellentétes oldalra kerülnek. Elena eltökélt szándéka lesz, hogy leleplezze a nő
titkait, de megszállottsága váratlan és visszafordíthatatlan következményekkel
jár. És mindeközben egy családi házban egy szikra lángra lobban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Regény a súlyos családi titkokról, az anyaság kegyetlen nehézségeiről, és
annak a veszélyeiről, ha elhisszük, hogy a szabályok követésével mindig
megakadályozhatjuk a katasztrófákat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">(Forrás: bookline.hu)<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Véleményem:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>1. Karakterek:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Elég sok szereplővel dolgozik a regény, de többségüket nem ismerjük meg igazán.
Egyedül a két anya, Mrs. Richardson és Mia gondolataiba látunk bele olykor, de
nekik sincsenek a közhelyesnél sokkal mélyebb meglátásaik az anyaságról. Mia
karaktere alapvetően szimpatikus volt nekem, egy racionális, a jég hátán is
megélő nő és egy művészlélek fura keveréke volt, de a művészi énje nekem néha
kicsit sok volt. Mrs. Richardson a szabálykövető mintafeleséget és mintaanyát
jelképezte, aki azonban az előítéletei rabja és valójában nem ismeri a saját
gyerekeit sem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A gyerekek fejébe is érdekes lett volna belelátni, a tiniszerelmeik és egyéb
problémáik is lehettek volna érdekesek és elgondolkodtatóak, hoztak ők is
kemény döntéseket a regény során, csak sajnos azt nem tudhattuk meg, hogy mit
miért csináltak, mert annyira nem ismertük meg őket. Persze igaz,hogy a tinik
sokszor csinálnak hülyeséget, amit nem gondolnak végig, de akkor meg ennek
kellett volna kiderülnie.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>2. Cselekményszövés:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A cselekményben voltak váratlan fordulatok, de a regény egyáltalán nem
drámai hangvétele miatt, nem igazán hatott rám egyik sem megdöbbentő erővel.
Pedig a regény vége egyáltalán nem az lett, amire én számítottam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>3. Írói stílus:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Olvasmányos volt a regény, gyorsan pörgettem az oldalakat, ebből a
szempontból jól megírt könyv ez, ugyanakkor mélyebben nem tudott elgondolkodtatni
semmiről. Lehet, hogy ennek csak az az oka, hogy alapvetően az anyaság
nehézségeit járta volna körül a regény, és mivel én még nem vagyok anya, ezért
annyira nem érintett meg ez a téma. Ugyanakkor én arra is gyanakszom, hogy alapvetően
felszínes és közhelyes a könyv, ezért sem tudott nagyon lekötni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>4. Összességében:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Az anyaság nehézségeit több nézőpontból bemutató regényről van szó, ha valakit
érdekel ez a téma, annak talán tetszeni fog. Nekem nem tetszett igazán, mert a
szereplőket felszínesen mutatta be és főként közhelyeket puffogtatott, például
hogy egy anya mindenre képes a gyerekéért, vagy hogy a kertvárosi idill
valójában nem is akkora idill, mint aminek látszik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Amit talán pozitívumként tudnék kiemelni az az, hogy értékítélettől
mentes a regény, egyik szereplőt sem ítéli el a viselkedéséért, nincsenek
egyértelműen jó és rossz karakterek, mindenki a kettő közt van valahol. Hogy
hol, azt mindenki maga döntheti el, mert a könyv nem akarja nekünk megmondani a
tutit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Ami még tetszett nekem, az a könyv vége, mert teljesen nyitva hagyott minden
fontos kérdést, megengedve, hogy mindenki saját ízlése szerint zárja le a
sztorit. Tetszett, hogy legalább a vége nem valami közhelyes happy end lett. (Vagy
valami, amit a könyv megpróbál happynek eladni nekünk, holott valójában nem
az.)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>5. Tetszési index:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">66%</span></div>
wmagdahttp://www.blogger.com/profile/05353517614513920324noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1985896066838569056.post-8129882651060754552019-02-28T23:11:00.000+01:002019-02-28T23:11:50.117+01:00Nina George – Levendulaszoba<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-PI_qxVeSlro/XHhbn-OI3RI/AAAAAAAABXE/BOOQ7rkiFzIDppCSTabArI96IFGpLjH8QCLcBGAs/s1600/levendulaszoba.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="601" data-original-width="400" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-PI_qxVeSlro/XHhbn-OI3RI/AAAAAAAABXE/BOOQ7rkiFzIDppCSTabArI96IFGpLjH8QCLcBGAs/s320/levendulaszoba.jpg" width="212" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Tartalom:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A párizsi könyvkereskedő, Jean Perdu számára a regény olyan, mint a
gyógyszer. Ő pontosan tudja, hogy milyen könyvre van szükség, hogy meggyógyítsa
a megsebzett lelket. Könyvtára egy valóságos irodalmi gyógyszertár. Jean
mindazokon segít, akik betérnek hozzá, egyedül saját gyötrelmeire nem talál
megoldást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">21 évvel ezelőtt, egy este, míg ő aludt, szerelme, a gyönyörű Provenzalin
Manon kilépett az életéből. Csak egy levelet hagyott hátra, melyet Jean azóta
sem mert elolvasni. A veszteséget gyötrő emlékként őrzi ennyi év után is. A
fájdalom, a büszkeség és a megbántottság börtönében élte a mindennapokat.
Mígnem egy nyáron minden megváltozik. Egy új kapcsolat, egy ébredő érzés, és a
levendulaszobába zárt múlt újraéled, és Jean kézbe veszi Manon levelét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Egy utazás veszi kezdetét, mely során barátságok szövődnek, különleges
sorsok tárulnak fel, és a lélek megtisztulhat. De lezárulhat végre a múlt, hogy
helyet engedjen a jelennek és a jövőnek?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">(Forrás: libri.hu)<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Véleményem:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Úgy kb. a regény
70-80%-áig nagyon durván le akartam húzni ezt a könyvet az értékelésemben, már
fentem előre a késeimet, hogy miket fogok írni róla, pl. hogy ugyan a
főszereplő a Kis érzések nagy enciklopédiáját akarta megírni, Nina George-nak viszont
a Nagy érzések közhelyes gyűjteményét sikerült összeraknia…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">De mire a regény végére
értem, már össze tudtam szedni pár jó tulajdonságát is a könyvnek, így például:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">- Nem egy
szokványos, „minden jó, ha vége jó” típusú romantikus történet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">- <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Lényegében a veszteség feldolgozásáról szól,
hogy az ember mennyire tönkre tudja tenni a saját életét azzal, ha nem tud
továbblépni a szerette halála miatt és hogy soha nem késő továbblépni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">- Ha végül mégis
sikerül továbblépnie, az sem hozza vissza az elvesztegetett éveket, de ezzel
tudni kell együtt élni és a hátralévő időnkből kihozni a legtöbbet, amit csak tudunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">De a fentiek elmondhatóak
mindenféle veszteségre, kihagyott lehetőségekre is, így kiterjesztően értelmezve
a regény tanulságait már szerintem mindenki találhat olyan momentumot az
életében, amire tudja azokat alkalmazni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Szóval a könyv
mondanivalója még úgy rendben is volt nekem. De sajnos akkor sem tudtam szemet
hunyni a regény gyengeségei felett:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">- A szereplők
érzései eltúlzottan intenzívek benne, és emiatt nevetségesek: a főszereplő
évtizedekig kínlódik a volt szerelme miatt, aztán viszont rögtön begerjed az új
szomszédasszonyára, amint meglátja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">- Mindenki olyan
pátoszos, nagyon fennkölten és dagályosan tudnak értekezni saját és mások érzéseiről
is. Még a rádióba betelefonáló munkás is ilyeneket mond: „A gyász ilyen:
kezdetben folyamatosan kísér bennünket. Ő ébreszti az embert. Egész nap megy
veled, mindenhová. Megy veled az estébe, még alvás közben sem hagy békén.
Fojtogat és megráz. Ugyanakkor fel is melegít. Egyszer csak el is megy, de soha
nem örökre.” Roppant valószínű, hogy egy munkás így fejezi ki magát. Biztos
sokat járt filozófia órára az oviban… <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">- Ostoba
fordulatokkal van tele a regény. Ez alatt azt értem, hogy kevés fordulat van a
könyvben, de azok mind rendkívül hihetetlenek. Valószínűleg akart egy kis
izgalmat csempészni a művébe az írónő, de szerintem felvállalhatta volna
nyugodtan, hogy ez a könyv az érzésekről szól, a veszteség-feldolgozásról és
semmi másról. Vagyis a blőd cselekményszövésnél még a nulla cselekmény is jobb
lett volna szerintem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u>Tetszési index:</u><b><o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
51%</div>
wmagdahttp://www.blogger.com/profile/05353517614513920324noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1985896066838569056.post-47482845310690923132019-01-31T23:58:00.001+01:002019-02-03T17:31:50.958+01:00Eszes Rita – Rókatündér<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-Hq-ELzd20_o/XFN9hJD-TrI/AAAAAAAABV8/TJpdjAqsbjAS-neKuNi8gEhZ-8MBeWrMACLcBGAs/s1600/r%25C3%25B3kat%25C3%25BCnd%25C3%25A9r.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="312" data-original-width="208" src="https://2.bp.blogspot.com/-Hq-ELzd20_o/XFN9hJD-TrI/AAAAAAAABV8/TJpdjAqsbjAS-neKuNi8gEhZ-8MBeWrMACLcBGAs/s1600/r%25C3%25B3kat%25C3%25BCnd%25C3%25A9r.JPG" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Tartalom:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Ha igazán szereted, elengeded?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Midori nem hétköznapi lány - persze, minden tizennyolc éves így érzi. Ám
ő az erdőben nevelkedett a kétszáz éves nagyanyóval, aki rókává tud változni.
Midori is kicune, de még csak próbálgatja a képességeit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Egy nap meglátja a vonzó és különleges Akirát. A fiú mesél magáról a
rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, ezért
Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi kamaszok életébe - és
eltávolodjon Akirától.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Midori egy csapat külföldi cserediákkal együtt kipróbálja a japán
középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra,
és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Mennyi titok szövi át a rituális szabályokat követő, fegyelmezett japánok
életét?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Hogy érzi magát egy félénk rókatündér a gimnáziumban?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">És mi történik, ha Akira egyszer csak felbukkan Oszakában?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">(Forrás: bookline.hu)<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Véleményem:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>1. Karakterek:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A regény Midori szemszögéből íródott, így értelemszerűen róla tudunk meg
legtöbbet. A róka és ember énje közti vívódását, a szerelmét Akira iránt nagyon
átérezhetően mutatja be a könyv. Ugyanakkor sokszor nem értettem Midori
hisztijeit: amikor valaki a kicunékról beszélt, ő sokszor bepánikolt, hogy júj,
mindjárt le fog bukni. De azért a haját úgy festette be, hogy rókafarokra
hasonlítson, Reinek simán el is mondta, hogy ő kicune…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Az sem egyértelmű a regényből, hogy mi a tétje annak, hogy ő kicuneként
akar élni vagy emberként, esetleg mindkettőként. Valamennyire ugyan ki lehet következtetni
a könyv lezárásából, de jobb lett volna még az elején tisztázni ezt szerintem,
mert úgy az olvasó jobban értette volna Midori vívódását.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A többi karakter mellékszereplő Midori mellett, de ők is viszonylag jól
kidolgozott, önálló egyéniségek. Nem mindig értettem a viselkedésüket, szerintem
az írónő néha az izgalmas cselekményszövés vagy egy-két tanulság levonása
érdekében eltekintett attól, hogy koherensen viselkedjenek, de azért ez még nem
volt nagyon zavaró.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>2. Cselekményszövés:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A könyv eleje nekem jobban tetszett, itt Midori alapproblémáját ismerhettük
meg (hogy ő kicune), illetve azt, hogy hogyan próbál beilleszkedni az
iskolatársai közé Oszakában. A regény második fele viszont átment
kalandregénybe és családi drámákba, ez így egyszerre nekem sok volt,
fölöslegesnek éreztem ennyi bonyodalmat. Azt kellett volna rendesen megmagyaráznia
az írónőnek, hogy miért alakult úgy Akira és Midori kapcsolata, ahogy. Nekem ez
nem volt világos. A mellékszereplők túlbonyolított élete is kapott valamilyen
lezárást, de engem ezek nem nagyon tudtak érdekelni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>3. Írói stílus:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Az írónő szerintem szépen és láttatóan ír, én egészen bele tudtam élni
magam Midori helyzetébe. Nem tudom, mennyire hitelesen mutatja be a könyv a
japánok életmódját és viselkedését, de nekem ez is érdekes volt, tetszett, hogy
japán környezetben játszódik a regény.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<b>4. Összességében:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A fölöslegesen túlbonyolított történet és az, hogy sok minden homályban
marad a regény vége után is az olvasó előtt, kicsit levon a regény értékéből,
de ettől még nekem nagyon tetszett, sok mindent megtudhattam ebből a könyvből a
japán rókatündér tinédzserek mindennapi problémáiból.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>5. Tetszési index:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">89%</span></div>
wmagdahttp://www.blogger.com/profile/05353517614513920324noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1985896066838569056.post-10411832119174899752019-01-19T12:56:00.000+01:002019-01-19T12:58:54.101+01:00Louise May Alcott – Jó feleségek (Kisasszonyok 2.)<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-67WiZT1HktA/XEMQPm3KfbI/AAAAAAAABVk/eSbui-JXAZMTqDlyNudANBBONzHSSdDdwCLcBGAs/s1600/j%25C3%25B3%2Bfeles%25C3%25A9gek.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="332" data-original-width="208" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-67WiZT1HktA/XEMQPm3KfbI/AAAAAAAABVk/eSbui-JXAZMTqDlyNudANBBONzHSSdDdwCLcBGAs/s320/j%25C3%25B3%2Bfeles%25C3%25A9gek.JPG" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Tartalom:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Vidám sürgés-forgással kezdődik Louisa May Alcott lebilincselő meséje:
esküvőre készül a család. Három év telt el a Kisasszonyok óta, felserdültek a
March lányok, és nagy várakozásokkal tekintenek a jövőbe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Meg az új asszonyok gondtalan derűlátásával vág neki a házasságnak, de
mikor rá kell jönnie, hogy a családi élet nem egy szakadatlan ünneplés, anyja
szelíd, de határozott irányításával és kijózanító tapasztalatokkal felvértezve
igyekszik elérni a családi és anyai boldogságot. Húga, Jo felölti a </span><span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-font-weight: bold; mso-hansi-font-family: Calibri;">„tollnoki toalettet”, és ismét megostromolja
az írói hivatás csúcsait, Amy, a kis „dáma”, a művészetnél is nagyobb értékekre
bukkan rá külföldi utazásai közben. Csupán az al</span><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">ázatos kis Beth nem kívánkozik sehova a családi otthon falai közül, és
bár az ő terhe a legnagyobb, végül ő is megtalálja a békét. Ez a
meglepetésekkel teli, megható és mulatságos könyv méltó betetőzése a kedves </span><span style="mso-ascii-font-family: Calibri; mso-bidi-font-family: Calibri; mso-bidi-font-weight: bold; mso-hansi-font-family: Calibri;">„kisasszonyok” történetének</span><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">(Forrás: bookline.hu)<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Véleményem:<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<u><span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></u></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>1. Karakterek:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Négy lánytestvér felnőtté válását mutatja be ez a könyv. Tetszett, hogy
mindannyiuknak saját egyénisége volt, tetszett, hogy voltak hibáik, hogy tudtak
tanulni a hibáikból. Tetszett, hogy mindnyájan maguk választották a sorsukat és
nem csak sodródtak az árral, nem hagyták, hogy mások döntsenek helyettük.
Szerintem az írónő nagyon jól építette fel a karaktereket, ahogy idősödtek, nem
csak öregebbek, de bölcsebbek, öntudatosabbak is lettek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>2. Cselekményszövés:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A filmet láttam már régebben, így számomra nem tartogatott meglepetéseket
a könyv, de szerintem egy változatos, izgalmas cselekményt épített fel az
írónő. Persze nem úgy mondanám izgalmasnak, hogy tele van váratlan
fordulatokkal, hanem azért lehet izgulni, hogy mi lesz a lányokkal, hogyan alakul
a sorsuk, boldogok lesznek-e.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Voltak azért olyan történések a regényben, amit kicsit összeegyeztethetetlennek
éreztem a szereplők jellemével, és mint ilyent nem tudtam hova tenni. De a könyv
befejezése tetszett, és érdekel valamennyire az is, hogy mi fog történni a
lányok gyermekeivel, úgyhogy valamikor valószínűleg sort fogok keríteni a
folytatásokra is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>SPOILER:</b> <span style="color: white;">Nem értettem, hogy Beth-t miért nem viszik
orvoshoz? Látják, hogy egyre rosszabbul van, aztán már haldoklik, de nem, csak
ülnek mellette, szenvednek és nézik. Vagy akkoriban még nem voltak orvosok? Az
első rész, a Kisasszonyok elvileg az amerikai polgárháború idején játszódott,
ennek akkor az azutáni években kell játszódnia. És az Elfújta a szél is az
amerikai polgárháború idején játszódott és abban szerepelt orvos. Nem értem,
tényleg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">Azt sem értettem, hogy Amy miért nem ment haza, hogy elbúcsúzzon a
haldokló Beth-től. Miért nem írta meg neki a családja, hogy Beth rosszul van?
Mikor ők egy annyira összetartó család és annyira szeretik egymást… Miért volt
fontosabb az, hogy Amy külföldön utazgasson, mint az, hogy utoljára lássa a
testvérét?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">Kicsit Laurie is csalódás volt nekem: miután olyan nagyon szerelmesnek
hitte magát Jóba, elég könnyen átszeretett Amybe. Nem mintha bajom lenne
Amyvel, csak egyszerűen furcsa volt ez a váltás.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><span style="color: white;">Jóról azt gondoltam, hogy végül író lesz (nem emlékeztem a filmből, hogy
az ő sorsa hogyan alakul, csak arra,hogy férjhez megy és nem Laurie-hoz),
ehelyett egy fiúiskolát vezetnek a férjével. Ami tök szép és jó, csak azt
hittem, komolyabban gondolja, hogy írónő szeretne lenni.</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>3. Írói stílus:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">A tanulságokat nagyon az olvasó szájába rágta az írónő, ezt olykor azért
már túlzásnak találtam, de ettől még alapvetően egy kedves, bájos történet
maradt ez a könyv, amit szeretni tudtam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Milyen tanulságokat tartogat nekünk a könyv?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Egy anya ne csak a gyermekeivel törődjön, jusson mellettük ideje a
férjére is. SPOILER: <span style="color: white;">Meg az ikrei miatt sokáig hanyagolta férjét, mígnem az
anyja el nem látta jótanácsokkal.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Akinek pénze van, segítse a szegényeket. SPOILER: <span style="color: white;">Laurie és Amy nagy
adakozók lesznek.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Nem szabad pénzért házasodni. SPOILER: <span style="color: white;">Amy először hajlik arra, hogy a pénzéért
menjen feleségül valakihez, de végül kikosarazza az illetőt és Laurie-hoz megy.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- Meghalni is lehet boldogan, még akkor is, ha fiatalon hal meg valaki.
SPOILER: <span style="color: white;">Beth-ről van szó. Bevallom, ez nem tetszett, ahogy ezt tudomásul vette
az egész család és Beth is.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- A gyerekeknek nem szabad mindent megengedni, az apának is ki kell
vennie a részét a nevelésből. SPOILER: <span style="color: white;">Meg volt az engedékeny anya, férje pedig
a szigorú apa, és így tudták jól felnevelni az ikreiket.</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
- A vénlánynak maradt nőrokonokat tisztelni kell. SPOILER: <span style="color: white;">Szerintem itt az írónő
magára gondolhatott, mert a regényben senki nem maradt vénlány…</span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>4. Összességében:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Egy kedves, bájos történet volt ez számomra, ahol minden szereplő
alapvetően jólelkű és törődő, legfeljebb kisebb gyarlóságaik vannak. A regény
tanulságai is többnyire olyanok, amik ma is megállják a helyüket, így el is
lehet gondolkodni rajtuk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>5. Tetszési index:<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="mso-bidi-font-weight: bold;">75%</span></div>
<br />wmagdahttp://www.blogger.com/profile/05353517614513920324noreply@blogger.com0