Gaura Ágnes – Vámpírok múzsája (Borbíró Borbála 1.)

Előzmények:

A Mini-könyvklub mostani fordulójában fantasy könyveket fogunk olvasni, s ezt a könyvet szavazták meg a többiek e havi olvasmányunknak.

Tartalom:

Borbíró Borbála a magyarországi Vámpírkutató Intézet alkalmazottja, bakancsos tudós és magánéleti szerencsétlenség, akinek a munkája a mindene - ám amikor hatalomra kerül az Emberfeletti Összefogás Pártja, az intézet az élőholtak megnövekedett politikai befolyásának köszönhetően bezárja kapuit. Mit tehet egy állástalan vámpírkutató egy olyan Magyarországon, ahol a vámpírok lassan teljes jogú állampolgárokká válnak, és ahol a háttérben köttetett szerződések különleges kiváltságokat is megadnak nekik?

Az állás, amely végül az ölébe hull, jóval több és veszélyesebb, mint amiről valaha is álmodott, és rejtélyes, új főnöke hamarosan hajmeresztő feladat elé állítja: be kell épülnie a kormány tanácsadói, az IQ vámpírok közé, hogy kiderítse, mit titkolnak emberi szövetségeseik elől. Bori nem tudja, képes lesz-e átverni Magyarország legokosabb vámpírjait úgy, hogy csupán eszére és alaposan felvágott nyelvére támaszkodhat, de a vérét, életét és emberségét megőrizze.

Magyar nyakba magyar szemfog!

(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:

Vegyesek az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban, azzal kezdeném, hogy mi az, ami tetszett benne.

Tetszett a kitalált világ, amiben játszódott. Magyarország a helyszín, ahol immáron nyílt titok, hogy vámpírok élnek köztünk (vagyis mindenki tudja, de a többség nem beszél róla). A kormány tanácsadói is szinte mind vámpírok. És van egy intézet, ami a vámpírok kutatásával foglalkozik. Ez egy nagyon ötletesen összerakott alternatív világ szerintem. Kevés társadalomkritika is volt benne a magyar viszonyokkal kapcsolatban, pl. a jól működő intézményeket bezárjuk (Bori intézete), vagy elitegyetem diplomájának is lehet nulla az értéke a munkaerőpiacon (Bori diplomái).

Tetszett, hogy nő volt a főszereplő benne. Tulajdonképpen – ha úgy vesszük – a könyv kizárólag az ő pasiügyeiről és munkahelyi gondjairól szólt, és mivel a nőket ezek a témák foglalkoztatják a legtöbbet, így könnyű együttérezni vele.

Általában tetszett a könyv humora, bár néha azért kicsit sok volt. Például a bölcsészdiploma értéktelenségével kapcsolatos poénkodás mennyiségileg is sok volt, meg átvitt ételemben is, engem nagyon fárasztott egy idő után. Ha Bori ennyire haszontalannak tartja a diplomáit, akkor miért ezeket tanulta?

Tetszett a könyv csattanója, hogy mit csinálnak a múzsák, s milyen fontos szerepük van a világban. Bevallom, én a könyv elején azt hittem, hogy majd Bori lesz a vámpírok múzsája, de hát én túl romantikus alkat vagyok a jelek szerint, mert „az igazság” a múzsákról rémisztő.

És akkor rátérnék azokra a dolgokra, amik szerintem nem voltak jók, nem értettem, hogy ez most mi, meg hogy, meg miért, meg ilyenek.

Hogy belecsapjak a lecsóba: kb. Bori egész karaktere hihetetlen volt számomra. Egyrészt általában intelligens, öntudatos nőnek tűnik a beszédmódja és gondolatai alapján, másrészt viszont sokszor becsmérlőn nyilatkozik önmagáról (ld. az értéktelen diplomái, tesóval lakik, fizikai állóképessége vámpírszérum híján nulla), s az sem derül ki a könyvből, hogy mitől akkora ász ez a lány a szakmájában. Utóbbiak meg a zavaros pasiügyei miatt sokszor inkább tűnik aranyos balféknek, mint profi vámpírológusnak (bármit is takarjon ez utóbbi, merthogy az sem igazán derül ki a könyvből, hogy mit is csinálnak a vámpírológusok).

Nekem a könyvből összességében az jött le, hogy Bori azért lett akkora szaktekintély, mert mer dartsozni a vámpírokkal úgy, hogy a saját vérét teszi fel vámpírvérrel szemben, s ezzel rengeteg vámpírvérhez jut. Őszintén szólva ezt valahogy nem tudtam elhinni, hogy senkinek korábban eszébe se jutott, hogy trükközéssel jusson egy kis vámpírvérhez. Ennél többet vártam volna Boritól, különösen, hogy a könyvben mindenki annyira hasra van esve tőle, mikor munkanélküli lesz, rögtön kap egy rakás állásajánlatot, és még a vámpírok is tisztelik.

Az is fura volt, hogy kb. a könyvben található összes fontosabb férfikarakter törte magát (olykor egymást is) Bori kegyeiért, mégis a lány szerelmi élete kb. a nullával volt egyenlő. Nem értettem, hogy ha Bori akkora végzet asszonya, hogy minden pasinak ő kell, akkor hogy nem tud felszedni legalább egyet… Hm, talán mert ő emancipált nő, neki nem is kell férfi, legalábbis tartós kapcsolatra nem?

Nem tetszett az sem, hogy sok fölösleges párbeszéd volt a könyvben – különösen Attila és Bori közt –, amik tartalmukkal semmit nem adtak hozzá a sztorihoz vagy a szereplők viszonyához, csupán azt reprezentálták, hogy milyen frappánsan tudnak replikázni egymásnak, s az ilyen öncélú diskurzusok engem egy idő után untattak.

A párbeszédek egy másik része csupán azt a célt szolgálta, hogy egyébként érdekes, de a könyv története szempontjából tökéletesen lényegtelen információkat osszon meg az olvasókkal. Ilyen például Bori agymenése a hieroglifákról, meg a darts eredetéről, vagy hogy azon vetélkednek Roccóval, hogy ki tud több híres, bejáratok fölé vésett feliratot bemondani, lehetőleg eredeti nyelven. Talán az lehetett ezekkel a célja az írónőnek, hogy mutassa, Bori milyen okos, nálam inkább azt érte el, hogy okoskodónak tartsam.

Bár elég sok kritikával illettem a könyvet, ez nem változtat a tényen, hogy alapvetően tetszett nekem, jól szórakoztam rajta, könnyed, laza, olvasmányos volt az egész.

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéséhez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)

Azt még muszáj kiírnom magamból, hogy Attila és Bori viszonya nagyon furcsa volt nekem. Úgy értem, elvileg mégis csak főnök-beosztott viszony van köztük. Ehhez képest Bori az állásinterjún lazán lehányja leendő főnökét, aztán másnap már arról folytatnak nevetséges vitát, hogy miért nem csókolóznának egymással. Lehet, velem van a gond, de én még sosem tárgyaltam meg ezt egyik főnökömmel se… Értem én, hogy érzékeltetni kellett, hogy van köztük valami, de sokszor erőltetett volt ez nekem, nem azt éreztem, hogy ilyenkor izzik köztük a levegő, hanem azt, hogy mennyire nevetségesek már.

Persze tudom, ez egy fantasy, ne akarjam már olyan marha komolyan venni. De kitalált világban létező, kitalált személyektől is elvárható szerintem az, hogy reális, hihető legyen a viselkedésük az egyes szituációkban. Bori és Attila nekem sokszor nem volt hihető, bár egyébként bírtam őket, tényleg.

Kíváncsi vagyok, mi fog kisülni a kapcsolatukból, mert bár elég sok pasi feltűnt még a könyvben (Antonius, Bowman, Koppány, Kristóf), aki szintén lehetne Bori kedvese a jövőben, egyikükkel sem foglalkozott annyit a könyv, mint Attilával. Bár mivel Attila nős, valószínűnek tartom, hogy mégsem ő lesz a befutó, az én tippem inkább Antonius (azaz Géza), róla alig tudtunk meg valamit ebben a kötetben, csak annyit, hogy informatikus. Az ő karakterén még van mit kibontani, talán a sorozat későbbi kötetei meg is teszik ezt, s közben kiderül az is, hogy ő passzol Borihoz a leginkább.

Tetszési index:

75%