Zakály Viktória – Szívritmuszavar

Előzmények:

Jelentkeztem az új Mini-könyvklubba, négy hónapig a romantikus/chick-lit műfajába tartozó könyveket fogunk olvasni, minden hónapban egyet. Ha esetleg érdekel titeket, január végéig még csatlakozhattok, a részleteket itt olvashatjátok: http://konyv-sarok.blogspot.hu/p/mini-konyvklub-6.html

Mivel a januári könyvünket, a „Mielőtt megismertelek”-et már olvastam pár hónapja, ezért kicsit előre dolgoztam, és elolvastam a februári könyvünket. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy e-könyvként nem árulják sehol, így végül a könyvtárazás mellett döntöttem. Újdonsült e-book olvasó tulajdonosként ugyanis úgy döntöttem, nyomtatott könyvet kizárólag akkor veszek, ha nagyon érdekel és semmi más módon nem tudom beszerezni. (Eddig ugyan voltak apróbb visszaesések ezen fogadalmam tartásában, de hát ami késik, az nem siet…)

Annyi a lényeg, hogy szerintem több e-könyv kellene, hogy legyen. Megértem, hogy a kiadók azért ódzkodnak ettől, mert akkor seperc alatt felkerül a könyv a netre, ahonnan bárki letöltheti ingyen. De az az igazság, hogy a könyvek akkor is felkerülhetnek a netre, ha nincs e-book kiadásuk, például jelen könyvet is letölthettem volna az internetről. És nem torrent oldalról, hanem egy teljesen nyilvános blogról, amire akkor akadtam, mikor az e-könyv kiadását keresgéltem. No mindegy.

Tartalom:
A könyv fülszövegére hagyatkoznék, ami ez:

„Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat.

Egy hely, melyet soha nem feledsz.

Egy vágy, mely örökre a szívedben marad.

A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba.

Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte.

De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért?

Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaiból?

Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet?

A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul.

Csönge – a szerelem szava.”

SPOILERES TARTALOM: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)

Egy lány és egy fiú (a nevük nem derül ki a könyvből) végzősök a főiskolán magyar szakon. A szakdolgozatvédés után egy magyartáborban vesznek részt Csöngén. A lány és a fiú az ötnapos tábor alatt egymásba szeretnek. A fiú árva és a barátnője családja az új családja, anyagilag is támogatják, úgy érzi, nem teheti meg velük, hogy elhagyja a barátnőjét. A lánynak barátja van, de nem a legstabilabb a kapcsolata. A lány Csöngén a félrelépésbe is belemenne, de a fiú úgy érzi, nem csalhatja meg a barátnőjét, az apja is ezt tette az anyjával. A tábor után is beszélnek még, de megint csak arra jutnak, hogy köztük nem lehet semmi.

Aztán a lány fogja magát, felhívja a fiút és elmondja neki, hogy szereti és akarja őt. A fiú hajthatatlan. Kiderül, attól is fél, hogy a rossz oldalát a lány nem tudná elviselni, s hogy szerelmen kívül mást nem tudna adni neki (itt az anyagiakra gondol). A lány szerelmeskedik egy kiadósat a párjával, majd másnap reggel szakít vele. A szakítást elmondja a fiúnak is. Ezután gyakran ír a fiúnak, de választ sose kap.

Aztán felhívja telefonon a fiút, aki a barátnőjéről kezd áradozni, s ebből a lány tudja, hogy vége. Összetörik, megváltozik a személyisége, a barátaival, a családjával sem nagyon tartja a kapcsolatot, elhelyezkedik egy újságnál és munkamániás lesz. Az évek alatt újságíró majd rovatvezető lesz, s lesznek kapcsolatai, de ezek előbb-utóbb véget is érnek, mert a lány nem szerelmes egyik barátjába sem, nem akar családot velük.

Egy nap felhívja egy barátnője azzal, hogy a fiú öngyilkos lett. A lány elájul, magához térve rögtön elindul hozzá, mert a fiú túlélte. Felakasztotta magát, ahogy az apja is végzett magával korábban, de leszakadt a gerenda a súlya alatt, s így nem lett komoly baja. Persze a fiú depressziós, magába fordul. A lány felhívja és megkéri pár csöngés barátnőjét, hogy jöjjenek oda és segítsenek neki rendbe tenni a fiú házát és életét. Megtalálják a fiú naplóját, s a lánynak az az ötlete támad, hogy próbálják meg kiadatni könyvként. Felhívja egyik volt főiskolai tanárukat, s az kéri, hogy gépeljék be neki a könyvet, küldjék át neki, s megtesz mindent, hogy kiadják. Azt ígéri, lehet, hogy egy szerkesztői állást is tud találni a fiúnak.

A lányok elkezdik begépelni a naplót, azonban a főiskolai évek felé sok a kitépett lap. Ezért megkérik a fiút, hogy mesélje el azt az időszakot. S ő elmeséli, hogy már mikor először meglátta a lányt, akkor megtetszett neki, s azt is, hogy Csönge után mindig rá gondolt, mindig őt szerette, de úgy gondolta, nem tud neki megadni semmit, amire a lány vágyhat (ház, gyerek).  A fiú barátnője is ezeket akarta, azonban a fiú a főiskola után nem kapott állást, így neki se tudta megadni, szakítottak, s a fiú visszaköltözött elhunyt szülei házába. Azt gondolta, a halálban úja együtt lehet majd a lánnyal.

A lány kiborul, otthagyja őket, a barátnői gondoskodnak a fiúról. Később kiadják a fiú könyvét, sikeres író lesz. A lányból pedig költőnő, kiadják a fájdalmas szerelmükről írott verseit. A dedikáláson megjelenik a fiú, immár magabiztos, jól öltözött férfiként. A lány a dedikáláson annyit ír a fiú könyvébe, hogy Sors. A fiú a dedikálás után megvárja a lányt, a fiú lakására mennek, életükben először szerelmeskednek.

Reggel a nő csendben kioson a lakásból, a Lánchídra megy, s ott minden emléktárgyát, ami a fiúhoz kapcsolódik, a Dunába dobja. Átmászik a korláton, kacérkodik a gondolattal, hogy elengedi azt, mikor hátulról a fiú átöleli a derekát. Elmondja neki, hogy bánja a régi döntéseit és hogy szereti és sosem lesz hajlandó elköszönni tőle. A lány megcsókolja.

Vélemény:

A könyv írásmódjával kezdeném, mert ez elég egyedi volt szerintem. Egyes szám első személyben íródott, de úgy, mintha nem az olvasóknak, hanem a kedvesnek (nem tudom a nevét, nem derül ki a könyvből) írta volna és csak neki. Amikor a fiúról ír, mindig úgy ír róla, hogy „te” ezt tetted vagy amazt (tehát a róla szóló részeket egyes szám második személyben olvashatjuk), és gyakran ki is szól hozzá.

Különleges volt ez az elbeszélői mód, s nagyon be is szippantott, teljesen melankolikus hangulatba kerültem tőle én is. Hogy miért pont melankolikus hangulatba? Mert végig reménytelen szerelemként beszélt a lány a szerelmükről, mint ami sosem teljesült be. A könyv háromnegyedét igazándiból ez teszi ki, vagyis hogy elmeséli a lány, hogy Csöngén, az olvasótáborban hogy kerültek közel egymáshoz a fiúval, s hogy miért nem lehetett aztán a szerelmükből kapcsolat. Aki nem bírja, ha valaki lemondóan, bánatosan mesélget egy régi szerelméről, annak nem ajánlanám ezt a könyvet, mert a nagy része tényleg csak ennyi.

A regény 208 oldalas és a 154. oldalon történik az első olyan fordulat, ami megtöri ezt az édes-bús nosztalgiázást, ez azonban igen jelentős fordulat, ezután annyira megváltoznak a dolgok, az utolsó 50 oldalra annyira felpörögnek az események, más lesz a könyv hangulata is, hogy ez tulajdonképpen kettészeli a könyvet. Az első 154 oldalt, bevallom, én olykor untam, hiába volt egyedi és hatásos az elbeszélésmódja. Mert annyira nem történt benne semmi, s ami történt benne, az is teljesen kiszámítható volt, hiszen az első oldaltól tudtuk, hogy ez egy reménytelen szerelem.

De a 154. oldal után annyi minden történik, hogy nehéz is megemészteni, az utolsó 50 oldala teszi maradandó élménnyé ezt a könyvet.

Összességében örülök, hogy olvashattam ezt a könyvet, az írónője nagyon szépen, választékosan és hatásosan ír, aminek köszönhetően átérezhető volt számomra ez a szerelem.

Ha valami negatív kritikát szeretnék megfogalmazni, akkor azt mondanám, hogy az első 150 oldal kicsit vontatott és egysíkú volt, illetve azt, hogy bár az egész könyv erről a nagy szerelemről szólt, azt mégse tudtuk meg, hogy mikor vagy mitől alakult ki ez a szerelem, mert a regény minden szavában végig jelen van a szerelem. Az elbeszélői stílusa pedig sokszor a határán táncolt a már irritálóan érzelgősnek, egyszer-kétszer át is csúszott a határon, de nem annyiszor, hogy komolyan zavaróvá váljon.

De ezek már tényleg csak szőrszálhasogatások, alapvetően tetszett ez a könyv, mindenképpen fogok majd még az írónőtől olvasni.

SPOILERES VÉLEMÉNY:

A szerelmesek viselkedése nekem volt, hogy elég érthetetlen volt. Tudom, a szerelem öl, butít és nyomorba dönt, de akkor is… És nem az volt a gondom, hogy egymásba szerettek, holott mindkettejüknek volt párkapcsolata. Az ilyesmi megeshet. De amiket utána műveltek, az sokszor volt érthetetlen.

A fiú bizonytalansága még valamennyire érthető volt, úgy érezte, kevés ő a lánynak. Bár ez is kevésbé érthető már azután, hogy a lány miatta szakít a párjával. Ha a lánynak nem lenne elég a fiú úgy, ahogy van, nyilván nem szakítana miatta.

A lányt se értettem, miért hagyja ott a fiút az öngyilkossági kísérlete és szerelmi vallomása után, ahogy a fiút sem, miért nem kereste meg a lányt. Ekkor már tudták, hogy mindkettejüknél ez egy életre szóló szerelem, akkor minek gyötörték tovább egymást? Persze értem én, a lány nem tudott megbocsátani és újra bízni a fiúban, a fiú pedig tudta ezt, s ezért nem kereste. De ez akkor sem logikus. Persze, igen, tudom, a szerelem hülyévé is tesz, de ez már akkor is kicsit sok volt nekem, kicsit fárasztó.

A végén a Lánchidas kínlódás pedig egyértelműen túl sok volt nekem, jaj, megölöm magam szerelmi bánatomban, pedig otthon várna a szeretett férfi, de én csak azért is kínlódom tovább, jaj-jaj…

Kicsit bosszantó volt, hogy nem derült ki teljesen egyértelműen a könyv végén, hogy akkor a lány megbocsátott-e végül vagy sem. De hát a folytatást is el kell tudni adni, ugye… Viszont valószínűleg én azt már nem fogom olvasni, mert ennek a nyűglődésnek, ami a könyv vége volt, a folytatására nem vagyok kíváncsi. Részemről azt gondolom, pont jókor lett vége a könyvnek. Más írását szívesen olvasom az írónőnek, de ezt a sztorit én inkább lezárom ezzel a könyvvel.

Tetszési index:

82%