2044-et írunk, és a valóság elég
ronda egy hely. Az emberiség nagy részéhez hasonlóan a gimnazista Wade Watts is
azt a kiutat látja zord környezetéből, hogy bejelentkezik az OASIS-ba, a
világméretű virtuális utópiába, ahol az avatárján keresztül mindenki szabadon
tanulhat, dolgozhat, és szórakozhat. Ugyancsak az emberiség nagy részéhez
hasonlóan Wade is arról álmodozik, hogy ő találja meg elsőként a virtuális
világ elrejtett kincsét. A szimuláció tervezőjeként ismert James Halliday
ugyanis ördögi feladványt hagyott maga után, amelynek leggyorsabb megfejtője
szédületes vagyonra és hatalomra tehet szert.
A Halliday által kifundált
feladatok sikeres teljesítéséhez a popkultúra megszállott ismeretére van
szükség, Wade pedig éppúgy otthon van a Gyalog galoppban, mint a Pac-Manben, a
Rush életművében vagy az animékben. Amikor a tizennyolc éves srác hosszú évek
kitartó munkája után megoldja az első feladványt, hirtelen a figyelem
középpontjába kerül, és ez életveszélybe sodorja. Egyes játékosok ugyanis még a
gyilkosságig is hajlandóak elmenni a mesés nyeremény megszerzéséért.
(Forrás: libri.hu)
SPOILERES TARTALOM: (A megtekintéséhez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)
A valóságban energiaválság van,
elfogyott az üzemanyag, napenergiával működik minden, már ami működik.
Rengetegen éheznek. Rengetegen szeretnének kitörni a nyomorból Halliday
játékának megnyerésével. A játékosok vagy más néven nyestek közül sokan
klánokba tömörülnek, mert azt remélik, így gyorsabban célt érhetnek. Wade
azonban magányos játékos. Wade az OASIS-ban Parzival néven szerepel, s ottani
ismerősei nem tudják valódi nevét. Legjobb barátja az OASIS-ban H, s Wade
rajong egy lányért – akiről igazából csak remélheti, hogy a valóságban is lány
- Art3misért, akinek követi a blogját. Ők hárman fejtik meg először Halliday
első feladványát, utánuk pedig Daito és Shoto, akik testvéreknek vallják
magukat. De egy hatalmas szervezet, az IOI beveti minden erőforrását, hogy a
nyomukba érjen, ők is meg akarják szerezni Halliday vagyonát, s az OASIS-t
fizetőssé tennék, ami tragédia lenne a csóró felhasználók (köztük Wade) számára.
Az első feladvány megoldása után Parzival,
Art3mis, H, Daito és Shoto egy csapásra hírességekké válnak, szponzoraik
lesznek, lesz pénzük. Parzivalt megkeresi az IOI vezetője, Sorrento, s kedvező
ajánlatokkal próbálja rávenni, hogy árulja el neki, miként fejtette meg az első
feladványt, de Parzival nem áll kötélnek. Sorrento erre felrobbantja Wade-ék
nyomorúságos mobilházát (kiderítették a fiú valódi személyazonosságát), s
meghal Wade nagynénje is (akit Wade nem kedvelt egyébként, szülei pedig már
korábban elhunytak). Wade azonban nincs otthon a robbanáskor, így megmenekül és
álnéven kezd bujkálni.
Wade és Art3mis egyre inkább
közel kerülnek egymáshoz. Elmondják egymásnak a korukat (Art3mis egy évvel
idősebb Wade-nél), családi hátterüket (mindketten árvák), s azt is, hogy mit
kezdenének a rengeteg pénzükkel, ha megnyernék a játékot. Wade egy csomó
kajával és számítógépes játékkal felszerelkezve kilőné magát az űrbe, s keresne
egy új bolygót, mert a jelenlegit már tönkretették. Art3mis viszont az
éhezőknek segítene. A lány végül úgy dönt, hogy távolságot akar tartani Parzivaltól,
megszakít vele minden kapcsolatot. Wade és H is eltávolodnak egymástól. Wade
magába fordul, nem halad egyáltalán a még hátralévő két feladvánnyal. A második
feladványt Art3mis fejti meg elsőként, majd kicsivel lemaradva utána H, és H
segítségével Wade, azonban Sorrento és serege (a Hatosok) a nyomukban van. Sorrentóék
megölik Daitót – a valóságban, nem virtuálisan, hogy így kevesebb ellenfelük
legyen. A harmadik, utolsó feladványhoz tartozó kulcsot Sorrento találja meg
elsőként, azonban a feladvány kapuján – ami Halliday kastélyánál van – nem tud
belépni, nem nyitja a kulcs. Wade rájön, hogy három kulcs kell hozzá együtt,
hogy kinyíljon a kapu, amit azonban Sorrentóék serege elbarikádozott. Wade az
OASIS minden felhasználóját arra kéri, hogy fogjanak össze az IOI ellen, hogy
ő, Art3mis, H és Shoto be tudjanak menni a kapun.
Wade és H találkoznak a
valóságban is, H-ról – akinek avatárja fiú – kiderül, hogy egy testes,
leszbikus, fekete lány, akinek Helen Hamson a valódi neve. Ettől függetlenül ők
visszatalálnak régi barátságukhoz.
A felhívásukra hatalmas sereg
gyűlik össze Halliday kastélya előtt, s le is győzik Sorrentót, aki utoljára
még megöli Daitót, illetve csak az avatárját. Wade, Art3mis, H együtt kinyitja
a kaput, már épp lépnének be rajta, mikor az IOI felrobbantja a területet.
Mindenki meghal, kivéve Wade avatárját, aki korábban az egyik játékban szerzett
magának egy plusz életet. Bár a többiek avatárja meghalt, de tudnak
kommunikálni Wade-del, segítenek neki, így ő végül egyedül bejut a harmadik
kapun. Előtte azonban megígéri barátainak, hogy ha nyer, megosztja velük a
nyereményét. Sorrento újra ott van szorosan mögötte a játékban egy olyan avatárral,
ami megúszta a robbantást. Azonban végül Wade teljesíti előbb az utolsó
feladványt. Ekkor megjelenik Halliday avatárja, Anorak, s minden képességét
Parzivalnak adja, Parzival innentől kezdve bármit megtehet az OASIS-ban, s
Halliday nagyon is valódi vagyona is Wade-é lesz. Halliday avatárja ellátja egy
jó tanáccsal is Wade-et: legyen a valóságban is élete, mert az az egyetlen
hely, ahol igazi boldogságot találhat. Halliday elmondja, hogy ő túl későn jött
rá, hogy ez fontos, akkor már neki késő volt. Megmutat egy gombot is, elrejtve
a kastélyában, amit ha Wade megnyom, az OASIS végleg törlődik. Wade-re bízza,
hogy eldöntse, ennek mikor van ott az ideje.
Wade feltámasztja barátai avatárját,
majd kilép a játékból, s végre a valóságban is találkozik Art3misszel, vagyis
Samanthával. A valóságbeli külsejével is tetszik neki a lány, bár egy nagy
vaszkuláris anyajegy van az arcán. Úgy tűnik, a lánynak is tetszik Wade.
Megcsókolják egymást. Wade hosszú idő óta először érzi azt, hogy nem akar
belépni az OASIS-ba.
Vélemény:
Először azt írnám le, hogy mi ez
a könyv szerintem, aztán megpróbálom megmagyarázni azt a számomra is kissé
érthetetlen tényt, hogy miért tetszett nekem ez a regény.
Szóval szerintem ez a könyv egy
80-as évekbeli számítógépes játékok, filmek és zenék köré épített virtuális
ámokfutás, játékfüggő, kamaszos viselkedésű fiatalokkal a főszerepben.
Leszögezném, hogy ugyan 1984-ben
születtem, mégis a regényben szereplő számítógépes játékok egyike sem mond nekem
semmit. A 90-es évek közepén már játszottam számítógépes játékokkal, de egyik
sem olyan volt, ami szerepel ebben a könyvben. Jó, igazándiból a címére most
már csak egynek emlékszem, az a Colonization, erre nagyon rá voltam kattanva,
de nyilván játszottam azért mással is. Felháborítónak tartom, hogy bár a
játékfüggőség nem idegen az én természetemtől sem, mégse ismertem egyik játékot
se a regényből. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy a leírásuk alapján kb.
mindegyik, a könyvben felbukkanó játékról el tudtam képzelni, hogy kb. milyen
játék lehetett. (Őszinte leszek, nem vettem a fáradtságot, hogy a neten külön
rájuk keressek, hogy mik ezek, így a részletes bemutatásuk kifejezetten jól
jött nekem.)
Viszont feltűnt pár olyan film a
regényben, amikkel képben voltam, pl. Sólyomasszony, Háborús játékok, Vissza a
jövőbe, s néhány könyves utalást is „vágtam”, ami a Galaxis útikalauz
stopposoknak c. regényből vagy A Gyűrűk Urából származott. (Bár ezekből film is
készült, lehet, inkább csak azokból építkezett a könyv.) Fogalmam nem volt
viszont a regényben feltűnő zenékről, együttesekről, de mivel egy amőbának is
fejlettebb zenei ízlése és ismeretei vannak, mint nekem, ezen az egy dolgon nem
akadtam fenn.
Azt hiszem, a fentiekből
egyértelműen kitűnik, hogy a könyv magját alkotó dolgokról halvány lila
fogalmam nem volt. Mégis olyan lendülete volt a regénynek, olyan lelkesek és
részletesek a számítógépes játékok és az OASIS virtuális valóságának leírásai, annyira
pörgött általában a cselekmény, hogy magával tudott ragadni a könyv. Ami plusz
pont volt, hogy még humor is volt benne, Wade elbeszélői stílusa általában igen
szórakoztató, kritikus és önkritikus volt, de több más szereplőnek is jó humora
volt.
Persze nem csak virtuális
rejtvényfejtésről és számítógépes játékok játszásáról szól ez a könyv (bár
azért kb. a 60-70%-át ez adja), van benne jó és rossz harca (nyestek versus Hatosok),
nagy barátságok (Wade és H, Daito és Shoto), szerelmi zűrök (Wade és Art3mis),
s a végén egy pár nem túl mélyenszántó tanulság. De egyértelmű számomra, hogy
ez a regény csak akkor tetszhet valakinek, ha a virtuális valóság és retró játékok világa beszippantja, az, amit ezen kívül ad a könyv, túl sekélyes
ahhoz, hogy bárkit is lekössön.
Szóval ezennel hivatalosan is
kijelenthetem, hogy számítógép- és játékfüggő vagyok, mert nekem ez a könyv
bejött. Ennyi.
SPOILERES VÉLEMÉNY:
A könyv végén felbukkanó
tanulságok véleményem szerint az alábbiak:
1. A jók, ha összefognak, együtt
legyőzhetik a gonoszt (ld. csata a kastély előtt).
2. Ne éld az egész életed a
számítógép előtt, járj el otthonról, sportolj, legyenek igazi barátaid. (Bár
ezt a tanulságot szerintem minden játékfüggő tinédzser megkapta már az anyjától
ezerszer, de hátha komolyabban veszik, ha egy könyvben van benne…)
3. Nem szabad félnünk a
valóságban is megmutatni magunkat a virtuális barátainknak, ők sem tökéletesek.
Mindegyik elég triviális kis
tanulság, szóval azt hiszem, senki sem ezek miatt szereti ezt a könyvet. De én
szeretem, mert szeretem.
Tetszési index:
79%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése