Előzmények:
A könyvből készült filmsorozatot
láttam anno gyerekkoromban, de akkor nem sok nyomot hagyott bennem, leginkább csak
a jóképű pap maradt meg emlékeimben. Aztán pár hónapja (lehet, hogy fél év is
megvolt már) megint leadták a sorozatot a tévében, és akkor újranéztem az
egészet. Tetszett, de maradt némi hiányérzetem, Ralph de Bricassart-t nem igazán értettem, hogy miért választja a
papi hivatást a szerelme helyett, gondoltam a könyvből hátha többet megtudok
ezzel kapcsolatban, ezért el is döntöttem, hogy el fogom olvasni.
A könyv fülszövege szerintem
kissé spoileres és nem is értek egyet minden állításával, de most nem volt
kedvem saját ismertetőt írni, úgyhogy bemásolom ide azt, és egy-két helyen
beszúrok pontosítást (dőlt betűvel szedve):
„A mondabeli tövismadár csak
egyetlenegyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármilyen más
teremtménye…
…Egyetlen csodálatos dal, az
élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az
égben. Mert a legeslegjobbnak mindig fájdalom az ára… Legalábbis a monda
szerint.”
Colleen McCullough ausztrál írónő
világsikert aratott regényét a mondabeli „tövismadár” történetével kezdi. A
tövismadár jelkép: a történet hősei – asszonyok és férfiak, a Cleary család
tagjai – hasonlóképpen csak egyszer szeretnek, életüket egyetlen szenvedélyes
szerelem tölti be, amely meghatározza sorsukat. (Kivéve Fee-t, bár talán nála is az első szerelem volt a nagyobb
szerelem.)
A Clearyek története Új-Zélandon
kezdődik és Ausztráliában folytatódik, ahonnan csak a második világháború
szörnyű eseményei sodornak el egy-egy családtagot a jó öreg Európába.
A Cleary család a gyönyörű
ausztrál tájakon küzd a boldogulásért az anya vezetésével. Fee erős egyénisége
szilárd erkölcsi alapon áll, mindent megtesz a családjáért, élete a
kötelességteljesítés mintaképe. Gyermekeit mégsem tudja megóvni a keserves
csalódásoktól, és a ragyogó napsütötte táj is kiszámíthatatlanul szeszélyes –
hirtelen támadt, kegyetlen bozóttűz ragadja el egyik fiát… (SPOILER-es pontosítás: férjét ragadja el, fiát a bozóttűz után öli meg
egy vadkan.)
A két női főszereplő: Fee és
Maggie (helyesen: Meggie) – anya és
leánya – élete a sors különös játéka folytán hasonlóvá válik egymáshoz,
mindketten olyan férfit szeretnek, akitől a társadalom elválasztja őket, s a
szerelmükből született gyermekek feje fölött a tragédia sötét árnya lebeg…
Colleen McCullough regénye, a
Tövismadarak, az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb könyvsikere volt
világszerte, s a belőle készült televíziósorozat, amely elénk varázsolja a
fordulatos eseményeket, csak növelte a könyv iránti érdeklődést.
Spoileres tartalmat most nem
írnék, túl hosszú ez a könyv hozzá, a fontosabb fordulatok pedig úgyis
kiderülnek a spoileres véleményemből.
Vélemény:
A Cleary család három
generációjának életét követhetjük végig ebben a könyvben, nőkét és férfiakét
is, azonban hangsúlyosabbak, fontosabbak a női sorsok, a nők motivációi, a nők
küzdelmei. Végigkísérhetjük Meggie Cleary gyermekkorát és fiatal nővé
serdülését, azt, hogy miként boldogul a felnőtt éltében, s végül betekinthetünk
öregkorába is. Vele kezdődik és vele
végződik a könyv. Így számomra ő volt a főszereplő, ő fogta össze a könyv
szerteágazó cselekményét.
Az ő életének férfijai, Luke és
Ralph azok a férfiak a könyvből, akikről a legtöbbet megtudjuk, a többi férfi a
könyvben inkább csak mellékszereplő.
Meggie anyjának, Fionának (Fee)
sorsát csak részben ismerjük meg, azt részletesebben mutatja be a könyv, hogy
férje, Paddy oldalán milyen nehéz élete van, bár a férje szereti. Azt, hogy
fiatal lány korában milyen élete lehetett, csak egy-egy morzsából,
visszaemlékezésből tudjuk meg, de végül itt is összeáll a kép nagyjából.
És itt van végül a harmadik
generáció, Meggie lánya, Justine és fia, Dane. Kettejük közül is a nő, Justine
sorsa a hangsúlyosabb szerintem, bár az ő hosszúra nyúló románcát a könyv végén
elég fölöslegesnek találtam, bevallom.
E három nő (Fee, Meggie, Justine)
élete, küzdelmei, motivációi, legbelső gondolatai (ez utóbbi alól talán kivétel
Fee, az ő gondolataiba annyira nem látunk bele) vannak kiterítve elénk a
regényben. Átérezhető, hogy mit miért tesznek, még akkor is, ha nem értünk
egyet a cselekedeteikkel.
A fontosabb férfi karaktereket,
Ralph-ot, Franket, Luke-ot, Dane-t, Rainert kevésbé tudtam megérteni, de
könnyen lehet, hogy azért, mert ők férfiak… A spoileres véleményemben ezt majd
kifejtem részletesebben is.
Összességében jó karakterek
voltak a regényben, még úgy is izgalmas volt a sorsuk alakulását olvasnom, hogy
a filmsorozat miatt tudtam, mi lesz a vége (bár például Franket illetően némileg
különbözik a film a könyvtől).
Ez egy szépen, választékosan, hitelesen
megírt regény, mind a külsőségeket (szereplők külseje, tájleírások), mind a
szereplők gondolatait leíró részek hitelesek, részletesek. Amikor valaminek/valakinek
a külsejét írja le az írónő, azt magunk elé tudjuk képzelni a leírás alapján, s
amikor a gondolatait, érzéseit írja le valakinek, azt is meg tudjuk érteni, át
tudjuk érezni, akkor is, ha nem értünk egyet velük.
Amiből talán kevés van a
regényben, az a karakterfejlődés. Meggie-re rakódik egy kis keserűség és
keménység az évek során, Ralph-ra pedig egy kevés alázat, de ők alapvetően azok
maradtak számomra, akik a könyv elején voltak. Fee az, aki tanult valamennyire
a saját hibáiból, tévedéseiből, de ő is csak idős korára, s volt, amihez ez már
túl későn történt. Justine talán az egyetlen, aki képes változni, s idővel rájön,
hogy a szerelem nem jelent automatikusan önfeladást. De a karakterfejlődés elégtelen
voltát nem írói hiányosságként rónám fel, hanem inkább a szereplők jellemének
hiányosságaként: a Clearyk makacsok, büszkék, nem szívesen ismerik be
tévedéseiket, hibáikat.
Bár a regény nagyon hosszú, szerintem
érdemes elolvasni. Ugyanakkor mivel a filmsorozat cselekménye lényegében
megegyezik a könyvével (bár apróbb eltérések vannak) és a regény hangulatát,
mondanivalóját is jól adja vissza szerintem, így annak, aki a könyvet hosszúnak
találja, és ezért inkább nem olvasná el, de érdekli, hogy mi lehet ez, tudom
ajánlani a filmsorozatot.
SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a
bekezdéseket.)
Először a szereplőkkel
kapcsolatos benyomásaimat írnám le, s előbb a három főhősnővel kapcsolatban. Közülük
Meggie a legcéltudatosabb: a szerelmet akarja, s mikor azt nem kaphatja meg
Ralph-tól, gyorsan talál magának pótlékot, a küllemében Ralph-ra nagyon
hasonlító Luke-ban. Meggie sorsa a legkeserűbb, mert ő az egyetlen közülük, aki
valóban tudja, mit akar az élettől, és végül önhibáján kívül mégsem kaphatja
meg. Így másik pótlékként beéri azzal, hogy gyermekei lesznek, Luke-tól
Justine, Ralph-tól pedig Dane. Kettejük közül Dane-t szereti jobban, hiába
fogadta meg kislány korában, hogy minden gyermekét egyformán fogja szeretni,
mivel neki is sok keserűséget okozott, hogy anyja keveset törődött vele.
Nekem kicsit érthetetlen volt,
hogy mindig megbocsátott Ralph-nak, mikor az eldobta magától, de hát fogjuk a
szerelemre a dolgot. Valamennyire Luke-ot is szerethette, mert az ő dolgait is
sokáig tűrte.
Sem saját, sem gyermekei élete
nem úgy alakult, ahogy Meggie szerette volna, de úgy tűnt, végül ő ezt el tudta
fogadni, a regény végén nincs benne keserűség. Ő az alkalmazkodó nő, aki minden
csapásból fel tud állni.
Meggie számomra az érzékeny, kissé
férfifüggő nőalak volt a regényben, akinek az életében legfontosabb volt a szerelem
és a család. Hogy ezen kívül mást is kezdhetne az életével, az fel sem merül
benne.
Fee-t a regény elején Paddy
feleségeként ismerjük meg. Rengeteget dolgozik, mindig fáradt, de zokszó nélkül
megtesz mindent a családjáért. Ugyanakkor úgy tűnik, elsőszülött fiát, Franket
jobban szereti, mint többi fiát, egy szem lánya, Meggie pedig semmi
gyengédséget nem kap anyjától. Bár a regény legelején anyja ad neki
születésnapjára egy gyönyörű babát, amit nem engedhetnének meg maguknak. Bár
Meggie sose kérte, hogy vegyék meg neki a babát, anyja észrevette, hogy Meggie-nek
megtetszett a szépséges baba az üzlet kirakatában. Ebből sejthető, hogy anyja
mégis csak törődik vele.
Később azonban megtudjuk, mi
történt vele lánykorában. Egy gazdag család lányaként beleszeretett egy
befolyásos és nős politikusba, s terhes lett tőle. A férfi nem őt választotta,
így Fee-t a családja a fia, Frank megszületése után hozzáadta Paddyhez, aki a
napszámosuk volt.
Nekem úgy tűnt, Fee lelkét az
keményítette meg, hogy a szerelme elhagyta, ezután valószínűleg nem akart újra
szeretni, sem a férjét, sem a gyermekeit – kivéve az egyetlen Franket. Azonban
Paddy halála után ráébred, hogy szerette
a férjét, de ekkor már késő, már nem mondhatja el neki. Én úgy hiszem, a gyermekeit
is szerette a maga módján, de feléjük sem tudta ezt kimutatni. Vén fejjel
azonban ezt már bánja szerintem, s Meggie-vel végül közel kerülnek egymáshoz.
Fee sokáig olyan asszonynak tűnt
nekem, aki egykedvűen, érzelmek nélkül éli az életét, elfogadja a női sorsot, ami
lényegében annyi, hogy kiszolgálja a férjét és felnevelje a gyermekeit. Nem is
próbál lázadni, pedig intelligenciája, műveltsége okán jobb sorsra lenne
érdemes.
Fee és Meggie abban hasonlók,
hogy mindketten túlélnek minden csapást, ami éri őket. Különbség ugyanakkor,
hogy Fee nem küzd igazán semmiért, Meggie viszont igen. Bár a végeredmény
mindkettejüknél ugyanaz: a családjukért élnek már csak. De így sem lehet csupa
boldogság az életük: Fee legszeretettebb fia, Frank a börtönből megtörten tér
haza, Meggie fia, Dane pedig kicsivel pappá szentelése után meghal. Fee
elveszti férjét, Paddyt egy bozóttűzben, s több fia is meghal, de akik életben
maradnak, azok sem nősülnek meg, nem lesznek gyerekeik. Meggie megéli Ralph
halálát, s azt, hogy Dane halálával, s Justine elköltözésével egyedül marad
idős anyjával, s agglegény testvéreivel.
És akkor itt van még Justine, aki
karrierista, nem akarja magát alárendelni egy férfinak, úgy látja, hogy a
házasság ezt jelentené számára. Rainer személyében azonban egy olyan férfit
talál, aki olyannak szereti, amilyen, nem akarja megváltoztatni. S ezt nagy sokára
Justine is felismeri.
És akkor jöjjenek a férfiak, elsőként
Ralph. Először is nem tudom, hogy akkoriban mennyire lehetett reális választási
lehetőség az egy pap számára, hogy feladja hivatását és megnősüljön. Lehet,
hogy ez olyan szintű megbélyegzéssel járt, hogy nem sokan merték vállalni. De
tételezzük fel, hogy megtehette volna, s ennek fényében vizsgáljuk azt, vajon
miért nem tette meg.
Mert tökéletes pap akart lenni?
Ez többször elhangzik a regényben, hogy az szeretne lenni, fontos lehetett
neki. De vajon ez mit jelent? Hogy minden gondolata Isten, hogy Istent szereti
a legjobban a világon? Ha ilyesmit jelent, akkor azt egyértelműen nem érhette
el azután, hogy beleszeretett Meggie-be. Vagy azt jelenti, hogy Isten
szolgájaként jót cselekedjen az emberekkel? Ezt megtehetné nős férfiként is.
Ahogy Istenben is hihetne házas emberként is. Lehetne még, hogy azért akar pap
lenni, hogy megtérítse a hitetleneket, de egy olyan mondat nem hangzik el a
könyvben a szájából, amiben erre törekedne, Fee és Justine ateista voltát is
elfogadja. Nekem nem sikerült rájönnöm, hogy mi az az érték vagy cél, amit a
pap mivolta jelent vagy ad neki, s amit nem kaphatna meg nős férfiként is.
Hacsak a becsvágya nem… Az, hogy
bíboros akar lenni. Ezért veszi el Clearyéktől a jogos örökségüket, s ezét
hagyja el újra meg újra Meggie-t. De Ralph nekem nem tűnt butának vagy
kapzsinak, szeretnék hinni benne, hogy nem ez a fő oka. De attól még, hogy nem
értem, elhiszem, hogy létezik ilyen elhivatottság.
Viszont ha tényleg ilyen erős
elhivatottságot érzett, akkor miért nem engedte el Meggie-t, miért kereste fel
újra meg újra? Ezzel csak szerencsétlenné tette őt is, önmagát is.
Dane-t ugyanazon okból nem
értettem, amiért Ralph-ot sem, nem értettem, hogy miért kell papnak lennie, miért
nem elég az, ha jó, istenfélő férfiként éli az életét.
Ha őket kettejüket nem értettem,
Luke-ot még annyira sem… Minek nősül meg, ha valójában nem akar családot? A
regény magyarázata az, hogy szereti gyűjtögetni a pénzt, s Meggie-nek van valamennyi,
azt akarja megszerezni. De ha úgyis csak gyűjti a pénzt, s nem költi, miért nem
elég neki az, amit ő maga megkeres? Érthetetlen, de tényleg…
Rainer, az egyre magasabb
posztokra kapaszkodó német politikus, okos és nagyravágyó férfi, mégis évekig
vár Justine-ra, kivárja, hogy a lány belészeressen. Ez sem volt teljesen
érthető nekem, bár Justine kétségkívül talpraesett, intelligens nő, tehetséges
színésznő, a sikeres férfiak nem az ilyen nőkre szoktak bukni. De mondjuk, hogy
Rainer az üdítő kivétel. Ezzel együtt is engem egy idő után már fárasztott
Justine viselkedése, vagy menjen hozzá a férfihoz, vagy szakítsa mg vele a
kapcsolatot, ne kínlódjanak már ennyit…
Paddyről nem sok mindent tudunk
meg a könyvből, csak azt, hogy Fee-t mindennél jobban szereti. Ezt egyébként
nehéz megérteni, mert Fee látszólag kevés érzést mutat irányába, míg Paddy meg
nem hal, ami viszont összetöri Fee-t.
És akkor végezetül itt van Frank.
Ő az egyetlen olyan fia Fee-nek, aki nem éri be azzal, hogy munkásember legyen.
Neki vannak ambíciói, s anyjának is jobb életet szeretne biztosítani. Azonban
fékezhetetlen természete miatt (agyonvert valakit) végül börtönbe kerül. Itt
van némi különbség a sorozat és a regény közt: a sorozatban meghal a börtönben,
a könyvben Ralph kieszközli neki a kegyelmet, idős korában megtörten tér vissza
anyjához. Számomra ez is fura volt, hogy az egyébként értelmes Frank egy ilyen
marhasággal tönkretette az életét.
Összességében szerintem a regény tanulsága
az, hogy hiába küzdünk, ha a sors (Isten) mást rendelt nekünk, mint amit mi
akarunk. Legalábbis a Cleary család két idősebb generációjánál (Maggie és Fee)
ez a helyzet, Justine és Dane viszont már azzá lehettek, amik lenni akartak.
Külön vicces, hogy míg Fee és
Meggie mindent megtenne a szerelemért, addig Justine-nak látszólag nem kell a
szerelem, az mégis rátalál…
Szóval sok volt a logikai alapon
érthetetlen érzés és cselekedet a könyvben. Ugyanakkor az embereket nem mindig
(vagy többnyire nem?) a logika mozgatja. Ilyenek vagyunk. S ezt jól mutatja be
ez a regény.
Tetszési index:
92%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése