2017. január 14., szombat

Colleen McCullough – Tövismadarak

Előzmények:
A könyvből készült filmsorozatot láttam anno gyerekkoromban, de akkor nem sok nyomot hagyott bennem, leginkább csak a jóképű pap maradt meg emlékeimben. Aztán pár hónapja (lehet, hogy fél év is megvolt már) megint leadták a sorozatot a tévében, és akkor újranéztem az egészet. Tetszett, de maradt némi hiányérzetem, Ralph de Bricassart-t nem igazán értettem, hogy miért választja a papi hivatást a szerelme helyett, gondoltam a könyvből hátha többet megtudok ezzel kapcsolatban, ezért el is döntöttem, hogy el fogom olvasni.

Tartalom:
A könyv fülszövege szerintem kissé spoileres és nem is értek egyet minden állításával, de most nem volt kedvem saját ismertetőt írni, úgyhogy bemásolom ide azt, és egy-két helyen beszúrok pontosítást (dőlt betűvel szedve):
„A mondabeli tövismadár csak egyetlenegyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármilyen más teremtménye…
…Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben. Mert a legeslegjobbnak mindig fájdalom az ára… Legalábbis a monda szerint.”
Colleen McCullough ausztrál írónő világsikert aratott regényét a mondabeli „tövismadár” történetével kezdi. A tövismadár jelkép: a történet hősei – asszonyok és férfiak, a Cleary család tagjai – hasonlóképpen csak egyszer szeretnek, életüket egyetlen szenvedélyes szerelem tölti be, amely meghatározza sorsukat. (Kivéve Fee-t, bár talán nála is az első szerelem volt a nagyobb szerelem.)
A Clearyek története Új-Zélandon kezdődik és Ausztráliában folytatódik, ahonnan csak a második világháború szörnyű eseményei sodornak el egy-egy családtagot a jó öreg Európába.
A Cleary család a gyönyörű ausztrál tájakon küzd a boldogulásért az anya vezetésével. Fee erős egyénisége szilárd erkölcsi alapon áll, mindent megtesz a családjáért, élete a kötelességteljesítés mintaképe. Gyermekeit mégsem tudja megóvni a keserves csalódásoktól, és a ragyogó napsütötte táj is kiszámíthatatlanul szeszélyes – hirtelen támadt, kegyetlen bozóttűz ragadja el egyik fiát… (SPOILER-es pontosítás: férjét ragadja el, fiát a bozóttűz után öli meg egy vadkan.)
A két női főszereplő: Fee és Maggie (helyesen: Meggie) – anya és leánya – élete a sors különös játéka folytán hasonlóvá válik egymáshoz, mindketten olyan férfit szeretnek, akitől a társadalom elválasztja őket, s a szerelmükből született gyermekek feje fölött a tragédia sötét árnya lebeg…
Colleen McCullough regénye, a Tövismadarak, az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb könyvsikere volt világszerte, s a belőle készült televíziósorozat, amely elénk varázsolja a fordulatos eseményeket, csak növelte a könyv iránti érdeklődést.
Spoileres tartalmat most nem írnék, túl hosszú ez a könyv hozzá, a fontosabb fordulatok pedig úgyis kiderülnek a spoileres véleményemből.

Vélemény:
A Cleary család három generációjának életét követhetjük végig ebben a könyvben, nőkét és férfiakét is, azonban hangsúlyosabbak, fontosabbak a női sorsok, a nők motivációi, a nők küzdelmei. Végigkísérhetjük Meggie Cleary gyermekkorát és fiatal nővé serdülését, azt, hogy miként boldogul a felnőtt éltében, s végül betekinthetünk öregkorába is.  Vele kezdődik és vele végződik a könyv. Így számomra ő volt a főszereplő, ő fogta össze a könyv szerteágazó cselekményét.
Az ő életének férfijai, Luke és Ralph azok a férfiak a könyvből, akikről a legtöbbet megtudjuk, a többi férfi a könyvben inkább csak mellékszereplő.
Meggie anyjának, Fionának (Fee) sorsát csak részben ismerjük meg, azt részletesebben mutatja be a könyv, hogy férje, Paddy oldalán milyen nehéz élete van, bár a férje szereti. Azt, hogy fiatal lány korában milyen élete lehetett, csak egy-egy morzsából, visszaemlékezésből tudjuk meg, de végül itt is összeáll a kép nagyjából.
És itt van végül a harmadik generáció, Meggie lánya, Justine és fia, Dane. Kettejük közül is a nő, Justine sorsa a hangsúlyosabb szerintem, bár az ő hosszúra nyúló románcát a könyv végén elég fölöslegesnek találtam, bevallom.
E három nő (Fee, Meggie, Justine) élete, küzdelmei, motivációi, legbelső gondolatai (ez utóbbi alól talán kivétel Fee, az ő gondolataiba annyira nem látunk bele) vannak kiterítve elénk a regényben. Átérezhető, hogy mit miért tesznek, még akkor is, ha nem értünk egyet a cselekedeteikkel.
A fontosabb férfi karaktereket, Ralph-ot, Franket, Luke-ot, Dane-t, Rainert kevésbé tudtam megérteni, de könnyen lehet, hogy azért, mert ők férfiak… A spoileres véleményemben ezt majd kifejtem részletesebben is.
Összességében jó karakterek voltak a regényben, még úgy is izgalmas volt a sorsuk alakulását olvasnom, hogy a filmsorozat miatt tudtam, mi lesz a vége (bár például Franket illetően némileg különbözik a film a könyvtől).
Ez egy szépen, választékosan, hitelesen megírt regény, mind a külsőségeket (szereplők külseje, tájleírások), mind a szereplők gondolatait leíró részek hitelesek, részletesek. Amikor valaminek/valakinek a külsejét írja le az írónő, azt magunk elé tudjuk képzelni a leírás alapján, s amikor a gondolatait, érzéseit írja le valakinek, azt is meg tudjuk érteni, át tudjuk érezni, akkor is, ha nem értünk egyet velük.
Amiből talán kevés van a regényben, az a karakterfejlődés. Meggie-re rakódik egy kis keserűség és keménység az évek során, Ralph-ra pedig egy kevés alázat, de ők alapvetően azok maradtak számomra, akik a könyv elején voltak. Fee az, aki tanult valamennyire a saját hibáiból, tévedéseiből, de ő is csak idős korára, s volt, amihez ez már túl későn történt. Justine talán az egyetlen, aki képes változni, s idővel rájön, hogy a szerelem nem jelent automatikusan önfeladást. De a karakterfejlődés elégtelen voltát nem írói hiányosságként rónám fel, hanem inkább a szereplők jellemének hiányosságaként: a Clearyk makacsok, büszkék, nem szívesen ismerik be tévedéseiket, hibáikat.
Bár a regény nagyon hosszú, szerintem érdemes elolvasni. Ugyanakkor mivel a filmsorozat cselekménye lényegében megegyezik a könyvével (bár apróbb eltérések vannak) és a regény hangulatát, mondanivalóját is jól adja vissza szerintem, így annak, aki a könyvet hosszúnak találja, és ezért inkább nem olvasná el, de érdekli, hogy mi lehet ez, tudom ajánlani a filmsorozatot.

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)
Először a szereplőkkel kapcsolatos benyomásaimat írnám le, s előbb a három főhősnővel kapcsolatban. Közülük Meggie a legcéltudatosabb: a szerelmet akarja, s mikor azt nem kaphatja meg Ralph-tól, gyorsan talál magának pótlékot, a küllemében Ralph-ra nagyon hasonlító Luke-ban. Meggie sorsa a legkeserűbb, mert ő az egyetlen közülük, aki valóban tudja, mit akar az élettől, és végül önhibáján kívül mégsem kaphatja meg. Így másik pótlékként beéri azzal, hogy gyermekei lesznek, Luke-tól Justine, Ralph-tól pedig Dane. Kettejük közül Dane-t szereti jobban, hiába fogadta meg kislány korában, hogy minden gyermekét egyformán fogja szeretni, mivel neki is sok keserűséget okozott, hogy anyja keveset törődött vele.
Nekem kicsit érthetetlen volt, hogy mindig megbocsátott Ralph-nak, mikor az eldobta magától, de hát fogjuk a szerelemre a dolgot. Valamennyire Luke-ot is szerethette, mert az ő dolgait is sokáig tűrte.
Sem saját, sem gyermekei élete nem úgy alakult, ahogy Meggie szerette volna, de úgy tűnt, végül ő ezt el tudta fogadni, a regény végén nincs benne keserűség. Ő az alkalmazkodó nő, aki minden csapásból fel tud állni.
Meggie számomra az érzékeny, kissé férfifüggő nőalak volt a regényben, akinek az életében legfontosabb volt a szerelem és a család. Hogy ezen kívül mást is kezdhetne az életével, az fel sem merül benne.
Fee-t a regény elején Paddy feleségeként ismerjük meg. Rengeteget dolgozik, mindig fáradt, de zokszó nélkül megtesz mindent a családjáért. Ugyanakkor úgy tűnik, elsőszülött fiát, Franket jobban szereti, mint többi fiát, egy szem lánya, Meggie pedig semmi gyengédséget nem kap anyjától. Bár a regény legelején anyja ad neki születésnapjára egy gyönyörű babát, amit nem engedhetnének meg maguknak. Bár Meggie sose kérte, hogy vegyék meg neki a babát, anyja észrevette, hogy Meggie-nek megtetszett a szépséges baba az üzlet kirakatában. Ebből sejthető, hogy anyja mégis csak törődik vele.
Később azonban megtudjuk, mi történt vele lánykorában. Egy gazdag család lányaként beleszeretett egy befolyásos és nős politikusba, s terhes lett tőle. A férfi nem őt választotta, így Fee-t a családja a fia, Frank megszületése után hozzáadta Paddyhez, aki a napszámosuk volt.
Nekem úgy tűnt, Fee lelkét az keményítette meg, hogy a szerelme elhagyta, ezután valószínűleg nem akart újra szeretni, sem a férjét, sem a gyermekeit – kivéve az egyetlen Franket. Azonban Paddy  halála után ráébred, hogy szerette a férjét, de ekkor már késő, már nem mondhatja el neki. Én úgy hiszem, a gyermekeit is szerette a maga módján, de feléjük sem tudta ezt kimutatni. Vén fejjel azonban ezt már bánja szerintem, s Meggie-vel végül közel kerülnek egymáshoz.
Fee sokáig olyan asszonynak tűnt nekem, aki egykedvűen, érzelmek nélkül éli az életét, elfogadja a női sorsot, ami lényegében annyi, hogy kiszolgálja a férjét és felnevelje a gyermekeit. Nem is próbál lázadni, pedig intelligenciája, műveltsége okán jobb sorsra lenne érdemes.
Fee és Meggie abban hasonlók, hogy mindketten túlélnek minden csapást, ami éri őket. Különbség ugyanakkor, hogy Fee nem küzd igazán semmiért, Meggie viszont igen. Bár a végeredmény mindkettejüknél ugyanaz: a családjukért élnek már csak. De így sem lehet csupa boldogság az életük: Fee legszeretettebb fia, Frank a börtönből megtörten tér haza, Meggie fia, Dane pedig kicsivel pappá szentelése után meghal. Fee elveszti férjét, Paddyt egy bozóttűzben, s több fia is meghal, de akik életben maradnak, azok sem nősülnek meg, nem lesznek gyerekeik. Meggie megéli Ralph halálát, s azt, hogy Dane halálával, s Justine elköltözésével egyedül marad idős anyjával, s agglegény testvéreivel.
És akkor itt van még Justine, aki karrierista, nem akarja magát alárendelni egy férfinak, úgy látja, hogy a házasság ezt jelentené számára. Rainer személyében azonban egy olyan férfit talál, aki olyannak szereti, amilyen, nem akarja megváltoztatni. S ezt nagy sokára Justine is felismeri.
És akkor jöjjenek a férfiak, elsőként Ralph. Először is nem tudom, hogy akkoriban mennyire lehetett reális választási lehetőség az egy pap számára, hogy feladja hivatását és megnősüljön. Lehet, hogy ez olyan szintű megbélyegzéssel járt, hogy nem sokan merték vállalni. De tételezzük fel, hogy megtehette volna, s ennek fényében vizsgáljuk azt, vajon miért nem tette meg.
Mert tökéletes pap akart lenni? Ez többször elhangzik a regényben, hogy az szeretne lenni, fontos lehetett neki. De vajon ez mit jelent? Hogy minden gondolata Isten, hogy Istent szereti a legjobban a világon? Ha ilyesmit jelent, akkor azt egyértelműen nem érhette el azután, hogy beleszeretett Meggie-be. Vagy azt jelenti, hogy Isten szolgájaként jót cselekedjen az emberekkel? Ezt megtehetné nős férfiként is. Ahogy Istenben is hihetne házas emberként is. Lehetne még, hogy azért akar pap lenni, hogy megtérítse a hitetleneket, de egy olyan mondat nem hangzik el a könyvben a szájából, amiben erre törekedne, Fee és Justine ateista voltát is elfogadja. Nekem nem sikerült rájönnöm, hogy mi az az érték vagy cél, amit a pap mivolta jelent vagy ad neki, s amit nem kaphatna meg nős férfiként is.
Hacsak a becsvágya nem… Az, hogy bíboros akar lenni. Ezért veszi el Clearyéktől a jogos örökségüket, s ezét hagyja el újra meg újra Meggie-t. De Ralph nekem nem tűnt butának vagy kapzsinak, szeretnék hinni benne, hogy nem ez a fő oka. De attól még, hogy nem értem, elhiszem, hogy létezik ilyen elhivatottság.
Viszont ha tényleg ilyen erős elhivatottságot érzett, akkor miért nem engedte el Meggie-t, miért kereste fel újra meg újra? Ezzel csak szerencsétlenné tette őt is, önmagát is.
Dane-t ugyanazon okból nem értettem, amiért Ralph-ot sem, nem értettem, hogy miért kell papnak lennie, miért nem elég az, ha jó, istenfélő férfiként éli az életét.
Ha őket kettejüket nem értettem, Luke-ot még annyira sem… Minek nősül meg, ha valójában nem akar családot? A regény magyarázata az, hogy szereti gyűjtögetni a pénzt, s Meggie-nek van valamennyi, azt akarja megszerezni. De ha úgyis csak gyűjti a pénzt, s nem költi, miért nem elég neki az, amit ő maga megkeres? Érthetetlen, de tényleg…
Rainer, az egyre magasabb posztokra kapaszkodó német politikus, okos és nagyravágyó férfi, mégis évekig vár Justine-ra, kivárja, hogy a lány belészeressen. Ez sem volt teljesen érthető nekem, bár Justine kétségkívül talpraesett, intelligens nő, tehetséges színésznő, a sikeres férfiak nem az ilyen nőkre szoktak bukni. De mondjuk, hogy Rainer az üdítő kivétel. Ezzel együtt is engem egy idő után már fárasztott Justine viselkedése, vagy menjen hozzá a férfihoz, vagy szakítsa mg vele a kapcsolatot, ne kínlódjanak már ennyit…
Paddyről nem sok mindent tudunk meg a könyvből, csak azt, hogy Fee-t mindennél jobban szereti. Ezt egyébként nehéz megérteni, mert Fee látszólag kevés érzést mutat irányába, míg Paddy meg nem hal, ami viszont összetöri Fee-t.
És akkor végezetül itt van Frank. Ő az egyetlen olyan fia Fee-nek, aki nem éri be azzal, hogy munkásember legyen. Neki vannak ambíciói, s anyjának is jobb életet szeretne biztosítani. Azonban fékezhetetlen természete miatt (agyonvert valakit) végül börtönbe kerül. Itt van némi különbség a sorozat és a regény közt: a sorozatban meghal a börtönben, a könyvben Ralph kieszközli neki a kegyelmet, idős korában megtörten tér vissza anyjához. Számomra ez is fura volt, hogy az egyébként értelmes Frank egy ilyen marhasággal tönkretette az életét.
Összességében szerintem a regény tanulsága az, hogy hiába küzdünk, ha a sors (Isten) mást rendelt nekünk, mint amit mi akarunk. Legalábbis a Cleary család két idősebb generációjánál (Maggie és Fee) ez a helyzet, Justine és Dane viszont már azzá lehettek, amik lenni akartak.
Külön vicces, hogy míg Fee és Meggie mindent megtenne a szerelemért, addig Justine-nak látszólag nem kell a szerelem, az mégis rátalál…
Szóval sok volt a logikai alapon érthetetlen érzés és cselekedet a könyvben. Ugyanakkor az embereket nem mindig (vagy többnyire nem?) a logika mozgatja. Ilyenek vagyunk. S ezt jól mutatja be ez a regény.

Tetszési index:

92%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése