2016. augusztus 24., szerda

Arthur C. Clarke, Stephen Baxter – Az idő szeme (Időodisszeia 1.)

Előzmények:
A Mini-könyklub keretében augusztusban egy szabadon választott sci-fit olvasunk, s én megnézegettem, mit választottak a többiek, így találtam ezt a könyvet (http://konyv-sarok.blogspot.hu/p/szabadon-valasztott-sci-fi-2.html).
A 2001: Űrodisszeia c. filmet láttam nagyon régen, vagy csak egy részét, vagy ha az egészet, akkor bizony a nagy részét elfelejtettem. Nem árulom el, mennyire emlékszem belőle, mert minek égessem itt magam, ha nem muszáj, de annyit elárulok, hogy nem sokra. Arthur C. Clarke-ról összesen annyit tudtam, hogy ő írta az Űrodisszeiát, meg hogy van egy róla elnevezett irodalmi díj, Stephen Baxterről pedig konkrétan semmit, de úgy voltam vele, ha ők a sci-fi mesterei (márpedig a borító szerint azok), akkor érdemes lehet elolvasni a közös művüket.

Tartalom:
Két ember-majom, Fürkész és kölyke, Csimpaszkodó egy lebegő gömböt talál az erdőben. Kicsivel később kétlábúak támadnak rájuk.
Két pilóta, Casey Othic és Abdikadir Omar, valamint utasuk, Bisesa Dutt ENSZ békefenntartókként felderítőúton vannak a 21. században, mikor lelövik a helikopterüket. Lezuhannak.
A Szojuz űrkomp legénysége, Tolja, Musza és Sable elveszti a kapcsolatot a Földdel, magukra maradva keringenek a Föld körül.
Josh és Ruddy újságírók, 1885-ben Dzsámrud erődjében tartózkodnak. Az ott állomásozó katonák is találnak egy lebegő gömböt, ami nem mozdul és sérthetetlennek tűnik. Ők ejtik foglyul az ember-majmokat. Majd megtalálják a lezuhant ENSZ békefenntartó helikoptert.

SPOILERES TARTALOM: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)
Casey-nek eltört a lába, a többiek épen ússzák meg a zuhanást. Hamar rájönnek, hogy az erődbeliek nem az ő idejükből valók, s ezt mindenki gyorsan tudomásul is veszi. Az ember-majmokat Australopithecusként azonosítják. Joshnak megtetszik Bisesa. Bisesa felismeri Ruddyt: ő Rudyard Kipling. Abdikadir megvizsgálja a lebegő gömböt (amit Szemnek neveznek el), s úgy találja, hogy annál az átmérője és kerülete aránya nem π, mint ahogy minden körnél (K=2rπ), hanem pontosan három.
A Szojuz legénysége a Földet vizsgálva észreveszi, hogy az olyan, mintha egymáshoz nem illő darabokból lenne összevarrva, az időjárás szélsőséges, pusztító viharok tombolnak rajta, s az emberiségnek alig van nyoma a Földön. Sable összerak egy kezdetleges rádiót, ezzel kapcsolatba tudnak lépni Casey-vel. A Szojuz felvételeket készít a Földről, melyeket átküldenek Casey-nek, Bisesa beszélő telefonján tárolják az adatokat. Szembesülnek vele, hogy ez egy új Föld, ami nem azonos egyik, általuk ismert Földdel sem, ezért új nevet adnak neki: Mir. A Szojuz legénysége úgy dönt, hogy megkísérel landolni a Miren, ha sikerül nekik, rádión felveszik majd a kapcsolatot, illetve az űrhajósok megpróbálnak majd eljutni Dzsámrudba.
A Szojuz által küldött felvételeket vizsgálva Caseyék arra a következtetésre jutnak, hogy az időszeletek közül, melyből a Mir áll össze, egyik sem régebbi kétmillió évnél. Rajtuk kívül két olyan hely van a bolygón, ahol fejlett technikai kultúra van, az egyik Chicago, de ők a rádióhívásra nem reagálnak, tehát az ő idejükben még valószínűleg nem fedezték fel a rádiót, a másik Babilon, ahonnan egy furcsa rádiójelet vesznek. Úgy döntenek, Babilonba mennek. Bisesáék koránál későbbi időszakból származó kultúrának nem találják jelét a Miren, s ez elgondolkodtatja őket. Találnak két görögöt, akik Alexandert (magyarul Nagy Sándort) szolgálják.
A Szojuz sikeresen landol, de a hosszú, űrben töltött idő miatt az izmaik nagyon gyengék, alig tudnak mozogni. Mongolok közt landoltak, az egyikük levágja Musza fejét. A másik két kozmonautát Dzsingisz kán elé viszik. Sable azt sugallja a kánnak, hogy menjenek Babilonba, az új világ igazi hatalma ott van szerinte, ezt kell megszereznie a kánnak. Sable szerint a mongolokkal a hátuk mögött hamar új, modern civilizáció tudnak építeni.
Bisesáék szövetségre lépnek Nagy Sándorral. A királynak súlyos sebei vannak legutóbbi hadjáratából, de hatalmas önuralommal tartja magát. Nagy Sándort is rábeszélik, hogy Babilonba menjenek. A király tudni akarja, hogy mikor és hogy fog meghalni. Bisesa elmondja, hogy hamarosan. Csak legendák maradtak fenn a halála körülményeiről, de az egyik feltételezés szerint maláriában halt meg, ezért Bisesa ad neki malária elleni gyógyszert.
Babilon felé haladva a mongolok találnak egy buddhista templomot, melyben egy fiú és egy öregember él. Sable rájön, hogy ők ketten ugyanannak az embernek egy fiatal és egy öreg változata. A mongolok megölnék a szerzeteseket, de Tolja ráveszi őket, hogy ne tegyék. Aztán találnak egy várost, Bishkeket és a mongolok a földdel teszik egyenlővé. Tolja úgy dönt, cselekednie kell.
A görögök és Bisesáék elérnek Babilonba. Ott Marduk templomában egy hatalmas Szemet találnak, sokkal nagyobbat, mint a korábban látottak. Bisesa valakinek a jelenlétét érzi a templomban. Tolja rádión kapcsolatba lép Caseyvel, elmond mindent, amit tud Dzsingisz kánról, a seregéről, a taktikájáról, s Sable tetteiről is beszél. Azonban Sable rajtakapja, a mongolok elhurcolják Tolját. Büntetésből olvasztott ezüstöt öntenek a szemébe és a fülébe, és vakon és süketen elássák.
Sándor követeket küld Dzsingisz kánhoz, hogy elkerüljék a háborút, de a mongolok lemészárolják vagy megcsonkítják a követeket. A csata elkerülhetetlen. Bisesa mindig a lányára gondol, mesél róla Joshnak. A mongolok hatalmas létszámfölényben vannak, Bisesáék modern fegyvereiből kevés van, azok sem javítanak nagyon az esélyeiken. Az összecsapást Szemek figyelik, rengetegen meghalnak.
Tolja sokat tud a mongolokról, ismeri Dzsingisz szokását, hogy az ellenséges hercegeket a jurtája alá temetteti el. Számít rá, hogy ő is oda kerül, ezért bombát szerel magára. A csata még zajlik, mikor Tolja felrobbantja magát, Dzsingisz kán meghal, a mongolok visszavonulnak.
Sable bejut Marduk templomába, a Szemet akarja látni. Ruddy meg akarja állítani, mire a nő lelövi őt. Bisesa megkérdi Sable-t, hogy mit akar. Szerinte a Szem a kulcs a múlthoz, a jelenhez és a jövőhöz, s arra kéri Bisesát, segítsen neki. Bisesa Sable-re veti magát és lefegyverzi. Bisesa – míg Ruddy haldoklik – elmesél neki mindent, amit tud, arról, hogy Rudyard Kiplingnek az ő világában milyen élete volt.
Nagy Sándor azt tervezgeti, hogy békét köt a mongolokkal, úgy véli, az ő görögjei és a mongolok a jövő. Ha Bisesáék modern fegyverei kifogynak, utána a modern korból származó emberek szerinte nem fognak számítani. De a tudásukat ki akarja majd használni.
A két ember-majom, Fürkész és Csipaszkodó még mindig a dzsámrudiak foglya. Az egyik Szemmel egy helyen őrzik őket. Egy nap a Szem ragyogni kezd, és hatással van rájuk: ledermeszti, majd megmozgatja őket. Kiszív belőlük minden érzést, látja és megjegyzi a kötődést anya és lánya közt.
Bisesa Marduk templomába költözik, megfigyeli a Szemet. Néha úgy érzi, lát valakit a Szem mögött. Kideríti, hogy a Szem röntgensugárzást és nagy energiájú részecskéket bocsát ki magából. Bisesa úgy érzi, a Szem a felszíne alatt mozog. Elképzelhetőnek tartja, hogy csupán egyetlen Szem van. Úgy érzi, a Szem információkat tölt le belé, de az agya nem képes ezeket teljesen befogadni. Továbbra is vágyódik lánya, Myra után. Bisesa telefonjának energiaszintje vészesen lecsökken, s mivel rengeteg információ van benne a Szemről, az Időtörésről, de a régi, eltűnt világról is, ezért biztonsági üzemmódba kapcsolják le, mielőtt teljesen lemerül. Bisesa azt kéri a Szemtől, engedje haza, a saját, régi világába. Josh vele akar menni, Bisesa beleegyezik. Bisesa szerint, akik az időtörést okozták rettenetesen öregek, Josh elnevezi őket Elsőszülötteknek. Bisesa úgy hiszi, valami rettenetes történhetett azon a napon, amikorról ő és Caseyék származnak. Hatalmas energia kellhetett a téridő széthasításához, talán valami katasztrófa történt aznap.
Bisesát és Josht beszippantja egy tölcsér (egy téridő törés), amit a Szem hoz létre. Csupán egy Szem van, s ez a Szem kapu is.
Az Elsőszülöttek valaha hús és vér voltak, rengeteg csillag születésének és pusztulásának voltak tanúi, de úgy találják, hogy egyre kevesebb csillag jön létre, előbb-utóbb az összes el fog tűnni. Mindenáron meg akarják őrizni az életet, de ehhez az életet néha el kell pusztítani.
Josh és Bisesa egy olyan helyre jut, ahol vörös a homok, még az égbolt is vörös, a talaj száraz és élettelen. Egy kráterben állnak, Bisesa arra gondol, nukleáris katasztrófa okozhatta, üvegdarabok vannak a kráterben. A Nap korongja deformált, hirtelen napfogyatkozás lesz. Egy Szem bukkan fel felettük, de ezúttal csak Bisesa utazik. Bisesa kétségbeesetten kapaszkodik Joshba, de a fiú ott marad. Bisesa azt kéri, hogy küldjék vissza a Mirre Josht, hiszen ő megtett mindent nekik, amit csak kértek, cserébe ezt kéri. Teljesítik a kívánságát.
Fürkészt és Csimpaszkodót Bisesa kérésére szabadon engedték. Csimpaszkodó agyát a Szem kutakodása megváltoztatta, már nem olyan, mint régen. A viág urának érzi magát, bár fogalma sincs, mit kellene tennie.

Bisesa hazatér a lányához, a dátum egy nappal azutáni, hogy Caseyékkel lezuhantak a helikopterrel. A város (London) felett egy Szem lebeg.

Vélemény:
Nekem ez a könyv valahogy nem jött be. Több dolog miatt sem. Nem érdekeltek a történelemnek azok a korszakai, amiből származó emberek feltűnnek benne. Nem érdekelt, hogy az időtörés miért történt, mik a hosszú távú következményei, van-e belőle visszaút. Ezek mind azért nem érdekeltek, mert az elmúlt pár hónapban olvasott sci-fik alapján tudom, hogy ezekre nem lesz épkézláb magyarázat vagy válasz. (Ha a könyv folytatásaiban mégis lenne, utólag megkövetem az írókat. Bár nem hiszem, hogy ezeket a folytatásokat elolvasnám, így még kisebb az esélye, hogy exkuzálnom kell majd magam.) Nem hittem el a karaktereket sem, se a lagymatag szerelmi szálat. Nem érdekelt, hogy mi lesz a könyv vége. Szóval úgy az egész nem érdekelt már a végén.
Nem biztos, hogy ez a könyv volt ennyire rossz, lehet, hogy egyszerűen belefáradtam már a sok lezáratlan kérdést maga után hagyó sci-fibe, abba, hogy ez megint egy trilógia, még végig kéne olvasnom két könyvet, hogy aztán azokból se kapjak választ semmire. De ha ezen az egyéni frusztrációmon felülemelkedve próbálnám értékelni ezt a sci-fit, akkor is csak azt tudnám mondani, hogy elég uncsi volt szerintem.
Volt a könyvben minimális okítás fizika, történelem és földrajz tárgyakból, de nekem ez túl kevés és sekélyes volt ahhoz, hogy érdekes legyen. A könyv vége felé kifejtettek egy elméletet, ami szerint az idő és tér húrokból áll, nem tudom, ez létező fizikai elmélet-e (tudom, utánaolvashatnék, de igazából nem érdekel), nekem mindenesetre elég zavarosnak tűnt. Így számomra a könyv tudományos műként is elvérzett, azokat az elméleteket sem tudta jól elmagyarázni, amik érdekesek lehettek volna a könyv sztorija miatt.

SPOILERES VÉLEMÉNY:
Itt csak kicsit részletesebben kifejtem a fentebbi véleményem indokait.
Hogy miért nem érdekeltek a történelmi korszakok, melyekből származó emberekből épült fel a mű? Mert e könyv olvasása előtt soha nem hallottam Dzsámrudról (és a könyv sem teszi érdekessé), és ugyan Nagy Sándorról és Dzsingisz kánról hallottam, de csak annyi maradt meg belőlük, hogy agresszív hódítók voltak, s e könyv alapján sem lesznek ennél többek.
Az időtörés okait illetően vannak találgatások a könyvben, de természetesen semmi biztosat nem tudunk meg a könyv végére sem. A következményeit illetően sokáig valószínűnek tűnik, hogy a régi Föld a múlté, mindenkinek meg kell barátkoznia a Mirrel, mert itt kell élnie. Igen ám, de Bisesa kikönyörgi a Szemtől, hogy visszajusson a saját idősíkjába a Földre, s úgy tűnik, teljesítik a kívánságát. Tehát mégis van visszaút. De engem már ez a fordulat sem tudott érdekelni.
Ami pedig a karaktereket illeti: van egy hiperaktív Rudyard Kiplingünk, egy hallgatag, de Bisesába nagyon szerelmes Joshunk, egy magabiztos, intelligens Bisesánk, aki folyton a lánya után vágyakozik, egy megalomán Sable-ünk, egy önfeláldozó Toljánk. Aztán itt van még Casey és Abdikadir, akik leginkább a káromkodási és civakodási tudományukkal tűnnek ki, amúgy elég jellegtelenek. Egyik karaktert sem hittem el. Rudynak szerintem intelligensnek kéne lennie, itt inkább csak fura. Nincs magyarázat arra sem, hogy Josh mitől lett olyan baromi szerelmes Bisesába. Bisesát sem értem, viszontszereti-e Josht, ha igen, hogyhogy lazán ott hagyná a Miren? (Josh végül vele megy, de csak mert a srác ragaszkodik hozzá, nem mert Bisesa.) Tolja előre kieszel egy tervet, ami szerint őt megvakítják, megsüketítik és élve elássák, csak azért, hogy megölhesse Dzsingisz kánt. És így is történik… Nagyon önfeláldozó, tényleg… Sable-ben azt nem értem, hogy a beteges hatalomvágyát hogyhogy nem szúrták ki az űrhajós pszichológiai teszteken? Ha kiszúrták, miért nem rostálták ki? A végére vajon teljesen elborult a nő agya, azt hitte, ő valami kiválasztott? Nem értem, nem értem, nem értem… Szóval nekem egyszerűen egyikük viselkedése sem volt életszerű. Lehet, hogy a defektjeikre van értelmes magyarázat, de azok nem derültek ki ebből a könyvből.

Tetszési index:

51%

2016. augusztus 17., szerda

Margaret Atwood – Guvat és Gazella (VadÁdám trilógia 1.)

Előzmények:
A Mini-könyvklub keretében augusztusban egy szabadon választott sci-fit kell elolvasnunk, és nekem erre esett a választásom, mert a neten olvasott értékelések alapján jónak tűnt (azt írták róla, hogy szépirodalmi műként is megállja a helyét, ami egy sci-fi esetében elég szokatlan szerintem).

Tartalom:
„Egy férfi, aki valamikor Jimmy volt, most Hóembernek nevezi magát, és egy fán él nem messze a tengerparttól, óvakodva a kigykányoktól, a görmenyektől és a világot ellepő egyéb különös állatoktól. Egyetlen feladata, hogy vigyázzon a guvatkák csapatára, ezekre a tiszta lelkű, egyszerű gondolkodású, tökéletes emberekre, akik az ő menthetetlen faját felváltották a földön. Nem tudja, maradt-e még életben valaki az egykori emberiségből a nagy járvány után, s fejében minduntalan azok az események zakatolnak, amelyek elvezettek idáig: ehhez a pusztuló vagy épp most megújuló világhoz. És egyfolytában egy nő hangja kísérti: Gazelláé, aki a szeretője volt, de nemcsak az övé, hanem legjobb barátjáé, a zseniális Guvaté is, aki a guvatkákat létrehozta. - Margaret Atwood áradó fantáziával képzeli el a közeljövőt, amikor a kiváltságos kevesek a tudományos városaikban kedvükre alakítgatják az emberek és állatok génjeit, s közben a többség kaotikus plebsztelepeken éli egyre nyomorúságosabb életét.” (Forrás: libri.hu)
Annyi pontosítást azért tennék, hogy a görmenyek aranyos kis állatok, tőlük nem kell óvakodnia Hóembernek. De említhetőek helyettük a gömböcök és a kutyafarkasok mint veszélyes állatok.

SPOILERES TARTALOM: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)
Hóember gyermekként a Jimmy névre hallgatott. Apja a SzerVezet Farmon dolgozott, gömböcöket hoztak létre, olyan sertéseket, melyekben emberekbe ültethető szerveket növesztenek. Anyja genetikus, de már nem dolgozik. Otthon van, de nem a fia miatt, vele alig törődik, bár néha rájönnek gondoskodási rohamok, ilyenkor például elkészíti fia kedvenc ételét. Elégedetlen azzal a világgal, melyben élni kényszerül, azt mondják rá, depressziós, de nem akar orvoshoz menni. Jimmy és szülei kampuszlakók, a SzeKúrosok védik őket a külvilág – a plebsztelepek – veszélyeitől.
Egyik születésnapjára Jimmy egy görmenyt – a bűzös görény és a menyét genetikai ötvözéséből létrehozott háziállat – kap ajándékba apjától. Nem sokkal később apja munkahelyet vált, a BájBőr nevű céghez megy át, így Jimmyék egy még modernebb, biztonságosabb kampuszra költöznek át.
Jimmy az iskola bohóca, gyakran szüleit figurázza ki. Az anyja egy nap elszökik, a SzeKúrosok Jimmyt és apját vallatják, hogy tudják-e, hova mehetett, de ők nem tudnak semmit. Az apja rövid búslakodás után az egyik laborasszisztensével, Ramonával jön össze.
Jimmynek új iskolatársa lesz, Guvat – eredeti nevén Glenn, de Hóember mindig Guvat néven utal rá, mert szerinte ő valójában mindig is Guvat volt. Guvat intelligens, van humorérzéke, lenyűgözi az embereket, látszik rajta, hogy tehetséges, de senki nem tudja, miben. Sokat lógnak együtt Jimmyvel, sakkoznak, vagy egy Kihalósdi nevű játékot játszanak, melyben az elmúlt ötven évben kipusztult állatokat kellett kitalálni. A rendszergazda a játékban GyagyásÁdám.  Jimmy kódneve Gólyatöcs volt a játékban, Guvat a pirosnyakú guvatról kapta a nevét.
Másik szórakozásuk az volt, hogy szörföltek az interneten. Nyitott szívműtétet, kivégzéseket, eutanáziás öngyilkosságokat néznek élőben, máskor pedig pornót. Az egyik szexweblap a PiCicák, itt kislányok nyújtanak szexturistáknak "szolgáltatásokat". Látnak egy videót, melyben meztelen kislányok nyalnak tejszínhabot egy férfi testéről, s Jimmy emlékezetében megragad az egyik kislány megvető, vesébe látó pillantása – ez a kislány Gazella.
Hóembernek nappal árnyékba kell húzódnia, mert a nap szétégetné a bőrét, máskor viszont özönvízszerű eső hull. Egy mocskos lepedőbe burkolja magát, éjjel egy fán alszik. Guvat teremtményei olykor felkeresik őt, hogy meséljen nekik, s Hóember felépít egy mitológiát nekik arról, hogy Guvat miként teremtette őket, az állatok pedig Gazella gyermekei. A Guvatkák teste hibátlan, csak növényeket esznek, hiányzik belőlük az erőszakra való hajlam, dorombolnak, amivel a kisebb sérüléseiket gyógyítani tudják. Éjjel kutyafarkasok lesik Hóembert, ezek az állatok látszólag barátságosak, aztán ha a közelébe férkőznek egy embernek vagy állatnak, elharapják a torkát és megeszik.
Gazella egy távoli faluban született, a családja nagyon szegény volt. Az apja halála után az anyja arra kényszerült, hogy eladja Gazellát, hogy a többi gyerekének enni tudjon adni. Gazella először virágokat árul az utcán, később már azokban a szexfilmekben kell szerepelnie, amiket Guvat és Jimmy a neten láttak.
Hóembernek élelemre és sugárpisztolyra van szüksége, elhatározza, hogy visszamegy a RegenerEszenc Kampuszra ezekért. A guvatkáknak azt mondja, hogy Guvattal fog találkozni.
Guvat osztályelső volt, így a legjobb EduKampuszra veszik fel, míg Jimmy közepes tanulmányi eredményével egy jóval gyengébb helyre kerül be. Guvat anyja meghal egy súlyos vírusfertőzésben, Guvat látszólag könnyen veszi a dolgot. Az apja már korábban meghalt, lelépett vagy leesett egy felüljáróról. Jimmy alkalmazott retorikát tanul, Guvat meghívja látogatóba az iskolájába. Guvat iskolája zsenikkel van tele, többek közt ők hozták létre a kutyafarkasokat a SzeKúrosok megbízásából. Guvat előad egy elméletet Jimmynek, mely szerint a gyógyszergyártó cégek maguk is előállítanak betegségeket, hogy aztán legyen mit meggyógyítaniuk. Guvat szerint apja munkahelye is ezt tette, amire az apja rájött, s ki akarta teregetni a neten, ezért megölték.
Jimmy lediplomázik, lesz egy nem túl érdekes munkája, sokat nőzik. A SzeKúrosok felkeresik és lejátszanak neki egy videót az anyja kivégzéséről. Jimmy depresszióba süllyed. Guvat meglátogatja. Kimennek inni, mulatni a plebsztelepekre, előtte azonban be kell oltaniuk magukat a lehetséges fertőzések ellen – Guvat készített egy vakcinát erre a célra.
Guvat állást szerez Jimmynek a saját munkahelyén, a RegenerEszencnél. Guvat részlegét Paradicsomnak hívják, a halhatatlanságon dolgoznak, egyik projektjük a GyönyörGyöngy, ami véd a nemi betegségektől, korlátlan libidót és kellemes közérzetet biztosít, illetve meghosszabbítja a fiatalságot. Ennek a terméknek a reklámkampányát kellene megcsinálnia Jimmynek. A GyönyörGyöngynek lenne egy nem publikált hatása is: sterilizál. Guvat szerint ez az emberiség fennmaradását szolgálja. Guvat kollégái a Kihalósdi játék Nagymesterei, Guvat összegyűjtötte őket. Guvat végül megmutatja Jimmynek másik projektjüket: a Guvatkákat. Ők bemutatódarabok, azt kívánják velük reprezentálni, hogy bármilyen kisbabát képesek előállítani a megrendelőknek.
Jimmy a Guvatkák közt látja viszont Gazellát (aki a Bejza Gazella nevet kapta Guvattól), a lány tanítja őket. Kezdetben Gazella örömlányi szolgáltatásait vette igénybe Guvat, aztán később állást szerzett neki a projektjében. Jimmy rájön, hogy Guvat szerelmes Gazellába, ezért igyekszik távol tartani magát a lánytól, Gazella azonban elcsábítja. Gazella részt vesz a GyönyörGyöngy terjesztésében, kapcsolatai vannak a plebsztelepeken. Jimmy sejti, hogy Guvat tud a viszonyukról.
Világméretű járvány tör ki. Gazella üzleti úton van, de felhívja Jimmyt és elmondja, hogy azokban a városokban tört ki a járvány, ahol ő osztogatta a GyönyörGyöngy tablettákat. Jimmy elbarikádozza magát, de megjelenik Guvat, azt mondja, vele van Gazella is és kéri Jimmyt, hogy engedje be. Elmondja, hogy Jimmy immúnis a járvánnyal szemben, mert abban a vakcinában, amit a plebsztelepi kirándulásaik előtt adtak be maguknak, benne volt az ellenszérum. Jimmy beengedi. Guvat karjában ott van az ájult Gazella. Guvat elvágja a lány torkát. Jimmy lelövi Guvatot. Ezután Jimmy újra elbarikádozza magát és végignézi az emberiség kihalását. Majd kivezeti a Guvatkákat a szabadba.
Hóember viszontagságos út után – a meglepően találékony és méretes gömböcök majdnem felfalják – eléri a RegenerEszenc Kampuszt.  Még út közben füstöt lát, mely a Guvatkák táborhelyéhez közel száll fel. Hóember fertőzést kap, de a Kampuszon talált vakcina ideiglenesen javít az állapotán. A Kampuszon talál élelmet és egy sugárpisztolyt, majd visszaindul a Guvatkákhoz. Azok azt mondják neki, hogy emberek jártak náluk, olyan emberek, mint Hóember. A Guvatkák üdvözölni akarták őket, de elfutottak előlük. Bár rosszul van, Hóember az idegenek keresésére indul. Meg is találja őket, nekik is van sugárpisztolyuk, de rossz bőrben vannak. Jimmy töpreng, hogy mit tegyen, odamenjen hozzájuk vagy lelője őket? És itt a vége.

Vélemény:
Ennek a könyvnek számomra nem a sci-fi vagy a disztópia része volt igazán érdekes, hanem az, hogy mennyire élőek, igaziak voltak benne a szereplők. Mind defektesek egy kicsit vagy nagyon, de hihetőek. De ha csak azt nézném, hogy mint disztópia mennyire hiteles, arra is azt mondanám, hogy nem rossz. Nincsenek benne egetrengető ötletek, csak a szokványos járványban kipusztulás, a génmanipuláció (az ember Istent játszik) visszás jellegének bemutatása, de még ez is érdekes tudott lenni az írásmód miatt.
Amik eleinte furák voltak, azok a Hóember fejében létező, hozzá beszélő hangok. Nem tudtam, hogy most akkor bedilizett, vagy van a fejében valami spéci memóriachip, ami kezelhetetlenné vált, vagy tényleg jelenéseket lát/hall? Igazándiból erről most se tudok biztosat mondani, a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy kicsit megőrült a magánytól, s mikor a hangokkal beszél, lényegében magával társalog.
A könyv befejezése után nagyon bosszantott, hogy lezáratlan véget kaptam, de mint utóbb kiderült, ez egy trilógia első része, úgyhogy lehet, hogy a további kötetekben kapok olyan lezárást, amivel elégedett leszek. Mindenképpen igyekszem valamikor elolvasni a folytatásokat (bár ha jól tudom, még csak a második rész jelent meg magyarul).
Összességében nagyon szerettem a karaktereket, a könyv nyelvezetét, írásmódját és koherens (bár nem túl bonyolult) történetét.

SPOILERES VÉLEMÉNY:
Először is a jól eltalált karakterekről szólnék pár szót. Szerintem jól mutatja be a könyv Jimmy visszás kapcsolatát a szüleivel, valójában egyikük sem törődött vele, míg Jimmy kétségbeesetten vágyott a szeretetükre – különösen az anyjáéra.
Hóember annyira életképtelen, hogy az már fáj. Például elhagyja a kését, egy bűzös lepedő minden ruhája, lényegében nincs élelme a könyv elején. Az az igazság, hogy egy világvége esetén szerintem a hozzá hasonló emberek halnának meg először, de szerencsére itt nem így van. Egyébként szerintem nagyon hasonlít a karaktere az „Álmatlanok” Pauljára: mindketten képtelenek gondoskodni magukról, imádják a különleges, régi, ritka szavakat, a filozofálás, s nem a tettek emberei. (Az „Álmatlanok”-ról is olvashattok ajánlót a blogon.)
Guvat intelligens, realista, halvérűnek tűnik, de mint a végén megtudjuk, a bosszú nem idegen a természetétől. Bár én nem mondanám azt, hogy pusztán a szerelmi bánata eredményezte agybaj miatt irtotta ki az emberiséget. Erre ő már régóta készült, szerintem attól kezdve, hogy genetikus lett. Az emberiség túlszaporodott, erkölcstelen, az életre érdemtelen faj szerinte, ezért megteremti a Guvatkákat, akik harmincéves korukban automatikusan meghalnak, nem erőszakosak, tökéletesek. Ha Gazellával jobban alakulnak a dolgaik, az legfeljebb elodázta volna az emberiség pusztulását szerintem.
És hogy miért ölte meg Gazellát és miért lett öngyilkos Jimmy keze által?  Szerintem azért, mert tudta, hogy Gazella nem bírta volna végignézni az emberiség kipusztulását, s elviselni a gondolatot, hogy ezt – akaratlanul – ő maga is elősegítette, s különösen nem tudta volna megbocsátani Guvatnak azt, amit tett. Lehet, hogy Guvat maga is gyűlölte magát azért, amit tett az emberiséggel, Gazellával és Jimmyvel, s nem akart így tovább élni. De lehet azért is, mert nem akart abban a világban élni, amiben a teljesen jellegtelen és unalmas Guvatkák jelentik az emberi társaságot. 
Azt, hogy Guvat miért Jimmyvel ölette meg magát, s miért nem a saját keze által lett öngyilkos, már nehezebb megmagyaráznom. Talán ennek van a leginkább bosszú jellege: elszeretted a nőmet, ezért most rákényszerítelek arra, hogy gyilkos légy, sőt arra is, hogy végignézd, ahogy megölöm a nőt, akit szeretsz. De lehet az is, hogy Guvat nem volt képes megölni magát.
És végül itt van még Gazella. Ő látszólag olyannak fogadja el a világot és az embereket, amilyenek, nem haragszik senkire, a rossz dolgokról, amik vele történtek, nem hajlandó beszélni, vagy legalábbis a legkellemetlenebb részekről hallgat. Ez alapján mondhatnánk azt is, hogy lélekben olyan, mint a Guvatkák, és Jimmy szerint a külsejében is nagyon hasonlított rájuk. Azonban van Gazellának egy furcsa mondata. Mikor visszaemlékszik arra, hogy kihasználták kislánykorában, azt mondja Jimmynek, hogy akkoriban arra gondolt, hogy ha lehetséges, egyszer más fog térdelni, nem ő. Ez valamiféle bosszúvágyra utal szerintem. Nem mondom, hogy szándékosan vett részt az emberiség kiirtásában, azért a sok mocsokságért, amit vele tettek, de teljesen ez a lehetőség sem zárható ki. Vagy hogy legalább tudat alatt sejtette, hogy mire készül Guvat.
Kíváncsi vagyok, hogy a Guvatkáké-e a jövő. Mivel a könyvben rengeteg génmanipulációval létrehozott, torz életforma szerepel, ami inkább visszataszítónak láttatja a génmanipulációt, ezért én azt tippelem, hogy hosszú távon a Guvatkák sem lesznek nyertesei a világvégének. De hogy ezt megtudjam, el kell olvasnom a folytatásokat.

Tetszési index:
88%

2016. augusztus 7., vasárnap

Sherry Jones – Aisha, a Próféta szerelme

Előzmények:
Nagyjából véletlenül vettem ki ezt a regényt a könyvtárból, mivel az, amit szerettem volna, nem volt meg, és ugyanazon a polcon volt ez a könyv. A borítóját és azt, hogy külön ráírták, hogy világszerte botrány kísérte, kissé hatásvadásznak találtam, de azért kíváncsi lettem rá, hogy mégis milyen élete lehetett Mohamed feleségének.

Tartalom:
Aishát kislányként jegyezték el Mohameddel (a lány apja Mohamed hű követője). Sokáig nem is tudja, hogy a Próféta a jövendőbelije. Aisha arra vágyik, hogy barátja, Szafuan felesége legyen és beálljanak harcosnak a beduinok közé. Mohamedet a saját törzse elűzi Mekkából, s hívei, köztük Aisha és szülei is vele tartanak. Jathribbe – vagy ahogy Mohamed hívja: al-Medinába (a Város) – költöznek át, azonban továbbra is lesznek, akik el akarják pusztítani őket.
Boldog lehet-e Aisha, ha az életét bezártságban és Mohamed többi asszonyával való versengéssel kell töltenie? Hogy alakul az iszlám sorsa, Mohamed és hívei visszatérhetnek-e valaha szülőföldjükre, Mekkába? Ezekre a kérdésekre ad választ a regény.

SPOILERES TARTALOM: (A megtekintéshez jelöljétek ki egérrel a bekezdéseket.)
Aisha – aki inkább kedves játszópajtásként tekint a nála jóval idősebb férfira – kilenc évesen hozzámegy Mohamedhez, azonban mivel az első menstruációja ekkor még nem jött meg, továbbra is a szüleinél él bezárva, a házasság elhálása sem történik meg. Tizenkét évesen jön meg a vérzése, ekkor költözik Mohamedhez, azonban az elhálásra ekkor sem kerül sor, mert Mohamed lélekben még gyermeknek tartja a lányt.
Közben folyamatosan háborúznak – ahol Aishát nem engedik harcolni, pedig jó kardforgató –, s a nyertes csaták után Mohamed háreme mindig nő, ekként szerezve új szövetségeseket. Magának jóval több feleséget engedélyez a Próféta, mint a híveinek (nekik legfeljebb négy feleségük lehet). Aisha verseng az újabb és újabb feleségekkel Mohamed figyelméért és törődéséért, és próbálja megőrizni az első feleség, a hatun pozícióját, mivel nem akar nővér-feleségei szolgája lenni. A mellőzöttségtől kétségbeesve egyszer megszökik Szafuannal, azonban a férfi át akar állni az ellenséghez, erre Aisha nem hajlandó, visszatér Mohamedhez. Allah sugallatára a Próféta megbocsát neki, s végre elhálják házasságukat.
Aisha Mohamed többi feleségében sokszor kémet lát, s többször áskálódik ellenük alaptalanul. Ezért egyszer, mikor éppen igaza van, már meg sem hallgatják gyanúsítását, s ez kis híján Mohamed életébe kerül. A férfi bizalma meginog Aishában, már akkor sem hisz neki, mikor a lány elárulja neki, hogy gyermeket vár. Aisha – bár Mohamed többre becsüli feleségeit, mint a többi muzulmán férfi, s általában véve jóval elnézőbb velük – szemére veti a férfinak, hogy a hidzsab viselésére kötelezte őket. Mohamed elvonul, hogy Allah segedelmével döntést hozzon házasságáról (házasságairól), végül felajánlja Aishának, hogy döntsön ő, el szeretne-e válni. Aisha a Prófétával akar maradni, mert szereti, s mert úgy érzi, még mindig szabadabb lehet vele, mint más férfi feleségeként. Aisha szerencsétlen módon elvetél. Nővér-feleségei ekkor mellette állnak, s Aisha becsülni kezdi őket, arra kéri Mohamedet, hogy tőlük se váljon el. Nővér-feleségei hálaképpen megválasztják első feleségnek.
Mohamed híveinek száma egyre gyarapszik, s tervezni kezdik Mekka bevételét. Körbeveszik a várost, amely végül önként megadja magát. Mohamed könyörületes, s nem áll bosszút azokon, akik anno elűzték őket és el akarták pusztítani az iszlámot.
Aisha tizenkilenc éves korában a Próféta megbetegszik, utolsó napjait a lánnyal tölti. Csodás, drágaköves kardját Aishára hagyja, hogy a lány azzal védelmezze az iszlámot. Már Mohamed halála előtt kitör a viszálykodás követői közt, s halála után egyik híve arra vetemedik, hogy titokban Aisha kunyhójában földeli el Mohamed holttestét azért, hogy aki a temetési ceremóniát vezetné – Aisha apja – ne kiálthassa ki magát Mohamed utódjának. Aisha tudja, hogy háború lesz, s kész harcolni.

Vélemény:
Nem is tudom, valahogy semmivel kapcsolatban nem azt kaptam, mint amit előzetesen vártam ettől a könyvtől. Mohamed és Aisha karaktere önellentmondásokkal volt teli, számomra ők nem voltak hihetőek, a nagy szerelmük sem (ld. spoileres vélemény).
Ami a történelmi hátteret illeti, arról összesen annyit tudunk meg a könyvből, amit szerény történelmi ismereteimmel még én is tudtam: Mohamedet elűzik Mekkából, Medinába megy, ott megszilárdítja a vallást, majd visszatér Mekkába. Jó, még a csaták helyszínei is le vannak írva, meg tudunk Mohamed érdekházasságairól, de ennyi. Hogy mi volt Mohamed titka, amivel el tudta terjeszteni az iszlámot, milyen alkukat kellett kötnie, ezek nem derültek ki nekem. Persze Aisha szemszögéből íródott a könyv, neki nyilván nem kötött a csinos kis orrára a férje mindent, de így a regény történelmi szempontból sem tud érdekes lenni. Ha a google-ön beírjuk Mohamed nevét a keresőbe, megtudjuk mindazt, ami ebben a regényben van, s jóval kevesebb időnk megy el rá.
Összességében azt mondanám, hogy mivel sem a szereplők nem működtek nálam, sem a történelmi kitekintés nem volt érdekes, így ez egy elég sekélyes kis iromány volt szerintem. Legfeljebb annyiban volt érdekes, hogy betekintést adott egy más kultúrába, a nők körülményeibe, de ennyi. Van már egy folytatása a regénynek, de azt hiszem, mostanában nem ugrom neki, bár felteszem, az a Mohamed halála utáni belviszályos időszakról szól, ami lehetne nagyon érdekes, ha jól lenne megírva, de e tekintetben vannak kétségeim.
Az az érzésem, hogy ez a regény csak azért lehetett botránykönyv, mert Mohamedről (is) szól, ha ettől elvonatkoztatunk, ez a könyv inkább unalmas, mint érdekes.

SPOILERES VÉLEMÉNY:
A könyvben Mohamed egy kedves, jó lelkű öregúr, aki csak kényszerből harcol. Ugyanakkor egy vén kéjenc. Bár újabb és újabb házasságaira mindig talál jó, politikai okot, de azért az elhálást minden esetben lelkesen végzi el. Aishát nagyon szereti, mégis kétszer is majdnem elválik tőle. Nagyobb szabadságot biztosít feleségeinek, mint a többi férfi, ugyanakkor bevezeti, hogy feleségeinek hidzsabot kell viselniük.
Többször rohama van (talán epilepsziás lehetett, de ez magánvéleményem, nincs benne a könyvben), amik után közvetíti Allah kinyilatkoztatásait, melyek azonban többnyire igen jól jönnek Mohamednek, alapot teremtenek neki arra, hogy saját szája íze szerint értelmezze az iszlám szabályait.
Számomra egy merő önellentmondás ez a karakter, bevallom, én nem tudom elhinni, hogy Mohamed valóban ilyen lett volna.
Aishával is egy kicsit ez a problémám. A borító alapján nagy harcosnak képzeltem el, s ő is annak képzeli magát, de a könyvben egyetlen csatában sem harcolhat (igaz, erről nem ő tehet, mivel  nem engedik harcolni).
Mohamedre először csak barátként tekint, s borzad az elhálás gondolatától is, később már mindent megtenne, hogy elhálják végre házasságukat. Igaz, erre jó oka van, így örököst szülhetne Mohamednek, ami megszilárdítaná helyzetét a háremben. A regény végén pedig már úgy érzi, szereti Mohamedet, pedig a férfi nem változott semmit, ugyanúgy rengeteg felesége van, s ugyanúgy gyakran hanyagolja Aishát, mint korábban.
Aisha forrófejű, féltékenykedik, s sokszor igen ostobán viselkedik, máskor viszont meglepően reálisan látja helyzetét. Jó terveket eszel ki, amikhez aztán nem tudja magát tartani.
Azt tudom rá mondani, hogy Aisha elméletben igen bölcs, de a gyakorlatban jellemzően butácskán viselkedik. Benne is sok önellentmondás van, de ő nő, így lehet rá mondani, hogy csak szeszélyes… Másrészt a könyv elején őt gyerekként ismerjük meg, s fokozatosan lesz belőle fiatal nő, ennek is a számlájára lehet írni azt, hogy sokat változik.

Tetszési index:

51%

2016. augusztus 6., szombat

Adrian Barnes – Álmatlanok

Ez az utolsó bejegyzés, amit a régi blogomról hozok át. Ott április 22-én publikáltam a bejegyzést, ezért emlegetem benne a Föld napját. Valamikor kicsit át fogom írni majd az ajánlót, mert nagyon elnéző vagyok benne a könyv hiányosságaival kapcsolatban (míg például a Déli Végek-trilógiát rendesen szétmarcangoltam), de most csak átmásolom, íme.

Érdekes (és egyébként véletlen), hogy pont ma jutottam el odáig, hogy megírjam ezt a bejegyzést, amikor a Föld napja van, a könyv meg a Föld (na jó, „csak” az emberiség) pusztulásáról szól. De van a könyvben is egy ide kapcsolható gondolata az elbeszélőnek, Paulnak. (Pontosan szerettem volna idézni, de sajnos nem emlékszem, hogy a történet melyik pontján hangzott el, úgyhogy most nem találtam meg.) A lényege ennyi: míg a környezetvédők folyamatosan azt mondogatták, hogy meg kell óvni a Földet, én mindig azt mondtam: fogyasztás, fogyasztás, fogyasztás, hogy minél hamarabb kiderüljön, mi lesz a vége.

Előzmények:
Igazándiból a borító ragadott meg, más oka nem volt, hogy megvettem, még posztapokaliptikus könyveket sem szoktam nagyon olvasni. Nyilván filmen láttam már egy jó pár világvégés történetet, és érdekelt, milyen lehet ugyanez könyvben.

Tartalom:
A könyv a közeli jövőben játszódik (mivel a Föld népessége a könyv elején 8 milliárd, és jelenleg még „csak” 7,3 milliárdnál tartunk.) Egy rossz éjszaka után a Vancouverben élő Paul és kedvese, Tanya úgy kel fel, hogy Paulnak furcsa álma volt a felrobbanó és aranyfényben elmúló világról, míg Tanya egyáltalán nem tudott aludni. Másnap kiderül, hogy az emberek nagy része szintén nem tudott aludni (bár kis számban vannak még olyan kivételek, mint Paul.)
S ez megismétlődik a következő éjszakán is.

SPOILERES TARTALOM: (Az elolvasáshoz jelöljétek ki egérrel a bekezdéseket.)
A harmadik napon aztán életbe lép a „Nemzetközi Mikrohullámú Kommunikációs Tiltás”, annak reményében, hogy a fehérzaj kiiktatásával az emberiség végre álomba tud szenderedni. De nem így történik, s az emberek kapcsolattartásának kiiktatása talán csak még inkább felgyorsítja a társadalmak széthullását. Az emberek egyre agresszívebbekké válnak, az üzletekben harc folyik az élelemért, egy kórházban vérengzés tör ki, mikor az ott tartózkodó sérültek meglátnak egy alvó kisgyermeket, s azt hiszik, az orvos adott neki valamit, amitől tud aludni.
Tanya is kezd széthullani, azonban sokáig igyekszik tartani magát, különösen miután magukhoz vesznek egy, az utcán bujkáló kislányt, aki nem beszél, s akit Zoe-nak neveznek el. Tanya úgy gondoskodik róla, mintha a saját gyermeke lenne. Kiderül, hogy rajta kívül számos némává vált gyermek bujkál még a parkban.
Feltűnik Charles, egy hajléktalan, aki korábban kereste Paul és Tanya társaságát, s aki immáron Kék Admirálisnak nevezi magát. Megtalálta Paul legújabb könyvének kéziratát, melynek Nód lett volna a címe, s olyan szavakat gyűjtött volna össze, melyek a társadalom peremére szorultak, elárvult és eltorzult szavakat. Az elborult elméjű Kék Admirális azonban azt látja bele ebbe a könyvbe, hogy most jött el a valóság, s korábbi életük álom volt csupán. Hogy Felébredettnek lenni kiváltság, s aludni bűn. A parkban rejtőzködő gyermekek pedig démonok. Pault, aki pedig szerinte előre tudta, hogy ez az új világ el fog jönni, prófétának tartja. S Charles elég sok követőt is tud szerezni magának.
Paul megpróbál kimenekülni a városból Tanyával és Zoe-val, azonban nem sikerül, Charles és bandája követi őket. Paul belemegy a játékba, előadja a prófétát. Egy, a Felébredettek által fogva tartott Alvót (aki Paulhoz hasonlóan tud aludni) megpróbál kimenekíteni, s ekkor találkozik össze egy Alvásmímelővel. Ők sminkelik magukat, és úgy tesznek,mintha tudnának aludni. Jól szervezettek, fegyvereik, autóik, sőt még helikopterük is van. Azonban ők is elmebetegek, nem véletlenül nincs köztük egyetlen igazi Alvó sem. Majdnem Paul ellen fordulnak, ő azonban elmeséli, hogy a Felébredettek le akarják vadászni a gyermekeket (amit Nyúlvadászatnak hívnak), s ezt az Alvásmímelők meg akarják akadályozni (más terveik vannak a gyermekekkel), s ezért szövetséget ajánlanak Paulnak, hogy derítse ki, mikorra tervezik a Nyúlvadászatot.
Paul visszatér a Felébredettekhez, azonban Zoe-t nem találja a szobájukban. Charles azzal fogadja, hogy Nód királya akar lenni, s Paulnak kell őt királlyá felkennie. Paul belemegy, de csak akkor, ha utána ő és Zoe elmehetnek. Tanya közben teljesen leépül, Charles arra használja fel, hogy kihozza Pault a sodrából, amivel nem jár sikerrel. Paul megtudja a már majdnem halott Tanyától, hogy hol tartják fogva a kislányt, s utána elvágja a szerelme torkát.
Kiderül, hogy a Felébredettek fegyvereket készítenek a Nyúlvadászatra, s Paul megtudja azt is, hogy két nappal későbbre tervezik a támadást, s ezt az információt továbbadja az Alvásmímelőknek.
Közben a partra fut (illetve inkább ütközik) egy hadihajó. Mindenki – aki még él – odagyűlik. Charles, Paul és Charles pribékjei felmennek a fedélzetre, s itt Charles parancsba adja az embereinek, hogy öljék meg Pault, ő azonban még időben be tud menekülni a hajó belsejébe, mert a hajó egyetlen túlélője, egy súlyos sugárfertőzésben szenvedő katona beengedi őt, mikor látja rajta, hogy ő is Alvó. Charles-ék azonban kívül ragadnak, hiába próbálják feltörni az ajtót. A katona bevallja, hogy ők lőtték ki a rakétát egy másik városra, melynek gombatölcsérét Paulék látták is korábban. A katona már napok óta figyelte a partot a hajójáról, s látta, hogy már mindenki elmebeteg, azért futott zátonyra a parton, hogy a motor reaktora túlmelegedve felrobbanjon, s megöljön mindenkit. Paul le akarja erről beszélni, mondván a gyerekek még eszüknél vannak, nekik túl kell élniük ezt az egészet. A morfiumtól eltompult agyú katona azonban nem hisz neki. Paul ezért azt ígéri, hogy elhozza Zoe-t, megmutatja a katonának, hátha ettől meggondolja magát.
Az éj leple alatt kimegy a partra. A napot a parkban tölti a gyerekekkel, akik mind némák, este megfogja egyikük kezét, kiviszi a partra, elsüti a jelzőpisztolyt, hogy a katona a hajóról láthassa a gyereket. A hadihajó motorját lekapcsolják. Ezután valóban Zoe keresésére indul, akibe bele is fut a parkban, egy helyben álldogál. Kiderül, a Felébredettek csalinak használják, hogy gyerekeket fogjanak el, ez a Nyúlvadászat. Paul a jelzőpisztoly elsütésével zavart kelt, s ki tudja szabadítani a kislányt. Paul és Tanya régi lakására menekülnek, azonban előtte még látják, hogy az Alvásmímelők a Felébredettekre támadnak, s megtizedelik őket. Paul a lépcsőházba hordja az összes bútort az épületből, hogy egy kis időt nyerjen vele magának és Zoe-nak, Charles-ék ne tudjanak rájuk rontani. Charles-nak csak néhány követője marad, azonban még így is megpróbálják Paulékra gyújtani az épületet, sikertelenül. Végül feladják és elvonszolják magukat. Paul még vár pár napot, majd útjára engedi Zoe-t. Ő maga lefekszik aludni, bár tudja, hogy ebből az álomból már sosem ébred fel.

Vélemény: 
Olvastam olyan kritikákat, hogy a sztori nagyon elcsépelt, minden „világvége” könyvben van boltfosztogatás, elállatiasult emberek, szektásodás, s sokkal hitelesebb leírásban, mint itt. Könnyen lehet, hogy ez igaz, én azonban nem szoktam ilyen könyveket olvasni, s mivel „újszülöttnek minden új”, nekem ezzel nem volt problémám. Bár igaz, ezek a sablonok a posztapokaliptikus filmekben is benne vannak, de ott inkább az akción szokott lenni a hangsúly, és hogy mindenáron túl akarnak élni az emberek. Ebben a könyvben azonban kétségtelenül nem a sztori a lényeg, hanem az, ahogy Paul a történéseket kommentálja. Sajátos a látásmódja, sokat filozofálgat, s mintha a történéseket külső szemlélőként nézné csak, nem valakiként, aki át is éli őket. Tanya leépülése megrendíti, azonban ezt inkább csak abból tudjuk, hogy mondja, hogy megrendíti, de a szöveg stílusán nem érződik. Ez lehetett volna zavaró is, nekem azonban alapvetően tetszett Paul előadásmódja. Egyedi volt, bár kicsit idegen mindentől és mindenkitől, ez tény.

SPOILERES VÉLEMÉNY:
Nem hiteles, hogy Zoe-ről mindenáron gondoskodni akar Paul, érzelmileg teljesen közömbös a kislány iránt, ez kiderül a könyvből, mégis meg akarja menteni. Talán csak azért, mert Tanya szerette. Vagy mert ő meg a többi néma gyermek lehet az emberiség jövője. De Paul embergyűlölő, neki tennie kéne arra, hogy az emberiség túléli-e ezt vagy sem. És ha már itt tartunk, a könyv vége sem tetszett. Igenis, EL KELLETT VOLNA PUSZTULNIA AZ EMBERISÉGNEK! Ez, hogy hagy egy kis reményt, hogy a gyerekek túlélhetik, olyan erőltetett.

Tetszési index:
82%

Dennis Lehane – Viharsziget

Előzmények:
A könyvből készült filmet láttam anno a moziban, aminek olyan hideglelős hangulata volt és a vége eléggé meglepő volt, úgyhogy azóta többször is eszembe jutott, hogy el kéne olvasni a könyvet. Kicsit sokára sikerült, de most végre elolvastam.

Tartalom:
Teddy Daniels rendőrbíró és társa, Chuck Aule komppal tartanak a Viharszigetre, ahol egy igazságügyi elmegyógyintézet működik, melyben veszélyes elmebetegeket kezelnek. Az elmegyógyintézetből eltűnt az egyik beteg, Rachel  Solando, ennek az ügynek a kivizsgálása miatt érkezik a két rendőrbíró a szigetre.

SPOILERES TARTALOM: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)
Chucknak és Teddynek ez az első közös ügye, megtudják egymásról, hogy Teddy-nek volt felesége korábban, akit Doloresnek hívtak, s két éve halt meg, mikor kigyulladt a lakásuk, míg Chuck barátnője japán származású, ezért helyezték át a férfit a korábbi munkahelyéről.
A nyomozás alapján a rendőrbírók azt állapítják meg, hogy Rachelnek láthatatlanná kellett válnia ahhoz, hogy átjusson a számos ellenőrzési ponton, vagy a másik lehetőség az, hogy belső segítséggel szökött meg.  A nő megölte a saját gyerekeit, azonban felépített magának egy álomvilágot, melyben a gyermekei élnek, s jelenleg ebben él. Rachel hagyott egy rejtvényt maga után, melyet az elmegyógyintézet dolgozói nem tudtak megfejteni. Az egyik orvos, Dr. Sheehan aznap utazott el szabadságra, mikor a két rendőrbíró a szigetre érkezett. A nyomozók ezt gyanúsnak találják, az egyik elméletük szerint az orvos beleszeretett Rachelbe és ő szöktethette meg a szigetről a nőt.
Vihar közelít a szigethez, ezért a két rendőrbíró ott ragad, éjszaka Teddynek furcsa álma lesz feleségéről, aki azt mondja neki, hogy Laeddis is itt van. Teddy másnap meg tudja fejteni  Rachel rejtvényét, kivéve azt a részét, mely azt kérdezi, „ki az a 67?”. A rejtvény többi része a 13-as számra mutat (egyébként 6+7 is 13-at ad). Az egyik orvos, Dr. Cawley ezt azzal magyarázza, hogy a skizofrén betegek babonásak.
Teddy beavatja Chuckot a titokba, hogy valójában miért jött a szigetre. Egy Andrew Laeddis nevű férfi gyújtotta fel a házat, ahol a feleségével laktak, miatta halt meg Dolores, s ez a férfi a szigeten van most. Teddyék házának felgyújtását nem tudták rábizonyítani, azonban később felgyújtott egy iskolát is, s a tárgyaláson azt vallotta, hangokat hallott, ezért szállították az elmegyógyintézetbe. Egy Hurly nevű szenátornak feltűnt, milyen összegek áramolnak a Viharszigetre, s azt gyanítja, hogy nem csak az elmebetegek kezelése folyik itt, hanem kísérleteznek is velük, s a megbízásából Teddynek ennek is utána kell járnia. Chuck aggódni kezd, hogy el fogják-e tudni hagyni épségben a szigetet.
A rendőrbírók megtudják, hogy az elmegyógyintézetben 66 beteget kezelnek, s Teddy azt gyanítja, hogy kell lennie egy 67. betegnek is. Meg szeretnék nézni a betegek aktáit, amit nem engedélyeznek nekik. Aztán kiderül, hogy Rachel Solando előkerült. A rendőrbírók beszélnek vele, de a nő zavart, nem tud értelmesen beszámolni arról, hogy szökött meg és mit csinált azután.
Teddy rosszul lesz, ő azt hiszi, migrén. Dr. Cawley ad neki rá gyógyszert. Teddyt ezután rémálmok gyötrik, melyben Rachel elvállalja, hogy ő lesz Dolores, és szerepel benne egy kislány is, aki apjának hiszi. Teddynek gyanús lesz Chuck, hogy nem is az, akinek látszik. Ezután nem sokkal Chucknak nyoma veszik. Teddy az egyik sziklabarlangban egy nőt talál, aki elmondja, hogy korábban orvosként dolgozott az intézetben, s hogy elkövette azt a hibát, hogy érdeklődni kezdett azután, hogy milyen kísérletek folynak ott. Azt sugallja Teddynek, hogy már őt is biztosan elkezdték gyógyszerezni, mióta a szigeten tartózkodik, s hamarosan jelentkezni is fognak rajta a tünetek, aminek a vége az lesz, hogy őrültnek nyilvánítják. Elmondja, hogy a kísérletek a világítótoronyban zajlanak.
Az intézetbeliek úgy tesznek, mintha Teddynek soha nem is lett volna társa. Teddy megpróbál megszökni a szigetről a komppal, de nem sikerül. Ezután a férfi mindenáron be akar jutni a világítótoronyba, hátha ott lesz Chuck. Ott Cawley várja. (A KÖNYV CSATTANÓJÁT LELÖVŐ SPOILER JÖN!) Elmondja, hogy Edward Daniels és Andrew Laeddis egy és ugyanaz a személy (a két név egymás anagrammája, ugyanazokból a betűkből állnak), s az nem más, mint Teddy. Ugyanez igaz a Rachel Solando és Dolores Chanal nevekre is. A 67-es számú beteg nem más, mint ő, s az igazi neve Andrew Laeddis, nem Teddy. A felesége, Dolores két évvel korábban megőrült és vízbe fojtotta három gyermeküket, Edwardot, Danielt és Rachelt. Andrew, miután hazaért és rájött, mit tett a felesége, megölte őt.
Előkerül Chuck, akiről kiderül, hogy Dr. Lester Sheehan, s ő volt az elmúlt két évben Andrew kezelőorvosa. Az orvosok elmondják, hogy Andrew képtelen volt feldolgozni, amit tett, elvesztette a kapcsolatot a valósággal, s kitalált magának egy világot, melyben ő még mindig rendőrbíró, a felesége tűzvészben halt meg, stb. Az orvosok ezt a kitalált világot játszották el és játszatták el az intézet dolgozóival és betegeivel, abban bízva, hogy ha a végén szembesítik azzal, hogy ez kitaláció, az visszazökkenti a valóságba Andrew-t. Elmondják, hogy ez az utolsó esélye. Mivel több beteget, őrt, és ápolót bántalmazott már, mióta a szigeten van, ezért ha most nem jön rendbe, lobotómiát fognak rajta végrehajtani, hogy ártalmatlanná tegyék. Azonban az orvosok így sem tudják meggyőzni Andrew-t az igazukról.
Éjjel azonban álmot lát, melyben újraéli, ahogy megtalálja a halott gyermekeit és megöli feleségét, s elfogadja, hogy ez a valóság. Az orvosok örülnek ennek, azonban attól tartanak, hogy Andrew vissza fog esni, ami már egyszer meg is történt vele. Másnap Andrew felkel és találkozik Chuckkal. Azt mondja neki, hogy le kell lépniük a szigetről, mert otthon már várják őket. Dr. Cawley és több ápoló a közelben van, Chuck jelez nekik, s ők elindulnak Teddy felé.

Vélemény:
Az volt a fő baj ezzel a könyvvel, hogy az elolvasása előtt már láttam a filmet. Az pedig elég hátborzongató, a vége pedig elég sokkoló volt ahhoz, hogy még most is emlékezzek a történet lényegére és a végén a csattanóra. A könyv pedig ezekhez képest nem adott semmi többletet nekem. De ez nem a könyv hibája. Ha egy krimit már olvasott az ember, másodjára már elég unalmas elolvasni szerintem, hiszen a lényegét, hogy ki a gyilkos, már tudod. Ugyanez a helyzet itt is. Jelen esetben ugyan nem a könyvet olvastam, hanem csak a filmet láttam, de az elég hűen követte a könyv történetét ahhoz, hogy a filmhez képest már sok újat ne tudjon adni a könyv. Szóval a magam részéről inkább azoknak ajánlanám ennek a könyvnek az elolvasását, akik még nem látták a filmet. Ha valaki előbb olvassa a könyvet, utána a film még érdekes lehet neki szerintem, a képi világa, a színészi alakítások és amiatt, hogy a vége egy kicsit eltér a könyvétől. Biztosra nem tudhatom ugyan, hogy mi lenne a véleményem a könyvről akkor, ha nem láttam volna előbb a filmet, de alighanem idegborzolónak és izgalmasnak írnám le. Szóval ez egy jó könyv szerintem, csak nem tud többet, mint amit a belőle készült film tud.

SPOILERES VÉLEMÉNY:
Amiért érdekes lehet ez a könyv (meg a film), az az, hogy ráébreszti az embert, hogy milyen könnyű elveszteni a kapcsolatot a valósággal, s hogy az, hogy mit fogadunk el valóságnak, tulajdonképpen csak értelmezés kérdése. Biztos mindenki találkozott már olyan emberrel, aki képtelen elismerni, ha valamiben hibázott, hogy valami nem jó dolog megtörténtéért ő a felelős. Ha mélyen magába nézne, valószínűleg a legtöbb ember rájönne arra is, hogy ezt ő maga is űzi olykor (velem például már előfordult). Hogy az apró csúsztatások közt, amiket majdnem mindenki elkövet, és aközt, ahová Teddy jutott, mekkora a távolság, én nem tudom megmondani, de bízom benne, hogy elég nagy ahhoz, hogy a legtöbbünk sose jusson oda, ahova ő.
Fentebb utaltam rá, hogy a film vége kicsit más, mint a könyvé, nos, emlékeim szerint (amik lehet, hogy nem túl pontosak) a filmben az, hogy Teddy (avagy Andrew) visszaesik, nem teljesen biztos, lehet, hogy csak eljátssza, hogy visszaesett (azért, hogy megműtsék, s ekként ártalmatlanná tegyék). Tulajdonképpen a könyvbe is bele lehet látni egy ilyen véget, de magából a szövegből ez nem igazán következik szerintem.

Tetszési index:
80%

Zilahy Lajos – Halálos tavasz

Előzmények:
Valamikor régen láttam a könyvből készült filmet. Nem sokra emlékszem belőle, a végére nyilván, meg Karády híres vetkőzős jelenetére, amiben talán még a kislábujját se láthattuk meg pucéran, de azért a maga idejében botrányosnak számított. És rémlik még az „Ez lett a veszted, mind a kettőnk veszte…” kezdetű dal. Engem nem érintett meg különösebben a film, nagyon szenvelgősen szenvedősnek tartottam. Egy ideje már gondoltam rá, hogy megnézem, milyen lehet ez könyvben, de csak most jutottam el idáig.

Tartalom:
A főhős (nem tudjuk meg a nevét) egy rég nem látott barátjának ír levelet, melyben elmeséli élete történetét. A regény lényegében ez a hosszú levél. Megírja nagy szerelme történetét, s a keserű csalódást, amibe a szerelem fordult.

SPOILERES TARTALOM: (A megtekintéséhez egérrel jelöljétek ki a bekezdést.)
A levél búcsúlevél, ezt elég hamar leírja főhősünk is a levélben, ezzel is felcsigázva az olvasókat, hogy meg akarják tudni, mi miatt akarhat öngyilkos lenni ez a fiú.
A fiú jómódú földbirtokos, árva, nincs családja, de az emberek többségét nem érzi elég jónak magához, ezért eléggé magányosan él. Nagy ambíciói vannak, miniszter akar lenni. Karrierjének beindítása végett állást vállal az egyik minisztériumban, vidéki birtokáról Pestre költözik.
A házban, ahol szobát bérel magának, lakik a Ralben család: Edit és szülei. A főhős beleszeret Editbe, aki viszonozza is azt. Mivel Edit apja befolyásos ember, előle titkolják szerelmüket, de a mama tud róla és támogatja őket. Bájosak a szerelmesek lopott perceit bemutató részek, de ezeket nem részletezném. Aztán Edit kiszemel magának egy elvált grófot, inkább ahhoz menne, erre a fiú rájön és szakít Edittel. Szenved, otthagyja állását és visszautazik vidéki birtokára.
A vonaton ismerkedik meg Józsával, jól elbeszélgetnek a lánnyal, ezért a fiú meghívja magához a birtokára. Józsáról kiderül, hogy egy gazdag férfi szeretője, akit már rég nem látott, mert a férfi külföldön kúráltatja beteg szívét. Pár hetet a birtokon tölt a lány, aztán hazamegy Pestre. Főhősünk nem szerelmes Józsába, azonban egy idő után utánamegy Pestre. A lány odaadása meghatja, azonban egy nap tévesen arra a következtetésre jut, hogy Józsa megcsalja, mérgében megüti a lányt. A tévedésére hamar rájön, visszamegy bocsánatot kérni. Józsa a féltékenységéből arra következtet, hogy a fiú szereti őt, ezért megbocsát. A fiú közben elszegényedik, elkártyázza a vagyonát, így már egy szintre kerül Józsával, akinek a szeretője időközben meghal, így hát elkezdik tervezni az esküvőjüket.
Ekkor egy ismerőse átadja neki Edit levelét, aki bevallja, hogy mindig őt szerette, csak elkapta a nagyzási láz, mikor grófné akart lenni. A gróffal azonban már szakított, az apjának pedig bevallotta, hogy valójában őt szereti. Tudja, hogy közben nincstelen lett a fiú, elárulja, hogy ő vette meg a fiú elkótyavetyélt birtokát, s visszaadná neki. Eddig bírja olvasni Edit levelét, aztán összegyűri és eldobja, mert Józsa arca jut eszébe, amikor ő megütötte. Nem képes hazamenni Józsához, egy szállodába megy, ahol egy éjszaka alatt megírja búcsúlevelét, majd reggel mellkason lövi magát. Útban a kórház felé hal meg.

Vélemény:
Jól mutatja be a regény, hogy a főhős milyen elkényelmesedett úrifiú, hogy megszokta, mindene megvan. Aztán szerelmes lesz, de inkább csak a szerelem gondolatába, nem a lányba, mivel gyakorlatilag még nem is ismerik egymást, mikor már szerelmet vall neki a fiú. Aztán jön a csalódás. Tulajdonképpen a boldog szerelmes és a csalódott szerelmes időszakok is jól, átérezhetően vannak megírva, csak nekem furcsa volt, hogy egy férfi ennyire szerelmes legyen, aztán meg ennyire összetörjön a csalódástól. Annak, aki nem bírja a szerelmi mámorban/szerelmi csalódásban dagonyázást, nem ajánlom, hogy kinyissa ezt a könyvet, mert a regény kizárólag erről a kettőről szól. Nagyon-nagyon sok benne a látványos szenvedés, önsajnálat, olyan mennyiségben, hogy nem is értem, miért nem irritált ez engem. Bár tény, elég rövid könyvről van szó, lehet, pusztán ez menti meg a főhőst attól, hogy szenvelgő hülyének tartsam. Biztosan én vagyok a pszichopata, de nem éreztem részvétet sem iránta.
Szemet szúrt még nekem, hogy négy-öt helyen is használja a „sikolt” (vagy „sikoltás”) szavakat az író, és szerintem nem odaillően, ezek is csak túlzások, hogy fokozzák a drámai hatást. Az egész könyv lényegében ennyi: egy eltúlzott szerelem, majd egy eltúlzott szerelmi csalódás története. Viszont bámulatos írói bravúrnak tartom, hogy ennek ellenére tényleg nem irritált a könyv, sőt valamennyire át is tudtam érezni a drámájukat. Azt még nem tudom, mennyire lesz maradandó élmény ez a regény, de a filmnél szerintem jobb volt.

SPOILERES VÉLEMÉNY:
A vége ostobaság, de hát kellett ez a végkifejlet, mert a haláltól minden drámai élt kap, enélkül még talán azt gondolnánk, hogy csak egy butuska kis szerelmi fellángolás volt az egész afférjuk Edittel… De most tényleg, mi értelme volt megölnie magát? Értem én, hogy nem tudott/akart választani a két nő közül, de így valószínűleg mindkettő azt fogja gondolni, hogy miatta ölte meg magát a fiú. Edit azt gondolhatta, hogy a fiú nem tudott megbocsátani neki, de élni se tudott nélküle, Józsa meg azt, hogy nem szerette annyira, hogy elvegye, ezért inkább megölte magát, mintsem hogy megbántsa. Azt hitte, ez nem lesz rosszabb a két nőnek, mintha elhagyta volna őket (vagy az egyiküket)? Lehetett volna annyi töke, hogy döntsön, az egyiket elvegye, a másiknak megmondja, bocsika, nem kellesz és ennyi. Persze a könyv jól bemutatja, hogy nincs töke a srácnak, szóval ebből a szempontból akkor még mondhatjuk következetesnek is a regény végét… Tudom, ez csak fiktív halál, de egy értelmetlen halál, ami bosszantó.

Tetszési index:
75%

Nagy Szilvia, Szabó Anna Eszter – Egyetemista lány támogatót keres (18 éven felülieknek!)

Amiről most fogok írni, az olyan könyv, amit illene letagadnom, hogy olvastam, de ebben az esetben most akkor miről írnék? Meg amúgy is, szerintem érdekes könyv volt. A szaftos részleteket (ami egyébként akad a könyvben) kihagytam a tartalomismertetőből, de még így is inkább csak 18 éven felülieknek javaslom az elolvasását, pusztán a témája miatt.

Előzmények:
Egy könyváruház weboldalán nézegettem az akciós könyveket, ekkor akadt meg a szemem ezen a könyvön. Mivel a könyvtárban is megvolt (bocsánat, de pénzt nem adtam volna ki érte, annyira nem érdekelt a téma), ezért kikölcsönöztem, hátha megtudok valami tanulságosat arról, hogy miért állnak egyetemista lányok prostituáltnak.

Tartalom:
A könyv négy magyar egyetemista (vagy egyetemista korú) prostituált  – könyvbeli álnevük Lili, Zsófi, Frida és Heni – mindennapjait mutatja be. Megtudjuk belőle az okokat, ami miatt úgy döntöttek, hogy prostituáltak lesznek, azt, hogy mit akarnak elérni az így megkeresett pénzzel. A „karrierjük” különböző állomásait is bemutatja a könyv, a kezdete gyakran erotikus masszázs volt, s onnan léptek tovább (mondanám, hogy előrébb, de hát hm) prostituáltnak. Többük külföldön is dolgozott a nagyobb pénz reményében.

SPOILERES TARTALOM: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket)
A könyv egymás után, külön veszi végig a négy lány történetét, egyes szám harmadik személyben, de mégis a lányok szemszögéből írva le azt.
Az első rész Liliről szól, aki korábban Pécsen élt a szüleivel, aztán Budapestre költözött, média szakon újságírást tanul és koliban lakik. A pszichológia szak volt az álma, de oda nem vették fel. A szülei svájcifrank-hitelt nyögnek, Lili nem akar így járni, lakást akar és úgy képzeli, hogy pszichológusként majd jól menő magánpraxisa lesz. Pécsen volt egy fiúja, Laci, akiről azonban kiderült, hogy meleg, s a lány emiatt még mindig haragszik rá.
Először erotikus masszázzsal foglalkozik – ekkor még szűz – ami a masszírozás mellett „csúszkát” és „franciás levezetést” is magában foglal. Szüleinek azt mondja, hogy masszőr (csak az erotikus jelzőt felejti le). A keresete felét azonban le kell adnia a főnöknőnek, ezért kevesli a fizetését, bár a főnöknő egyik lakásában lakhat. Egyéjszakás kaland keretében elveszti a szüzességét, eztán úgy dönt, hogy akkor önállósodik, prostituált lesz, lakásra fog feljárni a kuncsaftokhoz, alkalmanként 20 ezret kérne. A főnöknőnek felmondáskor előadja a terveit, lakást akar, elvégezni a pszichológia szakot és nyelvvizsgát angolból és franciából, ezekhez itt kevés a fizuja.
Közben megismerkedik Gáborral, akinek elmondja, hogy mivel foglalkozik, de a fiú így is elfogadja, barátok lesznek (szexelő barátok). Egy csoporttársánál, Hajninál vesz ki szobát, neki azonban nem árulja el, hogy mi a munkája.
Az első szexes vendége, Kristóf, a menyasszonyával közös lakásába hívja fel, ami kicsit taszítja Lilit, de végül belemegy. Egy másik vendég, Zoli nevű, órákat beszélget Lilivel, fizetni nem fizet semmit, később teljesen rákattan a lányra, Lili nem tudja lekoptatni, van, hogy hazáig követi a lányt. Ez megijeszti Lilit. Kimegy dolgozni Frankfurtba (az anyjának azt hazudja, hogy a barátnőivel kirándul Németországban), három nap alatt 150 ezer forintnak megfelelő eurót keres.
Gábornak barátnője lesz, eltávolodik tőle, így már vele sem tudja megbeszéli a dolgait. Hazautazik a szüleihez megünnepelni édesanyja születésnapját, az apja azonban alkoholista és aznap is be van állva, az anyja pedig emiatt ki van borulva. Az anyja gyanakszik, hogy Lili nem rendes masszőr, hanem kurva, a lány azonban tagad.
Lili összeszámolja, hogy menyi pénzre lenne szüksége ahhoz, hogy minden álmát megvalósítsa, 22 milliós lakást akar, plusz a pszichológia szak és az angol és francia nyelvvizsga (angolt 12 évig tanult, mégse nyelvvizsgázott le eddig), összesen 25 420 000 Ft jön ki. Számításai szerint ezt az összeget 7 év alatt keresné meg, ha minden hónapban egy hétre kimegy Svájcba (és megkeres 300 ezret), s elborzad a gondolatra, hogy még 7 évig nem lesz a sajátja a teste, s 7 évig nem lehet normális párkapcsolata. Miközben ezeket számolgatja, 1100 Ft-ért rendel magának kaját, mert főzni lusta.
Gáborral megint összejönnek egy menetre, utána beszélgetnek is, a fiú szerint Lilinek lejjebb kéne vinnie az árait, akkor napi több vendége is lehetne. De a lány ragaszkodik az alkalmankénti húszasához, mert ezzel szerinte szűrni tudja a csórókat és az idiótákat, s megvetően nyilatkozik egy kuncsaftról, aki ápolatlan munkásruhában jött, s alkudni akart az árból, mire Gábor letorkollja, hiszen Lili anyja is takarítónő.
Nem tud félretenni, csak 20 ezer Ft tartaléka van, ezért megint kimegy külföldre, ezúttal Zürichbe, de ott nem dől a pénz, ezért továbbmegy Genfbe, ott egy hét alatt 300 ezer Ft-nak megfelelő frankot keres meg.
Utána a szüleihez megy, az apja ittasan jön ki elé az állomásra, az anyja pedig pszichiáterhez jár, de Lili örül, hogy segítséget kért. Másik lakásba költözik, egy szobát bérel 85 ezerért, drága környéken.
Egy buliban az egyik csoporttársnője – aki kapásból kitalálja, hogy mi Lili munkája – bevallja neki, hogy ő is hirdet, s hogy ő sem csak masszíroz, ahogy nyilván Lili sem. És itt a vége Lili történetének.
A második történet Zsófié. Ő még a szüleivel lakik Szegeden, mikor prostituáltként kezd dolgozni, neki is le kell adnia a fizetése felét a főnöknőnek. Az első munkája után edzőteremben vezeti le a feszültséget. A szülei a válság miatt tönkrementek, Zsófi ezt az érettségije előtt fél évvel tudta meg. Az érettségije nem sikerült jól, lakberendező szeretne lenni. Érettségi után rögtön prostituáltnak állt. Neki a biztonság és a függetlenség volt a fontos, azért döntött emellett. A szüleivel felszínes a kapcsolata, de ő is hazudik nekik a munkájáról. A „munkahelyén” összebarátkozik az egyik lánnyal, Lindával, vele őszintén tud beszélni, ketten kivesznek egy lakást, s ott folytatják a tevékenységüket, így megspórolva a leadókat. Zsófi elmondja Lindának, hogy szülei rossz anyagi körülményei miatt, illetve azért vágott bele ebbe a munkába, mert neki sosem volt fontos a szex, előtte is lefeküdt pasikkal különösebb élvezet nélkül, így legalább pénzt is kap érte. Azt állítja, az önbizalmának jót tesz ez a munka.
Zsófi anyja gyorsan rájön, mivel foglalkozik a lánya, és Zsófi nem tagadja. Az anyja viszonylag könnyen veszi a dolgot, nem akarja, hogy a lányának is úgy kelljen robotolnia semmi pénzért, mint neki, ezért támogatja őt, s érdeklődik, hogy mennyit tud keresni Zsófi ezzel a munkával.
Lindáról kiderül, hogy egyetemista, magyar szakra jár. Már féle éve költöztek össze közös lakásba, ez idő alatt Zsófi 560 ezer Ft-ot spórolt össze, de ebből adnia kell a szüleinek, mert megígérte nekik, hogy segít a konyha felújításában.
Zsófi még gimi alatt elment az iskola pszichológusához, aki azt mondta neki, hogy valószínűleg Asperger-szindrómás. Zsófi nehezen kerül közel érzelmileg emberekhez, bár ennek nem feltétlen Asperger-szindróma az oka, lehet az is, hogy szüleivel otthon érzelmi sivárságban élték az életüket, ha valakinek baja volt, maga oldotta meg.
Zsófi egy volt gimis barátnőjét, Verát (aki már egyetemista) részegen beszervezi egy édes hármasba az egyik törzsvendégével. Vera jó bulinak minősíti az aktust, de elmondja, hogy állandóra nem vállalná ezt a munkát, neki nincsenek pénzügyi gondjai, csak kíváncsiságból ment bele a dologba, s egyébként is, szerinte erős gyomor és alacsony önbecsülés kell ehhez a munkához.  Zsófi aznap éjjel sokáig rágódik ezen az alacsony önbecsülés dolgon.
Zsófi anyja szépen felújítja a konyhát a lánya pénzéből, s felveti Zsófinak, hogy egy kocsi is jól jönne, amiért Zsófi megorrol rá. Ő most magára akar gyűjteni, akar egy iPhone-t. Lindával beszélnek olyan lányokról, akik Svájcba mentek dolgozni, s napi 15-20 pasival egy év alatt megkerestek 15 millió Ft-ot. Zsófi arról ábrándozik, hogy egyszer ő is ennyit fog keresni, és a Seychelle-szigeteken fog nyaralni.
Lindával a kuncsaftokat típusokba sorolják, s közben nevetnek. De Zsófi inkább a bor miatt nevet, nem jókedvében, az utóbbi időben sokat gondolkodott rajta, hogy ezt a munkát nem csinálhatja élete végéig, s nem tudja, hogy mihez kezdhetne helyette. Vannak néha olyan ötletei, hogy elmegy bébiszitternek, vagy beiratkozik egy OKJ-s képzésre, vagy egyetemre jelentkezik, vagy nyelvet tanul, de mindig fél belevágni valami bizonytalanba. Már egy éve prostituált. Lindával az egyik vendége durván bánik, sérüléseket okoz neki, közben csúnyán beszél vele, Linda kiborul az esettől.
Zsófit meglátogatja az anyja, s azt kérdezgeti a lányától, hogy vannak-e olyan kuncsaftjai, mint az apja. Zsófi azt hazudja, hogy nincsenek. Zsófit egy magát üzletembernek kiadó kuncsaftja átveri, borítékban adja oda a lánynak a jussát, de kiderül, abban nem pénz van, csak papírfecnik.  Zsófi is kiborul, egyrészt, mert már azt hitte magáról, hogy luxusprosti és rengeteg pénzt fog kapni, aztán ekkorát koppant, másrészt a férfi durva is volt vele. Zsófi már nem látja olyan szépnek és jónak, kalandosnak a munkáját.
Linda visszaköltözik a szüleihez, mert – mint mondja – ki kell találnia, hogy mit akar kezdeni magával, lehet, hogy kiszáll a munkából. Zsófi az életét illetően az alábbi megállapításokra jut: lakótársat kell keresnie, sok pénzt gyűjtenie, s lakberendezőnek tanulni valahol, továbbá jó lenne valahol új – vagy majdnem új – életet kezdeni, mondjuk ahol legális a prostitúció, hogy ki tudja fizetni a sulit. De végül arra jut, hogy még ráér a jövőjén rágódni. S itt a vége Zsófi történetének.
A harmadik történet Fridáé. Épp a buszon ül – több lánnyal együtt – Svájc felé menet, amikor visszagondol a kezdetekre. A szex sosem volt komoly dolog a számára. Egy shoppingolás alkalmával, mikor nem tudott annyi pénzt költeni, mint a barátnői, döntött úgy, hogy elege van a pénztelenségből. A szüleivel Pesten élt, egy rosszul sikerült érettségi után média és kommunikáció szakra járt a főiskolán. Az első éves tandíjat még a szülei állták, de azt mondták, a többit már neki kell. Tudta, ha el akarna költözni a szüleitől, annak is neki kellene állnia a költségét, mivel szülei pedagógusok, alacsony a fizetésük.
Frida a neten keresgélt állást, hol a munka nem tetszett, hol a fizetést találta kevésnek. Aztán rátalált a masszázsos munkákra is. Elmegy az egyik helyre megkérdezni, hogy mi tartozik bele az erotikus masszázsba (elmagyarázzák neki a kuncsafton való „csúszkát” meg a kézzel vagy szájjal történő „levezetés”-t), hogy egy óra 10 ezer és ebből 4 ezer a leadó. A lány kevesli a nála maradó összeget, úgyhogy továbbáll. Egy prostituált lány blogján látja, hogy ő először beül kávézni valahova a kuncsaftokkal, s csak akkor fekszik le velük, ha szimpatikusak. Ír ennek a lánynak, hogy adjon tanácsot neki. Frida úgy akar dolgozni, mint ő, úgyhogy blogolni kezd, megírja, hogy mik a tervei. Hamarosan akad jelentkező, aki az első vendége szeretne lenni. Ezzel az első vendégével még csak masszázs volt, „csúszka” és „franciás levezetés”, aztán később már lesz több is.
A bloggerlánnyal, Barbival összebarátkoznak, elmondja neki, hogy azon gondolkodik, kimegy Svájcba, mert itthon nem tud eleget félretenni a tandíjára. Barbi csinos és Pesten jár valami pénzügy szakra. Felmerül az is, hogy összeköltöznek, egy héten, mikor kilenc vendége is volt, s nem tudott hol dolgozni, nála lakott. Barbinak vannak kétségei, hogy jó ötlet a külföldi út, de Frida végül mégis utazik, a szüleinek azt hazudja, továbbképzésre megy.  Három hét alatt közel félmillió forintot keres. Miután hazajön, Barbinak részletesen elmeséli a tapasztalatait.
Egyszer egy órájuk után elmegy a csoporttársnőivel ebédelni, az egyikük szóba hozza, hogy olvasott egy cikket az egyetemista prostikról. A többiek azon tanakodnak, hogy miért teszik ezt, nimfomániások-e vagy csak az önértékelésükkel van gond, a pénzt többre tartják maguknál. Frida megjegyzi, hogy a pénz azért elég jó lehet, majd hozzáteszi, hogy persze a pénz nem boldogít. A lányok sajnálják a prostikat, mert sok megaláztatást kell elszenvedniük, de Frida itt is közbeszól, hogy azt olvasta, csak azzal bánnak rongyként, aki úgy is viselkedik. Aztán Frida inkább lelép, még mielőtt lebukik.
Egy kuncsaftja swingerklubba viszi, ahol Fridának először csak nézelődnie kell, második alkalommal már „aktívabb”, jó pénzt kap érte. Barbi kicsit megborul, visszaköltözik a szüleihez. Egy kuncsaftja nem akarta kifizetni, de előtte is labilis volt már, évek óta jár pszichológusokhoz. Gondolkozik azon, hogy kiszáll, bár a törzsvendégeiről nem szívesen mondana le.
Frida Bécsbe utazik hétvégére egy bankárhoz, aki hosszabb távra is hívná, jó pénzért, de Frida Barbi tanácsára előbb „lecsekkolja” a férfit. Kiderül, hogy nagyon taszítja a férfi, azért lefekszik vele, de a hétvége után megszakítja vele a kapcsolatot.
A szülei nem nagyon keresték, mióta elköltözött otthonról, úgyhogy végül Frida keresi fel őket. Szülei szeretnek iszogatni (nem alkoholisták), ami elviselhetővé teszi a nehéz anyagi boldogulást és a közönyös házaséletet. Frida nem akar úgy élni, mint a szülei, ezért is lett prosti. Azt mondja nekik, hogy asszisztens, meg csinálja a sulit, de egy rövid, semmitmondó beszélgetésre futja csak tőlük. A szülei mindig a saját kis életükkel voltak elfoglalva, arra már nem volt idejük, hogy szülők legyenek. Pedig most tanácsra lenne szüksége, mert nem tudja, hogy mit kezdjen magával, miután elvégezte a fősulit. Ha lesz rendes állása, mellette kiegészítőkereset-forrásként továbbra is prosti lenne.
Majd visszaugrunk a jelenbe, mindjárt Bázelben lesznek, arra gondol, hogy majd kitalálja, mi legyen, de előtte keres egy kis pénzt. És itt a vége Frida történetének.
A negyedik történet Henié. Azért utazik Szolnokra a szüleihez, hogy anyjának elárulja, mi a munkája a valóságban: prostituált. A szüleivel sose volt közeli a kapcsolata, de az anyjának el akarja mondani végre, az apjának viszont nem. Az anyja annyit mond rá, hogy oké, érti, aztán úgy viselkedik, mintha semmi se történt volna.
Heni visszaemlékezik, hogy négy éve még a koliban gyakorolta a programozást a tévészobában, ahol folyamatosan zajongtak a többiek, nem lehetett rendesen tanulni. Büszke rá, hogy a munkája nem változtatta meg, és a kis skatulyája (amit ráhúznak a normális emberekre) is megmaradt, van férje, aki szereti. A fősuliról kétszer kicsapták, utána technikusit választott. Mellette a Tescóban pénztároskodott. Eltartotta magát, a szüleivel udvariassági beszélgetésekre korlátozódott a kapcsolata. Mivel azonban a koliban nem tudott tanulni, ezért úgy döntött, visszaköltözik a szüleihez. A suli miatti ingázás minden pénzét elvitte, és bár az étkezésért nem kellett fizetnie a szüleinek, ruhára például már nem volt pénze. Ekkor döntött úgy, hogy prosti lesz, így független lehet rugalmas beosztással, tudja mellette csinálni a sulit.
Krisztiánt ekkoriban ismerte meg, a fiú öt évvel fiatalabb volt nála, még csak szakközepes. Heni fél óra beszélgetés után megkérdezte tőle, hogy szerinte gáz-e, ha valaki erotikus munkával keres pénzt. A fiú válasza az volt, hogy mindegy, mit csinál, csak jól csinálja. Krisztián elkíséri a lányt új „munkahelyére”, lent várja, míg Henit körbevezetik, itt is le kell adnia a keresete felét a főnöknőnek, de ott is lakhat, így elköltözik a szüleitől.  Krisztián kitart mellette, Heninek úgy tűnik, hogy teljesen belezúgott a fiú. Heni néha Asperegeresnek véli magát, de érzései azért neki is vannak, arról ábrándozik, hogy programozóként dolgozik, s a prosti munkát ott hagyja a fenébe. Pár hetes ismeretség után már Heni is úgy érzi, hogy Krisztiánnak összetartoznak, esküvő és gyerek jár a fejében.
Amint megkeresi az albérletre valót, a lány elköltözik, az egyik kolléganőjével, Ritával költözik össze, „felmondanak”, a saját lakásukon dolgoznak eztán. Heni befejezi az informatikai technikus képzést, már csak a szakdolgozatát kellene megírnia, amit azonban nem tesz meg, lusta hozzá. Krisztián néhány hétre hozzá költözik, s aztán ott is ragad.
A lány blogot ír a munkájáról, hogy az emberek tudják, a prostituáltak munkája nem is olyan veszélyes, vele egyetlen egyszer fordult elő, hogy nem fizették ki, más atrocitás sem érte.
Heni mióta otthon dolgozik, két-háromszázezer forintot is megkeres havonta. Krisztián hisztizik időnként, hogy biztos ő nem tud megadni valamit a lánynak, azért csinálja ezt a munkát, amire Heni válasza az, hogy élvezi a munkáját, szereti csinálni. A honlapján sok dicsérő véleményt kap a kuncsaftoktól, szereti ezeket olvasni. Krisztián is kipróbálja a bizniszt, de neki nem jön be, a nő ki sem fizeti a végén, úgy dönt, nem csinálja többet.
Heni programtervező informatikusnak jelentkezik, levelezőre. Krisztiánnal úgy döntenek, összeházasodnak. Jól élnek, az árakat nem figyelik, van, hogy ötezer forintért rendelnek kaját. A lány az esküvőt tervezgeti, lila ruhában akar férjhez menni. Henit felveszik az egyetemre, de a matek zh-n meghúzzák. A programozáshoz ért, de a magolás nem megy neki. Azt tervezik, hogy miután Heni elvégzi az egyetemet, Berlinbe költöznek. Programozóként szeretne dolgozni, de keresetkiegészítésként esetleg vállalna kuncsaftokat. Aztán már mennek az esküvőre Krisztiánnal, a fiú azt mondja Heninek, hogy szereti és elfogadja a munkáját, mire a lány azt ígéri, hogy Berlinben csak az agyából fog élni, abbahagyja a szexipart. És itt a vége (Heni sztorijának, meg az egész könyvnek).

Vélemény:
Olvastam olyan kritikákat a könyvről, hogy követendő példaként tünteti fel a legősibb mesterséget, nekem azonban nem volt ilyen érzésem. Tény, hogy olyan lányokról szól a könyv, akiknek nem voltak nagyon durva tapasztalataik prostituáltként, tény, hogy ezeknek a lányoknak nincsenek komoly erkölcsi aggályaik a munkájukat illetően, és tény, hogy amikor az általuk megkeresett pénzekről van szó, akkor az átlag magyar fizetésekhez képest viszonylag nagy számok szerepelnek, de én nem hiszem, hogy mindez elegendő lenne ahhoz, hogy valaki kedvet kapjon ehhez a munkához, akinek egyébként nincs kedve hozzá (ebben persze lehet, hogy tévedek).
Az egyes szám harmadik személyben való elbeszélés, és az, hogy a könyv inkább a történések leírására törekszik, a lányok lelkébe nem nagyon próbál betekintést adni, elég személytelenné teszi a lányok történeteit. De ettől eltekintve sem tudnának szimpatikusak lenni, mivel egyikük sem az éhezés határán választotta ezt a munkát, mintegy utolsó mentsvárként, hanem pusztán a könnyebb megélhetés miatt. Persze mondhatnám, hogy nekem ez is tök oké, az ő testük, azt csinálnak vele, amit akarnak, de nem szépítem, én bizony nem helyeslem, hogy ezt a könnyebb utat választották. (Ami egyébként lehet, hogy nem is olyan könnyű út, de mivel a lányok váltig állítják a könyvben, hogy ez nem olyan rossz munka, ki vagyok én, hogy rájuk cáfoljak.)
Mindegyik lányról az a benyomásom alakult ki, hogy nem különösebben intelligensek (bár kifejezetten butának sem mondanám őket) és hogy nem tudják, mit akarnak kezdeni az életükkel, olyan szakra járnak, amiről ők se hiszik, hogy lenne bármi értelme elvégezni, vagy szimplán nem tanulnak semmit. Viszont a sok pénz azért kell nekik. Még az utolsó lány, Heni tűnik kicsit céltudatosabbnak, de az, hogy egy technikusi suliban nem képes megírni a szakdolgozatát, nem sok jót vetít előre azt illetően, hogy be tudja-e majd fejezni az egyetemet.
A másik feltűnő dolog, hogy bár elvileg mindegyikük spórolni akar erre-arra, a pénzt nem tudják beosztani, ami pénzük van, azt el is szórják. Kíváncsi lennék, hogy a valóságban hogyan alakul majd ezeknek a lányoknak az élete, a nagy álmaikból (lakás, Seychelle-szigetek, etc.) vajon megvalósítanak-e bármit is, az én tippem sajnos az, hogy nem. Amíg tudnak, prostiként dolgoznak, aztán ki tudja, mi lesz velük.
A négy lány története egyébként eléggé hasonló volt egymáshoz, mind nem túl támogató szülői háttérrel rendelkeznek (az, hogy Zsófi anyja mintha el is várná, hogy kapjon a lánya keresetéből, amiről a mama tudja, hogy honnan származik, elég meredek volt nekem), a szex nem fontos nekik, a prostitúciót jó megélhetési forrásnak tartják, nincsenek erkölcsi aggályaik, maximum az adóhatóságtól vagy a durva kuncsaftoktól tartanak.
Összességében azt mondhatom a könyvről, hogy a lányok történetei egyszerűek, a könyv nyelvezete egyszerű és a lányok lelkivilága is egyszerűnek van beállítva. Nem tudom, hogy ezek mind azért ilyenek-e, mert a valóságban is ennyire egyszerűek, vagy esetleg azért, mert a könyv nem egy irodalmi mestermunka. Számomra így is érdekes volt, mert nem olvastam még semmit erről a témáról, azonban van egy olyan gyanúm, hogy lehetne erről mélyenszántóbb művet is írni.
És akkor még megjegyezném azt is kritikaként, hogy a könyvben elég kurtán-furcsán van vége a lányok történeteinek, illetve, hogy annyira össze-vissza ugrál a jelen és a múlt különböző időpontjai közt a történet, hogy helyenként már nehezen követhető, hogy most épp milyen időpontnál is járunk (különösen az utolsó két lány sztorijánál volt ilyen problémám).

Tetszési index:
56%