Adrian Barnes – Álmatlanok

Ez az utolsó bejegyzés, amit a régi blogomról hozok át. Ott április 22-én publikáltam a bejegyzést, ezért emlegetem benne a Föld napját. Valamikor kicsit át fogom írni majd az ajánlót, mert nagyon elnéző vagyok benne a könyv hiányosságaival kapcsolatban (míg például a Déli Végek-trilógiát rendesen szétmarcangoltam), de most csak átmásolom, íme.

Érdekes (és egyébként véletlen), hogy pont ma jutottam el odáig, hogy megírjam ezt a bejegyzést, amikor a Föld napja van, a könyv meg a Föld (na jó, „csak” az emberiség) pusztulásáról szól. De van a könyvben is egy ide kapcsolható gondolata az elbeszélőnek, Paulnak. (Pontosan szerettem volna idézni, de sajnos nem emlékszem, hogy a történet melyik pontján hangzott el, úgyhogy most nem találtam meg.) A lényege ennyi: míg a környezetvédők folyamatosan azt mondogatták, hogy meg kell óvni a Földet, én mindig azt mondtam: fogyasztás, fogyasztás, fogyasztás, hogy minél hamarabb kiderüljön, mi lesz a vége.

Előzmények:

Igazándiból a borító ragadott meg, más oka nem volt, hogy megvettem, még posztapokaliptikus könyveket sem szoktam nagyon olvasni. Nyilván filmen láttam már egy jó pár világvégés történetet, és érdekelt, milyen lehet ugyanez könyvben.

Tartalom:

A könyv a közeli jövőben játszódik (mivel a Föld népessége a könyv elején 8 milliárd, és jelenleg még „csak” 7,3 milliárdnál tartunk.) Egy rossz éjszaka után a Vancouverben élő Paul és kedvese, Tanya úgy kel fel, hogy Paulnak furcsa álma volt a felrobbanó és aranyfényben elmúló világról, míg Tanya egyáltalán nem tudott aludni. Másnap kiderül, hogy az emberek nagy része szintén nem tudott aludni (bár kis számban vannak még olyan kivételek, mint Paul.)
S ez megismétlődik a következő éjszakán is.

SPOILERES TARTALOM: (Az elolvasáshoz jelöljétek ki egérrel a bekezdéseket.)

A harmadik napon aztán életbe lép a „Nemzetközi Mikrohullámú Kommunikációs Tiltás”, annak reményében, hogy a fehérzaj kiiktatásával az emberiség végre álomba tud szenderedni. De nem így történik, s az emberek kapcsolattartásának kiiktatása talán csak még inkább felgyorsítja a társadalmak széthullását. Az emberek egyre agresszívebbekké válnak, az üzletekben harc folyik az élelemért, egy kórházban vérengzés tör ki, mikor az ott tartózkodó sérültek meglátnak egy alvó kisgyermeket, s azt hiszik, az orvos adott neki valamit, amitől tud aludni.

Tanya is kezd széthullani, azonban sokáig igyekszik tartani magát, különösen miután magukhoz vesznek egy, az utcán bujkáló kislányt, aki nem beszél, s akit Zoe-nak neveznek el. Tanya úgy gondoskodik róla, mintha a saját gyermeke lenne. Kiderül, hogy rajta kívül számos némává vált gyermek bujkál még a parkban.

Feltűnik Charles, egy hajléktalan, aki korábban kereste Paul és Tanya társaságát, s aki immáron Kék Admirálisnak nevezi magát. Megtalálta Paul legújabb könyvének kéziratát, melynek Nód lett volna a címe, s olyan szavakat gyűjtött volna össze, melyek a társadalom peremére szorultak, elárvult és eltorzult szavakat. Az elborult elméjű Kék Admirális azonban azt látja bele ebbe a könyvbe, hogy most jött el a valóság, s korábbi életük álom volt csupán. Hogy Felébredettnek lenni kiváltság, s aludni bűn. A parkban rejtőzködő gyermekek pedig démonok. Pault, aki pedig szerinte előre tudta, hogy ez az új világ el fog jönni, prófétának tartja. S Charles elég sok követőt is tud szerezni magának.

Paul megpróbál kimenekülni a városból Tanyával és Zoe-val, azonban nem sikerül, Charles és bandája követi őket. Paul belemegy a játékba, előadja a prófétát. Egy, a Felébredettek által fogva tartott Alvót (aki Paulhoz hasonlóan tud aludni) megpróbál kimenekíteni, s ekkor találkozik össze egy Alvásmímelővel. Ők sminkelik magukat, és úgy tesznek,mintha tudnának aludni. Jól szervezettek, fegyvereik, autóik, sőt még helikopterük is van. Azonban ők is elmebetegek, nem véletlenül nincs köztük egyetlen igazi Alvó sem. Majdnem Paul ellen fordulnak, ő azonban elmeséli, hogy a Felébredettek le akarják vadászni a gyermekeket (amit Nyúlvadászatnak hívnak), s ezt az Alvásmímelők meg akarják akadályozni (más terveik vannak a gyermekekkel), s ezért szövetséget ajánlanak Paulnak, hogy derítse ki, mikorra tervezik a Nyúlvadászatot.

Paul visszatér a Felébredettekhez, azonban Zoe-t nem találja a szobájukban. Charles azzal fogadja, hogy Nód királya akar lenni, s Paulnak kell őt királlyá felkennie. Paul belemegy, de csak akkor, ha utána ő és Zoe elmehetnek. Tanya közben teljesen leépül, Charles arra használja fel, hogy kihozza Pault a sodrából, amivel nem jár sikerrel. Paul megtudja a már majdnem halott Tanyától, hogy hol tartják fogva a kislányt, s utána elvágja a szerelme torkát.

Kiderül, hogy a Felébredettek fegyvereket készítenek a Nyúlvadászatra, s Paul megtudja azt is, hogy két nappal későbbre tervezik a támadást, s ezt az információt továbbadja az Alvásmímelőknek.

Közben a partra fut (illetve inkább ütközik) egy hadihajó. Mindenki – aki még él – odagyűlik. Charles, Paul és Charles pribékjei felmennek a fedélzetre, s itt Charles parancsba adja az embereinek, hogy öljék meg Pault, ő azonban még időben be tud menekülni a hajó belsejébe, mert a hajó egyetlen túlélője, egy súlyos sugárfertőzésben szenvedő katona beengedi őt, mikor látja rajta, hogy ő is Alvó. Charles-ék azonban kívül ragadnak, hiába próbálják feltörni az ajtót. A katona bevallja, hogy ők lőtték ki a rakétát egy másik városra, melynek gombatölcsérét Paulék látták is korábban. A katona már napok óta figyelte a partot a hajójáról, s látta, hogy már mindenki elmebeteg, azért futott zátonyra a parton, hogy a motor reaktora túlmelegedve felrobbanjon, s megöljön mindenkit. Paul le akarja erről beszélni, mondván a gyerekek még eszüknél vannak, nekik túl kell élniük ezt az egészet. A morfiumtól eltompult agyú katona azonban nem hisz neki. Paul ezért azt ígéri, hogy elhozza Zoe-t, megmutatja a katonának, hátha ettől meggondolja magát.

Az éj leple alatt kimegy a partra. A napot a parkban tölti a gyerekekkel, akik mind némák, este megfogja egyikük kezét, kiviszi a partra, elsüti a jelzőpisztolyt, hogy a katona a hajóról láthassa a gyereket. A hadihajó motorját lekapcsolják. Ezután valóban Zoe keresésére indul, akibe bele is fut a parkban, egy helyben álldogál. Kiderül, a Felébredettek csalinak használják, hogy gyerekeket fogjanak el, ez a Nyúlvadászat. Paul a jelzőpisztoly elsütésével zavart kelt, s ki tudja szabadítani a kislányt. Paul és Tanya régi lakására menekülnek, azonban előtte még látják, hogy az Alvásmímelők a Felébredettekre támadnak, s megtizedelik őket. Paul a lépcsőházba hordja az összes bútort az épületből, hogy egy kis időt nyerjen vele magának és Zoe-nak, Charles-ék ne tudjanak rájuk rontani. Charles-nak csak néhány követője marad, azonban még így is megpróbálják Paulékra gyújtani az épületet, sikertelenül. Végül feladják és elvonszolják magukat. Paul még vár pár napot, majd útjára engedi Zoe-t. Ő maga lefekszik aludni, bár tudja, hogy ebből az álomból már sosem ébred fel.

Vélemény: 

Olvastam olyan kritikákat, hogy a sztori nagyon elcsépelt, minden „világvége” könyvben van boltfosztogatás, elállatiasult emberek, szektásodás, s sokkal hitelesebb leírásban, mint itt. Könnyen lehet, hogy ez igaz, én azonban nem szoktam ilyen könyveket olvasni, s mivel „újszülöttnek minden új”, nekem ezzel nem volt problémám. Bár igaz, ezek a sablonok a posztapokaliptikus filmekben is benne vannak, de ott inkább az akción szokott lenni a hangsúly, és hogy mindenáron túl akarnak élni az emberek. Ebben a könyvben azonban kétségtelenül nem a sztori a lényeg, hanem az, ahogy Paul a történéseket kommentálja. Sajátos a látásmódja, sokat filozofálgat, s mintha a történéseket külső szemlélőként nézné csak, nem valakiként, aki át is éli őket. Tanya leépülése megrendíti, azonban ezt inkább csak abból tudjuk, hogy mondja, hogy megrendíti, de a szöveg stílusán nem érződik. Ez lehetett volna zavaró is, nekem azonban alapvetően tetszett Paul előadásmódja. Egyedi volt, bár kicsit idegen mindentől és mindenkitől, ez tény.

SPOILERES VÉLEMÉNY:

Nem hiteles, hogy Zoe-ről mindenáron gondoskodni akar Paul, érzelmileg teljesen közömbös a kislány iránt, ez kiderül a könyvből, mégis meg akarja menteni. Talán csak azért, mert Tanya szerette. Vagy mert ő meg a többi néma gyermek lehet az emberiség jövője. De Paul embergyűlölő, neki tennie kéne arra, hogy az emberiség túléli-e ezt vagy sem. És ha már itt tartunk, a könyv vége sem tetszett. Igenis, EL KELLETT VOLNA PUSZTULNIA AZ EMBERISÉGNEK! Ez, hogy hagy egy kis reményt, hogy a gyerekek túlélhetik, olyan erőltetett.

Tetszési index:

82%