Sophie Kinsella – Kétbalkezes Istennő

A régi blogomon erről a könyvről írtam az első kritikámat, most úgy döntöttem, szánok rá egy kis időt, és átköltöztetem onnan ide az összes ajánlómat, úgyhogy íme. A spoileres tartalom részt kicsit kiegészítettem most, itt elárulom a könyv végét is (ha valakit érdekel).

Előzmények: Az írónőnek csupán egyetlen könyvét olvastam korábban, ami az "Egy boltkóros naplója" volt. Bevallom, nekem az a könyv nem tetszett, egyáltalán nem tudtam azonosulni a főszereplő, Becky karakterével. Sem a vásárlási mániájával, sem a jellemzően butácska és felelőtlen viselkedésével. (Bár tagadhatatlanul vannak pozitív tulajdonságai is: közvetlen, segítőkész, jókedélyű személyiség.) Ilyen előzmény után olvastam a Kétbalkezes Istennőről, és bár a háztartással és főzöcskézéssel kapcsolatos könyvek elég távol állnak tőlem, úgy gondoltam, próbát teszek vele, mivel a főszereplőnő itt egy jogász (ügyvéd). Úgy véltem, vele csak tudok valamilyen szinten azonosulni.

Tartalom: A főszereplő, Samantha egy jól menő ügyvédi irodában dolgozik Londonban, a munkája az élete: sikeres és túlhajszolt ügyvéd. Egy nap azonban a mulasztásával komoly kárt okoz az ügyvédi irodának. Mikor észreveszi a hibáját, a sokktól kábultan vonatra száll és egy környező kisvárosba utazik, ahol félreértések összjátékaként végül egy házaspárnál, Geigeréknél házvezetőnőként helyezkedik el.

SPOILERES TARTALOM: (A megtekintéséhez jelöljétek ki egérrel a bekezdést.) Az új munkaadóit megszereti, szerelembe esik a kertésszel, kipiheni magát és kivirul. Közben kiderül, hogy Samantha nem is hibázott korábbi munkahelyén, egyik főnöke használta fel nyerészkedési célzattal, de ő természetesen végül leleplezi a cselszövést. Korábbi munkahelyére visszahívnák, ő először nem akar menni, aztán egyik ügyvéd kollégája meggyőzi, hogy fogadja el. Azonban végül Samantha ráébred, hogy a régi életébe való visszatérés tönkretenné a kapcsolatát a szerelmével, illetve megint nem lenne ideje magára, így végül visszakozik, s nem tér vissza régi munkahelyére.

Vélemény: Samantha karakterével valóban jobban tudtam azonosulni, mint Becky-ével. Bár ő is gyakran esetlen, helyenként abszurd a viselkedése, azonban mégsem tűnt nekem annyira egyszerű léleknek, mint Becky. Kezdetben teljesítménykényszeres, meg akar felelni a főnökeinek, az anyja elvárásainak. Aztán rájön, hogy nem kell, hogy kizárólag a munkájáról szóljon az élete. Nagyjából ennyi mondanivalója volt számomra ennek a könyvnek, és nekem ennyi elég is volt. Emellett, ami olvastatja a könyvet, az a humora. (Ez egyébként a Boltkóros könyveknek is sajátja, egyben egyetlen oka, hogy elolvastam közülük többet is végül.) Annyi kritikát azért megemlítenék ezzel kapcsolatban, hogy a történetszövés és a szereplők viselkedése gyakran alárendelődik a célnak, hogy a könyv humoros tudjon maradni. (Így például a karakterek gyakran kerülnek abszurd helyzetekbe, ahol még abszurdabbul viselkednek.) A fő humorforrás Samantha csetlése-botlása a konyhai, háztartási tevékenységei kapcsán, de az írónő ezen kívül is majdnem mindent sajátos humorral, helyenként eltúlozva, kissé kifigurázva ábrázol, és ez a könyvet igazán szórakoztatóvá teszi.

Tetszési index:

80%