Jeff VanderMeer – Fantomfény (Déli Végek-trilógia 3.)

Előzmények:

A trilógia első két része az „Expedíció” és a „Kontroll”, a róluk írt kritikáimat elolvashatjátok az előző két bejegyzésemben. Nem kaptak túl fényes értékelést tőlem, és hát nem akarok zsákbamacskát árulni, ez a harmadik rész se fog.

Tartalom:

Az előző kötet végén a Déli Végeket bekebelezte az X Térség. E befejező részből megtudjuk, hogy miként alakult ki az X Térség, s hogy megfékezhető-e a terjedése. E kötet megmutatja továbbá, hogy mi lesz a sorsa az első rész biológusának és pszichológusának, a második kötetből megismert Kontrollnak, a biológus másolatának (itt már a neve Szellemmadár), valamint Grace-nek, a Déli Végek igazgatóhelyettesének, vagyis itt érnek össze a szálak.

SPOILERES TARTALOM: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)

Váltakozó nézőpontokból íródott a harmadik kötet, s egyúttal különböző időpontok közt is ugrálunk. Először a pszichológusnál (a Déli Végek igazgatójánál) vagyunk, aki épp haldoklik az X Térségben, a biológus faggatja arról, hogy milyen információkat titkolt el előlük, aztán az igazgató meghal, felfelé száll és hangok vallatják.

A világítótorony őre, Saul Evans reggel kedvese, Charlie mellett ébred. Meglátogatja a Tudomány és Transzcendencia Brigád (TTB) két tagja, Henry és Suzanne, akik a világítótoronyban mérnek és kutatnak. A világítótorony lencseszerkezetét – amivel a jelzőfény állítható be – is vizsgálják. Saul sötétnek tartja őket és idegesítik. Nekiáll kerti teendőinek, mikor megjelenik Gloria, egy határozott, sokat kérdezősködő kislány. Saul a világítótorony mellett, a fűben észrevesz egy csillogó tárgyat, odanyúl, mire az megszúrja, de nem sebzi meg. Saul furcsán érzi magát egy pillanatra. A csillogó tárgy eltűnik. Később Saul rájön, hogy a brigádosok megrongálták a lencseszerkezetet.

 Szellemmadár és Kontroll az X Térségben bolyong. Kontroll lázas lesz, s kezdi érezni magában a ragyogást, lassanként ő is átalakul. Szellemmadár a biológus másolatának tartja magát, s azt reméli megtudni az X Térségben, hogy ki is ő. Emlékezni kezd, eszébe jut a múltja – a biológus múltja – odáig, hogy a Mászó megvizsgálta és lemásolta. Szellemmadár a biológus – vagyis saját maga – sok korábbi döntésével nem ért egyet.

Az igazgatót a Déli Végeken mindenki Cynthiának ismeri, de régen Gloriának hívták, s a világítótoronyhoz közel lakott, sokat beszélgetett Saul Evansszal. Az igazgató elmondja Grace-nek,hogy be akar szökni az X Térségbe. Whitbyt is vinni akarja magával, a férfi boldogan vállalkozik rá. Az X Térségben rögtön a „torony”-hoz mennek, ami lélegzik. A belsejében megtalálják a Mászót, a lényben az igazgató Saul Evansra ismer. A Mászó azt mondja neki, hogy nem lenne szabad itt lennie.

Kontroll vágyik Szellemmadárra, de a nő távolságot tart. Szellemmadár szerint az X Térséget egy annyira intelligens létforma hozta létre, aminek a szemében az emberiség valamennyi kütyüjével együtt végtelenül primitív, s ami manipulálni tudja a génkészletet, és mindent lát. Látnak egy, az égen tekergő jelenést.

Sault Gloria győzi meg arról, hogy menjen el orvoshoz, a kislány szerint a férfi megváltozott. Az orvos annyit állapít meg, hogy kicsit magas a vérnyomása és hőemelkedése van, más rendellenességet nem talál. Saulnak különös hallucinációi lesznek (vagy tényleg megtörténnek, ki tudja).

Kontroll és Szellemmadár az X Térségben összetalálkozik Grace-szel. Grace úgy érzi, Kontroll magukra hagta őket, mikor az X Térség bekebelezte a Déli Végeket. Grace azt állítja, hogy fejbe lőtte az igazgatót (illetve vélhetően annak másolatát). Grace szerint már nem lehet átkelni a határon, nincs számukra kiút az X térségből. Grace azt állítja, három éve van az X térségben. Kontrollék számára még csak pár hét telt el azóta, hogy az X Térég elnyelte a Déli Végeket. Az X Térségben gyorsabban telik az idő. Grace odaadja Szellemmadárnak a biológus végrendeletét.

A biológus sok évig élt az X Térségben, társául szegődött egy különös bagoly. A benne lévő ragyogást önkínzással szorítja vissza, ezért nem alakul át. A bagoly megöregszik, elpusztul. A biológus végül úgy dönt, felhagy az önkínzással.

Szellemmadár arra a következtetésre jut, hogy nem a Földön vannak. Az X  Térség organizmusai földinek álcázzák magukat, de mi lehet a céljuk? Kontroll szerint ki akarják pusztítani őket. Grace szerint a viselkedésből nem lehet egyértelműen következtetni a célra. Kontroll kiborul, Szellemmadár megöleli. Megjelenik a biológus, egy hatalmas tengeri szörny képében. Szellemmadár megérinti őt, kapcsolat alakul ki köztük. A biológus és Kontroll lemegy a „torony” mélyére, ott a Mászó szörnyként jelenik már meg, korábban a világítótorony őre arcának felöltése is csal álca lehetett, ahogy most a szörnyábrázat az. Szellemmadár megérinti a Mászót. Egy meteorzáport lát, ami a Földtől távol elpusztított egy bioszférát. Egy élőlény apró darabokra szakad, szétszóródik az űrben, és mielőtt feltámadna, egy világítótorony jelzőfényének lencséjébe szorul. Aztán magukhoz térnek, és elkezdik végezni a feladatukat, ami azonban immár értelmetlen, mert a faj, ami értelmet adott az X Térségnek, már kipusztult. Látja a határnak ugró fehér nyulakat, ahogy eltűnnek és felbukkannak valahol máshol. Látja, érzékeli a szellemeket, tengeri szörnyeket. Nagyon sok világot lát. Grace hátba lövi Szellemmadarat, ő azonban nem sérül meg. Grace elmenekül. Kontrollnak nyoma veszik.

Kontroll érzi, hogy átalakul, a ragyogás betölti, már nem teljesen emberi lény. A Mászó fájdalmat okoz neki, de Kontroll érzi, hogy nem szándékosan teszi. Kontroll egyre mélyebbre ereszkedik. Beugrik a fénybe.

Saul egyre többet hallucinál/egyre több furcsa jelenséget tapasztal. Érzi, hogy valami ki akar törni belőle, gyengül. Végül feladja a küzdelmet.

Szellemmadár és Grace elhagyják a tornyot. Szellemmadár látta Kontrollt lemenni a mélybe, a Mászó visszahúzódott, utána gyenge földrengés volt. Szellemmadár szerint Kontroll változtatott valamit az X Térségen. Elmennek a Déli Végek épületéhez, Szellemmadár úgy látja, hogy az lélegzik. Embereket nem találnak, de nem is keresnek túlélőket. Kavicsokat dobálnak, hogy megtalálják a határt.

Az igazgatót kivallatta az X Térség, s ez békével tölti el. A földön hever a hullája, a Saulhoz írt levele a vízen hánykolódik. Fentről utoljára végignéz a világon. Aztán már nincs sehol. És mindenhol van. A Saulnak írt levelével végződik a könyv, ebben leírja, hogy nem Saul hibája, nem ő idézte elő, és hogy nehéz lesz elfogadnia ezt az új világot, azt sem tudja képes-e rá. És hogy soha nem felejtette el Sault.

Vélemény:

E kötet – az előző két résszel szemben – váltogatja a nézőpontokat, így sokkal változatosabb a szöveg, ugyanakkor mozaikosabb is. Érdekes színfolt volt a világítótorony őre, Saul, a többi karaktert már úgyis kicsit untam (Kontrollt és a biológust nagyon).

Viszont az az igazság, hogy a szereplőkről alig tudunk meg olyan információt, ami ne lett volna részben-egészben elkotyogva már az előző két kötetben. Az X Térséggel kapcsolatban pedig annyira kevés dologról lebben fel a fátyol és annyira kidolgozatlan a háttérsztorija, hogy az már dühítő. Komolyan felhúztam magam a könyv elolvasása után, ezért jó sokáig halogattam is ennek a kritikának a megírását. Most már nem vagyok annyira pipa miatta, de ettől még nem lett jobb a könyv sajnos.

Az, hogy az X Térségről nem tudunk meg semmi pontosat, egyébként azért bosszantott olyan nagyon, mert az első két kötet végig csak arról szólt, hogy mindenféle elméletet felállítanak az X Térséggel kapcsolatban, és ha egy sorozat ennyire egy dologra fókuszál, akkor az utolsó kötetnek egyszerűen illene valami értelmes magyarázattal lezárnia a dolgot. De ez a könyv igazándiból csak sok misztikus rizsa, kevés lelkizés és semmi több.

SPOILERES VÉLEMÉNY:

Az 1. kötetben a pszichológus (aki, mint a 2. részben kiderül, a Déli Végek igazgatója) haldoklás közben azt magyarázza a biológusnak, hogy soha nem lett volna szabad az X Térségbe menniük, és hogy ez az egyetlen, alapvető igazság. Nos, a trilógia elolvasása után én is arra jutottam, hogy ez az egyetlen, alapvető igazság ezzel a sorozattal kapcsolatban. Ugyanis ha ők nem mennek az X Térségbe, akkor nekem se kellett volna ezt a három könyvet elolvasni… Viccet félretéve és a történet szempontjából értékelve a pszichológus kijelentését, úgy is azt kell mondanom: igaza volt. A sok erőfeszítés az X Térség megértésére és megfékezésére teljesen haszontalan volt, mivel azt nem lehet megállítani vagy korlátok közé szorítani és az utolsó könyv végkicsengése alighanem az, hogy ez jól is van így. De ha mindezt már az 1. kötet 117. oldalán megtudjuk a pszichológustól, akkor alighanem érthető, hogy engem bosszant, hogy még két és fél könyvet el kellett olvasnom hozzá, hogy az utolsó kötet utolsó soraiban megint megtudjuk ugyanezt… Egyébként megint a pszichológustól.

Általában véve is az volt a bajom ezzel a kötettel, hogy alig tudunk meg valami újat az előző két részhez képest, helyette van sok misztikus blabla és némi lelkizés. Például Saulról csak annyi újdonságot tudunk meg, hogy meleg (és mennyire boldog Charlie-val), valamint hogy az szabadította el az X Térséget, hogy ő megszúrta az ujját valamivel. (Az, hogy korábban lelkipásztor volt, és hogy ő a Mászó, itt is kiderül, de ezeket már tudtuk az első két kötetből.) De nem tudjuk meg, miért ő lett a Mászó (már ha tényleg ő az), mi a szerepe, és mi a jelentősége annak a szövegnek, amit a „torony” falára ír. Sajnos a többi karakterről még ennyi új információhoz se jutunk.

Igazándiból tartalmatlan ez az utolsó kötet. Kapunk egy meglehetősen zavaros magyarázatot az X Térség keletkezésére, és a könyv utolsó soraiban megkapjuk az arcunkba az igazgatótól azt a konklúziót, hogy el kell fogadni ezt a megváltozott világot. De hogy miért kell, azért mert ez van, ha tetszik, ha nem, vagy mert ez egy jobb világ, mint a régi, azt már nem osztja meg velünk. Mindenki gondolhat azt, amit akar. Így én akkor azt gondolom, hogy ez egy jobb, egészségesebb világ lesz, mint a régi, ahol az ember emberként már nem lesz jelen, hanem (átalakulva különböző lényekké) integrálódunk a természetbe, s éppen ettől lesz ez egy jobb világ, mert az ember már nem pusztítja azt. De ehhez a tanulsághoz kicsit fölöslegesnek érzek három könyvet elolvasni, egy is elég lett volna.

És akkor végezetül felsorolok néhány dolgot, ami nem derül ki a könyvből, pedig szerintem nem ártana:

1. Mi lett az 1. kötetbeli antropológussal és geodétával? (Merthogy a 2. kötetbeli visszatérők nyilvánvalóan nem ők maguk, hanem a másolataik.) Az X Térségben semmi nem hal meg, így ők se. És tulajdonképpen azt se tudjuk meg, hogy a pszichológussal (igazgatóval) mi történik (száll felfelé –hova? és suttogó hangok vallatják közben – de kik ők?).

2. Azt hittem, a biológus férjéről talán megtudunk valamit még a későbbi kötetekben, esetleg valamilyen formában kapnak egy új esélyt a biológussal, hogy egymásra találjanak. (Azt, hogy esetleg bagoly képében visszatért a férje, s a biológus mellé szegődött, nem tartom második esélynek.)

3. A 2. kötetben felmerül, hogy két különböző erő hozhatta létre az X Térséget és a határát, ez az elmélet sem igazolást, sem cáfolatot nem nyer, sőt szó sem esik róla ebben a könyvben.

4. Mivé lesz Kontroll pontosan a könyv végén? (Egyébként ebben a könyvben Kontroll annyira súlytalan karakter, hogy nem is értem, miért kellett egy egész kötetet – a másodikat – köré építeni.)

5. Nem tudjuk meg, mi lett a határátkelő nyulakkal. Ezt különösen sérelmezem, mert a 2. részben olyan részletesen volt taglalva a határátlépésük, és ki volt emelve az is, hogy ezután nincs nyomuk az X Térségben, plusz a 2. kötet borítóján is nyúl van, hogy azt hittem, valami irtó nagy jelentőségük lesz a befejező részben. Mondjuk belőlük alakul ki az embernyúl faj, ami képes lesz kapcsolatot teremteni az X Térséggel, vagy valamelyik másik fajjal kereszteződnek, pl. tigris, és a tigrisnyulak megbosszulják az embereken, hogy deportálták őket. Vagy ilyesmi. Szerintetek hány szó esik a nyulakról a könyvben? Van egy félmondat – miután Szellemmadár megérinti a Mászót –, hogy a nő látja a nyulakat, ahogy eltűnnek, aztán felbukkannak valahol máshol. Hát kösz, ezért igazán érdemes volt ezt az egész nyúlmizériát kitalálnia az írónak…

6. Nem tudjuk meg, hogy pontosan milyen jövő vár az X Térségre, az emberiségre, a Földre. (Minden kérdésemre nem reméltem választ kapni, de itt annyira nincs válasz semmire, hogy az borzasztó.)

És részemről ennyi, már így is több időt/szót vesztegettem erre a sorozatra, mint amennyit érdemelne.

Tetszési index:

40% (Főként a sorozat hossza miatt – ez a sztori nem ért meg három könyvet –, illetve a blőd és kidolgozatlan X Térség eredettörténetért jár ilyen rossz pontszám neki.)

Jeff VanderMeer – Kontroll (Déli Végek-trilógia 2.)

Ez a Déli Végek-trilógia 2. részéről írt kritikám, s akkor nemsokára hozom a 3.-ról is az ajánlót.

Előzmények: A Déli végek-trilógia első kötetéről (Expedíció) már írtam, s ígértem, hogy a folytatásairól is fogok, úgyhogy íme. Mivel erősen kapcsolódik az első kötethez, ezért mondhatnám, hogy előbb ajánlom annak elolvasását, de igazából, ha elolvassátok az Expedícióról írott kritikámból a spoileres tartalmat, az bőven elég hozzá, hogy követni tudjátok a második kötet sztoriját. (De ha nagyon őszinte akarok lenni, inkább azt mondanám, hogy ne kövessétek el azt a hibát, amit én, s ne olvassátok el ennek a trilógiának egyik darabját se. Olvassatok helyettük inkább valami jó könyvet.)

Tartalom:
A 12. expedíció négy tagjából hárman (a geodéta, az antropológus és a biológus) hazatértek az X Térségből, a Déli Végek nevű ügynökség feladata a kihallgatásuk. Az expedíció tagja volt a Déli Végek igazgatója is (ő volt a csapat pszichológusa), aki azonban nem tért vissza, ezért az ügynökség élére új igazgatót neveznek ki, John Rodriguezt, aki Kontrollnak hívatja magát. Az új igazgató feladata nem csak az, hogy kihallgassa az expedíció hazatért tagjait, hanem az is, hogy kiderítse, mi zajlik a Déli Végeknél, s mi történik az X Térségben.

SPOILERES TARTALOM: (A megtekintéséhez jelöljétek ki egérrel a bekezdéseket.)
Az igazgatóhelyettes, Grace ellenséges az új igazgatóval szemben, még bízik abban, hogy a régi visszatérhet, inkább hozzá akar hűséges lenni. Kontroll azt mondja neki, hogy csak a biológust akarja kihallgatni, ezért Grace a geodétát és az antropológust elküldeti a Központba, ahol Kontroll már nem fér hozzájuk, ezzel akarván bosszantani a férfit. 
Kontroll anyjáról kiderül, hogy a Központban dolgozik, szuperügynökként, míg apja csak egy szobrász volt. Szülei házassága hamar zátonyra futott, miután az asszony egyre feljebb jutott a ranglétrán. Az állást a Déli Végeknél az anyja szerezte neki, mintegy utolsó esélyként, mivel Kontroll karrierje kifulladóban volt.
Kontroll a biológustól megtudja, hogy semmi érdemleges emléke nincs az X Térségbeli expedícióról, végül annyit mégis kinyög, hogy az utolsó emléke az, hogy fuldoklik. Utóbb ezt úgy helyesbíti, hogy biztos csak egy gyerekkori emléke ugrott be neki, amikor majdnem belefulladt egy szökőkútba.
Grace elárulja Kontrollnak, hogy már az X Térség megjelenése előtt egy évszázaddal észlelhetők voltak változások azon a vidéken. Egy „Tudomány és Transzcendencia Brigád” nevű csoport már az X Térség megjelenése előtt vizsgálta azt a területet.
Kontrollt Whitby Allen vezeti végig a tudományos részlegen, melynek ő maga is munkatársa, már sok éve dolgozik itt. Kontroll megtudja tőle, hogy az igazgatóhelyettes nem akarta, hogy a biológus részt vegyen a 12. expedícióban, de az igazgató ragaszkodott hozzá.
A tudományos részleg vezetője Mike Cheney, „alvezére”(?) Cynthia Davidson, mindketten fizikusok. Tőlük értesül arról a kísérletről, amikor tudósok 2 ezer fehér nyulat tereltek át az X Térség határán. Az első nyulak „határátlépése” (és eltűnése) után a többi nyúl közt pánik tört ki és az embereknek rontottak. Vagy 200 nyúl a határ innenső oldalán maradt és itt szaporodtak tovább. Az X Térségbe küldött expedíciók azonban nem találták nyomát nyulaknak.
Cheney-től megtudja Kontroll, hogy előfordulhat, hogy az X Térséget és annak határát nem ugyanaz az erő hozta létre. Lehet, hogy a határt az X Térség megfékezésére hozták létre. Az X Térségbe vivő utat sem a tudósok hozták létre, egyszer csak ott volt.
Grace elárulja Kontrollnak, hogy a biológust nem tartotta megbízhatónak, ezért nem akarta, hogy a 12. expedíció tagja legyen, illetve, hogy a korábbi expedíciókból hazatértek holttesteit a korábbi igazgató kiföldeltette, de semmi érdekeset nem talált, csupán a vártnál kicsit gyorsabban bomlottak.
Az expedíciókból jóval több volt, mint amire a számozásukból következtetni lehet, a biológus férje például a 11.K. expedíció tagja volt.
Kontroll a korábbi igazgató bezárt fiókjában egy élő növényt, egy döglött egeret, egy régi mobiltelefont és iratokat talál. Ugyancsak az igazgató irodájában egy lezárt ajtó mögött, melyről azt mondták neki, hogy nem vezet sehová, egy feliratot talál a falon. A felirat azzal azonos, amit a Mászó írt a „torony” falára (ld. első kötet). Kontroll megmutatja a biológusnak a növényt és a döglött egeret, de ő azt állítja, nem jelentenek neki semmit, és semmi más érdemlegeset sem mond, Kontrollnak ennek ellenére egyre szimpatikusabb a nő.
Hsyu, a Déli Végek nyelvésze szerint a szöveg Saul Evans, a világítótorony őrének egyik prédikációjából származik (a férfi korábban lelkipásztor volt). Hsyu szerint lehet, hogy a szavak nem is fontosak, ha az üzenet inkább fizikai jellegű. Mindenesetre ők nem találták értelmét a szövegnek.
Grace szerint az igazgató meg akarta ölni a növényt, azért zárta a fiókjába, de az nem pusztult el. Valószínűleg az X Térségből származik.
Cheney és Whitby kíséri el Kontrollt a határra. A határ közelében a levegő nagyon tiszta és nincs más szennyeződés sem, majdnem olyan, mint az X Térség, ahol egyáltalán nem mutatható ki ember okozta szennyeződés. (Ugyanez igaz arra a raktárra is, ahol az X Térségből hozott mintákat őrizték.) A határ megjelenése anno nagyjából másfél ezer ember életének vetett véget. A határátkelő egy szikrázó, táncoló napfény, az innenső oldalán azonban esik az eső, Kontrollék bőrig áztak, a túloldalán viszont süt a nap. A befelé vezető út hossza változik, három és tíz óra közé esik, Kontrollék azonban nem kelnek át. Az expedíciók visszatérő tagjai viszont nem ezen keresztül jutottak haza, kell lennie egy másik átjárónak is.
Whitby megosztja Kontrollal terroir-elméletét. A terroir borászati kifejezés, egy bizonyos területnek a speciális jellemzőit jelenti, amik révén csak arra a területre jellemző bort lehet ott termeszteni. Whitby szerint az X Térség csak ott alakulhatott ki, ahol kialakult.
Cheney elárulja Kontrollnak, hogy az a pletyka járta, hogy az igazgató az utolsó 11. expedíció előtt maga is járt az X Térségben engedély nélkül. Kontroll megkéri a Hangot, akinek ő maga jelenteni köteles, hogy ennek nézzen utána.
A biológust többször is kihallgatja Kontroll, a nő végül kicsit megnyílik, elmondja, hogy amikor magához tért az üres telken, ahol rátaláltak, azt hitte, hogy meghalt.
Grace-szel folytatódik a hatalmi harcuk, mivel a Hang – sikertelenül – megpróbálta elszigeteli a nőt Központbeli kapcsolataitól. Grace az irodája bepoloskázásával is megvádolja Kontrollt, ami igaz, továbbá az irodája átkutatásával is, ilyet azonban Kontroll saját tudomása szerint nem tett.  Kontroll átkutatja az igazgató irodáját, azonban semmi olyat nem talál, ami jelentősnek tűnne. Az iratok közt van egy fénykép Saul Evansról, mellette a segédje, a kép jobb szélén pedig egy ismeretlen lány. A képet egy-két héttel az X Térséget létrehozó Esemény előtt a Tudomány és Transzcendencia Brigád egy tagja készítette.
Kontroll megnézi az első expedíció során készült videófelvételeket, ezen látszódik, ahogy megjelenik az expedíció vezetőjének hasonmása, a két nő egymásra kiabál, de másnap már nincs nyomuk, és az expedíció tagjai vidáman bohóckodnak, mintha mi sem történt volna. Egy idő után érthetetlen nyelven kezdenek beszélni, azonban ők maguk nem veszik észre a változást. Az expedíció 25 tagjából csupán egy tér vissza, Lowry, az utolsó felvételen a kamera jó 20 másodpercen át repül a táj felett a világítótorony felé. Lowry sebesülten tér vissza, rehabilitálják, sokáig a Déli Végeken dolgozik ezután, azonban Kontroll idején már a Központnak dolgozik.
Grace lejáratja Kontrollt az alkalmazottak előtt azzal, hogy elmeséli egy hibáját, amit ügynőkként vétett a terepen.
A Hang kideríti, hogy a korábbi igazgató tényleg átkelt a határon, három hétig volt távol, nem rúgták ki miatta, próbaidőt kapott.
A biológus következő beszélgetésükön azt mondja Kontrollnak, hogy ő nem a biológus, s érez magában valami ragyogást, ami azonban az orvosi jelentésekben nincs benne, csak némi hőemelkedés.
Kontroll rájön, hogy a Hang hipnotikus szuggesztiókkal irányítja őt, amit a Hang tudomására hoz. Ezután felhívja Kontrollt az anyja, hogy kimagyarázza a dolgot, tőle megtudja, hogy a Hang Lowry volt. Az anyja arra kéri, derítse ki, mi zajlik ott, amiről nem tudnak, s koncentráljon a biológusra és az eltűnt igazgatóra.
Kontroll átkutatja a volt igazgató házát, s ott a falakon ugyanazt a Mászó által írt szöveget találja, mint az irodájában. Pedig a Déli Végek elvitt mindent, ami az ügynökség tevékenységével kapcsolatos, kizárt, hogy ezt itt hagyták volna, tehát az igazgató eltűnése után kerülhetett a falra. Az anyját hívja, hogy küldjön oda nyomozócsoportot. Az anyja elmondja neki, hogy azokon a helyeken, ahol a 12. expedícióból visszatért antropológust és geodétát megtalálták, ott inkonzisztenciákat észleltek és karantén alá vették a helyeket. Ahol a biológust találták meg, ott ilyesmi nem volt.
Kontroll Grace-től megtudja, hogy az igazgató azért ment az X Térségbe, hogy reakcióra bírja azt. S történt is változás, mert ezután rákos zombikként tértek vissza az expedíciók tagjai. De az igazgató nem erre számított. Grace elmondja azt is, hogy a Központ elvitte a biológust.
Kontroll átvizsgál egy raktárhelyiséget, ahol korábban ott találta kuporogva Whitby-t. A magasban a polcok közt egy csapóajtót talál, azon bemászik, s festményeket talál a falakon, a Déli Végek dolgozóit szörnyalakokká torzítva, s ott volt már Kontroll arcképe is. S az egyik polcon ott lapult Whitby is, aki megsimogatta Kontroll fejét, Kontroll pedig ott hagyta és elment inni egyet. Aztán visszatér az épületbe, hogy beszéljen Whitby-vel, viszi magával Whitby terroir-tanulmányát, hátha azzal meg tudja győzni arról a férfit, hogy segítségre szorul. Nyitná a tudományos részleg ajtaját, de nincs kilincs, s a fal, amit megérint, lélegzik. Kontroll elrohan, meghúzza a tűzjelzőket. Grace-t látja, amint az udvarra vezető ajtót tárja ki, s mosolygó arccal vár valakit, aki kintről közelít, s aki a korábbi igazgatónak tűnik, s mögötte a táj átalakul. Őt látva Kontroll ráébred, hogy az igazgató volt a lány a képen Saul Evans mellett. Kontroll az autójához rohan és elhajt.
Otthon anyja várja, aki elmondja, hogy a fertőzés elterjedt onnan, ahol a geodétát és az antropológust találták, az X Térség terjeszkedik. Elmondja, hogy a biológus megszökött tőlük. Kontroll a keresésére indul, mert szerinte a biológus tudhat valamit. A biológusra a nő házának közelében egy öbölben talál rá. Lent a vízben fény dereng. Mások, a Központ is kutat a biológus után, s már elég közel vannak. A biológus nem akarja, hogy elfogják, rá akar jönni, ki is ő. A biológus szerint a fény a vízben bejárat az X Térségbe, s beleugrik a vízbe. Kontroll utána ugrik.

Vélemény:
Tulajdonképpen mondhatnám azt is, hogy ez a könyv ugyanolyan - vagy majdnem ugyanolyan - volt, mint a sorozat első kötete. A történet elbeszélője, Kontroll ugyanolyan távolságtartással szemlél mindent, mint ahogy tette azt a biológus az első részben. Kontroll azonban nekem eléggé inkompetensnek tűnik, a biológust számtalanszor hallgatja ki, s össze-vissza intézi a teendőit, meglehetősen szétszórtnak tűnik, míg a biológus nem volt az. Rokonszenvet iránta se nagyon tudok érezni (ahogy anno a biológus iránt se). S igaz ez az összes többi szereplőre is. A történetszövés pont ugyanolyan, mint az első kötetben, ugrál az idősíkok közt, követhető azért, nem ezzel volt a gondom, hanem azzal, hogy egyszerűen uncsi volt, gyakorlatilag semmi többet nem tudunk meg az X Térségről, mint amit már az előző kötet elolvasása után is tudhattunk.
A történet vége kicsit azért felcsigázott, úgyhogy most már csak azért is elolvasom a trilógia utolsó kötetét, de tartok tőle, nagyot fogok koppanni, nem lesz benne semmi váratlan csavar, csak valami lapos befejezés.

SPOILERES VÉLEMÉNY:
Még egy kicsit Kontrollról: szóval ahogy elfut a megtébolyodott Whitby elől, illetve ahogy szintén megfutamodik, mikor rájön, hogy a határ elnyeli a Déli Végeket, az nagyon nevetséges szerintem. Ha ilyen egy szuperügynök, akkor a világ csúnya véget fog érni a harmadik részben…
Grace hidegen racionális nőnek tűnt nekem, ehhez képest, ahogy csillogó szemmel várja vissza a már nyilvánvalóan nem emberi igazgatót, az elég furcsa.
A biológus és Kontroll a vízben lévő átjárón nyilván be tudnak jutni az X Térségbe (a biológus ezen jöhetett ki is, ezért emlékezett fuldoklásra), de nem értem, ettől milyen csoda várható. Egyiküknek sincs semmi terve, egyformán tanácstalannak tűntek. Kontroll rövid igazgatósága alatt tulajdonképpen nem jött rá semmire, a biológusnak meg alig vannak emlékei. De majd ők tutira megmentik a világot…
Már említettem, hogy nem hiszem, hogy a harmadik kötetben lesz bármi érdekes, de ha esetleg mégis lesz, akkor sem értem, miért kellett az olvasóknak előtte ezt a két könyvet végigszenvednie. Egyszerűen uncsi, uncsi, uncsi volt mindkettő, de ez a második különösen. Ha írt volna helyettük egy darab érdekes könyvet az író, az jobb lett volna.
Végezetül pedig leírom, hogy szerintem mi lesz a "csattanó" a 3. könyv végén. Abból, hogy az X Térségben nincs ember okozta szennyeződés, és hogy a természetközeli beállítottságú biológus tudta leginkább megőrizni önmagát az X Térségben, arra gyanakszom, hogy az X Térség az emberiséget önmagától (vagy a Földet az emberiségtől?) akarja megóvni azzal, hogy átalakítja az embereket, s környezetüket. Ami persze mindenkinek nagyon jó lesz végeredményében, mert se a Föld, se az emberiség nem pusztul el, csupán átalakul.

Tetszési index:

55% (de csak azért, mert még adok esélyt neki, hátha a harmadik kötet érdekes lesz)

Jeff VanderMeer – Expedíció (Déli Végek-trilógia 1.)

A korábbi blogomról áthozom ide a Déli Végek-trilógia első két részéről írott kritikáimat, és akkor a napokban igyekszem kiizzadni magamból a befejező kötetről az ajánlót. Tehát akkor itt az első rész kritikája.

Előzmények: A neten böngészve olvastam kritikákat erről a könyvről, kapott hideget, meleget, ezért kíváncsi lettem rá, bár sci-fit viszonylag ritkán olvasok. Megvenni azért nem akartam, de a könyvtárban benn volt a könyv, úgyhogy kikölcsönöztem.

Tartalom: Egy négy nőből álló expedíció érkezik az ún. X Térségbe. A csapat tagjai egy pszichológus, egy biológus, egy antropológus és egy geodéta – a nevüket nem tudjuk, mert a könyv elbeszélője, a biológus szerint nem fontosak a nevek. A kutatás célja az X térség – a kormány által környezeti katasztrófa sújtotta övezetnek nyilvánított terület – rejtelmeinek felkutatása. És valóban váratlan események sorozata éri az expedíciót, melynek létszáma gyorsan apadni kezd…

SPOILERES TARTALOM: (A megtekintéséhez jelöljétek ki egérrel a bekezdést.) Az X Térség lényegében vadon, a régmúltból megmaradt néhány rommal, épülettel. Az expedíció egy alagútra bukkan – melyet a biológus magában toronynak hív -, lemennek megvizsgálni és a falán egy, a mélybe nyúló, baljóslatú feliratot találnak, amely mintha élőlényekből lenne alkotva. A biológus közel hajol hozzá, hogy megvizsgálja és így a feliratból kilövellő spórákat belélegzi. Ezt azonban titkolja a többiek elől. Este megtudja, hogy a pszichológus hipnotizálja őket – így akarja rávenni őket, hogy tovább vizsgálják a „tornyot” –, ez azonban már nem hat a biológusra, de úgy tesz, mintha ő is a hipnózis hatása alatt lenne. Másnap reggelre az antropológus eltűnik – a pszichológus azt állítja, megijedt és hazaindult –, a pszichológus pedig megsérült. Mégis úgy döntenek, hogy tovább vizsgálják a „tornyot”, így a geodéta és a biológus lemennek az alagútba – a pszichológus azt állítja, hogy fennmarad őrködni. A biológus immár élőlénynek érzi a „tornyot”, hallja a szívdobogását, a geodéta azonban azt hiszi, kőből van, mert a pszichológus ezt hipnotizálta bele. Úgy találják, egy élőlény mászik egyre mélyebbre az alagútban, és ő készíti a feliratot a falra. Egyre mélyebbre mennek, míg végül megtalálják az antropológus holttestét, és nyomát lelik annak is, hogy a pszichológus is lement vele az éjszaka. Arra jutnak, hogy az antropológus mintát próbálhatott venni a feliratot készítő élőlényből (amit a biológus Mászónak nevez el), mire az megtámadta és megölte. A felszínre visszatérve sehol nem találják a pszichológust. A geodéta haza akar indulni, azonban a biológus el akar menni a világítótoronyhoz – amit a korábbi expedíciókból ismernek – hátha ott van a pszichológus. A geodéta vállalja, hogy estig vár rá, azonban vele menni nem akar, így a biológus egyedül indul el. A világítótoronyban – a korábbi expedíciókból maradt – lövöldözés nyomait találja, és megleli a korábbi expedíciók naplóit. Hivatalosan 11 expedíció volt előttük az X Térségben, ők a tizenkettedikek, azonban a naplók száma olyan nagy, hogy ennél jóval több expedíciónak kellett lennie. Megtalálja köztük a férje naplóját is, aki a 11. expedícióval járt itt, és bár hazatért, már nem volt önmaga, és hamarosan rákban elhunyt. (Megtudjuk, hogy a biológus házassága nem volt a legjobb, a férje Szellemmadárnak becézte, mivel úgy érezte, hogy a felesége nem engedi igazán közel magához.) A biológus megtalálja a pszichológust is – leugrott a világítótoronyból, mert azt hitte, egy lény megy utána –, aki a tengerparton haldoklik. Megtudja tőle, hogy az X térség terjeszkedik, határa egyre beljebb kerül az ő területükre. A pszichológus elmondja aztán, hogy látja rajta, hogy már elkezdett átalakulni, lángnak látja a biológust. A biológus szeretné megtudni tőle, hogy mi történik, mikor áthaladnak a határon – a pszichológus ugyanis hipnózisban hozta át őket –, de ezt nem árulja el. A pszichológus meghal, a biológus megvizsgálja, és látja, hogy a karja sérült, a Mászó megsebesítette és ő is elkezdett átalakulni. Vissza akar térni a geodétához, azonban a sötétben megijed egy lénytől és egy fán tölti az éjszakát. A geodéta azzal fogadja, hogy le akarja lőni, már ő is másnak látja a biológust – aki maga is érzi, hogy az érzékszervei sokkal élesebbek –, azonban végül a biológus végez a geodétával. A biológus megvizsgálja a mintákat, amiket gyűjtött: a pszichológusból vett mintát emberinek látja, de szerinte ez ámítás, az antropológus a halála előtt vett egy kis mintát a Mászóból, ez emberi agyszövetre hasonlít, és döglött állatokból, növényekből vett mintákban is emberi sejteket talál. Arra jut, hogy a korábbi expedíciók tagjai valójában nem tértek haza az X Térségből, hanem mind átalakultak valami mássá.  Akik pedig hazatértek, azok másolatok voltak, ahogy a férje is – a férje naplójából kiderül, hogy látta a saját másolatát a „toronynál”. A biológus úgy dönt, visszamegy a „toronyba”, egészen mélyre alászállva meg is leli a Mászót, aki átvizsgálja az agyát és bensőjét, azonban végül nem bántja. A Mászóba ágyazva egy világítótorony-őr arcát látja, akit a biológus korábban a világítótoronyban látott egy fényképen. Úgy dönt, északra halad az X Térségben – amerre férje is ment a naplója szerint –, de tudja, hogy már ő sem fog soha hazatérni.

Vélemény: Tulajdonképpen jól megírt könyv, a biológus karaktere emberi, a férjével való kapcsolata is érzékletesen van bemutatva, a furcsa történésék ellenére nem zavaros a könyv, nem nagyon tudok mibe belekötni, csak egyszerűen rám valahogy nem hatott. Este simán le tudtam tenni, nem izgatott a sztori annyira, hogy tovább fennmaradjak miatta. Nem tudom, mi lehet ennek az oka, talán az, hogy a biológus olyan halvérű típus: mikor borzalmas dolgok történnek vele vagy körülötte, valahogy nem rendül meg semmitől. Vagy talán az, hogy a környezetben, amiben játszódik a történet, alapvetően nincs semmi különös, csak egy vadon, igaz, élnek benne furcsán viselkedő élőlények, de azért annyira nem ijesztőek a leírás alapján. Mintha csak egy erdei túra leírása lenne a könyv – néhány különös momentummal. Maradtak bőven nyitott kérdések a könyv végén, úgyhogy előbb-utóbb biztos elmegyek kivenni a könyvtárból a folytatásait – de nagyon rohanni értük azért nem fogok.

SPOILERES VÉLEMÉNY: A másik problémám a könyvvel, hogy nem számítok a folytatásokban nagy csattanóra. Szerintem a következő lehetséges magyarázatok vannak az X Térség létére: az X Térségben egy földönkívüli létforma terjeszkedik és próbál kijutni belőle, beolvadni az emberiségbe, esetleg egy elrontott kormányzati kísérlet eredménye „garázdálkodik” az X Térségben. Hogy kijut-e onnan és hogy mi lehet a célja – a fennmaradáson és terjeszkedésen túl – annyira nem tud érdekelni, mert nem csigázott fel a könyv egyáltalán. Sajnos a könyv elbeszélőjének, a biológusnak a sorsa sem érdekel – bár nem vagyok abban sem biztos, hogy lesz róla szó egyáltalán a folytatásokban –, mert annyira nem volt szimpatikus. Nem tudom, talán több sejtetés, több borzalom és markánsabb karakterek kellettek volna ebbe a könyvbe, de bármi is az, valami hiányzik ahhoz, hogy ez egy igazán jó sci-fi legyen. Rossznak azért így sem mondanám, inkább az „elmegy” kategória.

Tetszési index:

68%