Előzmények:
A Mini-könyvklub keretében
olvastuk ebben a hónapban a könyvet, enélkül nem valószínű, hogy valaha
elolvastam volna, mert az ilyen varázslós dolgok annyira nem csigáznak fel.
Tartalom:
A többi fiatalhoz hasonlóan
Quentin Coldwater sem hisz a varázslatokban egészen addig, míg egy zártkörű és
titkos egyetem hallgatója nem lesz New York egy eldugott részében. S noha a
tanulás évei úgy telnek, mint bárhol máshol barátokra tesz szert, rendszeresen
lerészegedik, majd idővel lefekszik valakivel, akibe beleszeret , a titkos
tudás örökre megváltoztatja őt. Kitűnően sajátítja el a modern varázstudományt,
ám a szíve mélyén mindig is vágyott nagy kalandot és boldogságot nem kapja meg
hozzá. Egy nap a barátaival azonban felfedeznek valami hatalmasat, ami mindent
megváltoztathat.
A varázslók komor történet a felnőtté válásról, második esélyekről és arról, hogy ha valamit nagyon görcsösen akarunk, akkor talán soha nem kapjuk meg. A könyv a 2009-es megjelenését követően hatalmas vitát váltott ki és nagyon megosztotta a fantasy műfaj kedvelőit vannak, akik nem is hajlandóak ekként tekinteni rá, hanem kortárs regényként kezelik , de emiatt csak többen és többen olvasták el. Végül óriási siker és New York Times Bestseller lett, többek közt George R. R. Martin, John Green, Audrey Niffenegger és William Gibson is rendkívüli elismeréssel méltatta, ráadásul a folytatásokkal a szerző végleg lefektette a 21. századi fantasy alapköveit.
A varázslók komor történet a felnőtté válásról, második esélyekről és arról, hogy ha valamit nagyon görcsösen akarunk, akkor talán soha nem kapjuk meg. A könyv a 2009-es megjelenését követően hatalmas vitát váltott ki és nagyon megosztotta a fantasy műfaj kedvelőit vannak, akik nem is hajlandóak ekként tekinteni rá, hanem kortárs regényként kezelik , de emiatt csak többen és többen olvasták el. Végül óriási siker és New York Times Bestseller lett, többek közt George R. R. Martin, John Green, Audrey Niffenegger és William Gibson is rendkívüli elismeréssel méltatta, ráadásul a folytatásokkal a szerző végleg lefektette a 21. századi fantasy alapköveit.
(Forrás: bookline.hu)
Vélemény:
Az elején azt gondoltam erről a
könyvről, hogy rosszul megírt, de tele van jó ötletekkel, aztán később örültem,
mert úgy találtam, hogy van valami mondanivalója, de ez a tanulság egy idő után
már túl szájbarágós volt, aztán a regény végül kapott egy teljesen elbaltázott
befejezést, ami tökéletesen ellentmondott a könyv mondanivalójának (illetve
annak, amit én annak véltem). Így most akkor hááááát, nem tudom, összességében
inkább nem tetszett, mint igen, és valószínűleg nem fogom folytatni a
sorozatot.
De akkor azzal kezdeném, hogy mi
tetszett benne. Például az, hogy a varázslás ebben a könyvben nem huss és
pöccből áll, hanem keményen tanulni és melózni kell érte, hogy sikerüljön. (Tudom,
a Harry Potter sorozatban is előfordul olyan, hogy nem tudnak egy bűbájt megfelelően
elsütni a szereplők, de ott akkor sem túl hangsúlyos a varázslás melós jellege.)
Tetszett az a rész, amikor arról
vitáztak, hogy a varázslás Isten által ránk hagyott teremtő eszköz vagy sem. Ha
létezne varázslás, tuti, hogy lennének olyanok, akik erről képesek lennének
vitázni, így ez nagyon valószerű volt nekem.
Tetszett, hogy volt
mondanivalója a könyvnek. Ez szerintem az, hogy nem szabad az életben
folyamatosan csak vágyakozni. Mert ha az ember mindig valami másra vágyik, mint
amije van, akkor örökké elégedetlen és boldogtalan lesz. Ez a tanulság számomra
akkor vált szájbarágóssá, mikor Alice is Quentin arcába vágta, holott már
korábban is egyértelmű volt, hogy a fiú a viselkedésével örökös
boldogtalanságra kárhoztatja magát.
Más kérdés, hogy egyetértek-e
ezzel a tanulsággal. Akkor nem, ha azt jelenti, hogy nem szabad vágyakozni
egyáltalán. Szerintem vágyai és céljai igenis legyenek az embernek, de közben
tudni kell elégedettnek lenni azzal, amink épp van. Nem mondom, hogy nekem ez
mindig megy, de azért közel nem vagyok az a depressziós pöcegödör, mint
Quentin. (Ez egyébként nem bántás akar lenni, Quentin karaktere nagyon hiteles
szerintem, csak épp nem annyira dobja fel az olvasót az örökös sirámaival.)
Tetszett, hogy itt nem feketék
vagy fehérek a szereplők, mindenkiben van mindkettőből. Tetszett, hogy itt a
főgonosz nem egy másik, „külsős” ember/lény (ld. Voldimorti), hanem a szereplők
maguk azok, valójában elsősorban ők maguk teszik tönkre a saját életüket, nem
tőlük független külső tényezők/lények. Persze szomorú is, hogy ilyenek, remélem
azért a valóságban nem ennyire reménytelenül elcseszett a mai fiatalság, mint
ebben a könyvben.
Tetszettek a – többnyire –
hihető karakterek. Bár hitelesek, de jellemzően eléggé ellenszenvesek is, ezért
megkedvelni a többségüket sajnos nem nagyon tudtam. Úgyhogy akkor rögtön
mondanám is, hogy ez viszont nem tetszett (vagyis az, hogy kevés a szerethető
karakter).
Nem tetszett, hogy semmi
szabályszerűség nem volt abban a világban, amit az író elénk tárt. Abban, hogy
ki mit és miért tud varázsolni és mást épp miért nem, semmi logikát nem tudtam
felfedezni. Abban sem, hogy ebben a könyvben miért kedvelik egymást egyes
szereplők, mások miért utálják. Ezek a nagy érzelmek nekem nem voltak eléggé
megalapozva. Quentin miért szerelmes Juliába, aki egy nyafka liba? Alice miért
szerelmes Quentinbe, aki egy p*cs? Penny miért veri meg Quentint a könyv
elején, mikor az nem ártott neki semmit? Quentin miért tojik a szülei fejére
olyan látványosan, mivel érdemelték ezt ki? Szóval egy csomó érzelem csak ott
van a könyvben, de érthetetlen, hogy hogy kerültek oda.
Mit is mondhatnék összegzésül?
Nekem jobban bejött, mint a Harry Potter (más varázslós könyvhöz sajnos nem
tudom mérni, mert mást nem olvastam), de valahogy akkor sem tudtam szeretni
igazán ezt a regényt. Ennek a fő oka, azt hiszem, a befejezése, de ezt a
spoileres részben fejtem ki. A másik oka az lehet, hogy Quentin viselkedése, személyisége
elég taszító volt. Nem mondanám, hogy utáltam őt, de az tuti, hogy nem
kedveltem.
SPOILERES VÉLEMÉNY: (A
megtekintéséhez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)
Miért volt Quentin annyira
ellenszenves nekem? Mert mindig külső tényezőktől várja, hogy elhozzák számára
az örök boldogságot. Nem szeret otthon a szüleivel élni, hát elmegy
varázslónak, mert az biztos csupa móka és kacagás , aztán mikor kiderül, hogy
azért sokat is kell ám melózni, hogy varázsló lehessen, akkor megint elkezdi
boldogtalannak érezni magát. Azért lediplomázik, de utána elkezd vedelni és
megcsalja a barátnőjét, Alice-t. Mikor lebukik, akkor azt reméli, hogy egy fantasy
könyvben megírt varázsvilágba, Filloryba való menekülés megoldja a
problémáikat. Merthogy kiderül, hogy Fillory valóban létezik.
Aztán Filloryról is kiderül,
hogy nem csupa mese habbal, akkor megint elégedetlen kezd lenni. És ekkor Alice
végre rászánja magát, hogy felvilágosítsa a fiút, hogy mennyire hülye: közli
vele, hogy az örökös elvágyódásával boldogtalanságra ítéli magát. Ekkor Quentin
magába száll és újra egymásra találnak Alice-szel.
Ezzel nekem csak az volt a
problémám, hogy kizárt, hogy egy ilyen hihetetlenül ostobán viselkedő fiú
megvilágosodna attól, hogy valaki rászól, hogy hülye.
De mindegy is, mert számukra
késő, Alice feláldozza magát, hogy Quentin élhessen. Quentin ezután
elhatározza, hogy szakít a varázsvilággal és normális, emberi életet kezd élni.
Mármint valamit, ami szerinte az átlag emberi élet lehet, de én megsúgom
nektek: ez nem az. Szóval szerez magának egy állást, ahol nem kell dolgoznia,
de kap jó kis fizetést, teng-leng, sajnáltatja magát, de lényegében nem csinál
semmi hasznosat. Ezzel nem is lenne
semmi baj, ha ez egy ideiglenes állapot lenne nála, és később összeszedné
magát, de nem! Ő azt gondolja, hogy ettől a semmittevéstől akkor most jól fel
is nőtt és felelősségteljes emberré vált… És ezen én nagyon, de nagyon
felhúztam magam.
És akkor jöjjön a könyv
befejezése, ami a legborzasztóbb ebben az egész regényben. Eljönnek Quentinért
a varázsló barátai, akikkel Filloryban járt, és elhívják magukkal, hogy
menjenek vissza oda és legyenek királyok és királynők. Ráadásként csatlakozik
hozzájuk Quentin korábbi szerelme, Julia is. Hát naná, hogy Quentin felhagy a
szenvedéssel (szenvelgéssel) és velük tart. És itt a vége.
Hogy mi a problémám ezzel a
befejezéssel? Hogy azt sejteti, a mesevilágba menekülés majd megoldja Quentin
minden problémáját. Holott a könyv eddig arról szólt, hogy pont, hogy nem! Hogy
arra következtethetünk, Quentin a mártírkodásával kiérdemelte ezt a jutalmat. (Szerintem
max. egy pofán rúgást érdemelt ki, de mindegy.) Hogy a könyv azt sugallja,
Quentin felnőtt attól, hogy úgy csinált egy darabig, mintha normál emberi
életet élne, s mivel felnőtt, így már a helyén fogja tudni kezelni a Fillory
jelenséget. Ugyan kérem, Quentin ott folytatja, ahol abbahagyta: megint
Fillorytól fogja várni, hogy elhozza neki megérdemelt boldogságát. Quentin az
örök infantilis. De ez a jó hozzáállás, legalábbis a könyv befejezése ezt
sugallja. És ezzel pofán tojja mindazt, ami korábban volt a mondanivalója. Hát
csak ennyi bajom van ezzel a fináléval.
Még az a komoly problémám is
volt ezzel a könyvvel, hogy nem tudtam komolyan venni a Fillory-világot. A
regény elején ez a hely úgy jelenik meg, mint amit csupán kitaláltak, s egy
ötrészes fantasy sorozatot írtak belőle. Mikor én ezeket a részeket olvastam,
megállapítottam magamban, hogy ha ez a fantasy könyvsorozat tényleg létezne, a
legostobább sztori lenne a világon, annyira nevetséges dolgok voltak benne (pl.
gyerekek benne a királyok és királynők, két kos benne az isten, az Órák Úrnője
a főgonosz). Így aztán mikor oda jutottunk, hogy Filloryt komolyan kell venni,
mert létezik, hát finoman szólva nem vettem könnyen az akadályt.
A másik, amit elég nevetségesnek
tartottam, hogy a hihetetlenül ijesztő Fenevad arcába belóg egy leveles ág (a
könyv végén kiderül, hogy azért, hogy leplezze a személyazonosságát, de ez most
mindegy). Szóval akkor el kellett képzelnem egy nagyon gonosz lényt, aminek
folyton a pofájába lóg egy ág. Ha látni is akar valamit, akkor vajon időnként
odébb fújja? Szóval ezt se tudtam túl komolyan venni. A regény egyébként elég
brutális is volt, komoly vérengzések voltak benne, de ezek mellett olyan sok
volt a nevetséges elem, hogy a végeredmény groteszk lett szerintem.
Tetszési index:
65%