2018. április 10., kedd

Grecsó Krisztián – Pletykaanyu


Tartalom:
Az Isten hozott és a Mellettem elférsz szerzője ezzel a novelláskötettel robbant be a kortárs magyar prózába. Írásainak életszaga, az elbeszélő szemtelen éleslátása áttört bizonyos gátakat, és próbára tette az író szűkebb környezetének tűrőképességét. A kötet persze jóval több annál, mint amennyit a pletykasajtó és a televízió bemutatott, elevensége nem azon múlik, hogy magukra ismertek-e az olvasók az elbeszélések hús-vér figuráiban, vagy sem. A novellákat sokkal inkább valami autentikus tudás mozgatja, Grecsó nem kutat, nem értékel, csak figyel. Hiszen "bennszülöttből" lett "etnográfussá". A Pletykaanyu elbeszélései az Alföld öntörvényű világában játszódnak, de egy lélegző, modern miliőben, szó sincs gémeskutas álromantikáról. A régmúlt, a hagyomány kézen fogja a jelent, mégsem vész el a lényeg, az új, komikusnak ható köntös alatt ott élnek a régi gyökerek, szokások. A novellák lazán kötődnek egymáshoz, a falu zárt világában a figurák ismerik egymást, szájukra veszik a "szomszédot". Ízes humoruk, nyers erejük mentes a pátosztól, de hogy ez árulóvá teszi-e a szerzőt, döntse el az olvasó. Miközben szórakozik, ítélkezhet!
(Forrás: bookline.hu)
Vélemény:
Az az igazság, hogy én ennek a könyvnek az első 36 oldalát olvastam csak el. A könyv teljes terjedelme 191 oldal. Nem szoktam értékelést írni olyan könyvről, amit nem olvastam végig, jelen esetben azért teszek kivételt, mert szerintem ebben a könyvben nem a cselekmény a lényeg (nem is vagyok benne biztos, hogy lesz-e a későbbiekben összefüggő története, gyanítom, hogy nem), hanem a stílusa. Erről pedig már harminc oldal alapján is lehet véleményt formálni.
A könyv a vidéki élet- és gondolkodásmódot igyekszik bemutatni szerintem, a stílusa pedig elég egyszerű és őszinte. Nem tudom, szándéka volt-e az írónak, de kissé ostobának mutatja be a szereplőit, én éreztem benne némi kifigurázást is (szóval olyan vicces fazonokkal van tele a könyv, de nem úgy vicces, hogy velük nevetünk, hanem rajtuk).
Azt elismerem, hogy elég egyedi hangon, szokatlan stílusban megírt könyv ez, biztos sokaknak tetszik is emiatt, de nekem sajnos nem jött be. A másik ok, amiért nem tudom (nem akarom) végigolvasni ezt a könyvet, hogy nincs rendes cselekménye, én pedig az olyan regényeket szeretem, amiknek van története. Azért fogok még próbálkozni az író más könyveivel, mert kétségkívül van egy egyedi stílusa, egyéni látásmódja, amit úgy általában véve nagyra értékelek, csak ebben a konkrét könyvben most nem nyerte el a tetszésemet.
Tetszési index:
45%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése