Jason Matthews – Vörös veréb (Vörös veréb 1.)

Előzmények:

Részben azért keltette fel a figyelmemet a könyv, mert a belőle készült filmet Magyarországon forgatták, részben meg azért, mert írója nyugalmazott CIA tiszt, ezért úgy gondoltam, hogy amennyire hitelesen lehet írni a hírszerzők munkájáról (bár egyébként biztos vagyok benne, hogy egy csomó mindent nem írhatott meg), annyira ez a könyv hiteles lesz.

Tartalom:

A Vlagyimir Putyin vezette Oroszországban az orosz hírszerzés tisztje, Dominyika Jegorova keservesen próbálja kiismerni és túlélni a posztszovjet hírszerzés veszedelmes dzsungelét. Épp csak kikerült a Verébiskoláról ahol hírszerzési célokat szolgáló csábításra képezik ki a hallgatókat , és egyből Nathaniel Nash CIA-tisztre állítják rá. Ő a kapcsolattartója az amerikaiak egyik legértékesebb kémének, akit valaha sikerült beépíteniük az oroszok közé.

A lélegzetelállító sebességgel pörgő cselekmény Oroszországból indulva Finnországon, Görögországon és Olaszországon keresztül az Egyesült Államokba vezet minket. Jegorova és Nash halálos össztűzben találják magukat, amely már nem csak az ő életüket, hanem másokét is veszélybe sodorja. Titkos hűségeskük köttetnek és szegődnek meg, miközben minden hírszerző ügynökség veszélybe kerül Moszkvától egészen Washingtonig.

(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:

Már régen terveztem egy kémregény elolvasását, John le Carré több könyvét be is szereztem, csak az elolvasásukig sajnos nem jutottam el. (De majd egyszer azokra is sort kerítek.) A Vörös veréb elég izgalmas volt, adott egy kis betekintést az orosz és az amerikai hírszerzés munkájába.

Az, ahogy az orosz hírszerzésnél a nőkhöz viszonyulnak, elég taszító volt. Vagy irodistákként dolgozhatnak adminisztratív munkakörben, vagy prostituáltként (a regény szóhasználatában verébként), vagyis férfiakat csábítanak el és kompromittálnak, hogy ezzel rávegyék őket a kémkedésre.

Az viszont nem nagyon derült ki, hogy az amerikai hírszerzésnél miként viszonyulnak a nőkhöz, merthogy náluk meg csak férfiak dolgoznak… Ja, bocs, akkor mégis kiderült, hogy hogyan viszonyulnak a nőkhöz. (Na jó, igazándiból egy Alice nevű nő dolgozik a CIA-nál a regényben, ha jól értettem, amerikai szervekhez, katonai erőkhöz beépült külföldi kémek megtalálása a feladata, de csak iratok átnézésével, nem terepen, szóval ő is irodista.)

Nem tetszett, hogy az amerikai hírszerzés olyan tisztára volt mosva ebben a könyvben, mint a patyolat: az ügynökeik védelméért mindent megtesznek, ha mégis lebuknak, mindenáron megpróbálják kimenteni őket stb. Ugyan már!

Az oroszoknál ezzel szemben olcsó az emberélet, nem csak a lebukott kémeket végzik ki lazán, de Putyin politikai ellenfeleit is, s mindenkit, aki kényes politikai ügyben kompromittálhatja az orosz elnököt. (Iván Dmitrijevics Jegorov, azaz Ványa bácsi – Dominyika nagybátyja – szemrebbenés nélkül megöletné a lányt, ha annak eljárna a szája arról a politikai gyilkosságról, amiben részt vett.)

Vicces volt, hogy az amerikai, kémelhárító tevékenységet végző szervezetek közt milyen rivalizálás van, a regényben több helyen gyakorlatilag lehülyézzék és teljesen alkalmatlannak mutatják be az FBI-t és dolgozóit. Gyanítom, ha egy volt FBI-os írta volna ezt a könyvet, akkor pedig az összes CIA-s lenne benne totál idióta.

Dominyika és Nate románca nekem valahogy kevéssé volt hihető. Kezdetben mindketten be akarták szervezni a másikat, próbálták meggyőzni egymást arról, hogy a másik politikai nézetei tévesek, de ez nem sikerült nekik. Legalábbis a regényből nem derült ki olyasmi, hogy a világnézetük sokat közeledett volna egymáshoz. Értem, hogy fizikai vonzalom ettől még lehet köztük, de mentálisan nagyon távol állnak egymástól, szóval én nem tudtam elhinni, hogy nagy érzelmek lennének köztük.

A könyv ad egy kis betekintést orosz és amerikai kémek életébe, körülményeibe is, de nekem valahogy mégsem derült ki, hogy mi az, ami miatt a hazájuk elárulása mellett döntenek. Vannak ilyen-olyan okaik persze, de az elég sok embernek lehet. Én tudni szerettem volna, hogy mi adta meg nekik a végső lökést az áruláshoz, de ezt nem magyarázta túl könyv.

A regény végét is kicsit álszentnek tartom (az oroszok álnok férgek, az amerikaiak pedig a mennyekbe magasztalódnak, annyira becsületesek). Ettől függetlenül hatásos befejezést kapott a könyv, kíváncsi vagyok a folytatására, valamikor biztos el is fogom olvasni, csak nem mostanában, ennyi egy időre elég volt nekem a kémesdiből.

Összességében ez egy pörgős cselekményű, izgalmas, a hírszerzők munkájába egy kevés betekintést adó regény. De szerintem a kémek és hírszerzők fejébe nem mászik bele túlságosan, így az nekem nem derült ki igazán, hogy mi mozgatja ezeket az embereket a munkájuk során. Emiatt nekem volt egy kis hiányérzetem.

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket)

Vágjunk a közepébe: szóval annyira jellemző, hogy a nőnek kell átállnia a férfi oldalára, hogy összejöhessenek. Értem én, hogy Nate a jófiú, az oroszok meg a rosszak, azt is értem, hogy Dominyika barátnőjét (ő egy exveréb volt) az oroszok ölték meg, s ezért Dominyika már nem érezte árulásnak, ha átáll. S ezek után Nate még kínlódik egy sort, hogy nem is kellene összejönniük…

Egyébként nem értettem Dominyikát, hogy mi adta neki a végső lökést arra, hogy átálljon. Nate iránti vonzalma lehetett volna ok, de őt már korábban is kedvelte, mégsem akart átállni. Megölték a barátnőjét, Martát, ezt az olvasó persze tudja, de Dominyika csak sejthette. A könyv szerint mégis mintha ez adta volna neki a végső lökést ahhoz, hogy átálljon. Azt még megértettem volna, ha elszökik Oroszországból emiatt, de hogy kémkedni kezdjen egy olyan ország ellen, aki a kémeket habozás nélkül kivégzi? Nekem nem volt világos, hogy mi motiválta erre. Nem a pénz, ezt ki is nyilatkoztatta a regényben. De akkor miért vállalta az életveszélyt?

Stephanie Boucher szenátort sem értettem, hogy mi motiválta arra, hogy az oroszoknak kezdjen kémkedni. A regény leírta, hogy nem volt lelkiismerete és a hazáját se szerette, csak magával törődött. De nem volt semmilyen rejtett sérelme a hazájával szemben, szóval akkor tulajdonképpen csak a pénz miatt tette? Nem tudom, mennyit keres egy szenátor, de gyanítom, nem nyomorognak kifejezetten, úgyhogy én az ilyet – bevallom – nem tudom megérteni, amikor egy tehetős ember csak a pénzért tesz valami ocsmány dolgot. Jelen esetben ráadásul veszélyeset is. Furcsa volt ez nekem.

És itt van még a harmadik kémünk, Márvány, vagyis Korcsnoj tábornok, vezető beosztású tiszt az orosz hírszerzésnél. Ő azért állt át, mert mikor az USA-ban szolgált, a felettesei nem hagyták, hogy a beteg feleségét amerikai orvosok kezeljék, az oroszok pedig félrekezelték és meghalt. (Elég fura háttérsztori, de mindegy, ezen még túltettem magam.) Tehát ő egyértelműen nem azért lett kém, mert Oroszország működésével lenne problémája, hanem pusztán érzelmi okokból. Mondjuk hírszerző tisztként egy-két mocskos dologban biztos részt vett ő maga is, szóval érthető, hogy nála nem az erkölcsi motiváció dominált. Nem tudom, de nekem kicsit taszító volt, hogy egy ilyen embert kvázi galamblelkű ősz öregembernek állított be a könyv. Bevallom, én annyira nem tudtam sajnálni, hogy Putyin kivégeztette a regény végén. És én őt sem értettem, hogy miért lett kém, miért nem szimplán disszidált?

Igazándiból az egyetlen viszonylag szimpatikus szereplő számomra Dominyika volt. De őt meg folyton manipulálták, még a könyv legvégén is: látja, hogy Korcsnojt kivégezték, s mivel hű akar lenni a tábornokhoz, ezért továbbra is kémkedni fog az amerikaiaknak. Még akkor is, ha tudja, hogy ők is ugyanúgy manipulálják, mint az oroszok. Ahelyett, hogy kiszállna és elkötözne Hawaiira mondjuk.

Összességében tulajdonképpen csak arra jöttem rá ebből a regényből, hogy nem értem a kémeket. Vagy legalábbis ennek a könyvnek a kémeit.

Tetszési index:

75%