Előzmények:
Már régóta kíváncsi voltam
erre a könyvre, illetve az egész sorozatra, mert akkora rajongótábora van,
tudni szerettem volna, mi lehet benne annyira jó. Végül azért nem olvastam el mostanáig,
mert vámpíros könyveket nem szoktam olvasni. Egyszerűen nem érdekelnek az ilyen
történetek.
Kivétel ez alól a Darren Shan sorozat,
azt anno öcsém kezdte el olvasni, aztán én is rákaptam. Tetszett, szerintem
egész jó kis sztorik voltak, bár azt hiszem, végül nem olvastuk végig az egész
sorozatot öcsémmel, valószínűleg egy idő után már kicsit untuk. (Ez kb. 15 éve
volt, szóval nem emlékszem pontosan az okára.) Aztán tavaly olvastam az Angyalvért,
abban is voltak vámpírok, bár inkább az angyalok és képességeik voltak a
történet középpontjában, de akárhogy is, annyira nem fogott meg. És szintén
tavaly olvastam a Vámpírok múzsáját, ez tetszett, de inkább a jó humora,
valamint amiatt, hogy eredeti volt a háttértörténete és Magyarországon
játszódott, itt sem a vámpírosdiért voltam oda.
Most egy molyos kihívás miatt
döntöttem úgy, hogy – lesz, ami lesz – mégis elolvasom. A 2016-os száz legjobb
krimiből (molyos rangsor) kell 12-t elolvasnom, s ez a könyv is szerepel a
százas listán. Azt kell, hogy mondjam – a könyv olvasása után – nem értem, hogy
kerülhetett be ez a mű a krimik közé, mivel nem az. Vagy ha mégis, akkor minden
fantasy krimi, amiben egy lény megöl egy másikat…
Tartalom:
Az éjszaka sötétjében halálos
küzdelem folyik a vámpírok és a vadászok között. A Fekete Tőr Testvériség hat
vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő
ellenségtől. Vezetőjük, a jóképű, emberfeletti erővel bíró Wrath maradt az
egyetlen tisztavérű vámpír a Földön. Szülei gyilkosait keresi, hogy végre
kiegyenlítse a számlát. Küldetése során találkozik a gyönyörű Beth-szel, aki
mit sem tud származásáról: nem sejti, hogy félig vámpír. Wrath-nak be kell vezetnie
a lányt a halottak világába, hiszen ez az öröksége, a sorsa… Egy új érzés, a
testét gyötrő nyugtalanság miatt Beth képtelen ellenállni a veszélyesen vonzó
férfinak, aki éjszakánként meglátogatja, ám történetei a Testvériségről és a
vérről megijesztik. A férfi érintése lángra lobbantja Beth-t, ám ez egy
fenyegető, mindkettőjüket felemésztő vágy… Kettejük szerelméről, erotikus
szenvedélyéről szól a Fekete Tőr Testvériség sorozat lebilincselő első könyve,
mely az elmúlt évek legnagyobb romantikus bestsellere lett világszerte.
(Forrás: bookline.hu)
Vélemény:
Nos, a korrektség jegyében előbb
mondanom kéne valami pozitívat erről a könyvről, mielőtt szétcincálom, úgyhogy
akkor íme: Beth és Wrath karaktere elég jól kidolgozott volt és viszonylag
szimpatikusak is voltak, az egymás iránti hűségük mindenképpen.
És akkor lássuk, mi nem
tetszett nekem. A történet ijesztően bugyuta: vannak a vámpírok és van egy
másik faj, ami el akarja pusztítani őket, és ők harcolnak egymással. Júj, de
eredeti…
Az sem tetszett, hogy Beth és
Wrath olyan természetességgel omlanak egymás karjaiba, mintha évek óta ismernék
egymást, holott csak aznap találkoztak… Egye fene, azt még megértem, hogy Beth-ben
bizonyára tomboltak ébredező vámpír hormonjai, de a rideg Wrath-nál mi lehet a
magyarázat erre? Tudom, tudom, ők egymásnak voltak teremtve, de nekem ez
magyarázatnak kevés.
Valahogy az itteni vámpírvilág
se tetszett nekem. Igazán humánus, hogy a vámpírok egymás vérét szívják, nem az
emberekét, de azt a sok faksznit, amit csináltak a dolog körül, nem értettem.
Meg a vámpírrítusok és -szabályok is elég értelmetlenek voltak (pl. az Őrzőtől tilos
kérdezni). Szóval úgy az egész nem jött be nekem.
Fritz, a komornyik alakja
tetszett, az ő finom modora éles ellentétben állt a vámpírokéval, és ebből elég
sok vicces jelenet adódott. Úgy általában jó volt a könyv humora. Nem óriási
nagy poénokra kell gondolni, hanem sok kicsire, ami adott egy jó alaphangulatot.
Nem tetszett, hogy Beth és
Wrath múltja derült csak ki a könyvből, a Fekete Tőr Testvériség többi tagjánál
csak sejtetések voltak. Az biztos, hogy mindenkinek nagyon tragikus múltja van…
Most utánanéztem és látom, hogy ez egy soha véget nem érő sorozat, szóval
bizonyára minden fontosabb karakter kap majd egy saját kötetet. De azt hiszem,
én azokat már nem fogom olvasni, mert ez a rész egyáltalán nem tudott
felcsigázni.
SPOILERES VÉLEMÉNY: (A
megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket)
Szóval Beth lakásába kvázi
betört a számára ismeretlen Wrath, aki úgy nézhetett ki, mint egy drogdíler (bőrszerkó,
napszemüveg), erre a lány rávetette magát és kb. megerőszakolta… Ez a jelenet
annyira gáz volt, hogy utána kb. már semmit sem tudtam komolyan venni.
Aztán majdnem megismétlődött
ugyanez a jelenet Butch és Marissa közt. Ők is tök ismeretlenül találkoztak és
csak azért nem estek rögtön egymásnak, mert Marissa érzékeny lelkületű, szűz
vámpír lányka… De ettől még természetesen rögtön szerelmesek lettek egymásba,
az tuti!
Wrath karaktere viszonylag jól
fel volt építve, elhittem neki, hogy hibásnak érzi magát a szülei haláláért. Tetszett,
hogy nem tökéletes, hiszen majdnem vak, mégsem volt magatehetetlennek
bemutatva. Viszont azt a tömény nyáladzást, amit levágott Beth körül,
egyszerűen nehezen vette be a gyomrom. Most akkor Wrath egy vámpírkirály vagy
egy szerelmes kislány?
De a legösszecsapottabb a
könyv vége volt. Szóval Mr. X elrabolja Beth-t azért, hogy magához csalogassa
Wrath-t, a vámpírkirályt és foglyul ejtse. És bár tudja, hogy Wrath-nak
hihetetlen ereje van, Mr. X csak egy újoncot visz magával erősítésnek, holott
van egy egész serege úgynevezett alantasokból. De ez még semmi! Wrath
természetesen egyedül megy oda megmenteni Beth-t, véletlenül sem viszi magával
a harcostársait, hátha így sikerül kinyíratnia magát és Beth-t is… (majdnem
sikerül is egyébként). A Testvériség többi tagja az alantasok főhadiszállását
megy elpusztítani. De hogy honnan tudják, hogy lesz ott egyetlen alantas is,
azt nem tudom. Hiszen a logikus az lenne, hogy az alantasok a vezetőjükkel
vannak, M. X-szel. Ott kéne összecsapnia a két bandának, ez lenne az ésszerű szerintem. De ehelyett Wrath szépen eljátssza a magányos hőst, hogy megmutassa, milyen tökös gyerek…
Tetszési index:
51%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése