Tartalom:
A Fekete Csütörtököt senki nem
felejti el. A világ négy különböző pontján, lényegében egyszerre, lezuhan négy
utasszállító repülő. Úgy tűnik, az eseteknek nincs közük egymáshoz. A
katasztrófát hárman élik túl, mindhárman gyerekek. Rajtuk viszont egy karcolás
sincs, így rövid időn belül híresek lesznek, a sajtó elnevezi őket a „csodálatos
Hármaknak”, a világ pedig úgy kezeli őket, mint a leghíresebb celebeket.
Feltűnik azonban egy fanatikus lelkipásztor, aki azt hirdeti, hogy a Hármak
valójában a közelgő apokalipszis hírnökei. Senki sem hisz neki, őrültnek
tartják. Ám a gyerekek egyre furcsábban viselkednek. Lehet, hogy a lelkipásztor
nem is annyira őrült? Lehet, hogy bölcsebb lenne szembenézni az igazsággal?
Amíg nem késő...
(Forrás: bookline.hu)
Vélemény:
Általában nem állhatom az
olyan thrillereket, amik csak egy nagy adag misztikus hablatyból állnak és a
végén nem derül ki semmiről semmi, vagyis teljes homályban marad, hogy ki mit
csinált és miért. Ez alól kivétel ez a könyv. Még pedig azért, mert annyira jól
kidolgozott, igazi egyéniségekből álló szereplőgárdája volt, és mert a
története is elgondolkodtató volt. Még úgy is, hogy azért a végén volt egy
olyan gondolatom, hogy vajon ez mi a franc akart lenni???
A négy gép négy különböző
földrészen zuhan le, a három túlélő gyerek más-más nemzetiségű, nagyon eltérő
kulturális és családi háttérrel. Jess brit, meleg nagybácsikája lesz a gyámja,
mivel a kislány szülei és ikertestvére meghaltak a szerencsétlenségben. Bobby
amerikai, az édesanyja meghal a repülőgépük lezuhanásakor, így a nagymamája
neveli, akinek azonban gondoskodnia kell saját, Alzheimer-kórban szenvedő
férjéről is. Hiro pedig japán, neki is az édesanyja hal meg a balesetben, s
mivel apja nem akar tudni róla, így a nagybátyjánál és nagynénjénél él, és a
legtöbbet unokatestvére törődik vele.
Ebből a sok-sok szereplőből
mindnek jól kidolgozott személyisége van – kivétel ez alól a három túlélő
gyerek. Ez a könyv tulajdonképpen csak ettől thriller, hogy róluk egyáltalán
nem tudjuk meg, hogy kik is valójában. Csak az a biztos, hogy nagyon mások,
mint akik a gépek lezuhanása előtt voltak…
A történet pedig azért
elgondolkodtató, mert azt mutatja be, hogy milyen sokféle módon tudnak reagálni
az emberek a megmagyarázhatatlan jelenségekre, milyen ostobaságokban tudnak
hinni, milyen aljasok lehetnek. Mások pedig jóindulatúak és segítőkészek
ugyanebben a helyzetben, de ők a kisebbség.
Egy csomó vallási fanatikus is
felbukkan a könyvben, meg UFO-hívők és szimpla agyalágyultak is, és ők mind
hitelesek. A vallási fanatikusok közt például van olyan, aki őszintén hisz a saját
őrült elméletében, van, aki csak jól akar keresni vele, van, aki politikai
babérokra tör és van, aki csak báb az előbbiek kezében. Azért is érdekes volt
ez a könyv, mert megmutatta, hogy egyébként nem kifejezetten gonosz (max. pénz-
vagy hataloméhes) emberek mivé tudnak válni, mit tudnak okozni. Hogy az őrület
(vagy ostobaság) ragadósabb tud lenni, mint a nátha.
Azoknak tudom ajánlani ezt a
thrillert, akik szeretik a jól felépített történetet, karaktereket és a
folyamatos feszültséget, ugyanakkor azt nem bánják, ha a cselekmény nincs
rendesen elvarrva a könyv végén. Mert itt nagyon nincs!
SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéséhez egérrel jelöljétek ki a
bekezdéseket)
A három kölyök számomra végig
olyan ijesztő volt, mert az ő fejükbe nem láttunk bele, viszont néha voltak
furcsa elszólásaik, ezeket ki is gyűjtöttem, hátha utólag össze tudok rakni
belőle valamit, de nem igazán. Még most sem tudom, kik lehettek ők, mit tettek
és miért. (Oké, az egyértelmű, hogy nem emberek, de hogy vándorló szellemek, földönkívüliek
vagy esetleg istenek, azt nem tudtam eldönteni. És azt sem tudtam megfejteni,
hogy miért jöttek a Földre, mi a szándékuk velünk.)
A többi embert viszont elég
jól kiismerhettük a könyv lapjain, s ők éppen ezért voltak hátborzongatóak.
Elvileg vallásos emberek gyilkosságra uszítanak, mások pedig végrehajtják azt.
Egy elméletileg jólelkű, meleg színész megöli a saját unokahúgát, mert azt
hiszi, idegen lény.
És az volt a legfurcsább ebben
a thrillerben, hogy nem tudtuk, kinek van igaza… Lehet, hogy ezektől a
gyerekektől valóban félnünk kellene, mert ártani akarnak nekünk. De az is
lehet, hogy segíteni próbálnának… Szóval nem lehet tudni, hogy mi a helyzet
velük. Ez elég frusztráló volt, de jelen esetben mégsem irritált (pedig hasonló
könyvek kaptak már tőlem eléggé lehúzó kritikát).
A könyv legvége (egészen konkrétan
az utolsó, „VÉGE” című fejezet, kb. az utolsó ötven oldal) viszont teljesen
fölösleges volt szerintem, a történetnek azzal kellett volna befejeződnie, hogy
a Hármak meghalnak, a világban pedig elszabadul a káosz, a harmadik világháború
szélére sodródunk. Szerintem így lett volna a leghatásosabb. De az írónő még
beleerőltetett a könyvbe egy csomó látszatinfót a Hármakról, amikből azonban ugyanúgy
nem tudtunk meg semmi biztosat róluk, mint ahogy korábban sem. Elismerem, még
jobban felállt tőlük a szőr a hátamon, de ezen túlmenően semmit nem adott hozzá
a regényhez, szóval szerintem nyugodtan ki is maradhatott volna.
Tetszési index:
86%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése