2019. szeptember 10., kedd

Jay Asher – Tizenhárom okom volt


Tartalom:
Mikor Clay Jensen hazaér az iskolából, egy különös csomagot talál a verandán, amit neki címeztek. A csomagban néhány kazettára bukkan, amiket Hannah Baker - osztálytársa és titkos szerelme - készített, aki két héttel korábban öngyilkosságot követett el. A megszámozott kazetták közül Clay elkezdi hallgatni az elsőt, amin Hannah azt ígéri, elmeséli, miért vetett véget az életének. És azt mondja, hogy az, aki a kazettákat hallgatja, az egyik oka a halálának.
Clay egész éjszaka ide-oda bolyong a városban Hannah szavait hallgatva. Tanúja lesz a lány fájdalmának, és megtudja az igazságot saját magáról - az igazságot, amivel soha nem akart szembenézni.

Véleményem:
1. Karakterek:
Leginkább Hannah-t és valamennyire Clay-t ismerhetjük meg a regény folyamán, a többi szereplőt pedig az ő szemükön keresztül látjuk csak.
Hannah-ról az derül ki, hogy az iskolában sok apró dologgal bántották a társai, és hogy ez a sok apró dolog egy idő után összeadódott benne, és nem bírta tovább elviselni.
Clay-ről azt tudjuk meg, hogy szerelmes volt Hannah-ba, sok mindent megtett, hogy közel kerülhessen a lányhoz (pl. elment ugyanabba a moziba dolgozni, ahol ő is dolgozott), és sokáig mégsem mert neki színt vallani.
A többi kamasz pedig kétszínű, önző, erőszakos, hazug és felelőtlen, legalábbis azok, akik felkerültek Hannah kazettáira. Illetve Hannah-nak ezt az oldalukat mutatták, ezért ő ilyennek látja őket.
Amit nem értettem, hogy a felnőttek mintha teljesen hiányoztak volna Hannah világából, legalábbis az olyan felnőttek, akikhez segítségért tudott volna fordulni. Például mi van a szüleivel?
2. Cselekményszövés:
A cselekmény nem volt különösebben izgalmas, bár volt egy-két váratlan esemény Hannah meséjében, de engem valahogy nem tudott megrázni. Furcsa volt, mert kezdetben az apró bántásokat is drámaként adta elő, a regény vége felé ugyanakkor volt néhány durvább történés, és azokat meg kb. érdektelenül írta le. De lehet, hogy így változik az ember, amíg az öngyilkosságig nem sodródik.
SPOILER:
Nagyon durva volt az a jelenet, ahol a már egyébként is maga alatt lévő, részeg Hannah kvázi „végignézi” (elbújik egy szekrényben, szóval ténylegesen nem látja), ahogy egy iskolatársát megerőszakolják. Hannah annyiban igazságos és önkritikus, hogy elismeri, tennie kellett volna valamit, de e tényközlésen túl látványosan nem érdekli, hogy mi lett a megerőszakolt lánnyal, vagy legalábbis a kazettákon nem beszél róla. Szóval ő sem nevezhető túl empatikusnak, amit pedig annyira hiányol az iskolatársaiból.
Még durvább, hogy később valószínűleg ugyanennek – az erőszaktevő – srácnak engedi, hogy őt is megdugja. Értem, hogy valójában undorodott közben, és ez már csak az utolsó lépés volt, ami eltávolította a saját testétől, de akkor is…
Hannah már sem a másik lány, sem önmaga meggyalázásának súlyát nem érezte szerintem, nem írta le annyira mocskosnak és taszítónak ezeket a jeleneteket, mint amilyenek valóban lehettek. Ami fura, mert a regény elején még eléggé kiakadt azon, hogy valaki megfogta a seggét.
Ja igen, az engem meglepett, hogy Hannah egyedül Clay-t nem okolta semmiért, mert ő tökéletesen viselkedett vele, úriember volt és ari volt stb. Azt hittem, az ő hibája az lesz, hogy miért nem vallott színt előbb Hannah-nak,de úgy látszik, az író ezzel azt akarta mutatni, hogy Hannah-nak nincsenek irreális elvárásai és nem mindig csak másokban keresi a hibát.
3. Írói stílus:
Jó ötlet volt, hogy Hannah a síron túlról, kazettákon meséli el élete történetét. Tetszett az is, hogy nem végig Hannah monológját hallgatjuk, hanem közben látjuk azt is, Clay miként reagál Hannah szavaira. Így tudjuk azt is, hogy Hannah nem csak beképzelte magának, hogy bántották, tényleg keringtek róla azok a pletykák, amikről egyedül ő tudta, hogy hazugságok.
Olvasmányos volt a regény, gyorsan a végére értem. Még akkor is, ha Hannah sokszor túlreagálta a dolgokat, én meg tudtam érteni az ő nézőpontját is. Ő valószínűleg az átlagosnál jóval érzékenyebb, mondjuk úgy, idegileg gyengébb lány, ezért viselte meg őt jobban a többi kamasz sok, apró, mindennapi kegyetlenkedése.
4. Összességében:
Nem tudom, mennyire hiteles a regény, hogy tényleg ennyi kell-e ahhoz, hogy egy kamasz öngyilkos legyen. Én el tudom képzelni, hogy valóban elég lehet ennyi, de ha ez még sincs így, én azt akkor is fontosnak tartom, hogy a regény szembesíti a kamaszokat azzal, hogy a szokásos, sokszor szemét, kiközösítő, sunyi viselkedésük hatással van arra, akivel így viselkednek. És akár vezethet oda is, hogy a kipécézett személy nem bírja tovább elviselni.
És ezzel nem azt akarom mondani, hogy Hannah haláláért kizárólag az iskolatársai lettek volna felelősek. Nyilvánvalóan felelősek voltak a felnőttek is, akik nem törődtek vele, és Hannah is, aki igazából nem is próbált segítséget kérni. Mind együtt voltak felelősek, és ez alól nem mentesíti a kamaszokat az, hogy jaj, de ők még gyerekek.
5. Tetszési index:
80%