Jeff VanderMeer – Expedíció (Déli Végek-trilógia 1.)

A korábbi blogomról áthozom ide a Déli Végek-trilógia első két részéről írott kritikáimat, és akkor a napokban igyekszem kiizzadni magamból a befejező kötetről az ajánlót. Tehát akkor itt az első rész kritikája.

Előzmények: A neten böngészve olvastam kritikákat erről a könyvről, kapott hideget, meleget, ezért kíváncsi lettem rá, bár sci-fit viszonylag ritkán olvasok. Megvenni azért nem akartam, de a könyvtárban benn volt a könyv, úgyhogy kikölcsönöztem.

Tartalom: Egy négy nőből álló expedíció érkezik az ún. X Térségbe. A csapat tagjai egy pszichológus, egy biológus, egy antropológus és egy geodéta – a nevüket nem tudjuk, mert a könyv elbeszélője, a biológus szerint nem fontosak a nevek. A kutatás célja az X térség – a kormány által környezeti katasztrófa sújtotta övezetnek nyilvánított terület – rejtelmeinek felkutatása. És valóban váratlan események sorozata éri az expedíciót, melynek létszáma gyorsan apadni kezd…

SPOILERES TARTALOM: (A megtekintéséhez jelöljétek ki egérrel a bekezdést.) Az X Térség lényegében vadon, a régmúltból megmaradt néhány rommal, épülettel. Az expedíció egy alagútra bukkan – melyet a biológus magában toronynak hív -, lemennek megvizsgálni és a falán egy, a mélybe nyúló, baljóslatú feliratot találnak, amely mintha élőlényekből lenne alkotva. A biológus közel hajol hozzá, hogy megvizsgálja és így a feliratból kilövellő spórákat belélegzi. Ezt azonban titkolja a többiek elől. Este megtudja, hogy a pszichológus hipnotizálja őket – így akarja rávenni őket, hogy tovább vizsgálják a „tornyot” –, ez azonban már nem hat a biológusra, de úgy tesz, mintha ő is a hipnózis hatása alatt lenne. Másnap reggelre az antropológus eltűnik – a pszichológus azt állítja, megijedt és hazaindult –, a pszichológus pedig megsérült. Mégis úgy döntenek, hogy tovább vizsgálják a „tornyot”, így a geodéta és a biológus lemennek az alagútba – a pszichológus azt állítja, hogy fennmarad őrködni. A biológus immár élőlénynek érzi a „tornyot”, hallja a szívdobogását, a geodéta azonban azt hiszi, kőből van, mert a pszichológus ezt hipnotizálta bele. Úgy találják, egy élőlény mászik egyre mélyebbre az alagútban, és ő készíti a feliratot a falra. Egyre mélyebbre mennek, míg végül megtalálják az antropológus holttestét, és nyomát lelik annak is, hogy a pszichológus is lement vele az éjszaka. Arra jutnak, hogy az antropológus mintát próbálhatott venni a feliratot készítő élőlényből (amit a biológus Mászónak nevez el), mire az megtámadta és megölte. A felszínre visszatérve sehol nem találják a pszichológust. A geodéta haza akar indulni, azonban a biológus el akar menni a világítótoronyhoz – amit a korábbi expedíciókból ismernek – hátha ott van a pszichológus. A geodéta vállalja, hogy estig vár rá, azonban vele menni nem akar, így a biológus egyedül indul el. A világítótoronyban – a korábbi expedíciókból maradt – lövöldözés nyomait találja, és megleli a korábbi expedíciók naplóit. Hivatalosan 11 expedíció volt előttük az X Térségben, ők a tizenkettedikek, azonban a naplók száma olyan nagy, hogy ennél jóval több expedíciónak kellett lennie. Megtalálja köztük a férje naplóját is, aki a 11. expedícióval járt itt, és bár hazatért, már nem volt önmaga, és hamarosan rákban elhunyt. (Megtudjuk, hogy a biológus házassága nem volt a legjobb, a férje Szellemmadárnak becézte, mivel úgy érezte, hogy a felesége nem engedi igazán közel magához.) A biológus megtalálja a pszichológust is – leugrott a világítótoronyból, mert azt hitte, egy lény megy utána –, aki a tengerparton haldoklik. Megtudja tőle, hogy az X térség terjeszkedik, határa egyre beljebb kerül az ő területükre. A pszichológus elmondja aztán, hogy látja rajta, hogy már elkezdett átalakulni, lángnak látja a biológust. A biológus szeretné megtudni tőle, hogy mi történik, mikor áthaladnak a határon – a pszichológus ugyanis hipnózisban hozta át őket –, de ezt nem árulja el. A pszichológus meghal, a biológus megvizsgálja, és látja, hogy a karja sérült, a Mászó megsebesítette és ő is elkezdett átalakulni. Vissza akar térni a geodétához, azonban a sötétben megijed egy lénytől és egy fán tölti az éjszakát. A geodéta azzal fogadja, hogy le akarja lőni, már ő is másnak látja a biológust – aki maga is érzi, hogy az érzékszervei sokkal élesebbek –, azonban végül a biológus végez a geodétával. A biológus megvizsgálja a mintákat, amiket gyűjtött: a pszichológusból vett mintát emberinek látja, de szerinte ez ámítás, az antropológus a halála előtt vett egy kis mintát a Mászóból, ez emberi agyszövetre hasonlít, és döglött állatokból, növényekből vett mintákban is emberi sejteket talál. Arra jut, hogy a korábbi expedíciók tagjai valójában nem tértek haza az X Térségből, hanem mind átalakultak valami mássá.  Akik pedig hazatértek, azok másolatok voltak, ahogy a férje is – a férje naplójából kiderül, hogy látta a saját másolatát a „toronynál”. A biológus úgy dönt, visszamegy a „toronyba”, egészen mélyre alászállva meg is leli a Mászót, aki átvizsgálja az agyát és bensőjét, azonban végül nem bántja. A Mászóba ágyazva egy világítótorony-őr arcát látja, akit a biológus korábban a világítótoronyban látott egy fényképen. Úgy dönt, északra halad az X Térségben – amerre férje is ment a naplója szerint –, de tudja, hogy már ő sem fog soha hazatérni.

Vélemény: Tulajdonképpen jól megírt könyv, a biológus karaktere emberi, a férjével való kapcsolata is érzékletesen van bemutatva, a furcsa történésék ellenére nem zavaros a könyv, nem nagyon tudok mibe belekötni, csak egyszerűen rám valahogy nem hatott. Este simán le tudtam tenni, nem izgatott a sztori annyira, hogy tovább fennmaradjak miatta. Nem tudom, mi lehet ennek az oka, talán az, hogy a biológus olyan halvérű típus: mikor borzalmas dolgok történnek vele vagy körülötte, valahogy nem rendül meg semmitől. Vagy talán az, hogy a környezetben, amiben játszódik a történet, alapvetően nincs semmi különös, csak egy vadon, igaz, élnek benne furcsán viselkedő élőlények, de azért annyira nem ijesztőek a leírás alapján. Mintha csak egy erdei túra leírása lenne a könyv – néhány különös momentummal. Maradtak bőven nyitott kérdések a könyv végén, úgyhogy előbb-utóbb biztos elmegyek kivenni a könyvtárból a folytatásait – de nagyon rohanni értük azért nem fogok.

SPOILERES VÉLEMÉNY: A másik problémám a könyvvel, hogy nem számítok a folytatásokban nagy csattanóra. Szerintem a következő lehetséges magyarázatok vannak az X Térség létére: az X Térségben egy földönkívüli létforma terjeszkedik és próbál kijutni belőle, beolvadni az emberiségbe, esetleg egy elrontott kormányzati kísérlet eredménye „garázdálkodik” az X Térségben. Hogy kijut-e onnan és hogy mi lehet a célja – a fennmaradáson és terjeszkedésen túl – annyira nem tud érdekelni, mert nem csigázott fel a könyv egyáltalán. Sajnos a könyv elbeszélőjének, a biológusnak a sorsa sem érdekel – bár nem vagyok abban sem biztos, hogy lesz róla szó egyáltalán a folytatásokban –, mert annyira nem volt szimpatikus. Nem tudom, talán több sejtetés, több borzalom és markánsabb karakterek kellettek volna ebbe a könyvbe, de bármi is az, valami hiányzik ahhoz, hogy ez egy igazán jó sci-fi legyen. Rossznak azért így sem mondanám, inkább az „elmegy” kategória.

Tetszési index:

68%