Veronica Rossi – Végtelen ég alatt

Előzmények:

A Mini-könyvklub (http://konyv-sarok.blogspot.hu/p/vegtelen-eg-alatt.html) keretében olvastuk ezt a könyvet, csak ez volt az oka, hogy elolvastam, magamtól valószínűleg soha nem akadt volna a kezembe, mivel kevés sci-fit olvasok (bár ez a blogon nem látszik, az itteni bejegyzéseim alapján mondhatnánk azt is, hogy mást sem olvasok, csak sci-fiket).

Tartalom:

Az emberiség két részre szakadt, vannak a belsősök, akik zárt, kis kiterjedésű, mesterségesen létrehozott, biztonságos élettérben (bioszférákban) laknak, s vannak a külsősök, akik a vadonban, viszontagságok közt élnek (amit a belsősök Halálzónának hívnak). A fő veszélyt a pusztító éterviharok jelentik, amik a bioszférákat is képesek megrongálni, de felperzselik a külsősök falvait, termőföldjeit is. A két világ egymástól elzártan működik, azonban a belsős Aria és a külsős Perry saját, külön céljaik elérése érdekében kvázi szövetségre kényszerülnek lépni, s kalandos útjuk során egyre jobban megismerik egymást, s önmagukat is.

SPOILERES TARTALOM: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)

Aria az egyik bioszférában, Reverie-ben él, s barátaival betör egy, az étervihar által megrongált kupolába, ahová egyébként tilos a belépés. Az ötletgazda Soren volt, aki az egyik nagy hatalommal bíró konzul fia. Lekapcsolják e-szemüket, ami saját világukhoz köti őket, s melyen keresztül egy sor virtuális világban (a Világokban) barangolhatnak. A fiú azonban teljesen megvadul, tüzet rak, majd Ariára támad, letépi a lány arcáról annak e-szemét. Ariát megmenti egy váratlanul felbukkanó külsős, Perry, azonban a tűz elharapódzik, s több belsős gyerek meghal benne. Soren viszont túléli, s azt hazudja apjának, hogy Aria ötlete volt betörni a kupolába. Hess konzul nem akar hinni Ariának, s jobbnak látja megszabadulni a lánytól, kidobatja a Halálzónába.
Perry magával viszi Aria e-szemét, majd visszatér a Halálzónába, törzséhez, a dagályokhoz. A törzsnek vannak olyan tagjai, akiknek az átlagosnál sokkal kifinomultabb a szaglásuk, látásuk vagy hallásuk. Perry szagló és látó is egyben. Bátyja, Vale a dagályok törzsfőnöke, az ő fia Talon, aki sajnos beteg, s nem tudnak gyógymódot a bajára. A törzs sora rosszul megy, az éterviharok pusztítják a földjeiket, kevés az élelmük. Perry nagyon szereti Talont, elmennek együtt vadászni, ahol belsősök törnek rájuk, elrabolják Talont, Perryt pedig megpróbálják megölni. Perry magát okolja a történtekért, azt gondolja, hogy mivel ő betört a belsősök kupolájába, azok bosszút akartak állni rajta. Vale is őt okolja, Perry megfogadja, hogy megkeresi és kiszabadítja unokaöccsét, majd útra kel.
A Halálzónában rátalál Ariára, s megmenti egy étervihartól. Aria szeretné visszakapni az e-szemét Perrytől, az azon lévő videóval akarja bizonyítani, hogy Soren volt minden baj okozója, nem ő. S az e-szemével szeretne kapcsolatba lépni egy másik bioszférában, Blissben dolgozó anyjával, akivel már régóta nem tudott beszélni, mert súlyosan megsérült a bioszférájuk. Anyja, Lumina genetikus, ugyanakkor szereti az operákat, s csodás énekhangot kódolt Aria DNS-ébe, s gyakran énekeltet áriákat a lányával. Aria megígéri Perrynek, hogy az anyját megkéri majd, hogy segítsen megtalálni Talont, erre Perry visszaadja neki az e-szemét. Az azonban nem működik. Ezért útra kelnek, mert Perry ismer valakit, aki szerinte meg tudja javítani az e-szemet. Az úton kannibál varjak támadnak rájuk, Perry azonban megöli őket. Ezután sietősen kell továbbmenniük, mielőtt a többi varjú felfedezi a hullákat, s a nyomukba erednek. Aria kezdetben nehezen viseli a külsős, „nomád”  körülményeket, aztán a teste, érzékei lassacskán alkalmazkodik.
Az úton összetalálkoznak Perry régi barátjával, Roarral. A fiú elmondja, hogy Perry nővére, Liv megszökött abból a törzsből, amelyiknek Vale kvázi eladta élelemért cserébe, hogy a törzsfőnök felesége legyen. Roar szereti Livet, s meg akarja találni. Egy kiéhezett kölyök, Cinder szegődött Roar nyomába, s ők továbbra is adnak enni a kisfiúnak. Roar halló, jobb a hallása, mint bárkinek, s akit megérint, annak hallja a gondolatait. Ő árulja el Ariának, hogy Perry szagló, s ki tudja szagolni az ember érzéseit is, azt is, ha valaki hazudik. A lány felháborodik, hogy Perry ezt eltitkolta előle.
Roar meghallja, hogy a varjak már a nyomukban vannak. Perry el akarja kergetni Cindert, hogy ne kaphassák el a varjak, a fiú azonban nem tágít. Perry az íjával célba veszi Cindert, bár valójában nem akarja bántani. Ekkor azonban Cinder ereiben az éter kezd tombolni, testét behálózza az éter, s kitörve megégeti Perry kezét. Perryék még sosem találkoztak senkivel, akinek ilyen képessége lett volna. Cinder elmenekül, de Perry utánaküldi Roart, aki visszahozza az elgyengült fiút. Cipelik magukkal, így azonban lassabban tudnak haladni, a varjak beérik őket, mielőtt elérnének úti céljukhoz. A fiúk előreküldik Ariát Cinderrel, hogy küldjenek nekik segítséget. Ariáék meg is érkeznek Marronhoz, aki egy erődítmény jellegű helyen él, melyet Delphinek hív. Küld segítséget a fiúknak, így végül mindenki épségben érkezik meg Marronhoz. A férfi egy sor relikviát gyűjtött össze, bútorokat, szobrokat, festményeket a régi korokból. Marron elmondja, hogy egy étervihar szinte teljesen lerombolta Blisst, a hírre Aria magába roskad, Perry próbálja vigasztalni. Cinder elszökik. A varjak körülveszik az erődítményt és várnak.
Marronnak sikerül megjavítania Aria e-szemét, találnak rajta egy videóüzenetet Luminától. A nő elmondja a lányának, hogy Blissben a bioszfére jelentős része károsodott, az áldozatok száma napról napra nő. De más problémájuk is van. A virtuális Világokban nincs se félelem, se fájdalom, se bármi rossz, az emberek nyugalomban élhetnek ezekben a világokban. Ez azt eredményezte, hogy az idők folyamán agyuk limbikus rendszere, mely az ösztönös folyamatokat ellenőrzi, visszafejlődött. A kényelmes világukból kiszakadva ösztöneik természetellenesen működik, keresik a stresszt, a fájdalmat, a gyilkolást, mert ezeket szórakoztatónak érzik. E betegséget DLS-nek nevezik. Ez harapódzott el Blissben. A DLS-re kereste Lumina a gyógymódot, azonban nem sikerült megtalálnia még. Elárulja, hogy Aria apja külsős volt, s jelenleg is külsős gyerekekkel dolgoznak. Aria rájön, hogy Sorenen is a DLS hatalmasodott el, mikor lekapcsolták magukat a rendszerről. Aria az e-szemével nem tud belépni a Világokba, mivel kitiltották. Azonban Marron el tudja érni, hogy Perry fel tudjon csatlakozni vele. Így tud beszélni Talonnal, aki azt mondja, jól érzi magát ott, meggyógyították, s az apja is ott van vele. Perry megdöbben, mert ezek szerint a belsősök elkapták Vale-t is.
Aria Blissbe akar menni, s Perry el akarja kísérni, mert már nem tud elszakadni a lánytól (összeolvadásnak hívják), de aztán vissza akar térni a dagályokhoz, hogy a törzsfőnökük legyen. Perry megpróbálja megtanítani Ariát arra, hogyan kell az íjjal lőni, de kevés sikerrel, Roar pedig késsel való harcra tanítja a lányt. Aria énekel nekik, amivel elvarázsolja mindkét férfit. Egy étervihart használnak arra, hogy kitörjenek. Roar azonban a varjakkal való harcban megsérül, s csak az menti meg őket, hogy felbukkan Cinder és beveti a varjak ellen a képességét. Roart és a kimerült Cindert visszaviszik Marronhoz, akik megígérik Perrynek, hogy amint rendbe jöttek, utána indulnak a dagályokhoz. Perry és Aria ismét útra kelnek, még közelebb kerülnek egymáshoz, végül szerelmeskednek. Aria egyre jobban hall, kiderül, hogy ő egy halló, az apja is az lehetett. Végül szerencsésen elérik Blisst, s Ariának sikerül beosonnia Blissbe, ahol azonban a rengeteg hulla közt nem találja anyját, de az élők közt sem. Végül anyja egyik kollégája mutatja meg a lánynak Lumina holttestét. Ugyanez a kolléga azonban értesíti Hess konzult is a lány érkezéséről, s Ariát elfogják.
Miután Ariának sikerült bejutnia Blissbe, Perry továbbindul saját törzséhez. Az úton találkozik egy szaglóval, Reeffel, akivel először harcolnak, s Perry legyőzi, utána viszont megkedvelik egymást, Reef és társai Perry szolgálatába állnak. Perry megígéri nekik, hogy együtt megtalálják a Kék Csendet, a helyet, ahol nincsenek éterviharok (s amit eddig nem talált meg senki). Ariát Hess konzul megzsarolja, hogy bántani fogja Talont, ha a lány nem keresi meg nekik a Kék Csendet. Szükségük van rá, mert az éterviharok egyre pusztítóbbak, idővel valamennyi bioszférát lerombolnák. Aria belemegy az alkuba. Perry hazaér a dagályokhoz, s legnagyobb meglepetésére ott találja Vale-t. Rádöbben, hogy Vale lepaktált a belsősökkel, élelemért eladott nekik több gyereket, köztük a fiát is, s a belsősökkel akarta meggyilkoltatni Perryt. Vale azt ígéri öccsének, hogy szolgálni fogja, azonban Reef kiérzi a hazugságot szavaiból (Perry képességei saját családtagjai tekintetében nem működnek), így Perry megöli bátyját, s ő lesz a törzsfőnök.

Vélemény:

Aria és Perry karakterei jól kidolgozottak voltak szerintem, jól érzékeltetve van a kezdeti különbözőségük, később pedig hihető az, hogy fokozatosan összecsiszolódnak és egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ugyanakkor az, hogy rengeteg oldal megy el az ő lelkiviláguk bemutatására, azt is eredményezi, hogy mellettük a többi szereplő kevésbé kidolgozott, illetve hogy keveset tudunk meg arról a világról, amelyben élnek. De mindez lehet szándékos is, hiszen rengeteg folytatása van a könyvnek, valamiről azoknak is szólnia kell…

Ami a regény disztópia részét illeti, az nem túl eredeti szerintem. Számtalan olyan történet létezik, melyben az emberiség a jövőben kettészakad, lesznek a kütyük közt élő felsőbbrendűek, és a „vadonban” élő alsóbbrendűek és/vagy fertőzöttek, aztán a dolog folytatása vagy az, hogy az előbbiek megmentik/megölik az utóbbiakat, vagy esetleg eljutnak a nagy felismerésig, hogy egyesíteni kéne az emberiséget, de a megvalósítás mikéntje nyitott kérdés marad a történet végén. Tudom, most illene itt felvillantanom pár címet, hogy hol olvastam/láttam ilyet, de egy se jut eszembe, bennem maradandó nyomot az ilyen történetek nem hagynak. Inkább csak filmkockák rémlenek fel most előttem, meg történetmorzsák, de több nem. Aztán a különleges képességekkel rendelkező emberek se nevezhetőek túl eredetinek, erre már szerencsére példát is tudok mondani: az X-men széria. (Bár az ő képességeik jóval extrémebbek, mint itt a kiváló látás/hallás/szaglás.) Aztán a könyv elején a kontroll nélkül maradó gyerekek állattá való átvedlése egyértelmű „A Legyek Ura” koppintás. A belsősök világa pedig elég hasonlatos „Az emlékek őre” társadalmához: mindenki szürke ruhában jár, mindenki egyenlő (bár itt vannak, akik egyenlőbbek, ők a konzulok), elég érzelem- és ingerszegény az életük. De annyi meg annyi posztapokaliptikus/disztópikus sci-fi film és könyv létezik, hogy el kell ismerjem, igazán nehéz lehet újat és maradandót alkotni ebben a kategóriában. Egyetlen olyan elem volt ebben a regényben, ami számomra újszerű volt: a mindig a szereplők feje felett örvénylő éter és az abból kitörő pusztító viharok. Mitől változott át az ég éterré? Mitől vannak a viharok és elmúlnak-e valaha is? Ezekre a kérdésekre azonban e könyv nem ad választ, de remélhetőleg a folytatások igen.

Nem mondom, hogy egyáltalán nem érdekelnek a könyv folytatásai, de most egyelőre nem akarok tudni róluk, túl sok disztópiát olvastam az utóbbi időben. Annak viszont örülök, hogy a folytatások nincsenek kiadva magyarul, így ha rászánom magam az elolvasásukra, muszáj lesz angoloznom egy kicsit.

Ja igen, még valami: a borító… Általában nem szoktam foglalkozni azzal, hogy milyen borítója van a könyveknek (rossz borítójú könyv is lehet jó, és igaz ez vice versa is), legfeljebb ha nagyon ötletes/hatásos, azt megjegyzem. De ennek a könyvnek a borítója annyira igénytelen, hogy nem tudok szó nélkül elmenni mellette. A háttérben a kék ég meg a fa rendben van, de a bőrkabátos maca kicsoda és hogy kerül oda??? Aria nem lehet, mert ez egy dögös nő (kicsit túlságosan pózol a kamerának, de ettől még jó nő), Aria nem ilyen. De mondjuk, hogy ilyen, akkor sem világos, hogy ez a belsős Aria akar-e lenni (akkor hol az e-szeme, és miért van bőrkabátja, mikor egyforma szürke ruhákban járnak a belsősök), vagy már a külsős (akkor pedig szakadt ruhákban jár, míg Marronéktól nem kap egy fehér ruhát), bármelyik is, az öltözéke (és testtartása, póza) nem passzol egyikhez se. Esetleg a Világokban néz így ki Aria? Én ezt sem hiszem. De akkor ki ez? Vagy a kiadó csak azért tette oda, mert dögös macákkal mindent el lehet adni? Érthetetlen, de tényleg.

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)

A kannibál varjak nagyon passzoltak ebbe a világba: ahol kevés az élelem, viszont elég sok ember van, ott logikusnak tűnik inkább az utóbbiakat fogyasztani. És ha ők elfogytak, akkor vissza lehet térni a normál étrendre, és versengeniük sem kell többé a kajáért a többi emberrel, mert ők már nincsenek… Emellett igen lojálisak (mind felkerekednek megbosszulni törzsfőnökük megölését), és jól szervezettek. A könyv egyik folytatása igazán szólhatna róluk szerintem, érdekes társaságnak tűntek.

A cselekmény részben kiszámítható volt, valahogy nem hittem, hogy Aria anyja élve előkerülhet, mert akkor Aria valószínűleg az ő védőszárnyai alá kerülne, s a továbbiakban egy önállótlan kislány kellene, hogy legyen, ami nagyon uncsi lenne. Vale árulása nekem meglepő volt, bár az egyértelmű volt, hogy a kajabeszerzés körül sunnyog valamit, de az váratlan volt, hogy gyerekeket ad el a belsősöknek élelemért cserébe (köztük a saját fiát is, bár ezt inkább azért teszi, mert a belsősök meg tudják gyógyítani a fiút). Nekem az is meglepő fordulat volt, hogy Aria félig külsős. Bár a könyvből ez nem tűnik ki, de szerintem Aria anyja azért „készített” magának egy félig külsős gyereket, mert a belsősök limbikus rendszerének diszfunkcionális működésére nem talált orvosságot, szerinte a belsősök csak úgy élhetnek túl, ha keresztezik magukat a külsősökkel.

Érdekes volt, hogy a könyv végén mind a belsősök, mind a külsősök arra a következtetésre jutnak, hogy az egyre hevesebb éterviharok miatt a túlélésüket egyedül az tudná biztosítani, ha megtalálnák a Kék Csendet, vagyis azt a helyet, ahol nincsenek éterviharok. Amely hely egyébként vagy létezik, vagy nem, kézzelfogható bizonyítékuk mindenesetre nincs rá, hogy valóban létezik. Mégis erre teszik fel az életüket, B terv kitalálásával nem bajlódnak. Érthetetlen ez a hozzáállás, ugyanakkor jól mutatja, hogy mind a belsősök, mind a külsősök fejében komoly gond van, a maga módján mindkét társaság eléggé tehetetlen és életképtelen. (Pl. fel se merül bennük, hogy összefoghatnának egymással, vagy a technikailag fejlettebb belsősök megpróbálhatnák valahogy tompítani a viharokat.)

Összességében azt mondanám, hogy olvasmányos kis könyv volt, de semmi extra. Olyan, egymásnak ellentmondó tanulságok vonhatóak le belőle, mint hogy ne bízz senkiben, még a családtagjaidban sem (ld. Perry és Vale), illetve hogy a családnál nincs fontosabb (ld. Aria, aki bármit megtenne, hogy még egyszer láthassa az anyját). Vagy az, hogy az előítélet csúnya dolog és sokszor igazságtalan (pl. Aria – még belsősként – a külsősöket barbároknak látta). Esetleg az is, hogy bár azt hisszük, a jellemünk, a gondolkodásmódunk, a viselkedésünk lényünk elválaszthatatlan része, itt viszont látjuk, hogy ez csak illúzió, Soren és Bliss lakói a belsős környezetükből kiszakadva állatokká válnak, s a regény végére Aria is valaki egészen más lesz, mint aki az elején volt (nyafka kislányból talpraesett nővé válik). Mondanám, hogy ezek mind érdekes tanulságok, de igazából annyira nem, s biztosan nem újszerűek.

Tetszési index:

70%