Előzmények: Az első Sophie Kinsella könyv, melyet pár éve olvastam, az „Egy boltkóros naplója” volt. E könyv nekem nem tetszett különösebben, a főszereplőt alapvetően felszínes, buta libának tartottam benne. Az írónő humorát viszont szerettem, ezért adtam még egy esélyt neki a Kétbalkezes Istennő c. könyve elolvasásával. Mivel ez a könyve alapvetően tetszett, ezért arra jutottam, hogy adok még egy esélyt a boltkóros sorozatának, és megvettem (el is olvastam) az „A boltkóros útra kel” és „A boltkóros férjhez megy” c. folytatásokat. Bár a főhősnő karakterét némileg árnyalták e könyvek, kicsit szimpatikusabbá tették, azonban fő jellemvonásai (vagyis, hogy imád ész nélkül vásárolni, majd ennek leplezésére össze-vissza hazudozni) nem változtak. Bevallom, ezt nem igazán értettem, mert mindegyik könyv azzal a megvilágosodással végződött Becky részéről, hogy vannak fontosabb dolgok is a vásárolgatásnál. És mégis, a következő könyvben ugyanúgy folytatja az értelmetlen shoppingolást, ugyanúgy ostobán hazudozik, hogy leplezze, és még csak fel sem merül benne, hogy ez probléma lehetne. Ezért úgy döntöttem, hogy ugrok néhány kötetet, és az „A boltkóros Hollywoodban” c. könyvvel folytatom, mivel annyit tudtam, hogy a közbenső részekben született egy kislánya, és azt gondoltam, ettől biztos megkomolyodott egy kicsit, így hátha „emészthetőbb” lesz a karaktere számomra.
SPOILERES TARTALOM: (A megtekintéséhez jelöljétek ki egérrel a bekezdést.)Hamarosan felbukkan Hollywoodban Suze és családja. Tarkie kimerülten érkezik oda, azonban hamar lelazul, bár a könyv végére úgy tűnik, agymosás áldozatává vált. Becky és Suze barátsága válságba kerül, mivel Becky szokás szerint csak magával foglalkozik, és oda se figyel Suze-ra, mikor az a házassági problémáival kapcsolatban kérne segítséget tőle. Becky Luke sztár ügyfelének (Sage Seymour) kegyeibe igyekszik férkőzni, hogy az stylistként alkalmazza és tegye híressé. Közben egy másik sztárszínésznő, Lois Kellerton bolti lopásának tanújaként válik kérészéletűen híressé, ami természetesen Becky fejébe száll. Becky édesapja is Hollywoodba érkezik, miután megtudja, hogy egy régi barátja, aki Hollywoodban él, teljesen tönkre ment. Van itt valami rejtély ezzel kapcsolatban (felbukkan egy másik Rebecca is, a tönkrement barát lánya, aki valamiért nem szívleli Becky édesapját), ez azonban a könyv végéig nem tisztázódik. Becky-ék házassága is válságba kerül, mivel Becky titkolódzik Luke előtt és a „karrierjét” a családja elé helyezi. A könyv végén azonban Becky magába száll, rájön, hogy a családjánál és a barátainál nincs fontosabb, és Suze, Luke és Becky együtt felkerekedik, hogy megkeressék Tarkie-t és Becky édesapját, akik valahová együtt tűntek el. (Ebben Becky régi ellensége, Alicia is szerephez jut, látszólag próbál Suze-nak segíteni a férje előkerítésében, azonban Becky-nek kétségei vannak őszintesége felől.)
Vélemény: A könyv olvasása során meglepő volt számomra, hogy Becky mennyire nem változott semmit. Ugyanolyan fontos neki a vásárolgatás, a fényűzés, mint korábban. Megdöbbentő volt, hogy egy gondolata sincs a lányával kapcsolatban, ha az éppen nincs vele, és ha vele van, akkor pedig a fegyelmezésében merülnek ki anyai ténykedései. Jellemzően Luke-kal szemben sem különb a viselkedése, rendszeresen hülyének nézi, titkolódzik előtte, bár utólag többnyire megbánást mutat. Hogy mondjak valami pozitívat is Becky-ről: próbál közvetíteni Luke és annak vér szerinti anyja közt (akik valami miatt elhidegültek egymástól, csak az erről szóló könyvet én nem olvastam). Tudom, nem kellene, hogy túl nagy elvárásaim legyenek egy alapvetően szórakoztatási célokat szolgáló könyvvel szemben a karakterfejlődés tekintetében, de nem tehetek róla, valami változást azért várnék a szereplőktől. De igazándiból mind olyan állandóak, mint a szikla. Biztos vagyok benne, hogy Becky a következő könyvben is imád majd vásárolni, hülyének nézni a férjét és Suze-tól fogja várni a problémái megoldását, akiknek ez a szerepkör viszont teljesen meg is felel. Az írónő humorát viszont ebben a könyvben is szerettem. Becky szemszögéből írta e könyvet is, ahogy azonban bemutatja Becky gondolatait (például úja és újra elismételve képtelen meglátásait, ekként karikírozva őt), érződik, hogy nem azonosul főhősnője viselkedésével. Könnyed, szórakoztató olvasmánynak jó volt a könyv, de ez ahhoz nem elég, hogy késztetést érezzek a többi boltkóros könyv elolvasására. Esetleg pár év múlva, ha kicsit megkopik az érzés, hogy mennyire irritál Becky viselkedése, lehet, hogy újra invesztálni fogok egy boltkóros könyvbe.
Tetszési index:
55%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése