Előzmények:
A „Szép álmokat, Billy!” után mindenképpen el kellett olvasnom a folytatást is, hogy megtudjam, hova jut Billy (tudom, ezt a google segítségével is kideríthettem volna, mert Billy létező személy, de ez nem lett volna ugyanaz, mint elolvasni a könyvet). Mivel e folytatás elején van egy rövid összefoglaló az első könyvről, illetve Billy személyiségeiről, ezért szerintem az is képbe tud kerülni, aki nem olvasta a „Szép álmokat, Billy!”-t. Ennek ellenére én ajánlanám előbb annak az elolvasását.
Billy átkerül Limába, ami egy szigorúan őrzött állami elmegyógyintézet, bűnelkövető elmebetegek számára fenntartva. Ez a hely maga a pokol lesz Billy számára (részletesebben ld. spoileres tartalom), de ő megpróbál itt is túlélni és hinni abban, hogy egyszer meggyógyulhat és szabad ember lehet.
SPOILERES TARTALOM: (A megtekintéshez jelöljétek ki egérrel a bekezdéseket.)
Billynek Limában át kell élnie, hogy milyen az, amikor az orvosai és ápolói valójában nem akarnak segíteni neki meggyógyulni, pusztán kontroll alatt akarják tartani. Minden nap látja, hogy az ápolók hogyan bántalmazzák a betegeket, végignézi, ahogy egy betegtársa – a gyógyszerektől meghülyülve – leharapja a saját ujját, de megtapasztalja ezt a bánásmódot a saját bőrén is: az ápolók megfenyegetik, összeverik, az orvosa azt ígéri neki, hogy mellette fog tanúskodni, hogy elkerülhessen Limából, a bíróságon azonban azt vallja, hogy Billy ön- és közveszélyes. Az orvos ugyanezt eljátssza Billy egyik barátjával, Richarddal is, aki ezt nem tudja feldolgozni, felakasztja magát (a teste túléli, de gépek tartják életben). Mikor Billy ezt megtudja, dührohamot kap, erre illegális elektrosokk-kezelésnek vetik alá. Azt hiszik, ennek hatására agyhalott zombivá vált a fiú (Billy jól is játssza ezt a szerepet), ő azonban ügyesen kihallgat (és magnóra vesz) olyan beszélgetéseket és információkat, amelyeket később visszamondva nekik, azt a látszatot tudja kelteni, hogy ő mindenkiről tud mindent. Ennek hatására kicsit jobb körülmények közé kerül Billy. Az orvosa engedélyezi, hogy írjon, azonban ez az ápolókat idegesíti, félnek, hogy Billy információkat juttat ki arról, mi folyik Limában. Így aztán engedélyezik neki, hogy freskókat fessen a falakra (addig sem tud írni), amit Billy örömmel végez, és betegtársai megbecsülését is kivívja vele.
Billy ügyvédei közben folyamatosan azért küzdenek, hogy egy jobb kezelést nyújtó és kevésbé korlátozó intézménybe kerülhessen át a fiú, azonban a sajtóban folyamatosan jelennek meg a Billyvel szemben ellenséges cikkek, politikusok is ellene kampányolnak, így nem sikerül célt érniük. Sokáig megtiltják a Billy élettörténetéről könyvet író írónak, hogy látogassa a fiút, azonban az ügyvédeknek sikerül végül elérniük, hogy ezt a korlátozást feloldják, így Billy véleményezheti a készülő könyvet.
Billy több betegtársával együtt asztalos- és fazekasmunkákból kezd pénzt keresni (foglalkozásterápia címén), baseballcsapatot is szerveznek, kezd kialakulni egy összetartás a betegek közt. Mikor a vezetőség vissza akarja szorítani a foglalkozásterápiát, úgy döntenek, lázadást szerveznek. Hosszas előkészületek után éppen kitörne a lázadás, azonban a vezetőség tudomást szerezhetett róla korábban, mert aznap bejelentik, hogy Limát bezárják.
Ezután Daytonba viszik Billyt, ami szintén szigorúan őrzött intézmény, azonban a körülmények eleinte jobbak, mint Limában voltak. Aztán ez változni kezd (ehetetlen koszt, az őrök túlkapásai), melyek ellen Billy folyamatosan küzd. Végül átszállítják egy másik intézménybe (CORFU). Itt feleségül veszi Tanda Bartley-t (egy daytoni betegtársa testvérét). A nyilvánosság azonban továbbra is folyamatosan támadja Billyt és orvosát (aki ezért beadja a lemondását).
Tanda érzelmei kezdetben őszintének látszanak, azonban egyszer csak fogja magát és lelép Billy megtakarított pénzével. A fiú nem omlik össze, és ez meggyőzi az orvosokat és a bíróságot arról, hogy egy kevésbé korlátozó, polgári elmegyógyintézetbe szállítsák. Így kerül Athensbe (ahol az első könyvben már kezelték), és dr. Caul segítségével Billy személyiségeinek összeolvadása (mely a „Tanító” nevű személyiség) tartóssá válik, kijárhat az intézményből. Eztán megint támadások érik, bűncselekmény elkövetésével vádolják, így Billy elkezd arra készülni, hogy szökni tudjon, ha kell, hamis személyi igazolványt készíttet magának.
Billyben az a gyanú támad, hogy az ápolói gyógyszer nélkül akarják hagyni (ami súlyos elvonási tüneteket okozhatna), ezért megszökik. Szabad életében fest, kreatívan üzletel, azonban ez nem tart sokáig, elkapják. Billy ekkor úgy dönt, inkább az éhhalált választja, mert sosem engedik már szabadon. Orvosai azonban ígérnek neki különböző kedvezményeket, csak hogy egyen, így végül az életet választja. Megtanul bánni a számítógépekkel, feltöri az ohiói mentálhigiéniai osztály adatbázisát, és zsarolni kezdi őket a megszerzett információkkal. Így végül – sok huzavona után – szabadon bocsátják.
A záró jelenetben meglátogatja az íróval azt a helyet, ahol örökbefogadó apja, Chalmer Milligan kínozta és megerőszakolta. Elgondolkozik azon, hogy lehet, hogy Chalmert is bántalmazták gyerekkorában, lehet, hogy ennek hatására lett belőle szörnyeteg. Megbánást érez, hogy megerőszakolta azt a három nőt, és reméli, hogy meg fognak tudni bocsátani neki és nem fognak gyermekeket bántalmazni ők is. De tudja, hogy neki is tudnia kell megbocsátani Chalmernek. Reméli, ezzel vége lesz ennek az ördögi körforgásnak és az emberek nem fogják egymást bántani többé.
Vélemény:
Ebben a könyvben egy jellemzően ellenséges környezetben kell túlélne Billynek – ellentétben az első könyvvel, ahol gyógyítani igyekeztek őt – ami megmutatja, hogy mennyire intelligens, jó szervező és kitartó. Ugyanakkor ebben a stresszesebb környezetben széthullik, az állapota egyáltalán nem javul. Ez a könyv számomra arról szólt, hogy bemutatta, milyenek a viszonyok az állami elmegyógyintézetekben (mondjuk úgy: nem túl jók…), és hogy egy egyszer elmebetegnek ítélt ember már soha nem szabadulhat ettől a bélyegtől. Billy jellemfejlődését én egészen a könyv végéig (a záró jelenetig az íróval) nem igazán éreztem, folyamatosan küzdött, de nekem úgy tűnt, nem jut előre, mindig visszaesik (vagy visszalökik) a gödörbe.
SPOILERES VÉLEMÉNY:
A „Szép álmokat, Billy!” ajánlójában azt írtam, nem hiszem, hogy Billyből lehet valaha is ép, érett személyiség. Ez a könyv sem győzött meg róla, egészen a záró jelenetig. Addig Billyt lefoglalja a folyamatos harc a túlélésért (pl. egy agresszív ápolót majdnem megöl), és nem esik szó arról sem, hogy a korábban elkövetett bűncselekményeit bánná. Illetve egy-egy mondatban szó van róla, hogy bánja a nők megerőszakolását, de nekem nem tűnt úgy, hogy olyan súlyú dologként tekintene erre, mint ahogy arról gondolkozik, amit Chalmer vele tett.
A könyv vége felé, amikor az orvosok szerint Billy személyiségei már egybeolvadtak (vagyis meggyógyult), már egyáltalán nem kapunk információt Billy érzéseiről és gondolatairól. Ennek vagy az az oka, hogy az író kicsit hanyag lett, elfelejtett Billy fejébe „nézni”, kivallatni az érzéseiről, vagy pedig az, hogy Billy valójában még nem gyógyult meg, felbukkannak még a különböző személyiségei, esetleg el tudja nyomni őket, de csak gyógyszerrel. Én az utóbbit tartom valószínűbbnek. Nem írja le, hogy Billy valójában nem gyógyult meg teljesen, mert nem akarja, hogy a közvélemény megint a fiú ellen forduljon, esetleg újra bezárják.
A záró jelenetben (ld. spoileres tartalom) azonban nekem úgy tűnt, Billy immáron képes felelősséget érezni a cselekedeteiért, így lehet, hogy képes érett, felnőtt gondolkodásra az élete más területein is. Szeretném hinni, hogy így lett és viszonylag boldog életet élhetett, miután kiszabadult (sajnos 2014-ben rákban elhunyt – mert mégis csak rákerestem a google-ön).
Tetszési index:
81%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése