Rudyard Kipling – A dzsungel könyve

Előzmények:

Már jó ideje el akartam olvasni ezt a könyvet, egyrészt mert már láttam a belőle készült filmet és színdarabot is, amik aranyosak szerintem, másrészt mert Kipling Nobel-díjas, s így gyarapíthattam azon Nobel-díjas írók számát, akiktől olvastam.

Végül azért „most” (már több hete befejeztem, csak kritikát nem írtam eddig) jutottam el az elolvasásához, mert decemberben vettem egy kindle ebook olvasót, s ez a könyv ingyenesen (ráadásul legálisan ingyenesen) letölthetó a mek.oszk.hu weboldalról, így ez lett az első könyv, amit a kindle-ömön elolvastam.

Tartalom:

E könyv egy novelláskötet, ami hat novellát tartalmaz, melyek többsége az indiai őserdőben játszódik, kivéve „A fehér fóka” címűt. Legalábbis a mek.oszk.hu weboldalról letölthető, 1923-as kiadású változat hat novellából áll, azonban a neten úgy láttam, hogy van olyan változata is, ami jóval több novellából áll (ld. például https://hu.wikipedia.org/wiki/A_dzsungel_k%C3%B6nyve). Az a hat novella, amit én olvastam, a következő címeket viseli:

MAUGLI TESTVÉREI.

MAUGLI BOSSZÚJA.

KAA VADÁSZATA.

A FEHÉR FÓKA.

TUMAI, AZ ELEFÁNTOK KEDVENCE.

A KIRÁLYNŐ SZOLGÁI.

Az első három novellának Maugli – a farkasfalkába befogadott embergyerek – a főszereplője, a negyediknek egy fóka, Kotick, az ötödiknek Tumai (egy kisfiú), a hatodikban pedig egy seregben szolgáló különböző fajú állatok, egy paripa, egy öszvér, egy teve, egy elefánt és egy ökörpár eszmecseréjéről olvashatunk.

Vélemény:

Közös e mesékben, hogy benne az állatok embermódon beszélnek és gondolkoznak, ugyanakkor a könyv mutat valamennyit ezeknek az állatoknak az igazi természetéből is, ugyanis a rájuk jellemző állati viselkedést többnyire valósághűen írja le szerintem. Más kérdés, hogy az állati viselkedést emberi gondolkodásmóddal magyarázza meg. Pont ettől lesznek ezek mókás és tanulságos kis történetek szerintem. Tanulságos, mert az állatok viselkedése mögött emberi gondolkodásmód áll, így ostoba viselkedésükben bizony magunkra ismerhetünk. És mókás, mert így mégis csak kevésbé kell magunkra ismernünk, mint ha emberek lennének a szereplők.

SPOILERES TARTALOM ÉS VÉLEMÉNY: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket)

Azért vontam össze kivételesen a spoileres tartalmat és véleményt, mert a kevés cselekményből eléggé magától értetően következik a mese tanulsága, így nem láttam értelmét szétválasztani a kettőt. Novellánként veszem végig ezeket.

1. Maugli testvérei:

Farkas anyó és farkas apó befogadja a sánta tigris, Sir Khán által üldözött embergyereket. Mauglinak (békának) nevezik el. Azonban a farkasfalkának is el kell fogadnia őt, s Sir Khán arra kéri a farkasokat, hogy adják ki az embergyereket őneki. Balú, a barna medve, aki a kis farkasokat a dzsungel törvényére tanítja, pártját fogja. S így tesz Bagira, a fekete párduc is, aki zsákmányát ajánlja fel a falkának, cserébe azért, ha befogadják az embergyereket. Így a falka, s vezérük, Akela végül a gyerek befogadása mellett dönt.

A farkasok idővel meggyűlölik Mauglit, mert nem képesek a szemébe nézni, mert okosabb náluk, mert kihúzza a talpukból a töviseket, egyszóval, mert ember. Bagira elküldi Mauglit, hogy lopjon piros virágot (tüzet) az emberektől, hogy legyen fegyvere, ha eljön az idő. Maugli így is tesz. Akela öreg és gyenge, végül elveszti vezéri posztját, s ezután a falka Maugli ellen fordul, Sir Khán is tüzeli őket. Maugli a tűzzel csap szét köztük, s szomorúan visszatér az emberek közé. Előtte elköszön farkascsaládjától, s megfogadja, hogy egyszer az övé lesz Sir Khán bundája.

Ennyi volt a mese, s a történet elejének tanulsága szerintem az, hogy azért, mert valaki különbözik tőlünk, még magunk közé fogadhatjuk, s hű társunk lehet. A történet végének tanulsága viszont az, hogy indokolatlan félelmünk a másiktól, ami csupán azon alapszik, hogy ő más, mint mi, azt okozhatja, hogy elüldözzük magunktól, pedig valójában nem tett semmit ellenünk. Vagyis nem célszerű mindig ösztöneinkre, előítéleteinkre hallgatni, néha nem árt használni az agyunkat is.

2. Maugli bosszúja:

Egy ember házaspár, Messua és férje veszi magához Mauglit. A tigris által elrabolt fiukat remélik pótolni vele, szeretettel viselik gondját. Maugli gyorsan tanulja az emberek nyelvét. Az emberek a bivalyok legelőre való kihajtását, s őrzését bízzák rá, s Maugli örül a feladatnak.

Buldeo, a falu vadásza, bolondságokat mesél a falubelieknek a dzsungelről, s ezt Maugli meg is mondja neki. Buldeo megharagszik rá.

Maugli a hozzá hűséges farkascsaládja és Akela segítségével megöli Sir Khánt, azonban Buldeo magának követeli a tigris bundáját, s ezen összetűznek. Akela azonban megvédi.

Buldeo ezt elmeséli a falunak, s ők bűbájosnak vélik Mauglit, mert tud parancsolni a farkasoknak. Elüldözik a faluból. Visszatár a farkasokhoz, s megmutatja nekik Sir Khán bőrét. Úgy dönt, hogy a jövőben egyedül vadászik a dzsungelben, farkastestvérei azonban vele tartanak. Idővel megházasodik, de erről már nem szól a történet.

Ennyi a mese, és akkor a tanulsága szerintem az, hogy valaki, aki két közösségbe/kultúrába is tartozik, nem tartozhat egyikbe sem igazán. Nem maga miatt, ő könnyen tudna alkalmazkodni ehhez, hanem a többiek miatt, akik nem bíznak benne, nem hiszik el neki, hogy igazán hozzájuk tartozik. Tulajdonképpen két szék közt a pad alá esik.

3. Kaa vadászata:

Balú tanítja Mauglinak a dzsungel törvényeit, azért, hogy ha Maugli bajba kerülne a dzsungelban, segítségét tudjon kérni a többi dzsungellakótól. Azonban gyakran megveri a fiút, mikor elégedetlen vele. Maugli mérges Balóra ezért, s összebarátkozik a Bandarlogokkal, a majmok népével. A majmok adnak Mauglinak enni, s azt ígérik neki, hogy egy nap a vezetőjük lehet. Maugli szívesen menne játszani velük újra. Bagira és Balú és a dzsungel többi lakója azonban megveti a majmok népét, mert buták, soha nem visznek véghez semmit, csak idétlenkednek, gonoszak és piszkosak. Igazándiból tudomást sem vesznek róluk, s majmokat ez dühíti, azt akarják, hogy elismerjék őket, hogy ők a legnagyszerűbb faj.

Maugli, Baló és Bagira egyik déli szundikálása idején a majmok elragadják Mauglit, s magukkal viszik a fák a tetején ugrálva. Bagira és Balú nem tudja követni a majmokat a földön, elvesztik Maugli nyomát. Maugli Csil, a kánya segítségét kéri. Csil követi őket.

Balú és Bagira kétségbeesik, s Kaa, a piton segítségét kérik, mert tőle félnek a majmok. Azonban Kaa sem tudja, hova vihették a majmok Mauglit. Ekkor feltűnik felettük Csil, s elmondja, hogy a majmok a majomvárosba vitték Mauglit.

Kaa, Bagira és Balú rögtön útra kelnek, hogy kiszabadítsák Mauglit. Amint odaérnek, Bagira azonnal támadásba lendül, a majmok azonban rengetegen vannak, már legyűrnék őt, s a kicsivel később érkező Balút, mikor Kaa a segítségükre siet. Előle ijedten futnak szét a majmok.

Kaa megbűvöli tekintetével és táncával a majmokat, még Balút és Bagirát is, azt teszik, amit csak mondd nekik a kígyó, kivéve Mauglit, rá nem hat Kaa varázsa. Maugli elrángatja Balút és Bagirát, mielőtt még ők is önként a piton szájába sétálnának. Bagirától kap pár ütleget Maugli – büntetésül, amiért rosszul viselkedett, majd kibékülve hazatérnek a farkasokhoz.

Ez volt a mese, s a tanulsága szerintem az, hogy csak azért, mert külsőleg nagyon hasonlítunk valaki(k)re, még nem feltétlen ők állnak hozzánk természetükben a legközelebb. Aki hosszú időn keresztül bizonyítja, hogy szeret minket, fontosak vagyunk neki, abban kell megbíznunk. Ha valakiben csak a külseje miatt bízunk meg, az könnyen becsaphat minket, árthat nekünk, s a végén csak saját butaságunkat okolhatjuk.

4. A fehér fóka:

Kotick, a fiatal fehér fóka egy nap rájön, hogy az emberek elhajtanak és leölnek rengeteg fiatal fókát a csordájukból. Egy oroszlánfóka elmagyarázza neki, hogy ez természetes, amíg a fókák olyan helyen élnek, ahol emberek is vannak, addig ez mindig így lesz. Kotick olyan szigetet akar keresni, ahol nincsenek emberek, azonban nincs senki, aki ismerne ilyen helyet. Társait sem érdekli a terve, hogy ilyen helyet szeretne találni.

Kotick azonban nem tágít, öt évig hiába keres olyan szigetet, ahol nincsenek emberek. Végül a tengeri teheneket követve egy szirt lábánál egy alagúton át olyan helyre jut, amit szirtek vesznek körül minden oldalról, emberek nem juthatnak oda.

Visszatér népéhez, ők azonban nem akarják elhinni, hogy megtalálta a helyet, ahol nyugalomban élhetnek, nem akarnak vele tartani. Kotick megharcol a fókákkal, így végül sokan vele tartanak. S aztán terjed a híre az új helynek, évről-évre egyre több fóka megy oda.

Ez volt a mese, s a tanulsága az, hogy nem szabad valakit csupán a kora miatt lebecsülni, mert túl fiatal. Ő is véghez vihet nagy dolgokat, győződjünk meg az igazáról, s ha igaza van, ismerjük el akkor is, ha fiatalabb nálunk, nem szégyen ez. De tanulság az is, hogy pusztán azért, mert valami valahogy van, attól még annak nem kell úgy lennie a jövőben is, különösen, ha ez a dolog rossz. Merni kell változtatni.

Az utolsó két mese nem volt annyira érdekes nekem, úgyhogy ezekről nem írok külön. (Bár az utolsóban mulatságos volt olvasni, hogy a más fajú állatoknak mennyire más a szemléletük.)