Előzmények:
Az írótól olyan 15-20 éve olvastam a Száz év magányt. Akkor
(tinédzserként) nem tudtam vele mit kezdeni, alapvetően annyi maradt meg
belőle, hogy furcsa, zavaros történet volt. Most azért akartam megint olvasni
az írótól, mert Nobel-díjas, s még a tavalyi év elején kitaláltam, hogy próbálok többet
olvasni Nobel-díjasoktól. Eddig nem sokra jutottam ezzel a tervvel. Egy
újraolvasott, és három (jelen könyvvel együtt négy) újonnan olvasott könyvig
sikerült eljutnom, amiknek szerzője Nobe-díjas. (Meg is jelöltem őket
„Nobel-díjas írótól” címkével, amit a „Címkék szerzők szerint” kategóriában
keressetek, s ott megtaláljátok az öt könyvről írott kritikámat.)
Nem mertem a Száz év magányt újraolvasni az írótól, mert tartottam tőle,
hogy arról nem tudnék jó kritikát írni, inkább választottam ezt a könyvet. A
belőle készült filmet már láttam korábban, s bár az alapján nem tartottam egy
egetrengető valaminek, csak egy kellemes, kissé nyálas szerelmi sztorinak, úgy
voltam vele, hogy ha a könyv is ennyi lesz, akkor is tudok majd valamennyire
elnéző lenni vele. S végül a várakozásaimhoz képest igen kellemesen csalódtam.
Juvenal Urbino, a köztiszteletnek örvendő, tehetős orvos 81 éves korában hal meg egy szerencsétlen és kissé nevetséges baleset következtében – kedves papagáját próbálta leszedni egy fáról, mikor leesett a létráról és nyakát szegte.
Felesége Fermina Daza 71 éves ekkor, s férje halála letaglózza. A temetés
után az asszony elé áll Florentino Ariza és megvallja neki, hogy ötven éve
szereti őt. Fermina felháborodottan utasítja ki a házából a férfit.
A későbbiekben megismerjük Fermina Daza és Florentino Ariza történetét.
Florentino Ariza 18 éves korában szeretett bele az akkor 14 éves Fermina
Dazába, első látásra. Megismerjük szerelmük történetét, azt, hogy miért váltak
el útjaik, s hogy ezután miként alakult az életük. De vajon lehet-e még közös jövőjük,
mikor már mindketten életük alkonyán vannak?
SPOILERES TARTALOM: (A
megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)
Florentino egy hajózási társaság tulajdonosának törvénytelen fia, apja
gondoskodik róla, de anyjával így sem mondhatóak túl tehetősnek. A postán
dolgozik, s elég jellegtelen, félénk fiú. Fermina Daza apja, Lorenzo Daza kétes
üzletekből gazdagodott meg, felesége meghalt, lányának jó nevelést akar
biztosítani, s jól akarja férjhez adni. Fermina nagyon szép lány, járása olyan
kecses, mint egy őzsutáé – legalábbis Florentino szerint.
Fermina és Florentino titkos levelezésbe kezdenek, a lány is úgy érzi,
szerelmes a fiúba. Végül el is jegyzik egymást, de még mindig titokban. Aztán
Fermina Dazát az iskolájában rajtakapják, amint szerelmes levelet ír, a lány
azonban vőlegénye nevét nem hajlandó elárulni. Ezért az apácák vezette
iskolából kicsapják. Fermina apja azonban kideríti, hogy ki a vőlegény, s
beszél vele, hogy rávegye, hagyja békén a lányát. Florentino azonban nem
hajlandó erre. Ezután apja elviszi Ferminát messzi élő rokonaihoz, s két évig
úton is lesznek. Azonban a szerelmesek ügyesen megoldják, hogy ezalatt is
tudjanak levelezni egymással.
Mikor Fermina Daza és apja visszatér az útról, a szerelmesek első
találkozásakor Fermina rádöbben, hogy amit érzett Florentino iránt az csak
illúzió volt, s kiadja a fiú útját.
Anyja elintézi, hogy Florentino egy távoli városban távírdász állást
kapjon, abban bízva, hogy a fiú messzire szakadva elfelejti majd Fermina Dazát.
Az oda tartó úton, a gőzhajón azonban egy nő berántja Florentinót a kabinjába,
s elveszi a szüzességét. Florentino ezután úgy dönt, visszatér szülővárosába, s
kitart Fermina mellett.
Florentino apja időközben elhunyt, törvényes örökös nélkül, így immáron Florentino
nagybátyja vezeti a hajózási társaságot. A fiú tőle kér állást, s bár egy
rendes hivatalos levelet soha nem tud megírni, idővel egyre feljebb jut a
ranglétrán. Szabadidejében szerelmes pároknak segít azzal, hogy megírja
helyettük szerelmes leveleiket. Sok szeretője lesz, mindenféle nő, neki csak az
a fontos, hogy olyat találjon, aki biztosan nem utasítja őt vissza. Lesznek
tartósabb szeretői, akikhez kötődik is, de futó kalandjai is. Ugyanakkor
továbbra is eltökélt, hogy kivárja, míg Fermina Daza férje meghal, s utána vele
lesz boldog.
Ferminát ostromolni kezdi a jó nevű, tehetős, Európában diplomázott, kapós
agglegény Juvenal Urbino. Úgy találkoznak először, hogy Fermina megbetegszik, s
apja attól tart, a lánya kolerás, ezért kihívja az orvost. (A rossz
köztisztasági viszonyok miatt olykor felüti a fejét a városban a kolera, de járvány
régóta nem volt, az utolsó járvány idején halt meg Juvenal Urbino szintén orvos
apja.) Fermina Daza nem kolerás, azonban ekkor megtetszik a fiatal orvosnak.
Fermina igen büszke, eleinte elutasítja az orvos köezeledését, idővel azonban
kötélnek áll. Ezzel a kapcsolattal igen boldoggá teszi apját is. Végül
feleségül megy Juvenal Urbinóhoz.
Férje nászéjszakájukon türelmes a még szűz és rettegő Ferminával, így az
újdonsült asszonynak kellemes élmény lesz az első éjszaka. Bár
házasságkötésükkor nem voltak még szerelmesek egymásba, alig ismerték egymást,
európai nászútjuk boldogan telik el, összecsiszolódnak. Mikor visszatérnek a
városba, Fermina Daza már várandós. Fiuk születik. A fiatalasszony életét
megkeserítik anyósa és sógornői, egyre boldogtalanabbnak érzi magát. Végül már
az is eszébe jut, hogy lehet, hogy Florentino Arizával boldogabb lett volna. Ez
a gondolat arra indítja, hogy beszéljen a férjével, minek hatására elutaznak,
hogy megkeressék régi szerelmüket, amit a nászútjukon éreztek. Juvenal Urbino anyjának
halálhírére azonban hazatérnek. Születik egy lányuk is, Ofelia. Fermina Daza
öntudatos, büszke nő, sokszor csak cselédnek érzi magát a házasságában, akinek
más dolga sincs, mit kiszolgáni a férjét.
Majd 30 évi házasság után azonban kétszer majdnem zátonyra futott a
házasságuk. Egyik alkalommal elfogyott a szappan a fürdőszobában, amit Juvenal
Urbino szóvá tett feleségének, aki vitába szállt vele, bár tudta ő is, hogy nem
volt szappan a fürdőszobában napok óta. Juvenal Urbino végül hajlandó volt
elismerni, hogy volt szappan, így kibékültek. A másik eset, ami próbára tette
házasságukat, az volt, hogy Fermina Daza rájött, hogy a férjének szeretője van –
megérezte a szagát a ruháin. Szembesítéskor Juvenal Urbino mindent bevallott, s
azonnal szakított a szeretőjével, Fermina Daza azonban majdnem két évre elhagyta
a férjét, egyik unokanővéréhez költözött. Büszkeségből nem tért vissza a
férjéhez olyan sokáig, bár már szeretett volna. Végül a férje ment el érte, s ő
boldogan tért haza.
Florentino Ariza is megöregszik, fiatalon kopaszodni kezd, de egyébként
jól tartja magát. Vénségére szerelmes lesz egy lányrokonába, akit a szülei 12
éves korában bíztak őrá, hogy taníttassa, s viselje gondját. A lány neve América
Vicuña, s nagyon hasonlít a fiatal Fermina Dazára: szép és büszke. A férfi
azonban sohasem képzeli azt, hogy ő Fermina, önmagáért szereti a lányt. Egy
évig nem nyúl hozzá, magához édesgeti, mint egy jóságos nagypapa, csak eztán
lesz a szeretője a lány. Úgy tűnik, a lány is évezi ezt a kapcsolatot. Mikor
azonban Fermina Daza özvegy lesz, többet nem ér hozzá ehhez a lányhoz sem (azt
mondja neki, hogy meg fog nősülni), s más szeretője se lesz.
Leveleket ír majdnem minden nap Fermina Dazának, melyben bölcsességeit
osztja meg a nővel, s Fermina úgy érzi, ez nagy segítségére volt özvegysége
első keserű évében. Aztán látogatni kezdi Ferminát, egyre gyakrabban, s ezt
Fermina fia is támogatja, mert így anyja nincs mindig egyedül. Fermina lánya,
Ofelia azonban tisztességtelen szándékot feltételez a részéről, s keresetlen
stílusban anyja előtt is hangot ad ezen aggályainak. Anyja kitiltja a házából
Ofeliát.
Florentino ráveszi Ferminát, hogy egy folyami pihenőútra menjen vele.
Kezdetben csak beszélgetnek, jól érzik magukat, azonban végül be is teljesül
szerelmük. A hazaúton azonban olyan utasok szállnának fel a gőzhajóra, akik
ismerik Ferminát, ezért – hogy az asszonynak ne kelljen az egész úton a
kabinjában bujdokolnia – Florentino arra utasítja a kapitányt, hogy rakja ki a
többi utast, s tűzzék ki a sárga lobogót, ami azt jelenti, hogy járvány tört ki
a hajón. Így senki nem akar felszállni a hajóra, azonban hazatérve a hajót
karanténba rakják. A kapitány nem tudja, hogy kerülhetnének ki ebből a
slamasztikából, ezért Florentino Ariza azt mondja neki, forduljanak vissza, s
hajózzanak tovább a folyón. A kapitány megkérdi, meddig tegyék ezt. Florentino
Ariza válasza az, hogy amíg csak élnek.
Vélemény:
A könyv eleje kicsit vontatottan
indult, nem értettem, hogy mi jelentősége lehet ebben a történetben Juvenal
Urbino doktor egyik barátja halálának. A történet fő szálait (Fermina és
Florentino életének története) tekintve nem is volt semmi jelentősége neki. De
ez a mellékszál is bemutatta a szerelem egy fajtáját. A doktor barátját annak
kedvese hagyta öngyilkosságot elkövetni –
mivel a férfi meg akart halni, nem mert beteg volt, hanem mert nem akart
megöregedni. És a nő annyira szerette, hogy elfogadta ezt, nem próbálta
megakadályozni az öngyilkosságban.
És ebben bravúros ez a könyv, bemutatja a szerelem mindenféle formáját
(ezt részletesebben a spoileres véleményemben taglalom). Hogy milyen
kiszámíthatatlan az, kit szeretünk, hogy meddig szeretjük, vagy mennyire
szeretjük. Hogy lehet egyszerre több embert is szeretni, van, akit jobban és tartósabban,
van, akit kevésbé, de ettől még szerelem mindkettő.
Kell egy kis nyitottság ehhez a könyvhöz, mert a sok közt van benne
házasságtörő szerelem is, egy öregember szerelme egy kislány iránt, valamint egy
megerőszakolt nő szerelme az erőszaktevője iránt. A legutóbbival bevallom,
magam sem tudtam mit kezdeni, ezt tudtam a legkevésbé elhinni, hogy egy nő
beleszerethet abba, aki megerőszakolta. Illetve gyomorforgató volt nekem a
vénember szerelme a kislány iránt, mert én úgy éreztem, kihasználja a lányt. De
mégis hihetőek voltak ezek a szerelmek is. S bár több erkölcsileg elítélhető közülük,
mégsem tudtam őket elítélni igazán – mert ezek is őszinte szerelmek voltak. Esendőek,
emberiek, amilyen mindannyian vagyunk. A szerelem amúgy is megmagyarázhatatlan.
Ez a sokféle szerelem egy olyan környezetbe volt elhelyezve, ami
egzotikus, forró éghajlaton található (Kolumbiában), ami szinte követeli a temperamentumos
karaktereket, a nagy, lángoló szerelmeket. S ez a környezet teszi igazán
hihetővé ezt a történetet.
Viszont a könyv vége nem tetszett nekem igazán. Olyan érzésem volt, hogy az író nem tudta, hogyan kéne befejeznie, viszont valami nagyon hatásosat akart a
végére, s ezért rittyentette ezt a tök nyálas és teljességgel értelmetlen
befejezést. Kár érte, mert egyébként a romantikus regény műfajában ez egy kiváló
alkotás.
SPOILERES VÉLEMÉNY:
Azzal kezdeném, hogy milyen sokféle szerelem van ebben a könyvben –
azzal, hogy a felsorolás bizonyosan nem teljes, de ezek a fontosabbak:
1. Gyermekkori szerelem, ami lágoló, de aztán felnőtté serdülve gyors
kiábrándulásba torkoll – ez Fermina szerelme Florentino iránt.
2. Fiatalkori szerelem, ami első látásra gyúlt ki, s mégis halálg kitart–
ez Florentino szerelme Fermina iránt.
3. A házasságkötés után, az együttélés során kialakult szerelem, amit
sokszor próbára tettek, néha meg is ingott, de mégis kitartott a halálig (legalábbis
Juvenal Urbino haláláig) – ez Juvenal Urbino és Fermina Daza szerelme.
4. Testi szerelem, ami lelki kötődéssel is jár – ez Florentino Ariza
szerelme számtalan, tartósabb szeretője iránt.
5. Megerőszakolt nő szerelme az erőszaktevő iránt – ez Leona Cassiani
szerelme a megerőszakolója iránt, akiről ő se tudja, kicsoda.
6. Egy öregember szerelme egy kislány iránt – ez Florentino Ariza
szerelme América Vicuña iránt.
7. Időskori szerelem, amit az ébreszt fel, hogy a férfi lelki támaszt
nyújt a nőnek élete nehéz szakaszában – ez Fermina szerelme férje halála után
Florentino iránt.
A fentiek közül nem mindegyik szerelem van nagyon részletezve, de mindegyikük
átérezhető. Most viszont azokra a szerelmekre térnék ki, amelyek a legfontosabbak
a könyvben
Fermina Daza és Florentino Ariza fiatalkori szerelme szerintem valóban
csak egy illúzió volt, ahogy utóbb a lány is rájött, s ekkor szakított vele.
Florentino azonban élete végéig ragaszkodik ehhez az illúzióhoz, egy nőt sem
akar soha feleségül venni, kizárólag Ferminát. Persze nagyon szép ez a holtig
tartó szerelem, ugyanakkor szerintem kicsit gyerekes dolog is. Elvette magától
a lehetőséget, hogy boldog legyen fiatal korában. S bár lelkében hű maradt Ferminához,
testével nem. Az, hogy úgy cserélgette a szeretőit, mint más a zokniját,
nyilván azért volt, hogy egyikükhöz se kötődjön igazán. Amelyik tett egy rossz
megjegyzést Fermina Dazára, azt el is hagyta rögtön. Ezekre a kapcsolataira még
lehet azt mondani, hogy rendben voltak, végül is felnőtt nőkkel, asszonyokkal
feküdt össze, s egyiknek sem ígért semmit.
Azonban amit América Vicuñával tesz, az gyomorforgató. Ahogy öregemberként
elveszi a kislány szüzességét, bár tudja, hogy rendes kapcsolat soha nem lehet
köztük, aztán ahogy rögtön ejti, amikor Fermina Daza özvegy lesz – ez undorító.
Ezt még tetézi, hogy a lány később öngyilkos lesz – így már ez is Florentino
Ariza lelkén szárad. A kislány América Vicuñát lelkileg függővé tette magától,
s amikor már neki nem volt szüksége rá, hogy a lány az övé legyen, eldobta
magától, s nem törődött a sorsával. Nem törődött vele, hogy kigyógyul-e belőle
a lány vagy sem. Ő pedig nem gyógyult ki: öngyilkos lett. Persze megsiratja,
mert – mint a könyv állítja – szerette. Azonban közel sem szerette annyira,
mint Ferminát, vagy mint önmagát.
Így Florentino Ariza nem egy makulátlan hősszerelmes a számomra, hanem
egy szerencsétlen, aki lélekben a gyermekkori szerelembe csimpaszkodik, csak
azzal törődik, mással nem igazán – még akkor sem, ha azt állítja egy-két nőről,
hogy szerette őket.
Sokkal elfogadhatóbb nekem Fermina Daza jelleme. Büszke, öntudatos,
megvan a saját véleménye. Amikor már nem érzi szerelmesnek magát Florentino
Arizába, akkor elhagyja. Ez így tisztességes szerintem.
Egyetlen gyengesége talán az volt, mikor feleségül ment Juvenal
Urbinóhoz, akibe nem volt szerelmes. Csak megfelelő férjnek tartotta. De
ésszerűségi szempontból nézve a dolgot, tulajdonképpen ezt is jól tette. Nem
volt persze mindig tökéletes a házassága, de szerintem összességében véve nem
volt olyan rossz élete a férje oldalán.
Hogy vénségére visszatalál Florentino Arizához, annak oka szerintem
inkább csak az, hogy nem akar egyedül maradni. De ez is érthető, nem ítélem el
miatta.
A könyv végét viszont nevetségesnek tartottam: hogy Florentino Ariza
utasítja a kapitányt, hogy életük végéig elhajókázzanak a folyón. De most
komolyan: mi van??? Nyilván nem fognak örökké ott hajókázni, még akkor se, ha
Florentino Arizáé a gőzhajó és megtehetik. Ennyire nem félhetnek a saját,
otthoni életüktől… Florentino Arizából még kinézem, de Fermina Daza nem ilyen
gyenge jellem. De nagyon szép, kellően romantikus befejezés volt, az biztos…
Tetszési index:
85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése