Stephen Hawking – Az idő rövid története (A felújított kiadás illusztrált változata)

Előzmények:

Jó régen hallottam először erről a könyvről, és azóta sokszor eszembe is jutott, hogy el kéne olvasnom, de úgy voltam vele, hogy „á, úgysem érteném”, ezért mindig halasztottam a dolgot. De most végre sikerült átrágnom magam rajta.

Tartalom:

Stephen Hawking Az idő rövid története mű könyvének 1988-as megjelenése új korszakot nyitott a tudományos ismeretterjesztő írások történetében: hatalmas nemzetközi szenzációt keltett, negyven nyelvre fordították le, és több mint kilencmillió példányban kelt el. A mű a kutatások frontvonalából számolt be arról, amit akkor tudni lehetett a világegyetem természetéről. Azóta egyedülálló fejlődés ment végbe a mikro- és a makrokozmikus világ megfigyelését lehetővé tevő technológiák terén. Hawking professzornak a könyv első kiadásában közzétett számos elméleti jóslatát alátámasztották ezek a megfigyelések, köztük a kozmikus háttérsugárzást vizsgáló műhold (COBE) friss eredményei, mely a kezdet kezdetét követő 300 000 éven belülre visszanyúlva tapogatta le a világegyetemet, feltárva a téridő szövetének Hawking által megjósolt kis ráncait.

Hawking professzor nagy odaadással látott munkához, hogy belefoglalja az eredeti szövegbe a rengeteg új észlelésből kikristályosodott tudást, valamint saját kutatásainak legfrissebb eredményeit: a bővített kiadást új előszóval látta el, a féreglyukak és az időutazás lebilincselő témájáról teljesen új fejezetet írt, az eredeti fejezeteket pedig naprakész állapotba hozta.

Hogy könnyebb legyen azoknak az összetett fogalmaknak a megértése, amelyek Hawking professzor világos és szellemes magyarázatai ellenére jó néhány olvasót megizzasztottak volna, a jelen kiadás több mint 240 színes illusztrációt is tartalmaz, köztük műholdfelvételeket, fényképeket – melyek elkészítését olyan látványos technológiai előrelépések tették lehetővé, mint a Hubble-űrtávcső megépítése –, illetve a három- és négydimenziós valóság számítógéppel generált képeit. A részletes magyarázó feliratokkal ellátott illusztrációkon az olvasó szeme elé tárul a galaxisközi tér végtelensége, a fekete lyukak természete, továbbá a részecskefizika mikrokozmikus világa, ahol részecskék és antirészecskék ütköznek egymással.

Egy klasszikus mű, amelyből megismerheti az olvasó a kozmológia jelenlegi állását. Az idő rövid története új, bővített kiadásának illusztrált változata az idő és a tér legmélyebb titkainak lankadatlan kutatását mutatja be.

(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:

Én Hawking könyvének azt a változatát vettem ki a könyvtárból, ami képekkel van illusztrálva, és szerintem érdemes ezt elolvasni, mert a képek eléggé „feldobják” a sok tudományos szöveget. Nekem például nagyon tetszettek a kis színes kvarkok – nem teljesen értettem ugyan, hogy mik ezek, miért pont olyan színűek, amilyenek, de olyan kis helyesek voltak.

Amitől tartottam, vagyis hogy nem fogom érteni az egész könyvet, szerencsére nem igazolódott be. És nem azért, mert akkora ász vagyok fizikából és matekból, hanem mert a könyv egyáltalán nem ment bele a tudományos elméletek magyarázatába. Annyira nem, hogy ami szám szerepel a könyvben, az többnyire évszám, egyenletet pedig, azt hiszem, csak egyet találhatunk benne, Einstein híres „E=m*c²” egyenletét.

Nem mondom, hogy néha nem örültem volna valami mélyebb magyarázatnak, ha már úgyis felhoztam Einsteint, akkor például az ő téziseivel kapcsolatban, de komoly hiányérzetem azért nem volt ezzel kapcsolatban, mivel nem tervezek fizikával mélyebben foglalkozni a jövőben sem.

Érdekes volt Hawking humora (nem vagyok nagy idézetgyűjtögető, de most összeszedtem pár mondatot tőle, ami tetszett, ld. lentebb). Aranyos volt, hogy Hawking ugyan nem a saját életéről írta ezt a könyvet, de azért mégis elejtett benne pár szót magáról, a betegségéről, a tudományos eredményeiről, a kitüntetéseiről, az utazásairól. Nem tudnám megmondani, hogy azért tette-e ezt, hogy megőrizzen magából is valamennyit az utókornak, vagy csak azért, hogy kicsit „feldobja” vele a szöveget, mindenesetre nekem tetszettek benne ezek a részek.

Azt viszont nem értettem, hogy a könyvben elég sokszor felmerült az, hogy az egyik tézis alátámasztja Isten (vagyis egy teremtő erő) létezését, egy másik viszont éppen cáfolja azt. Nem értem, hogy lehetne képes ilyesmire bármilyen tézis. Isten – ha létezik – teremthette olyanra a világot, hogy rájöjjünk, ő tette, de olyanra is, ami arra mutat, mintha nem is lett volna teremtés. Az, hogy valaki hisz-e Istenben, egyszerűen hit kérdése, a tudomány soha nem fog tudni sem a létére, sem a nemlétére bizonyítékot szolgáltatni, s ha kell, erre akár fogadni is mernék Hawkinggal.

Összességében ez egy jó kis könyv, ami összefoglalja azt, hogy milyen elméletek keletkeztek régebben a Világegyetem működésére, felépítésére vonatkozóan, mik a jelenleg folyó kutatások, s hogy milyen eredmények várhatóak a jövőben, s mindezt igen szórakoztatóan teszi.

És akkor a végére néhány idézet Hawkingtól, avagy ízelítő a fizikushumorból:

„Végső soron tehát általánosan elfogadták elméletünket és ma már szinte mindenki úgy vélekedik, hogy a világmindenségnek Ősrobbanás jellegű szingularitással kellett elkezdődnie. Eléggé ironikus tehát, hogy miután meggondoltam magam, most éppen én szeretném meggyőzni a többi fizikust, hogy valójában nem is volt szingularitás a Világegyetem kezdetén”. (75. o.)

„Elképzelhető, hogy egész antivilágok és antitársadalmak épülnek fel antianyagból. Ha azonban a tisztelt olvasó az antiénjével (…) találkozik, inkább ne rázzon vele kezet! Mindketten eltűnnének egyetlen hatalmas fényvillanásban.” (97. o.)

„Hogy mutatható ki egy fekete lyuk, ha egyszer az már a definíciója szerint se bocsáthat ki fényt? A dolog némileg emlékeztet a sötét szenespincében kergetett fekete macska esetére.” (128. o.)

„Olyan modellek is léteznek a Cygnus X-1 leírására, amelyek nem tartalmazzák a fekete lyukat, de mindegyik eléggé erőltetett. A fekete lyuk tűnik a megfigyelések egyetlen igazán természetes magyarázatának. Ennek ellenére fogadást kötöttem (…), hogy a Cygnus X-1 valójában nem is tartalmaz fekete lyukat. Ezt afféle balesetbiztosításnak tekintem.” (131. o.)

„Az entrópia a rendszer rendezetlenségének mértéke. Hétköznapi tapasztalataink is azt mutatják, hogy a rendetlenség csak fokozódik, ha magukra hagyjuk a dolgokat. (Aki nem hiszi, hagyjon csak fel a ház körüli javítgatásokkal!)” (138. o.)

„Ha viszont a fekete lyuk az elmúlt tíz-húszmillió évben egyfolytában sugárzott, akkor vajmi kevés az esélye, hogy pályafutását éppen az elkövetkező néhány éven belül fejezi be, és nem még néhány millió évvel később. Módot kell hát találnunk az egy fényév távolságon belül bekövetkező robbanás észlelésére, különben anélkül jár le a kutatási szerződésünk, hogy számottevő esélyünk lett volna a lyuk kimutatására.” (148. o.)

„E könyv olvasása közben növekedett a rendezett információ mennyisége az ön agyában. Ez alatt az idő alatt azonban a teste által kibocsátott hő az univerzum fennmaradó részében sokkal nagyobb mértékben növelte a rendezetlenséget. Azt javaslom, most hagyja abba az olvasást!” (203. o.)

„Emiatt az időutazás kérdése továbbra is nyitva marad. De ezzel kapcsolatban nem fogok fogadást kötni. Még az is előfordulhatna, hogy olyasvalakivel fogadok, aki már ismeri a jövőt.” (219. o.)

Tetszési index:

95%