Tartalom:
Ha igazán szereted, elengeded?
Midori nem hétköznapi lány - persze, minden tizennyolc éves így érzi. Ám
ő az erdőben nevelkedett a kétszáz éves nagyanyóval, aki rókává tud változni.
Midori is kicune, de még csak próbálgatja a képességeit.
Egy nap meglátja a vonzó és különleges Akirát. A fiú mesél magáról a
rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát.
Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, ezért
Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi kamaszok életébe - és
eltávolodjon Akirától.
Midori egy csapat külföldi cserediákkal együtt kipróbálja a japán
középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra,
és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást.
Mennyi titok szövi át a rituális szabályokat követő, fegyelmezett japánok
életét?
Hogy érzi magát egy félénk rókatündér a gimnáziumban?
És mi történik, ha Akira egyszer csak felbukkan Oszakában?
(Forrás: bookline.hu)
Véleményem:
1. Karakterek:
A regény Midori szemszögéből íródott, így értelemszerűen róla tudunk meg
legtöbbet. A róka és ember énje közti vívódását, a szerelmét Akira iránt nagyon
átérezhetően mutatja be a könyv. Ugyanakkor sokszor nem értettem Midori
hisztijeit: amikor valaki a kicunékról beszélt, ő sokszor bepánikolt, hogy júj,
mindjárt le fog bukni. De azért a haját úgy festette be, hogy rókafarokra
hasonlítson, Reinek simán el is mondta, hogy ő kicune…
Az sem egyértelmű a regényből, hogy mi a tétje annak, hogy ő kicuneként
akar élni vagy emberként, esetleg mindkettőként. Valamennyire ugyan ki lehet következtetni
a könyv lezárásából, de jobb lett volna még az elején tisztázni ezt szerintem,
mert úgy az olvasó jobban értette volna Midori vívódását.
A többi karakter mellékszereplő Midori mellett, de ők is viszonylag jól
kidolgozott, önálló egyéniségek. Nem mindig értettem a viselkedésüket, szerintem
az írónő néha az izgalmas cselekményszövés vagy egy-két tanulság levonása
érdekében eltekintett attól, hogy koherensen viselkedjenek, de azért ez még nem
volt nagyon zavaró.
2. Cselekményszövés:
A könyv eleje nekem jobban tetszett, itt Midori alapproblémáját ismerhettük
meg (hogy ő kicune), illetve azt, hogy hogyan próbál beilleszkedni az
iskolatársai közé Oszakában. A regény második fele viszont átment
kalandregénybe és családi drámákba, ez így egyszerre nekem sok volt,
fölöslegesnek éreztem ennyi bonyodalmat. Azt kellett volna rendesen megmagyaráznia
az írónőnek, hogy miért alakult úgy Akira és Midori kapcsolata, ahogy. Nekem ez
nem volt világos. A mellékszereplők túlbonyolított élete is kapott valamilyen
lezárást, de engem ezek nem nagyon tudtak érdekelni.
3. Írói stílus:
Az írónő szerintem szépen és láttatóan ír, én egészen bele tudtam élni
magam Midori helyzetébe. Nem tudom, mennyire hitelesen mutatja be a könyv a
japánok életmódját és viselkedését, de nekem ez is érdekes volt, tetszett, hogy
japán környezetben játszódik a regény.
4. Összességében:
A fölöslegesen túlbonyolított történet és az, hogy sok minden homályban
marad a regény vége után is az olvasó előtt, kicsit levon a regény értékéből,
de ettől még nekem nagyon tetszett, sok mindent megtudhattam ebből a könyvből a
japán rókatündér tinédzserek mindennapi problémáiból.
5. Tetszési index:
89%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése