Tartalom:
Holly Kennedy élete tündérmesébe illő: férjhez ment a gimis szerelméhez,
a jóképű Gerryhez, akivel hét éve élnek boldogan Dublinban, egy pici lakásban.
Egy nap azonban Gerry fejfájása elviselhetetlenné válik, és az orvosok
agydaganatot állapítanak meg nála. Van-e élet Gerry után? Vannak-e hétköznapok
nélküle? Hollynak ezekkel a kérdésekkel kell szembenéznie. Holly Gerry halála
után pár hónappal meglepő módon üzenetet kap férjétől, amelyben egykori
szerelme őrangyalként vezeti át a lányt az új élete felé… Sikerül-e új munkát
találnia? És új szerelmet? Sikerül-e nemcsak túlélnie az életet, hanem megélni
is azt az üzeneteknek köszönhetően? Kivételes tehetséggel megírt regény
gyászról, barátságról és az elveszett majd megtalált szerelemről. Egyszerre
megindító és felemelő.
(Forrás: bookline.hu)
Véleményem:
1. Karakterek:
Nem is tudom pontosan, mi volt a bajom a karakterekkel, de valahogy
egyiküket se szerettem meg.
Hollyval talán az volt a bajom, hogy úgy csinált, mintha Gerry üzenetei
nélkül nem lenne képes tovább élni. De tényleg, vajon mi történt volna, ha
Gerry nem üzenget neki a síron túlról, öngyilkos lett volna? Ezenkívül Holly
csak magával volt elfoglalva, dagonyázott az önsajnálatban, a többi emberrel
nem sokat törődött, max. olyankor, ha valami miatt beleköthetett a
viselkedésükbe.
A többi szereplő igazándiból csak asszisztált Hollynak az önsajnálathoz,
próbáltak segíteni neki, ezen kívül egyikükből sem emlékszem már semmire, így,
hogy kb. két és fél hónappal ezelőtt olvastam a könyvet (nem kapkodtam el a
kritikaírást…). Csak a Hollyhoz való viszonyuk volt fontos, hogy épp szerették
vagy utálták egymást Hollyval (kiszámíthatatlan volt, hogy mikor épp melyik
volt esedékes), egyébként saját személyiségük nem nagyon volt.
SPOILER: Különösen bántónak éreztem, hogy Daniel –
miután kb. szerelmet vall Hollynak – rögtön visszafogadja a csalfa exét,
Laurát. Korábban egy érzékeny, csalódott, kedves pasasnak ismertük meg Danielt,
aztán az írónő a könyv végére idiótát csinált belőle.
Azt sem értettem, hogy miután Holly sokáig folyamatosan változtatta a
munkahelyét, mert egyik sem érdekelte, végül az „álomállás” számára az lett,
amiben hirdetési felületeket ad el egy reklámújságnál. És persze igaz, hogy a
legtöbb ember munkája nem túl érdekes, nem igényel sok kreativitást vagy
gondolkodást, miért kéne Hollynak másnak lennie? De akkor is nevetségesnek
éreztem, hogy egy ilyen állástól van annyira odáig.
2. Cselekményszövés:
A cselekményt nagyjából már ismertem, mert láttam régebben a filmet, így
különösebb meglepetések nem értek, bár arra nem emlékeztem, hogy Daniellel
végül összejönnek-e, így némileg meglepő volt számomra, amilyen idiótán
rendezte a kapcsolatukat az írónő.
Gerry és Holly kapcsolata, illetve Holly önsajnálata köré épült a könyv,
előbbit visszatekintésekből, utóbbit Holly jelenéből ismertük meg. Nekem az
jött le, hogy nem volt tökéletes a házasságuk, ők sem voltak azok, de mégis
szerették egymást, a másik volt számukra a világon a legfontosabb. Egyedül az ő
kapcsolatuk volt nekem hihető és hiteles a könyvben, a többi szereplőé nem volt
ennyire felépítve. Holly önsajnálatban dagonyázásáról pedig már kifejtettem a
véleményem, nem ismétlem meg.
3. Írói stílus:
Alapvetően jól ír Cecelia Ahern, de nekem túl egysíkú volt a könyv,
túlságosan Hollyról szólt. Nyilván ez nem véletlen volt így, az írónő ilyenre
akarta írni a regényt, de nekem ez túl egyoldalú volt, különösen, hogy Hollyt
nem tudtam megszeretni. Szívesen megismertem volna jobban a többi szereplőt is.
Holly helyzetébe jól bele tudtam élni magam, mert azt részletesen mutatta be a
könyv, a többiek viszont teljesen mellékesek voltak.
4. Összességében:
Egyértelműen az olvasók
megríkatása volt a célja ennek a könyvnek, s engem pont ezért nem tudott megríkatni.
Nagyon megható, nagyon mély akart lenni,
és nekem pont ezért nem volt az. Valami egyszerűen irritált engem ebben a
regényben, de nem tudom megmondani pontosan, hogy mi volt az.
5. Tetszési index:
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése