Tartalom:
Folyik a munka Bábelben, mert mindenki tudja:
aki felhúzza a tornyot, azé a hatalom. Az építkezésnél használt ereklyék,
amelyek egy másik világból származnak, kezdik felmondani a szolgálatot, a
papság soraiban intrika üti fel a fejét, amely lázadással fenyeget. A próféta,
aki a bábeli egyházat alapította, halott, a torony pedig a mi világunkból szólít
magának új látnokot.
Dávid, a korábban festőként dolgozó
fiatalember egy ideje látása fokozatos elvesztésével küzd. Zavaros vízióiból
megtudja, hogy a torony vette el szeme világát, ezért Bábelbe utazik, de
hamarosan belekeveredik az egyházon belüli hatalmi játszmákba. Arzén, a város
új főpapja, próbál kitörni édesapja árnyékából, a reformoknak azonban nincs
helye ott, ahol vérrel és testrészekkel áldoznak Bábelnek.
A bibliai Bábel történetére alapozott modern
és kegyetlen regényben vallás és babona csap össze a racionalitással.
(Forrás: libri.hu)
Véleményem:
1. Karakterek:
Súlyos problémáim voltak mindkét férfi főszereplőnk viselkedésével, ami
elég jelentősen kihatott szerintem arra, hogy mennyire tetszett a regény (nem
nagyon). Arzén cselekedeteit az apja iránti gyűlölete határozza meg, Dávidét
pedig az, hogy visszaszerezze a látását. Mindkettő annyi baromságot művel, hogy
rossz volt olvasni, pedig elvileg egyikük sem idióta.
Részletezném is egy kicsit, hogy mire gondolok, de ez innentől kezdve
spoileres.
Arzén apja a mai modern világunkból „átkeveredett” a bibliai Bábelbe,
ahol is annak szentelte az életét, hogy felépíttesse a tornyot, azonban végül
még ennek megtörténte előtt meghal. Annak érdekében, hogy a bábeliek lelkesen
építsék a tornyot, kitalál egy vallást, amiben olyan tárgyakat, mint pl. egy
pisztoly szent ereklyének nevez ki, s azoknak, akik a tornyot építik, s
áldoznak is neki (pl. fülüket, ujjukat, termékenységüket) megdicsőülést ígér.
A toronyért feláldozza saját fiait (Arzén testvéreit is): halálos ágyán
Sámsont és Bórt agyonlövi. A regény legnagyobb csattanójaként kiderül, hogy ezt
azért tette, hogy a szelleme Arzénba költözhessen, s így kvázi mégis megélhesse
a torony felépülését.
Fentiek alapján világos, hogy Arzén nem a legjobb apával volt megáldva,
azt kezdetektől fogva tudja, hogy apja ölte meg a testvéreit, arra azonban csak
fokozatosan ébred rá, hogy az általa felépített vallás hamis, illetve hogy a
szellem, ami a kezén lévő tetováláson keresztül beszélget vele, a saját apja,
nem pedig Isten küldötte. (Illetve hát még az se zárható ki, hogy valóban Isten
küldötte, hiszen a toronyban hatalom lakozik, ami teremteni és pusztítani tud.)
Arzén apját Bábelben főpapként, holta után szentként tisztelték, s Arzén szándéka
az, hogy lerántsa a leplet apja hazugságairól, és hogy elérje, hogy a tornyot
ne építsék tovább. Ez nemes szándék, de elképesztő, hogy mennyire ostobán áll
neki. Azzal indít, hogy az apja halálának évfordulóján tartott ünnepségen el
akarja mesélni a tömegnek, hogy az apja gyilkos. (Ezt a benne lakó szellem
meghiúsítja.) Aztán parancsba adja, hogy a torony építésével fel kell hagyni,
mire teljesen elszigetelődik, őrültnek hiszik. Arzén egyszerűen teljesen
alkalmatlan vezetőnek. Ehhez képest a regény végén ő lesz a próféta, aki az új
otthonába vezeti el Bábel népét…
Arzént teljesen elvakítják az érzelmei, először az apja iránti gyűlölete,
pl. mikor megtudja, hogy az apja szelleme benne él, szétvagdossa késsel a
tenyerét, hátha azzal megszabadul tőle. Aztán később Hananiást kezdi ugyanilyen
elvakultan gyűlölni, életcélja lesz, hogy megölje őt. Hananiás Arzénnal
ellentétben tudja, hogyan kell manipulálni a népet, ő túrja ki Arzént hatalomból,
Arzén azt hiszi, hogy ha az apját leleplezi vagy Hananiást megöli, az
mindent megold majd. Azt nem veszi figyelembe, hogy a bábeliek nagyon hinni
akarnak valamiben vagy valakiben, és ha ő nem ad alternatívát, amiben az apja
meg a torony helyett hihetnek, akkor csak zűrzavar lesz.
Azt azért meg kell hagyni, hogy Arzén valamennyire fejlődik, hiszen végül
nem űzi ki magából apja szellemét, hagyja, hogy benne éljen, és mintha a
Hananiás iránti elvakult dühe is elmúlna, mikor látja, hogy a nép hogy veri
halálra (miután Arzén lelőtte).
Rájön arra is, hogy ahhoz, hogy vezethesse a bábelieket, hagynia kell,
hogy prófétának higgyék, így mondhatjuk, hogy valamivel okosabb lett.
És akkor nézzük kicsit Dávidot. Ő az álmaiból tudja, hogy Arzén vette el
a látását, és ezért elindul egyedül megkeresni őt Bábelban. Tehát tök egyedül
és vakon. Nem, ez persze hogy nem nagyon hülye ötlet. Ő egyébként pont ugyanolyan
elvakultan utálja Arzént, mint Arzén az apját, meg se hallja, ha azt mondják
neki, hogy nem Arzén a felelős azért, hogy ő elvesztette a látását.
Szóval mind Arzén, mind Dávid sokáig másokat tartanak felelősnek azért,
hogy nekik rossz soruk van, ebben persze részben igazuk is van, de azért
mindenki a saját sorsának kovácsa. Erre rájönnek a regény végére ők is, és
próbálnak valami értelmeset kezdeni az életükkel.
A Lívihez fűződő kapcsolata mindkettejüknek elég zavaros volt. Dávid és
Lívi testvérek, de mégis jól elvannak egymás nélkül is, különösebb energiát nem
fektetnek abba, hogy megtalálják egymást Bábelban, vagy hogy miután megtalálják
egymást, együtt maradjanak. Dávidnak, mikor megtudja, hogy Lívi halott, bár övé
a torony minden hatalma, meg se próbálja feltámasztani a testvérét, helyette
inkább tombol és elpusztítja a tornyot. Tök logikus. Mondjuk, hogy azért tett
így, mert rájött, hogy a torony gonosz, hogy rossz erőt szolgál, de semmi
ilyesmi nem derült ki a regényből egyértelműen.
Aztán itt van Arzén, aki elvileg szerelmes Lívibe, de annyira azért
mégsem, hogy elhiggye az apjának, hogy a torony ereje életre tudná kelteni
Lívit. Helyette inkább ő is le akarja rombolni a tornyot…
Szóval nem volt világos nekem, hogy itt van ez a két ember, aki elvileg
szereti Lívit, gyakorlatilag mégis tojnak rá. Nem mondom, hogy az egy jobb
befejezés lett volna, ha Lívi feltámad, és happy end lesz, de fölöslegesnek
éreztem, hogy az írónő ennyire kihangsúlyozta, hogy megmenthették volna Lívit,
de nem tették.
Bár Arzén és Dávid is változik valamennyire a regény folyamán, fejlődnek,
nekem még így sem tudtak szimpatikusak lenni.
2. Cselekményszövés:
Ha objektíven nézem, izgalmas történetet rakott össze nekünk az írónő,
voltak váratlan fordulatok (pl. Dávid pap lesz, kiderül, hogy Arzén apjának
szelleme Arzénban él tovább, Lívi meghal, a torony ledől), ugyanakkor
szubjektíve nem kötött le igazán ez az egész. Mivel a szereplők közül senkit nem
kedveltem meg, valószínűleg ezért nem érdekelt, hogy mi történik velük.
Sokáig azt sem értettem, hogy miről akar szólni ez a könyv. Végül is
mégiscsak egy vallásos közegben játszódik. Azt akarja igazolni, hogy van Isten,
vagy azt, hogy nincs? A toronyban van valamilyen erő, ez elég hamar
egyértelművé válik, ahogy az is, hogy a vallás, amit köré építettek, egy nagy
humbug.
Én végül arra jutottam, hogy az a könyv tanulsága, hogy vallás és Isten
nélkül is boldogulhat az ember, de így azért kicsit sivárabb is az élete.
SPOILER: Dávid látását azért vette el a torony, hogy ezzel magához
csalogassa, s neki adja a hatalmát. Dávid sokáig a torony megszállottja, csak
akkor rombolja le dühében, mikor megtudja, hogy Lívi meghalt. Ezután is érzi
még a torony hívó erejét, mégis úgy dönt, hogy visszatér a saját világába és
ott boldogul.
Arzén rájön, hogy az apja által felépített vallás hamis, s a könyv végén
helyette rátalál a keresztény vallásra (egy elferdített szövegű Miatyánkkal
imádkozik). És ő lesz a próféta, aki az új otthonába vezeti a Bábel népét. Nála
nem teljesen egyértelmű, hogy Isten nélkül fog-e boldogulni majd, de én úgy
vettem ki, hogy végre rájött, hogy a vallást arra tudja felhasználni, hogy
vezesse a népet, őszinte istenhitet én nem éreztem benne. Így nekem az volt a
tanulság, hogy istenhit nélkül is van élet, bár Dávid és Arzén is
boldogtalanabbnak tűnik, mint amikor még hittek.
3. Írói stílus:
Egyedi karakterek voltak a könyvben, volt jellemfejlődés, egyedi volt a
történet, fordulatos volt a cselekmény, átérezhető volt valamennyire a
szereplők lelki nyomora (csak ne csináltak voltak annyi baromságot), úgyhogy én
azt gondolom, hogy alapvetően jól ír a szerző.
4. Összességében:
Ez a könyv nekem nem igazán jött be, bár vannak érdemei – ahogy fentebb
ki is fejtettem – de engem mégsem tudott lekötni, nagyon lassan értem a végére.
De a fantasykkal én gyakran vagyok így, szóval lehet, hogy ez nem a regény
hibája.
5. Tetszési index:
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése