Bakti Viktor – Integrálva

Tartalom:

Lépj a jövő útjára!

2066 - Philadelphia.

Themisz, a titokzatos szuperszámítógép mindent lát, még a jövőt is. Kiszámítja, hogyan boldogulhat legjobban az emberiség.

Digitális jósok súgják meg a jövőt, ám az egyikük meghal, miközben Jarrednek, a zsoldosnak egy döbbenetes üzenetet mutat.

Vajon rendszerhiba, vagy valóban a jövőt fedi fel?

Az események láncreakcióként követik egymást.

Rejtélyes szervezet lendül mozgásba, hogy a virtuális térbe börtönözött, testetlen hacker segítségével megfejtse a Themisz titkait. A meghasonlott zsoldos döntésre kényszerül véres állandóság és küzdelmes változás között. Yolanda, a reflektorokhoz szokott riporternő szembesül a kíméletlen valósággal. Vajon él a csábító ajánlattal? Engedi hogy maga a jövő költözzön be saját húsába és csontjába? Victor, a cég vezérigazgatója is nyomozásba kezd, hogy olyan sötét titkot fedjen fel, amitől még őt is óvják.

Mi valójában a rejtélyes Themisz?

Harc kezdődik a valóságban és a kibertérben egyaránt.

Már nem csak a Themisz a tét, hanem a szabadság.

Vajon test vagy az elme szabadsága fontosabb?

(Forrás: libri.hu)

Véleményem:

1. Karakterek:

Alapvetően kétféle karakter volt ebben a könyvben, az egyik a céljai eléréséért bármire képes, törtető ember, a másik a kiszolgáltatott szerencsétlen, aki csak túlél, de túlélni azt nagyon tud. Delphoi tartozott az utóbbi kategóriába, az összes többi szereplő pedig az elsőbe.

Így Delphoi szenvedését – bár egyébként átérezhető volt, nagyon könnyfakasztóra írta meg a szerző – egy idő után túlzásnak találtam és irritált.

A többi szereplő hihetőbb volt, bennük volt jó is,rossz is, szóval olyan emberiek voltak. Volt a karrierjéért mindenre képes riporternő, Yolanda; a családjáért mindenre képes bérgyilkos, Jarred (azt viszont kicsit röhejesnek találtam, hogy a feleségét édinek hívta); az idealista cégvezető, Victor, akinek kb. fingja nem volt, hogy mi folyik a cégénél és mit csinálnak az alkalmazottai, (de ezzel lehet, hogy a valóságban is így vannak a cégvezetők); a szabadságjogok védelme érdekében az erőszaktól sem visszariadó aktivista, Lester; illetve a jövőbelátásra is képes mesterséges intelligenciát feltörni próbáló hacker, Hector.

A szereplők tehát sokfélék voltak, és bár a lelkük legmélyebb bugyraiba annyira nem nyertünk betekintést (Delphoi-t kivéve), azért nagyjából érteni lehetett a motivációikat és hogy legtöbbjüknél miért szentesíti a cél az eszközt.

2. Cselekményszövés:

A játszma tétje az volt, hogy Themisz, a jövőbelátó szuperszámítógép leuralja-e az emberek életét, vagy sem. A leuralás alatt azt kell érteni, hogy az emberek minden személyes adatához, még a gondolataihoz is szabadon hozzáfér, hiszen ezek is olyan tényezők, melyeket a predikcióinál figyelembe kell vennie.

SPOILER: A könyv egyetlen poénja az, hogy a játszma tétje nem dől el, hiszen a Themisz központi vezérlőjeként funkcionáló Delphoi-t a regény legvégén felváltja ebben a szerepben a megjegyezhetetlen nevű, japán főmérnök, így a Themisz szépen működik tovább. Csak a könyv végére a jólelkű, becsületes Delphoi helyett egy megalomán pöcs lesz a rendszer vezérlője, ami sok jóval nem kecsegtet az emberiség jövőjére nézvést, ha engem kérdeztek – bár én nem vagyok jós, így nem tudhatom.

Nem tudom, az meglepetés akart-e lenni az író részéről, hogy a Themiszt Delphoi vezérli, mivel ez direktben elég sokára lesz csak kimondva a regényben. De már gyakorlatilag Delphoi nevéből tudni lehet, hogy mi ő, így amikor Victor először beszél róla vagy gondol rá, hogy egy lányt felhasználtak a Themisz működtetéséhez, már teljesen egyértelmű, hogy ő az. Pici bizonytalanságot csak az keltett bennem, hogy Hector húga, Amanda is részt vett ugyanabban az idegrendszert érintő gyógyszerkísérletben, mint Delphoi, így egy idő után arra kezdtem gyanakodni, hogy esetleg ők ketten együtt irányítják a Themiszt, de ilyesfajta csavar nem volt a könyvben. (Bár hihetőbb lett volna, ha két elme kell egy ilyen billió-trillió adatot feldolgozó szuperszámítógép irányításához, mint ha egy. Jobban belegondolva egyik sem hihető…)

Szóval a könyv legfontosabb cselekményszálán lényegében nem történik semmi, a Themisz működik tovább, abban viszont tud meglepetést okozni az író, hogy szemrebbenés nélkül kivégez fontosabb szereplőket is. Így – eléggé értelmetlen módon – meghal Yolanda és Victor, és elpusztul Hector teste is, bár az agya nem.

A regény happy endje alighanem az akar lenni, hogy Delphoi és az android testbe „betöltött” Hector „összejönnek”, de – őszinte leszek – ez nekem nagy katarzist nem adott. Az, hogy a Themisz működik tovább, éppen lehangolhatott volna, vagy legalább nyugtalanítónak találhattam volna, de igazándiból nem tudtam annyira beleélni magam ebbe az egész sztoriba, hogy különösebben hasson rám.

3. Írói stílus:

Delphoi gondolatait, szenvedéseit ismerhettük meg a legrészletesebben ebben a könyvben, vele tudtam valamennyire azonosulni. Hozzá képest a többi szereplő kidolgozatlan volt, bár azért ők sem voltak rosszak. Az agyonkomputerizált világ is elég jól ki volt találva, ahol egyre inkább elvárás az, hogy az ember is gépesített legyen, mert az a menő. Ugyanakkor a kasztrendszerre épülő utópiák/disztópiák (mint ez is) szerintem nem túl reálisak, én nem hiszem, hogy akár az USA-ban, akár Európában létrejöhetne ilyen társadalom a közeljövőben, de ez az én egyéni véleményem nyilván.

4. Összességében:

Pörgős volt a regény, viszonylag gyorsan elolvastam, csak azt nem tudom, hova akart kilyukadni. Mi ebből a tanulság? Minek kéne drukkolni? Szerintem az jó lenne, ha valamilyen szinten meg tudnánk jósolni a jövőt, pl. a háborúkat, mert így TALÁN el tudnánk kerülni őket. Ugyanakkor az már nem hangzik olyan jól nekem, hogy ehhez egy számítógépnek minden adatot tárolnia kell rólam. DE lehet, hogy ez egy vállalható ár, ha nem élnek vissza az adataimmal. Ugyanakkor lehet, hogy másnak meg ez nem egy vállalható ár (mint a könyvben a Titokjog nevű szervezetnek). Talán annyi a regény tanulsága, hogy erre nincs egyértelmű válasz.

SPOILER: Delphoi végül kiszabadul a Themisz fogságából, és én ennek örültem, de akkor az egyén szabadsága fontosabb, mint a közösség érdeke? De a Themisz tovább működik egy aljas ember irányításával, tehát Delphoi ugyan kiszabadult, de az emberiség valószínűleg rosszabbul járt, mert a japán főmérnök nagyon is tisztában van vele, milyen hatalma van a Themisznek és biztos, hogy vissza is fog élni vele.
Bár az is igaz, hogy Delphoi is visszaélt valamennyire a hatalmával, hiszen emberek életébe nyúlt bele, pl. Jarredébe és Victoréba a jóslatával, Yolandáéba azzal, hogy élő adásban meghülyítette az implantátumát és így kínos dolgokat mondott a nő, amiért aztán kirúgták. Így tulajdonképpen Delphoi sem az a ma született bárány volt, aminek a regény nagy részében tűnt.

5. Tetszési index:

74%