Előzmények:
A Mini-könyvklubban ebben a hónapban szabadon választhattunk magunknak
egy romantikus olvasmányt, és nekem erre a könyvre esett a választásom.
Érdekesnek tűnt a netes ajánlói alapján és magyar az írónője, én pedig próbálok
mostanában többet olvasni kortárs magyar íróktól.
Tartalom:
Te megérdemelnéd a második esélyt?
Anna mély érzésű lány, aki szeretetre vágyik. Igazán megérdemelné, hogy
boldog legyen. A Defektesek dobosa, András megadja neki mindazt, amire szüksége
van: szerelmet, nyugalmat és boldogságot. De vajon mindez az övé lehet anélkül,
hogy megjárná a poklot? Annának nem adatik meg a könnyebbik út.
Az élet tragédiák sorozata. Anna, amikor már mindent elveszített,
ráébred, hogy választania kell: hagyja, hogy végleg maga alá temesse az
önsajnálat, vagy belekapaszkodik egy halvány napsugárba, és elhiszi, hogy az rá
ragyog.
Vajon Anna képes szembe nézni saját félelmeivel, és megleli azt, amiért
érdemes küzdenie? Lesz-e elég bátorsága újra szeretni és az új szerelemért
áldozatokat hozni? Tud-e küzdeni egy olyan férfi szerelméért, akivel a
kapcsolatát mindenki helyteleníti? Vagy engedi, hogy mások irányítsák, azt
remélve, hogy így nem érheti több fájdalom?
Julia Lewis Thomson valódi mélységekbe és magasságokba röpíti olvasóját.
A szerző hisz abban, hogy kockázatokat kell vállalnunk ahhoz, hogy
megtalálhassuk a boldogságot, amihez olykor fel kell égetnünk a hidakat magunk
mögött, illetve meg kell bocsátanunk magunknak és a szeretteinknek.
(Forrás: bookline.hu)
Vélemény:
Szerettem volna szeretni ezt a regényt, de nem ment. A történetben voltak
csavarok, volt tanulság is benne, de a fontosabb karakterek (Anna és Tamás)
elviselhetetlenül ostobán viselkedtek szerintem. Pedig őket is meg lehetett
volna írni intelligensebbre és szimpatikusabbra, csak valamivel értelmesebb
mondatokat kellett volna a szájukba adni, kicsit többször megszólalhatott volna
a lelkiismeretük, és mondjuk lehettek volna fele annyira infantilisek, mint
amennyire voltak. Sajnálom a dolgot, mert tényleg nem sok kellett volna hozzá,
hogy szeressem őket.
A karakterek mellett volt néhány durva ostobaság is a könyvben, amik nagyban
akadályozták, hogy komolyan vegyem ezt az egész sztorit:
1. Anna nem tud rendesen írni, mert remeg a keze, de nem kap kedvezményt/segítséget
a dolgozatoknál, mégis kitűnő tanuló. Hogy??? Ha a tanárok nem tudják elolvasni
az írását… Érthetetlen. Egyébként az is, hogy Anna pszichológusának kell
szólnia a tanároknak, hogy az érettségin kapjon időkedvezményt a lány, hogy a
remegős kezével is meg tudja olvashatóra írni a dolgozatokat. Maguktól ez hogy
nem jut eszükbe?
2. Az értelmiségi és valszeg nem túl kigyúrt Tamás úgy üt meg egy srácot,
hogy az két métert repül tőle… Ezt komolyan kéne vennem, de tényleg?
3. Anna kádba fulladós öngyilkossági kísérletét is a logikai képtelenségek
közé sorolhatnám, mert biztos vagyok benne, hogy erre senki ember fia nem
képes, annyi életösztön mindenkiben van, hogy fél centit megemeli a fejét, hogy
ne fulladjon meg. De ezt a dolgot inkább csak Anna melodramatikus hülyeségei
közé sorolom, nem a logikátlanságok közé (mivel nem fullad bele a kádba végül).
És általában véve is volt olyan problémám a regénnyel, hogy túl sok volt
benne a melodráma. Az ember lehet bizonytalan, lehet depressziós, lehet
kétségbeesett, lehet sérült, fájhat a lelke úgy is, hogy nem drámázik folyton-folyvást.
De tényleg: MINDIG MINDENEN.
A könyv tanulsága nem bonyolult (merni kell élni és szeretni), de a
történet, amibe ágyazva volt, szerintem nem volt rossz (bár őszintén szólva az
sem volt túl bonyolult, de engem ez nem zavart). Tényleg csak azon bukott meg a
regény nálam, hogy a főszereplők hihetetlenül antipatikusak voltak és túl
melodramatikus volt minden történés ebben a könyvben. Szóval ez lehetett volna
egy jó könyv is, de számomra sajnos nem lett az.
(Ami a leginkább tetszett ebben a könyvben, az az előszava, szerintem szépen
foglalja össze a regény mondanivalóját.)
SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéséhez egérrel jelöljétek
ki a bekezdéseket.)
Annának a könyv elején annyi problémája van, hogy egy baleset
következetében agysérülése lett, ezért néha remeg a keze. És ő emiatt
kirekesztettnek és magányosnak érzi magát, sőt még azt is előadja a
pszichológusának, hogy a nagypapájával szeretett volna halni…
Én értettem egyébként, hogy apja gyakorlatilag nem volt, az anyja pedig
szeretetlenül nevelte, és emiatt alapból (mármint a balesete előtt is) lelkileg
sérült volt valamennyire. De egyszerűen nem bírtam elviselni amilyen mértékben
az önsajnálatban dagonyázott egy ilyen apróság (mármint a kézremegése) miatt.
Aztán meghalt a fiúja, Andris. (Andris volt egyébként kb. az egyetlen
normálisan, érthetően viselkedő karakter a könyvben, max. annyit nem értettem
benne, hogy mit akar egy olyan nyavajgós libától, mint Anna.) Azt már el tudtam
fogadni, hogy Anna ezután durván magába zuhant, de ebben is olyan ostoba,
eltúlzott dolgok voltak, hogy hihetetlen. Már említettem Anna kádba öngyilkolós
momentumát, aztán volt olyan, hogy nem engedte elmosni Andris koszos
kávésbögréjét meg kimosni a használt ruháit, mert… De tényleg miért is? Ja,
mert attól majd biztos feltámad…
Egyébként őszintén szólva szerintem a regénynek itt kellett volna, hogy
vége legyen. Ha egy korábban is durván instabil lány elveszíti az egyetlen embert,
akit szeret és aki viszontszereti, annak öngyilkosnak kéne lennie. Nem, nem egy
kádban vagy egy vödör vízben, hanem valahogy úgy, amiben tényleg meg is hal.
De egye fene, nem tette, hanem helyette szerelembe esett a halott fiúja
nagybátyjával, Tamással, aki nős volt. Ebben a kapcsolatban engem tényleg nem
zavart sem az, hogy a halott fiúja nagybátyjával jött össze, sem az, hogy az
nős volt. Az zavart, hogy egyszer sem beszélték meg, hogy mit akarnak
egymástól, nem beszéltek arról, hogy mi lesz, ha Tamás felesége hazajön
külföldről. Ahelyett, hogy ezt megtették volna, úgy csináltak, mintha normális
lenne az egyébként titkolt kapcsolatuk, majd mikor lebuktak, Anna gyorsan
szakított Tamással. Tök infantilis volt nem csak Anna, hanem a nála tizenpár
évvel idősebb Tamás is.
Igazándiból még hosszan sorolhatnám, hogy mi minden volt zavaró a
viselkedésükben (pl. Anna a szakításuk után nem említi meg Tamásnak, hogy
terhes volt és elvetélt; Tamás arra használja tanári beosztását az egyetemen,
hogy Annát zaklassa, ahelyett, hogy magánemberként keresné meg), de nem teszem,
mert ez az értékelés már így is nagyon hosszú és már az eddigiek alapján is érthető szerintem, hogy mi volt velük a gondom.
Tetszési index:
51%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése