2017. április 30., vasárnap

Julia Lewis Thomson – Többek által - Az életet csak úgy lehet megélni, ha kockáztatsz

Előzmények:
A Mini-könyvklubban ebben a hónapban szabadon választhattunk magunknak egy romantikus olvasmányt, és nekem erre a könyvre esett a választásom. Érdekesnek tűnt a netes ajánlói alapján és magyar az írónője, én pedig próbálok mostanában többet olvasni kortárs magyar íróktól.

Tartalom:
Te megérdemelnéd a második esélyt?
Anna mély érzésű lány, aki szeretetre vágyik. Igazán megérdemelné, hogy boldog legyen. A Defektesek dobosa, András megadja neki mindazt, amire szüksége van: szerelmet, nyugalmat és boldogságot. De vajon mindez az övé lehet anélkül, hogy megjárná a poklot? Annának nem adatik meg a könnyebbik út.
Az élet tragédiák sorozata. Anna, amikor már mindent elveszített, ráébred, hogy választania kell: hagyja, hogy végleg maga alá temesse az önsajnálat, vagy belekapaszkodik egy halvány napsugárba, és elhiszi, hogy az rá ragyog.
Vajon Anna képes szembe nézni saját félelmeivel, és megleli azt, amiért érdemes küzdenie? Lesz-e elég bátorsága újra szeretni és az új szerelemért áldozatokat hozni? Tud-e küzdeni egy olyan férfi szerelméért, akivel a kapcsolatát mindenki helyteleníti? Vagy engedi, hogy mások irányítsák, azt remélve, hogy így nem érheti több fájdalom?
Julia Lewis Thomson valódi mélységekbe és magasságokba röpíti olvasóját. A szerző hisz abban, hogy kockázatokat kell vállalnunk ahhoz, hogy megtalálhassuk a boldogságot, amihez olykor fel kell égetnünk a hidakat magunk mögött, illetve meg kell bocsátanunk magunknak és a szeretteinknek.
(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:
Szerettem volna szeretni ezt a regényt, de nem ment. A történetben voltak csavarok, volt tanulság is benne, de a fontosabb karakterek (Anna és Tamás) elviselhetetlenül ostobán viselkedtek szerintem. Pedig őket is meg lehetett volna írni intelligensebbre és szimpatikusabbra, csak valamivel értelmesebb mondatokat kellett volna a szájukba adni, kicsit többször megszólalhatott volna a lelkiismeretük, és mondjuk lehettek volna fele annyira infantilisek, mint amennyire voltak. Sajnálom a dolgot, mert tényleg nem sok kellett volna hozzá, hogy szeressem őket.
A karakterek mellett volt néhány durva ostobaság is a könyvben, amik nagyban akadályozták, hogy komolyan vegyem ezt az egész sztorit:
1. Anna nem tud rendesen írni, mert remeg a keze, de nem kap kedvezményt/segítséget a dolgozatoknál, mégis kitűnő tanuló. Hogy??? Ha a tanárok nem tudják elolvasni az írását… Érthetetlen. Egyébként az is, hogy Anna pszichológusának kell szólnia a tanároknak, hogy az érettségin kapjon időkedvezményt a lány, hogy a remegős kezével is meg tudja olvashatóra írni a dolgozatokat. Maguktól ez hogy nem jut eszükbe?
2. Az értelmiségi és valszeg nem túl kigyúrt Tamás úgy üt meg egy srácot, hogy az két métert repül tőle… Ezt komolyan kéne vennem, de tényleg?
3. Anna kádba fulladós öngyilkossági kísérletét is a logikai képtelenségek közé sorolhatnám, mert biztos vagyok benne, hogy erre senki ember fia nem képes, annyi életösztön mindenkiben van, hogy fél centit megemeli a fejét, hogy ne fulladjon meg. De ezt a dolgot inkább csak Anna melodramatikus hülyeségei közé sorolom, nem a logikátlanságok közé (mivel nem fullad bele a kádba végül).
És általában véve is volt olyan problémám a regénnyel, hogy túl sok volt benne a melodráma. Az ember lehet bizonytalan, lehet depressziós, lehet kétségbeesett, lehet sérült, fájhat a lelke úgy is, hogy nem drámázik folyton-folyvást. De tényleg: MINDIG MINDENEN.
A könyv tanulsága nem bonyolult (merni kell élni és szeretni), de a történet, amibe ágyazva volt, szerintem nem volt rossz (bár őszintén szólva az sem volt túl bonyolult, de engem ez nem zavart). Tényleg csak azon bukott meg a regény nálam, hogy a főszereplők hihetetlenül antipatikusak voltak és túl melodramatikus volt minden történés ebben a könyvben. Szóval ez lehetett volna egy jó könyv is, de számomra sajnos nem lett az.
(Ami a leginkább tetszett ebben a könyvben, az az előszava, szerintem szépen foglalja össze a regény mondanivalóját.)

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéséhez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)
Annának a könyv elején annyi problémája van, hogy egy baleset következetében agysérülése lett, ezért néha remeg a keze. És ő emiatt kirekesztettnek és magányosnak érzi magát, sőt még azt is előadja a pszichológusának, hogy a nagypapájával szeretett volna halni…
Én értettem egyébként, hogy apja gyakorlatilag nem volt, az anyja pedig szeretetlenül nevelte, és emiatt alapból (mármint a balesete előtt is) lelkileg sérült volt valamennyire. De egyszerűen nem bírtam elviselni amilyen mértékben az önsajnálatban dagonyázott egy ilyen apróság (mármint a kézremegése) miatt.
Aztán meghalt a fiúja, Andris. (Andris volt egyébként kb. az egyetlen normálisan, érthetően viselkedő karakter a könyvben, max. annyit nem értettem benne, hogy mit akar egy olyan nyavajgós libától, mint Anna.) Azt már el tudtam fogadni, hogy Anna ezután durván magába zuhant, de ebben is olyan ostoba, eltúlzott dolgok voltak, hogy hihetetlen. Már említettem Anna kádba öngyilkolós momentumát, aztán volt olyan, hogy nem engedte elmosni Andris koszos kávésbögréjét meg kimosni a használt ruháit, mert… De tényleg miért is? Ja, mert attól majd biztos feltámad…
Egyébként őszintén szólva szerintem a regénynek itt kellett volna, hogy vége legyen. Ha egy korábban is durván instabil lány elveszíti az egyetlen embert, akit szeret és aki viszontszereti, annak öngyilkosnak kéne lennie. Nem, nem egy kádban vagy egy vödör vízben, hanem valahogy úgy, amiben tényleg meg is hal.
De egye fene, nem tette, hanem helyette szerelembe esett a halott fiúja nagybátyjával, Tamással, aki nős volt. Ebben a kapcsolatban engem tényleg nem zavart sem az, hogy a halott fiúja nagybátyjával jött össze, sem az, hogy az nős volt. Az zavart, hogy egyszer sem beszélték meg, hogy mit akarnak egymástól, nem beszéltek arról, hogy mi lesz, ha Tamás felesége hazajön külföldről. Ahelyett, hogy ezt megtették volna, úgy csináltak, mintha normális lenne az egyébként titkolt kapcsolatuk, majd mikor lebuktak, Anna gyorsan szakított Tamással. Tök infantilis volt nem csak Anna, hanem a nála tizenpár évvel idősebb Tamás is.
Igazándiból még hosszan sorolhatnám, hogy mi minden volt zavaró a viselkedésükben (pl. Anna a szakításuk után nem említi meg Tamásnak, hogy terhes volt és elvetélt; Tamás arra használja tanári beosztását az egyetemen, hogy Annát zaklassa, ahelyett, hogy magánemberként keresné meg), de nem teszem, mert ez az értékelés már így is nagyon hosszú és már az eddigiek alapján is érthető szerintem, hogy mi volt velük a gondom.

Tetszési index:

51%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése