Caroline Kepnes – Te

Előzmények:

Még a nyáron vettem ezt a könyvet az Alexandránál, olyan jó kis paráztatós könyvnek tűnt, amit oda lehet adni a tini lányoknak, hogy olvassák el, utána hátha elmegy a kedvük attól, hogy interneten ismerkedjenek. Mivel, bevallom, bennem sincs különösebb veszélyérzet az internet használata közben (legfeljebb az aggaszt, hogy lenyúlhatják a bankkártya adataimat, mikor azzal fizetek), ezért gondoltam, szolgálhat számomra is egy-két tanulsággal.

Tartalom:

Joe Goldberg, egy kis East Village-i könyvesbolt eladója egy nap úgy érzi, valóra vált az álma, mikor besétál a boltba egy fiatal írópalánta, Guinevere Beck. Beck megtestesíti mindazt, amire Joe valaha is vágyott: gyönyörű, vagány, okos, és hihetetlenül szexi - egyszerűen tökéletes.

Joe rafinált módon kezdi behálózni Becket, és hála a lány okostelefonjának, Instagram-, Twitter- és Facebook-fiókjának, hamarosan sikerül is közel kerülnie hozzá. De Joe még sokkal többre is képes, hogy hatalmába kerítse rajongása tárgyát.

És vajon Beck valóban olyan angyali és ártatlan teremtés, amilyennek Joe látja? Vagy ő még sokkal sötétebb titkokat rejteget?

Caroline Kepnes kötete vérfagyasztó beszámoló a könyörtelen, eszelős szerelemről. Betekintést enged egy mániákus elméjébe, hasonlóképp, mint John Fowles híres regénye, A lepkegyűjtő. Perverz módon romantikus thriller, amely az utolsó oldalig izgalomban tartja az olvasót.

(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:

Azokkal a dolgokkal kezdeném, amik tetszettek ebben a könyvben. Tetszett, hogy minden karakter beteg benne, ki kicsit, ki jobban. Tetszett, hogy többnyire hihetőnek is tűntek ezek a szereplők. Tetszett, hogy a könyv felhívja a figyelmet arra, hogy milyen veszélyeket rejt, ha az egész életünket kiteregetjük valamilyen nyilvános, netes fórumon.

Kicsit zavarba ejtett ugyanakkor, hogy sokszor Joe tűnt nekem a legnormálisabbnak a könyv kompániájából – félreértés ne essék, a srác egyértelműen elmebeteg, de mivel az ő fejébe látunk bele a könyv olvasása közben, egy idő után azonosul vele az ember, annyira, hogy már szinte normálisnak látja, amiket csinál. Másrészt – ahogy már említettem – mindegyik karakterben van egy-két-sok nem normális vonás, így ebből a kollektíven elmeroggyant társaságból tulajdonképpen nem is lóg ki annyira Joe viselkedése. Na jó, talán a gyilkosságokat leszámítva…

Viszont az az igazság, hogy belőlem nem váltott ki túl sok érzelmet (először elírtam és értelmet írtam, de tulképp az is igaz lenne) ez a könyv, és különösebben el sem gondolkodtatott. Ennek valószínűleg az az oka, hogy nem akartam elhinni, hogy minden ember annyira beteg személyiség lenne, mint ennek a könyvnek a szereplői és ezért inkább nem vettem túl komolyan őket. Szerintem mutatóba kellett volna egy-két épelméjű emberke is ebbe a könyvbe, az jobban kidobta volna a kontrasztot, hogy a többiek mennyire elmebetegek.

Szóval objektíven nézve ez egy érdekes és kicsit elrettentő könyv volt arról, hogy a teljesen normálisnak látszó emberek is lehetnek elmebetegek, a kevésbé súlyos esetek csak manipulatívak és tettetők, a súlyosabbak pedig gyilkosok. Szubjektíve viszont mégsem tudott igazán beszippantani ez a könyv, nem tudtam teljesen a hatása alá kerülni.

Most még eszembe jutott, hogy Joe azért is lehetett egy kicsit szimpatikus nekem, mert szereti a könyveket. Sokat emlegetik a könyvben Stephen King Álom doktor c. művét, ami A ragyogás folytatása, s talán ennek is a hatására kezdtem el nemrég olvasni A ragyogást, könnyen lehet, az Álom doktorra is sort kerítek majd. De nem csak az Álom doktor van sűrűn felemlegetve a könyvben, hanem más művek is. Szóval ez a könyv arra is alkalmas, hogy más könyvekre felhívja az olvasók figyelmét, ami egy tök jó dolog szerintem.

Ami pedig azt az előzetes elvárásomat illeti, hogy a könyv valami érdekes tanulsággal tud szolgálni az internethasználat veszélyeit illetően, nos, ez a reményem csak részben teljesült. Joe azért tud mindenkiről mindenféle infót megszerezni, mert lenyúlja a telefonjukat, rajta az összes jelszavukkal, s így minden netes aktivitásukat látja. Beck teljesen ostoba, mert az elveszettnek hitt telefonja előfizetését továbbra is fizetteti az anyjával, mert nem meri elmondani neki, hogy elhagyta a telót. Ő tehát a saját ostobaságából válik kiszolgáltatottá Joe-nak. A fiú a többi telefont úgy szerzi meg, hogy elrabolja/megöli a tulajukat. Szóval ennek a könyvnek kb. az a tanulsága, hogy ne veszítsd el a telefonodat, valamint ne hagyd, hogy elraboljanak vagy megöljenek, és akkor nem tudnak visszaélni a netes adataiddal.  Ami nyilván marhaság.

De ha elfogadjuk, hogy nem csak így lehet megszerezni a netes profiljaink jelszavait, hanem pl. meg is hekkelhetik a gépünket, akkor már érdekesebb tanulsága van a könyvnek, mivel megmutatja, hogy ha a neten éljük az életünket és azokat az adatokat valaki megszerzi, akkor mindent tudni fog rólunk. És az, hogy mire használja őket, már csak rajta múlik.

Tetszési index:

75%