Előzmények:
A sorozat első kötetét, a Vonzódást nem olyan régen olvastam (az ajánlóm itt olvasható), és mivel
eléggé tetszett, a sorozat folytatása mellett döntöttem.
Tartalom:
Ez a történet egy olyan világban játszódik, ahol három fajta lény, a
mentálok, az alakváltók és az emberek élnek egymás mellett. (Egyébként
Kaliforniában vagyunk, tehát a Földön, egy a miénkhez képest alternatív
valóságban.)
A mentáloknak különböző mentális képességeik vannak, mindegyiknek több
is, de nem egyforma erős minden képességük. Vannak telepaták, jövőbe látók stb.
Faith NightStar kardinális J-mentál, ami azt jelenti, hogy nagyon erős jövőbe
látó képessége van. A J-mentálok elméje törékeny, és a képességük nagyon
értékes, ezért állandó orvosi megfigyelés és őrizet alatt tartják őket, így
Faith-t is.
Az Elcsendesedés programmal minden mentálból kiírtják az érzelmeket, így
a J-mentálok ma már csak üzleti ügyekben látnak víziókat, míg korábban
bűncselekményeket jeleztek előre. Faith azonban egy nap sötét víziókat kezd
látni, melyek egy gyilkos elméjébe engednek betekintést. Faith nem tudja, hogy
ez a kezdődő őrület jele nála, vagy a képessége egy új oldala mutatkozott meg
nála.
A J-mentálok előbb-utóbb mind megőrülnek, ezután teljesen elzárják őket a
külvilágtól, de a képességeiket halálukig kihasználják. Faith nem akar máris
erre a sorsra jutni, ezért nem orvosaihoz fordul segítségért, hanem Sascha
Duncanhez, ahhoz a mentálhoz, aki már levált a mentálhálóról és az alakváltó
DarkRiver falkával él, az alfahímjük, Lucas Hunter párja.
A DarkRiver falka tagja Vaughn D Angelo is, ő az egyik őrszem és Lucas
barátja. Jaguárrá tud átváltozni és benne erősebb az állatias énje, mint a
többi alakváltónál. Faith azonnal magára vonja a figyelmét, meg akarja szerezni
a lányt, de ehhez el kell érnie, hogy a lány ne féljen érezni. Faith viszont
őrlődik a saját klánja iránti hűsége és szíve között, ami Vaughnhoz húzza.
Vélemény:
Ez a könyv sajnos nagyobbrészt a megismétlése volt a sorozat első
kötetének, és ez elég zavaró volt számomra. Csak itt az Elcsendesedés és az
érzékei közt vívódó lány neve Faith volt, nem Sascha. A rá vágyó vad, de
gyengéd ragadozó pedig Vaughn volt, nem Lucas. Az is végig egyértelmű volt,
hogy ők is egymásra fognak találni. És itt is volt egy mentál gyilkos. Szóval a
könyv 90%-ánál olyan érzésem volt, hogy én ezt már olvastam.
A maradék 10%-ban kiderültek érdekes dolgok a mentálok világáról, de
ebben meg, bevallom, én nem éreztem a koncepciót, sok bugyutaság volt a
történetben szerintem. Hagyott is nyitva kérdéseket a könyv, de ezek valahogy kevéssé
csigáztak fel. Szóval ez a rész nekem sokkal kevésbé tetszett, mint az első.
Viszont annak, aki nem olvasta az első kötetet, érdekes lehet ez a rész
is, a mentálok és az alakváltók világa, a vad romantika szerintem itt is volt
olyan jó, mint ott. Csak én már untam.
SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéséhez egérrel jelöljétek
ki a bekezdéseket.)
Azokkal a dolgokkal kezdeném, amiket nem értettem ebben a könyvben,
bugyutának vagy kifejezetten logikátlannak találtam.
Nem értettem, hogy Faith a sötét víziói miatt miért nem a saját klánja,
saját orvosa segítségét kéri. Hiszen addigi egész életében bennük bízott, rájuk
hagyatkozott mindenben. Helyettük Saschához fut, pedig róla úgy tudja – mert a
Mentál Tanács ezt terjesztette el róla – hogy egy gyenge mentál. Ráadásul Sascha
nem is J-mentál, miért hiszi azt Faith, hogy bármiben is tudna segíteni neki???
Érthetetlen.
A gyilkos egyik áldozata Faith testvére, Marine. Őt azonban ridegen végzi
ki a gyilkos, míg a többi áldozatát élvezettel vadássza le. Nem derül ki a könyv
végéig, hogy Marine-t milyen indíttatásból ölte meg, ahogy az sem, hogy ki volt
az, aki megölte. A könyv alapján több magyarázat is lehetséges. Az egyik
szerint a Hálóelme gonosz ikertestvére, a Sötételme megszáll egyes mentálokat
és gyilkosokká teszi őket. Faith szerint ugyanakkor az is lehetséges, hogy egy
lázadó mentál csoport tagja volt Marine, és ezért megölette a Mentál Tanács. De
szerintem az is lehet, hogy a kettő kombinációja az igaz: a Mentál Tanács
rávette a Sötételmét, hogy szálljon meg egy mentált és ölesse meg vele Marine-t…
Mindenesetre elég furcsa, hogy ez nem tisztázódott a könyv végéig, hogy akkor
most hogyan is halt meg Marine, remélem, a sorozat későbbi részeiből kiderül.
A Hálóelmével kapcsolatos dolgok elég zavarosak voltak nekem. Kiderül, a
jó Hálóelme elrejti a mentálhálón a Tanács szemei elől a P-mentálokat (akik
olyanok, mint Sascha, a lelki sebeket gyógyítják). Kérdés, miért tenne ilyet?
Kiderül, a Hálóelme nagyon intelligens és most tinédzser korú, ezért lázad a
Mentál Tanács ellen. Valahogy ezt sem értettem, a mentálháló már sok évtizede
létezik, miért most lett tinédzser??? Ha most tinédzser, akkor egyszer meg is
fog halni? Én a Hálóelmét egy örökéletű entitásnak képzeltem korábban, de ezek
szerint tévedtem.
Aztán itt van a gonosz ikertesó (Sötételme), ez annyira sablonos és
bugyuta, hogy erre már mondani se tudok semmit, csak röhögtem magamban, mikor a
gonosz ikertesóról szóló részeket olvastam.
A Hálóelme a könyv elején egyszer arra kéri Faith-t a mentálhálón, hogy
azonosítsa magát, a könyv későbbi részében viszont a Hálóelme nem tud beszélni,
Faith képekkel kommunikál vele. Közben a Hálóelme elfelejtett beszélni? Valami
annyira intelligens lény, mint a Hálóelme, hogyhogy nem tud beszélni???
Érthetetlen.
18 év alattiak ezt a bekezdést ugorják át. Szóval Vaughn nagyon fél, hogy
Faith-t bántaná első együttlétükkor, merthogy ő annyira vad, ezért a lány
kikötözi az ágyhoz – egy póló csíkokra hasított darabkáival… Ez most komoly???
Egy hűdeerős, hűdevad jaguár nem tud egy mozdulattal szétszakítani egy pólót,
ha akar??? De, nyilván szét tud. Szóval csak a két szereplőnk annyira hülye,
hogy erre nem gondol, de ekkora hülyeség már tényleg fájhat nekik. Jó, jó,
értem én, hogy kellett egy kis kikötözős szex a könyvbe, de akkor legalább ne
ezzel indokolták volna, hanem azzal, hogy ez most jól esik nekik, ezért így
csinálják és kész.
És akkor a végére hagytam azokat a dolgokat, amik tetszettek, ötletesek
voltak.
Tetszett, hogy az Elcsendesedés előtt a J-mentálok azért nem őrültek bele
a vízióikba (vagy csak néhányan), mert a mentálhálón volt P-mentálok is, akik
gyógyították a lelki sebeiket. Ez olyan szép gondolat, hogy egymással
szimbiózisban éltek a mentálok.
Aztán az is jó ötlet volt szerintem, hogy az alakváltók rájöttek, hogy
csak azok a mentálok teljesen érzelemmentesek, akik fémes bűzt árasztanak, akik
nem ilyenek, mint például Sascha, Faith és Faith apja, Anthony NightStar,
azoknak vannak érzéseik, csak legfeljebb elfojtják.
Örültem, hogy a gyilkos személyével kapcsolatban tévedtem, én kb. végig
azt hittem, hogy Faith riválisa, Kaleb Krychek az. Ebben kevésbé volt
kiszámítható ez a rész, mint az első kötet, mert ott én végig tudtam, ki a
gyilkos.
Tetszett, hogy a mentálok közt felütötte fejét a lázadás. Még az is
tetszett, hogy a Hálóelme is lázad, de hogy azért teszi ezt, mert tini… ehh, na
mindegy.
Szóval valamennyire kíváncsi vagyok a folytatásra, hogy mi lesz, a
mentálok fellázadnak nyíltan a Tanács ellen, vagy az alakváltók és mentálok
közt tör ki majd háború. De úgy érzem, a vad romantikából elegem lett egy időre,
ezért nem mostanában fogom folytatni.
Tetszési index:
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése