Néha messzire kell utaznod, hogy megtaláld azt, ami ott van előtted
Nana úton van, de nem biztos benne, hová tart. A lényeg az, hogy imádott
gazdája, Szatoru mellett terpeszkedhet az ezüstszínű furgon anyósülésén.
Szatoru nagyon szeretne találkozni három régi, ifjúkori barátjával, Nana
azonban nem tudja, miért, a férfi pedig nem akarja elmondani.
A ritka szelídséggel és humorral elmesélt történet, amely Japán változó
évszakaiban játszódik, az élet váratlan fordulatainak csodáját és örömét
mutatja be.
Arra tanít, hogy tudjuk, mikor adjunk, és mikor kapjunk.
Egy csodálatos történet hűségről és barátságról.
(Forrás: bookline.hu)
Véleményem:
1. Karakterek:
A könyv főszereplői egyértelműen Szatoru és Nana voltak, így szerintem az
ő hitelességükön állt vagy bukott a könyv. Az elbeszélő – többnyire – a macska,
Nana volt, aki sajnos majdnem mindenben emberi módon gondolkodott. Volt humora,
aranyos volt, de nagyon emberi is és mint ilyen nem hiteles.
Nem azt akarom mondani ezzel, hogy egy macskának ne lennének érzései vagy
ne tudna emberhez kötődni. Volt jó pár macskánk, szóval én tudom, hogy ők is
tudnak gondolkodni, érezni és kötődnek a gazdájukhoz. De hogy ezeket pont úgy
csinálnák, mint egy ember, azt nem hiszem.
Szatoruról sok mindent megtudunk, a barátaihoz, nagynénjéhez fűződő
kapcsolatain keresztül, megtudjuk, hogy sok nehézség érte az életében, de ő
sosem nyafogott, nem sajnáltatta magát, hanem élte tovább az életét, ahogy
tudta. Tulajdonképpen Szatoru szimpatikus kellett volna, hogy legyen nekem az
attitűdje miatt, de nekem ő valahogy olyan üres volt. Kifelé mindig tökéletesen
viselkedett, de engem érdekelt volna, hogy mi van belül.
2. Cselekményszövés:
A cselekménynek az a része, ami érdekes lehetett volna, vagyis, hogy miért keres Szatoru új gazdát a macskájának, teljesen kiszámítható volt. A cselekmény másik része, vagyis hogy kihez kerül Nana a sok jó ember közül, nekem meg totál érdektelen volt. Szóval ebből a szempontból a könyv nekem abszolút nem volt izgalmas.
3. Írói stílus:
Különös volt a könyv, mert az író összerakott egy hatásvadász, szomorú
történetet, amit viszont egy macska szemszögéből úgy mesélt el, mintha teljesen
hétköznapi lenne. Szóval az elbeszélés módja nem volt hatásvadász, csak maga a
sztori. Ezt a praktikus hozzáállást leszámítva (de valószínűleg minden állatra
jellemző, hogy olyannak fogadja el az életet, amilyen, nem csak a macskákra),
Nana abszolút nem volt hiteles macskának szerintem. Na jó, még az is elég
macskás volt, hogy szeretett a doboz alakú tévén ücsörögni, de ennyi.
4. Összességében:
Rám különösebben nem hatott ez a regény, mert a macska szemszög nem volt
hiteles, az ember főszereplőt meg csak annyira ismerjük meg, amennyire a
barátai és a nagynénje ismerhette. Ugyanakkor egy kedves, egyszerű kis történet
volt, egyszer érdemes elolvasni.
De ha olyan könyvet szeretnétek olvasni, amiben hitelesnek tűnik az
állatok nézőpontját, viselkedését leíró rész, akkor tudom ajánlani Adrian
Tchaikovsky könyveit. Az idő gyermekeiben a pókok, a Hadállatban meg a kutyák
gondolkodásmódjába nyerünk betekintést. (Nála inkább az emberekről írt részek
nem voltak hitelesek, de ez már egy másik kérdés.)
5. Tetszési index:
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése