2020. augusztus 30., vasárnap

Réti László – Kaméleon (Kaméleon 1.)

 


Tartalom:

Cameron Larkin őrmester, a cinikus detektív megcsömörlött mindentől és mindenkitől, legjobb barátai a Johnny Walker és a Becherovka.
Egy végzetes baleset miatt sok év után hazatér álmos szülővárosába, Great Fallsba, hogy a nyugdíjig még hátralévő szolgálati idejét Montana varázslatos hegyvidékén húzza ki. Mit keres azonban egy gyilkossági nyomozó ott, ahol kimondottan rossz évnek számít, ha tizenkét hónap alatt két gyilkosság történik?

Már az első nyomozásról nagyon hamar kiderül, hogy messze nem rutinügyről van szó...
Vajon mi is történt a hegyi ranchon?

Hogyan veszítette életét a családja mindennapjait pokollá tevő farmer?

Miért vesz valaki egy meddő aranybányát?

És ami a legfontosabb: mi lesz Samantha sorsa?

Réti László krimije könnyed hangvételével, és a rendőri munka szakértő bemutatásával lebilincselő olvasmány, igazi bestseller.

(Forrás: bookline.hu)

Véleményem:

1. Karakterek:

Cameron Larkin szemszögéből íródott a könyv, így őt ismerjük meg a leginkább a szereplők közül. Ő egy olyan alkoholista, aki nem tagadja, hogy az, ugyanakkor a munkáját – többnyire – nagy szakértelemmel végzi. Bár nem tartom túl valószínűnek, hogy az átlag alkoholista jó munkaerő lenne, de így kétségkívül szórakoztatóbb volt, mintha egy munkamániás Rambo-zsaru mesélte volna el a sztorit.

Larkin minden 20 és 50 közötti, csinosabb nőre rágerjed, szerencsére románcot viszont nem erőltetett bele a könyvbe az író. Larkin érdeklődése az ügyésznő mellei iránt kicsit sok volt nekem, bár lehet, hogy a férfiakat tényleg ennyire tudja érdekelni, hogy egy nagyobb mell szilikon vagy sem.

A többi szereplő jól felpörgette az eseményeket, de az ő fejükbe nem láttunk bele, így meg se ismerhettük őket igazán. Ettől még a legtöbbjük motivációja megfejthető volt, de a regény végén mindenkiről ki is derül, hogy mit és miért tett. Ez ízlés kérdése, van, aki szereti, ha maradnak rejtélyek egy krimi végén (ők csalódtak volna), én viszont jobban örülök, ha megtudom, hogy ki mit csinált és miért.

2. Cselekményszövés:

Nagyon pörögtek az események, a végén már nem tudtam volna megmondani, hány hullánál is tartunk. Emiatt káoszba is fulladhatott volna a regény a végére, de nem így történt, az író jól elvarrta a szálakat. Túl sok meglepetés ugyanakkor nem ért, SPOILER: egyedül a bomba felbukkanása volt váratlan , a többi fordulat, vagyis hogy Logan nyakig benne van a dolgokban és hogy a halott férj nem is a férj, jó gyorsan kitalálható volt.

3. Írói stílus:

Sok-sok poén volt a regényben, amin jót mosolyogtam és volt néhány olyan is, amin hangosan felnevettem, szóval engem nagyon jól elszórakoztatott a könyv.

4. Összességében:

Könnyed hangvételű, pörgős cselekményű, olvasmányos krimi volt ez. Mindenképpen folytatni fogom a sorozatot, mert kíváncsi vagyok, Larkin leszokik-e a piáról (nem hiszem), összejön-e az ügyésznővel (remélem, nem), de főleg arra, hogy mi lesz Samanthával, a kaméleonnal.

5. Tetszési index:

85%

2020. augusztus 1., szombat

Hiro Arikawa – Az utazó macska krónikája

Tartalom:

Néha messzire kell utaznod, hogy megtaláld azt, ami ott van előtted

Nana úton van, de nem biztos benne, hová tart. A lényeg az, hogy imádott gazdája, Szatoru mellett terpeszkedhet az ezüstszínű furgon anyósülésén. Szatoru nagyon szeretne találkozni három régi, ifjúkori barátjával, Nana azonban nem tudja, miért, a férfi pedig nem akarja elmondani.

A ritka szelídséggel és humorral elmesélt történet, amely Japán változó évszakaiban játszódik, az élet váratlan fordulatainak csodáját és örömét mutatja be.

Arra tanít, hogy tudjuk, mikor adjunk, és mikor kapjunk.

Egy csodálatos történet hűségről és barátságról.

(Forrás: bookline.hu)

Véleményem:

1. Karakterek:

A könyv főszereplői egyértelműen Szatoru és Nana voltak, így szerintem az ő hitelességükön állt vagy bukott a könyv. Az elbeszélő – többnyire – a macska, Nana volt, aki sajnos majdnem mindenben emberi módon gondolkodott. Volt humora, aranyos volt, de nagyon emberi is és mint ilyen nem hiteles.

Nem azt akarom mondani ezzel, hogy egy macskának ne lennének érzései vagy ne tudna emberhez kötődni. Volt jó pár macskánk, szóval én tudom, hogy ők is tudnak gondolkodni, érezni és kötődnek a gazdájukhoz. De hogy ezeket pont úgy csinálnák, mint egy ember, azt nem hiszem.

Szatoruról sok mindent megtudunk, a barátaihoz, nagynénjéhez fűződő kapcsolatain keresztül, megtudjuk, hogy sok nehézség érte az életében, de ő sosem nyafogott, nem sajnáltatta magát, hanem élte tovább az életét, ahogy tudta. Tulajdonképpen Szatoru szimpatikus kellett volna, hogy legyen nekem az attitűdje miatt, de nekem ő valahogy olyan üres volt. Kifelé mindig tökéletesen viselkedett, de engem érdekelt volna, hogy mi van belül.

2. Cselekményszövés:

A cselekménynek az a része, ami érdekes lehetett volna, vagyis, hogy miért keres Szatoru új gazdát a macskájának, teljesen kiszámítható volt. A cselekmény másik része, vagyis hogy kihez kerül Nana a sok jó ember közül, nekem meg totál érdektelen volt. Szóval ebből a szempontból a könyv nekem abszolút nem volt izgalmas.

3. Írói stílus:

Különös volt a könyv, mert az író összerakott egy hatásvadász, szomorú történetet, amit viszont egy macska szemszögéből úgy mesélt el, mintha teljesen hétköznapi lenne. Szóval az elbeszélés módja nem volt hatásvadász, csak maga a sztori. Ezt a praktikus hozzáállást leszámítva (de valószínűleg minden állatra jellemző, hogy olyannak fogadja el az életet, amilyen, nem csak a macskákra), Nana abszolút nem volt hiteles macskának szerintem. Na jó, még az is elég macskás volt, hogy szeretett a doboz alakú tévén ücsörögni, de ennyi.

4. Összességében:

Rám különösebben nem hatott ez a regény, mert a macska szemszög nem volt hiteles, az ember főszereplőt meg csak annyira ismerjük meg, amennyire a barátai és a nagynénje ismerhette. Ugyanakkor egy kedves, egyszerű kis történet volt, egyszer érdemes elolvasni.

De ha olyan könyvet szeretnétek olvasni, amiben hitelesnek tűnik az állatok nézőpontját, viselkedését leíró rész, akkor tudom ajánlani Adrian Tchaikovsky könyveit. Az idő gyermekeiben a pókok, a Hadállatban meg a kutyák gondolkodásmódjába nyerünk betekintést. (Nála inkább az emberekről írt részek nem voltak hitelesek, de ez már egy másik kérdés.)

5. Tetszési index:

70%