2018. november 28., szerda

Borsa Brown – A maffia ágyában (Maffia 1.)


Tartalom:
Suzanne Roberts körül megfordul a világ: viharos gyorsasággal veszít el mindent és mindenkit maga körül, ami és aki addig fontos szerepet töltött be az életében. Szerencséjére a sors kárpótolja őt mindenért: megajándékozza Massimo, az ellenállhatatlan, művelt és jómódú ügyvéd szerelmével, aki rögvest szülővárosába, Palermóba röpíti álmai asszonyát. Itt véget is érhetne ez a romantikus történet a happy end ezúttal mégis elmarad. Szicíliáról ugyanis kiderül, hogy távolról sem a képzelet mesés birodalma, s lassan Massimóról is lehull az álarc.
Lesz-e kiút az érzései között őrlődő, bántalmazott hősnő számára? Van-e szabadulás a maffia hálójából? És egyáltalán: hol van a határ szerelem és gyűlölet között?
(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:
Már olvastam az írónőtől az Arab c. sorozatának első két részét és azok nagyon tetszettek, bár azonosulni nem tudtam sem az arab herceg, sem a magyar szeretője gondolataival és  cselekedeteivel, mégis hihetőek voltak nekem és érdekesek. Ugyanezt sajnos nem mondhatom el, sem Suzanne-ról, sem Massimóról.
Már az, ahogy összejöttek, teljesen hihetetlen volt: koccantak az autójukkal, Massimo ki akarja fizettetni a kocsijában keletkezett kárt a lánnyal, Suzanne ezen felháborodik, hőbörög egy sort Massimónak, mire a férfi is ideges lesz és szexelnek egy jót a liftben…
De mondjuk, hogy oké, hogy kizárólag fizikai vonzalmon alapul a kapcsolatuk kezdetben, de szerintem ez később se változik meg. Semmi közös nincs bennük, semmiben nem értenek egyet, teljesen máshogy gondolkodnak, teljesen különbözik az értékrendjük. Massimo maffiozó, aki utálja, ha a maffia szót emlegetik, birtokolni akarja Suzanne-t és elég hamar el is kezdi verni. És nem hagyja, hogy a nő elhagyja. De legyünk őszinték, valójában Suzanne nem is nagyok akarta elhagyni őt. És én totálisan nem értettem, hogy hogy lehet ekkora idióta. Bár lehet, hogy inkább egyfajta Stockholm-szindróma alakult ki nála? Végül is Massimo teljesen elszigetelte a lányt a családjától, barátaitól, magától tette függővé.
Szóval valahol nagyon nem értettem Suzanne-t, ugyanakkor a regény vége felé egy kicsit már azonosulni tudtam vele. Vagyis nem tartottam logikusnak a viselkedését, de elképzelhetőnek véltem, hogy egy ilyen bántalmazó kapcsolatban hasonlóan viselkednék. Nem vagyok szakértő, de még azt se tartom kizártnak, hogy egész pontosan mutatja be a könyv, hogy milyenek lehetnek a felek egy bántalmazó kapcsolatban: milyen az agresszor (Massimo) és a bántalmazott (Suzanne).
Ugyanis ebben a könyvben felváltva Suzanne és Massimo szemszögéből látjuk a történéseket, és mindkettejük gondolataiba betekintést kapunk. Massimo azzal áltatja magát, hogy nagyon szereti Suzanne-t és csak a lány lázadó viselkedése hozza ki belőle az agresszivitást, ő nem is akarja bántani Suzanne-t, de muszáj… Mentségére legyen mondva, legalább nem hazug: nem hitegeti Suzanne-t azzal, hogy többször nem fogja megütni.
Suzanne is kicsit atipikus bántalmazott, merthogy nem áltatja magát azzal, hogy Massimo megváltozik, mégis sokáig bízik benne, hogy egyszer minden szép és jó lesz.
Érdekes olvasmány volt ez a könyv, nem az a tucat romantikus sztori, de szeretni nem tudtam a szereplőket, így a könyvet se. Valószínűleg a folytatásait sem fogom elolvasni. Ja és ha valaki esetleg a maffia belső működésére lenne kíváncsi, hát abba semmi betekintést nem ad ez a könyv, csak a legközhelyesebb dolgok derülnek ki róluk, vagyis hogy gazdagok és a kezük mindenhova elér, és ha akarnak, a világ végén is megtalálnak, hiába futsz… Szóval ezt a könyvet senki se olvassa el azért, mert az olasz maffiáról szeretne megtudni valamit belőle.

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdést)
Szóval Suzanne a regény végén elhagyja Massimót. Én egyszerűen nem értettem, hogy miért pont akkor és korábban miért nem. És miután elhagyja, akkor is vágyik utána. De ugyanakkor kvázi bujdokol Massimo elöl, nehogy az megtalálja. Nem  tudom, mi lehet a folytatásokban, valószínűleg megint összejönnek, de én erre a héja nász az avaron című dologra még egyszer nem vagyok kíváncsi.

Tetszési index:
73%