Arthur C. Clarke - A város és a csillagok

Tartalom:

A történelem tele van nagyszerű városokkal, de Diasparhoz egy sem fogható. Évmilliók óta zárkózik védelmező kupolája mögé, hogy elszigetelje magát a széthulló külvilág veszélyeitől. Valamikor olyan hatalommal rendelkezett, ami előtt még a csillagok is meghódoltak, de aztán – a legendák szerint – a bolygón kívülről érkező támadók visszaűzték az emberiség utolsó maradékát a város biztonságot nyújtó falai közé. Diaspar lakói örök életűek, de a halhatatlanságért nagy árat fizettek: sosem hagyhatják el tökéletesen szervezett, minden kényelemmel ellátott otthonukat. Ebbe a változatlanságba dermedt világba születik bele Alvin, a Kiválasztott, aki merőben más vágyakkal rendelkezik, mint a többi ember. Ő meg akarja tudni, mi van a város falain kívül. Mivel erre senkitől, még a Központi Komputertől sem kap választ, maga indul el rejtett föld alatti folyosókon, hogy utánajárjon a legendáknak, és megfejtse Diaspar elzárkózásának igazi titkát.

(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:

A Clarke által felépített világ nagyon részletgazdag és hihető volt. Különösen érdekesnek találtam, hogy számos virtuális elem megjelent Diaspar világában, így a virtuálisan megjelenített kanapék, amikre viszont ténylegesen is le lehetett ülni, illetve a Diasparban lévő számtalan ablakban és tükörben is csak akkor látszódott valami, ha ember ment el előtte, s ilyenkor színes és élettel teli képeket vetített, hogy Diaspar sivárságát (az embereken kívül más élőlény nem élt a városban) ellensúlyozza. Azóta már számos sci-fi használta a virtuális valóság különböző formáit, de a regény születésének idejében ez még egyedi lehetett szerintem.

Átérezhető és hihető volt a többi emberbe genetikailag beépített félelem, ami miatt nem merik elhagyni a várost (egészen pontosan fel se merül bennük maguktól ilyen gondolat, ha pedig más veti fel, megrémülnek).

Azt viszont nem értettem, hogy mégis mi összefüggés lehet az emberek gyermektelensége és aközött, hogy nem képesek igazán mély érzelmeket táplálni egymás iránt (a könyv szerint az előbbi az oka az utóbbinak). Szerintem a gyermektelen párok is szerethetik egymást nagyon, sőt aki nem szereti a gyerekeket általában véve, más iránt még táplálhat mély érzelmeket, őszinte szeretetet. Szerintem az érzelmeik sekélyességének inkább az lehetett az oka, hogy ilyennek tervezték meg őket. Még pedig azért, mert akiknek nincsenek heves érzelmeik, azoknak vágyai se nagyon vannak, így könnyebben irányíthatóak.

Voltak érdekes fordulatok a regényben, s az újonnan felbukkanó karakterek is egyediek és hihetőek voltak. A könyv vége viszont eléggé folytatásért kiált, fájlalom, hogy ezt Clarke nem írta meg. Az író hozzájárulásával Gregory Benford írta meg a regény folytatását sok évvel később, amiről viszont azt olvastam, elég gyengére sikerült, szóval nem hiszem, hogy el fogom olvasni (mondjuk, annak sem találtam nyomát, hogy egyáltalán megjelent volna magyarul, angol címe Beyond the Fall of Night, ha valakit érdekel).

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéséhez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)

A kalandvágyó Alvin végül talál még egy várost, Lyst, kiderül azonban az is, hogy Lysen és Diasparon kívül nincs több lakott település a Földön, a bolygót sivatag borítja.

Érdekes volt a kontraszt Lys és Diaspar közt. Diaspart a technológiája tartja fenn, egészen pontosan a Központi Komputer és az általa irányított robotok. Ők klónozzák újra és újra az embereket, akik felnőttekként kezdik mindig újra életüket, náluk nincsenek gyerekek. Minden ember teste tökéletes, mind szépek és nem szorulnak rá, hogy aludjanak és mindnyájan több évezredig élnek. Az emberek tudják használni fejlett technológiájukat, azonban annak működését már nem értik, nincsenek tudósaik. Lys ugyanakkor egy zöldellő vidék, ahol sokféle állat is él. Náluk vannak gyerekek, az emberek élettartama rövid (a diaspariakhoz képest), alvásra is szükségük van, s tudnak egymás gondolataiban olvasni. Rendkívül okosak, sokféle tudományhoz értenek.

A két város lakóiban közös, hogy eleinte nem akarnak kapcsolatba lépni egymással, félnek attól, hogy a másik város számukra idegen kultúrája lerombolná a sajátjukat. Ezt nagyon furcsának találtam, hiszen logikusan nézve – mivel egyik város lakóira sem jellemző az agresszió – az a valószínűbb, hogy fejlesztően tudna hatni egymásra ez a két, különböző kultúra. Másrészt mivel mindkét város a sivatag közepén maradt fenn, ehhez mindkettőnek erős technológiai háttérre volt szüksége, így tulajdonképpen nem is olyan nagy köztük a kulturális különbség. Csak annyi, hogy a diaspariak mindent a gépekre hagynak, s nem is igazán érdekli őket, hogy azok miként működtetik a várost, míg a lysiek maguk is kiveszik a részüket a munkából, s még a technológiájukkal is képben vannak valamennyire.

Furcsálltam egyébként, hogy Alvin a gondolatolvasásról úgy tudta, ennek minden ember és gép a birtokában volt korábban, csak az ember (illetve a diaspariak) aztán elvesztették ezt a képességüket. Ezek alapján én azt gondoltam, hogy egyfajta evolúció (természetes szelekció vagy klónozás által) az ember szert tett a gondolatolvasás képességére, még pedig annyira régen, hogy a történelemben nem is maradt nyoma annak, hogy valaha ne rendelkeztek volna ezzel a képességgel. Azt viszont nem értettem, hogy a diaspariak miként veszthették el ezt a képességüket. Egy darabig arra gyanakodtam, hogy a diaspari emberek maguk döntöttek így, mert így könnyebb volt meghamisítani a történelmüket (nem olvashatták ki egymás gondolataiból, hogy mi az igazság). De aztán eszembe jutott, hogy a lysiek is meg tudták hamisítani a történelmüket, pedig ők tudtak egymás gondolataiban olvasni. Szóval ezek szerint más módszerrel is megoldhatták volna a problémát a diaspariak (pl. kollektív memóriatörléssel vagy ilyesmi). Kíváncsi lennék rá, hogy milyen logikus magyarázat lehet arra, hogy a diaspariak elvesztették a gondolatolvasásra való képességüket, mert nekem ez nagyon nem volt logikus.

Ami a történelmük meghamisítását illeti, abban is volt egy-két elem, amit nem értettem. Szóval a „hivatalos” történelmük szerint az emberek önerőből hódították meg a csillagokat, s terjedtek el az Univerzumban, míg nem megjelentek a Támadók, akik visszaűzték őket a Földre. Ezzel szemben az igazi történelmük, ami a könyv legvégén derül ki, az, hogy a csillagok értek el előbb az emberekhez, vagyis a földönkívüli fajoktól tanultuk el az űrutazást. De ügyesen tanultunk, így aztán valóban – a többi fajjal egyenrangú félként – meghódítottuk az Univerzumot.

Nekem ez nem volt világos, hogy miért kellet dicsőséges, hódításban gazdag múltat hamisítani maguknak, ha az volt a céljuk, hogy az emberek ne akarják elhagyni a Földet. A valódi múltjuk, ami nem volt annyira dicsőséges, pont hogy alkalmasabb lett volna az emberek elbátortalanításra, hogy ne vágyjanak a csillagokba.

Aztán az igazi történelmük szerint az ember (a regényben: Ember) „a többi fajokkal való érintkezés során felismerte, hogy minden egyes faj világképe a testalkatától és az érzékszerveitől függ. Azzal érvelt, hogy az Univerzum valódi arculatát, ha ez egyáltalán lehetséges, csakis az efféle fizikai korlátoktól mentes elme, tehát a tiszta szellemiség ragadhatja meg.” Több, mint egy millió év alatt, a Galaktika minden fajának összefogásával sikerült is megalkotni egy ilyen testetlen elmét.

Na most, szerintem itt tulajdonképpen Istent akarták megteremteni. Merthogy egy testetlen, mindentudó és mindenható létformát hoztak létre. Ezt nagyon érdekesnek találtam, hogy egy maguknál értelmesebb, magasabb rendű lényt miként lehettek képesek megteremteni.

Aztán kiderült, hogy ez a lény (Őrült Elmének nevezték el) el akarja pusztítani a megteremtőit és az egész Galaktikát. Engem érdekelt volna, hogy miért tette ezt? A regény szerint vagy azért, mert őrült volt, vagy azért, mert ellenséges volt az anyaggal szemben. De miért volt az? Alvin nagyon okos, lysi barátja, Hilvar azt hajtogatja, hogy „nem valószínű, hogy egy igazán intelligens faj ellenséges legyen.” Akkor a szuperintelligens elme mitől lett az? Erre nincs magyarázat a regényben. Tettek ellene valamit az emberek (vagy egy másik faj)? Megbánták, hogy megteremtették és el akarták pusztítani és ezért fordult ellenük?

Aztán végül az Őrült Elmét sikerült bezárniuk egy Fekete Nap nevű csillagba. De ha a Fekete Nap kihuny, ő újra szabad lesz. És létrehozták Vanamonde-ot, a jóindulatú, de gyerekes viselkedésű szuperelmét. Mikor kapcsolatba tudtak lépni az úr túlsó végéről „valami nagyon különössel és nagyon naggyal”, akkor pedig az ember és a többi faj úgy döntött, elhagyja a Világegyetemünket és megkeresi ezt a valamit. S meg is tették, magára hagyták a pusztuló Galaktikát és Vanamonde-ot.

Elgondolkodtam, hogy mi lehetett a valódi oka annak, hogy az Univerzumban élő minden faj úgy döntött, elindul az ismeretlen felé. Részben szerintem az lehetett az oka, hogy féltek az Őrült Elmétől, hogy ha kiszabadul, elpusztítja őket. De talán arra sem szerettek emlékezni, hogy az ő teremtményük volt az, ami majdnem elpusztította a világukat. Megértem, hogy ezt inkább kitörölték a történelmükből. S mit ígérhetett nekik az a valami, ami elhívta őket? Mi miatt gondolhatták azt, hogy ott biztosan jobb élet vár rájuk? Mert nyilván ezt hitték, különben nem indultak volna el mindannyian. Engem bántott az is, hogy Vanamonde-ot magára hagyták. Ők teremtették meg és mégsem éreztek semmi felelősséget iránta. Hogy mi lesz belőle, ha egyedül marad.

Alvin a regény végén úgy dönt, a Földön marad és azt tűzi ki feladatául, hogy lakhatóvá tegye azt, illetve szeretne saját családot is. Viszont elküld egy űrhajót egy robottal a fedélzeten az eltávozott fajok után a Galaktikán túlra, hogy hazahívja őket. Azt hiszem, érthető, miért mondtam azt, hogy ez a regény folytatásért kiált. „Pár” kérdés nyitva maradt a könyv végén. Mivé lesz a Föld és lakói, Diaspar és Lys hogy fog tudni együttműködni? Az Őrült Elme kiszabadul-e, ha igen, Vanamonde képes lesz-e megállítani? Visszatérnek-e őseink a Világegyetemünkön túlról, ha igen, akkor mivé váltak az évmilliók alatt, amit ott töltöttek?

Tetszési index:

80%

Arthur C. Clarke, Stephen Baxter – Az idő szeme (Időodisszeia 1.)

Előzmények:

A Mini-könyklub keretében augusztusban egy szabadon választott sci-fit olvasunk, s én megnézegettem, mit választottak a többiek, így találtam ezt a könyvet (http://konyv-sarok.blogspot.hu/p/szabadon-valasztott-sci-fi-2.html).

A 2001: Űrodisszeia c. filmet láttam nagyon régen, vagy csak egy részét, vagy ha az egészet, akkor bizony a nagy részét elfelejtettem. Nem árulom el, mennyire emlékszem belőle, mert minek égessem itt magam, ha nem muszáj, de annyit elárulok, hogy nem sokra. Arthur C. Clarke-ról összesen annyit tudtam, hogy ő írta az Űrodisszeiát, meg hogy van egy róla elnevezett irodalmi díj, Stephen Baxterről pedig konkrétan semmit, de úgy voltam vele, ha ők a sci-fi mesterei (márpedig a borító szerint azok), akkor érdemes lehet elolvasni a közös művüket.

Tartalom:

Két ember-majom, Fürkész és kölyke, Csimpaszkodó egy lebegő gömböt talál az erdőben. Kicsivel később kétlábúak támadnak rájuk.

Két pilóta, Casey Othic és Abdikadir Omar, valamint utasuk, Bisesa Dutt ENSZ békefenntartókként felderítőúton vannak a 21. században, mikor lelövik a helikopterüket. Lezuhannak.

A Szojuz űrkomp legénysége, Tolja, Musza és Sable elveszti a kapcsolatot a Földdel, magukra maradva keringenek a Föld körül.

Josh és Ruddy újságírók, 1885-ben Dzsámrud erődjében tartózkodnak. Az ott állomásozó katonák is találnak egy lebegő gömböt, ami nem mozdul és sérthetetlennek tűnik. Ők ejtik foglyul az ember-majmokat. Majd megtalálják a lezuhant ENSZ békefenntartó helikoptert.

SPOILERES TARTALOM: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)

Casey-nek eltört a lába, a többiek épen ússzák meg a zuhanást. Hamar rájönnek, hogy az erődbeliek nem az ő idejükből valók, s ezt mindenki gyorsan tudomásul is veszi. Az ember-majmokat Australopithecusként azonosítják. Joshnak megtetszik Bisesa. Bisesa felismeri Ruddyt: ő Rudyard Kipling. Abdikadir megvizsgálja a lebegő gömböt (amit Szemnek neveznek el), s úgy találja, hogy annál az átmérője és kerülete aránya nem π, mint ahogy minden körnél (K=2rπ), hanem pontosan három.

A Szojuz legénysége a Földet vizsgálva észreveszi, hogy az olyan, mintha egymáshoz nem illő darabokból lenne összevarrva, az időjárás szélsőséges, pusztító viharok tombolnak rajta, s az emberiségnek alig van nyoma a Földön. Sable összerak egy kezdetleges rádiót, ezzel kapcsolatba tudnak lépni Casey-vel. A Szojuz felvételeket készít a Földről, melyeket átküldenek Casey-nek, Bisesa beszélő telefonján tárolják az adatokat. Szembesülnek vele, hogy ez egy új Föld, ami nem azonos egyik, általuk ismert Földdel sem, ezért új nevet adnak neki: Mir. A Szojuz legénysége úgy dönt, hogy megkísérel landolni a Miren, ha sikerül nekik, rádión felveszik majd a kapcsolatot, illetve az űrhajósok megpróbálnak majd eljutni Dzsámrudba.

A Szojuz által küldött felvételeket vizsgálva Caseyék arra a következtetésre jutnak, hogy az időszeletek közül, melyből a Mir áll össze, egyik sem régebbi kétmillió évnél. Rajtuk kívül két olyan hely van a bolygón, ahol fejlett technikai kultúra van, az egyik Chicago, de ők a rádióhívásra nem reagálnak, tehát az ő idejükben még valószínűleg nem fedezték fel a rádiót, a másik Babilon, ahonnan egy furcsa rádiójelet vesznek. Úgy döntenek, Babilonba mennek. Bisesáék koránál későbbi időszakból származó kultúrának nem találják jelét a Miren, s ez elgondolkodtatja őket. Találnak két görögöt, akik Alexandert (magyarul Nagy Sándort) szolgálják.

A Szojuz sikeresen landol, de a hosszú, űrben töltött idő miatt az izmaik nagyon gyengék, alig tudnak mozogni. Mongolok közt landoltak, az egyikük levágja Musza fejét. A másik két kozmonautát Dzsingisz kán elé viszik. Sable azt sugallja a kánnak, hogy menjenek Babilonba, az új világ igazi hatalma ott van szerinte, ezt kell megszereznie a kánnak. Sable szerint a mongolokkal a hátuk mögött hamar új, modern civilizáció tudnak építeni.

Bisesáék szövetségre lépnek Nagy Sándorral. A királynak súlyos sebei vannak legutóbbi hadjáratából, de hatalmas önuralommal tartja magát. Nagy Sándort is rábeszélik, hogy Babilonba menjenek. A király tudni akarja, hogy mikor és hogy fog meghalni. Bisesa elmondja, hogy hamarosan. Csak legendák maradtak fenn a halála körülményeiről, de az egyik feltételezés szerint maláriában halt meg, ezért Bisesa ad neki malária elleni gyógyszert.

Babilon felé haladva a mongolok találnak egy buddhista templomot, melyben egy fiú és egy öregember él. Sable rájön, hogy ők ketten ugyanannak az embernek egy fiatal és egy öreg változata. A mongolok megölnék a szerzeteseket, de Tolja ráveszi őket, hogy ne tegyék. Aztán találnak egy várost, Bishkeket és a mongolok a földdel teszik egyenlővé. Tolja úgy dönt, cselekednie kell.

A görögök és Bisesáék elérnek Babilonba. Ott Marduk templomában egy hatalmas Szemet találnak, sokkal nagyobbat, mint a korábban látottak. Bisesa valakinek a jelenlétét érzi a templomban. Tolja rádión kapcsolatba lép Caseyvel, elmond mindent, amit tud Dzsingisz kánról, a seregéről, a taktikájáról, s Sable tetteiről is beszél. Azonban Sable rajtakapja, a mongolok elhurcolják Tolját. Büntetésből olvasztott ezüstöt öntenek a szemébe és a fülébe, és vakon és süketen elássák.

Sándor követeket küld Dzsingisz kánhoz, hogy elkerüljék a háborút, de a mongolok lemészárolják vagy megcsonkítják a követeket. A csata elkerülhetetlen. Bisesa mindig a lányára gondol, mesél róla Joshnak. A mongolok hatalmas létszámfölényben vannak, Bisesáék modern fegyvereiből kevés van, azok sem javítanak nagyon az esélyeiken. Az összecsapást Szemek figyelik, rengetegen meghalnak.

Tolja sokat tud a mongolokról, ismeri Dzsingisz szokását, hogy az ellenséges hercegeket a jurtája alá temetteti el. Számít rá, hogy ő is oda kerül, ezért bombát szerel magára. A csata még zajlik, mikor Tolja felrobbantja magát, Dzsingisz kán meghal, a mongolok visszavonulnak.

Sable bejut Marduk templomába, a Szemet akarja látni. Ruddy meg akarja állítani, mire a nő lelövi őt. Bisesa megkérdi Sable-t, hogy mit akar. Szerinte a Szem a kulcs a múlthoz, a jelenhez és a jövőhöz, s arra kéri Bisesát, segítsen neki. Bisesa Sable-re veti magát és lefegyverzi. Bisesa – míg Ruddy haldoklik – elmesél neki mindent, amit tud, arról, hogy Rudyard Kiplingnek az ő világában milyen élete volt.

Nagy Sándor azt tervezgeti, hogy békét köt a mongolokkal, úgy véli, az ő görögjei és a mongolok a jövő. Ha Bisesáék modern fegyverei kifogynak, utána a modern korból származó emberek szerinte nem fognak számítani. De a tudásukat ki akarja majd használni.

A két ember-majom, Fürkész és Csipaszkodó még mindig a dzsámrudiak foglya. Az egyik Szemmel egy helyen őrzik őket. Egy nap a Szem ragyogni kezd, és hatással van rájuk: ledermeszti, majd megmozgatja őket. Kiszív belőlük minden érzést, látja és megjegyzi a kötődést anya és lánya közt.

Bisesa Marduk templomába költözik, megfigyeli a Szemet. Néha úgy érzi, lát valakit a Szem mögött. Kideríti, hogy a Szem röntgensugárzást és nagy energiájú részecskéket bocsát ki magából. Bisesa úgy érzi, a Szem a felszíne alatt mozog. Elképzelhetőnek tartja, hogy csupán egyetlen Szem van. Úgy érzi, a Szem információkat tölt le belé, de az agya nem képes ezeket teljesen befogadni. Továbbra is vágyódik lánya, Myra után. Bisesa telefonjának energiaszintje vészesen lecsökken, s mivel rengeteg információ van benne a Szemről, az Időtörésről, de a régi, eltűnt világról is, ezért biztonsági üzemmódba kapcsolják le, mielőtt teljesen lemerül. Bisesa azt kéri a Szemtől, engedje haza, a saját, régi világába. Josh vele akar menni, Bisesa beleegyezik. Bisesa szerint, akik az időtörést okozták rettenetesen öregek, Josh elnevezi őket Elsőszülötteknek. Bisesa úgy hiszi, valami rettenetes történhetett azon a napon, amikorról ő és Caseyék származnak. Hatalmas energia kellhetett a téridő széthasításához, talán valami katasztrófa történt aznap.

Bisesát és Josht beszippantja egy tölcsér (egy téridő törés), amit a Szem hoz létre. Csupán egy Szem van, s ez a Szem kapu is.

Az Elsőszülöttek valaha hús és vér voltak, rengeteg csillag születésének és pusztulásának voltak tanúi, de úgy találják, hogy egyre kevesebb csillag jön létre, előbb-utóbb az összes el fog tűnni. Mindenáron meg akarják őrizni az életet, de ehhez az életet néha el kell pusztítani.

Josh és Bisesa egy olyan helyre jut, ahol vörös a homok, még az égbolt is vörös, a talaj száraz és élettelen. Egy kráterben állnak, Bisesa arra gondol, nukleáris katasztrófa okozhatta, üvegdarabok vannak a kráterben. A Nap korongja deformált, hirtelen napfogyatkozás lesz. Egy Szem bukkan fel felettük, de ezúttal csak Bisesa utazik. Bisesa kétségbeesetten kapaszkodik Joshba, de a fiú ott marad. Bisesa azt kéri, hogy küldjék vissza a Mirre Josht, hiszen ő megtett mindent nekik, amit csak kértek, cserébe ezt kéri. Teljesítik a kívánságát.

Fürkészt és Csimpaszkodót Bisesa kérésére szabadon engedték. Csimpaszkodó agyát a Szem kutakodása megváltoztatta, már nem olyan, mint régen. A viág urának érzi magát, bár fogalma sincs, mit kellene tennie.

Bisesa hazatér a lányához, a dátum egy nappal azutáni, hogy Caseyékkel lezuhantak a helikopterrel. A város (London) felett egy Szem lebeg.

Vélemény:

Nekem ez a könyv valahogy nem jött be. Több dolog miatt sem. Nem érdekeltek a történelemnek azok a korszakai, amiből származó emberek feltűnnek benne. Nem érdekelt, hogy az időtörés miért történt, mik a hosszú távú következményei, van-e belőle visszaút. Ezek mind azért nem érdekeltek, mert az elmúlt pár hónapban olvasott sci-fik alapján tudom, hogy ezekre nem lesz épkézláb magyarázat vagy válasz. (Ha a könyv folytatásaiban mégis lenne, utólag megkövetem az írókat. Bár nem hiszem, hogy ezeket a folytatásokat elolvasnám, így még kisebb az esélye, hogy exkuzálnom kell majd magam.) Nem hittem el a karaktereket sem, se a lagymatag szerelmi szálat. Nem érdekelt, hogy mi lesz a könyv vége. Szóval úgy az egész nem érdekelt már a végén.

Nem biztos, hogy ez a könyv volt ennyire rossz, lehet, hogy egyszerűen belefáradtam már a sok lezáratlan kérdést maga után hagyó sci-fibe, abba, hogy ez megint egy trilógia, még végig kéne olvasnom két könyvet, hogy aztán azokból se kapjak választ semmire. De ha ezen az egyéni frusztrációmon felülemelkedve próbálnám értékelni ezt a sci-fit, akkor is csak azt tudnám mondani, hogy elég uncsi volt szerintem.

Volt a könyvben minimális okítás fizika, történelem és földrajz tárgyakból, de nekem ez túl kevés és sekélyes volt ahhoz, hogy érdekes legyen. A könyv vége felé kifejtettek egy elméletet, ami szerint az idő és tér húrokból áll, nem tudom, ez létező fizikai elmélet-e (tudom, utánaolvashatnék, de igazából nem érdekel), nekem mindenesetre elég zavarosnak tűnt. Így számomra a könyv tudományos műként is elvérzett, azokat az elméleteket sem tudta jól elmagyarázni, amik érdekesek lehettek volna a könyv sztorija miatt.

SPOILERES VÉLEMÉNY:

Itt csak kicsit részletesebben kifejtem a fentebbi véleményem indokait.

Hogy miért nem érdekeltek a történelmi korszakok, melyekből származó emberekből épült fel a mű? Mert e könyv olvasása előtt soha nem hallottam Dzsámrudról (és a könyv sem teszi érdekessé), és ugyan Nagy Sándorról és Dzsingisz kánról hallottam, de csak annyi maradt meg belőlük, hogy agresszív hódítók voltak, s e könyv alapján sem lesznek ennél többek.

Az időtörés okait illetően vannak találgatások a könyvben, de természetesen semmi biztosat nem tudunk meg a könyv végére sem. A következményeit illetően sokáig valószínűnek tűnik, hogy a régi Föld a múlté, mindenkinek meg kell barátkoznia a Mirrel, mert itt kell élnie. Igen ám, de Bisesa kikönyörgi a Szemtől, hogy visszajusson a saját idősíkjába a Földre, s úgy tűnik, teljesítik a kívánságát. Tehát mégis van visszaút. De engem már ez a fordulat sem tudott érdekelni.

Ami pedig a karaktereket illeti: van egy hiperaktív Rudyard Kiplingünk, egy hallgatag, de Bisesába nagyon szerelmes Joshunk, egy magabiztos, intelligens Bisesánk, aki folyton a lánya után vágyakozik, egy megalomán Sable-ünk, egy önfeláldozó Toljánk. Aztán itt van még Casey és Abdikadir, akik leginkább a káromkodási és civakodási tudományukkal tűnnek ki, amúgy elég jellegtelenek. Egyik karaktert sem hittem el. Rudynak szerintem intelligensnek kéne lennie, itt inkább csak fura. Nincs magyarázat arra sem, hogy Josh mitől lett olyan baromi szerelmes Bisesába. Bisesát sem értem, viszontszereti-e Josht, ha igen, hogyhogy lazán ott hagyná a Miren? (Josh végül vele megy, de csak mert a srác ragaszkodik hozzá, nem mert Bisesa.) Tolja előre kieszel egy tervet, ami szerint őt megvakítják, megsüketítik és élve elássák, csak azért, hogy megölhesse Dzsingisz kánt. És így is történik… Nagyon önfeláldozó, tényleg… Sable-ben azt nem értem, hogy a beteges hatalomvágyát hogyhogy nem szúrták ki az űrhajós pszichológiai teszteken? Ha kiszúrták, miért nem rostálták ki? A végére vajon teljesen elborult a nő agya, azt hitte, ő valami kiválasztott? Nem értem, nem értem, nem értem… Szóval nekem egyszerűen egyikük viselkedése sem volt életszerű. Lehet, hogy a defektjeikre van értelmes magyarázat, de azok nem derültek ki ebből a könyvből.

Tetszési index:

51%