Jeff Lindsay – Dermedt, dacos Dexter (Dexter 3.)

Előzmények:

Az Agave Kiadó egy nyári akció keretében igen olcsón árulta a Dexter sorozat részeit (kivéve az első kötetet), úgyhogy úgy voltam vele, megveszem a 2. és 3. részt, aztán ha tetszenek, könyvtárból vagy máshogy beszerzem a többit is. Nem ítéltem fontosnak az 1. rész elolvasását, mivel a sorozatot végignéztem, úgy voltam vele, a lényegével tisztában kell lennem.

A 2. részről már olvasható ajánló a blogon.

Tartalom:

Dexter Morgan hozzászokott a borzalmak látványához, annál is inkább, mert szereti maga elkövetni őket. A külvilág felé példaszerű életét egyetlen szabály szerint éli: csak a nagyon rossz embereket szabad megölni. Dexter szorgosan dolgozik a miami rendőrségnél vérnyom elemzőként, segíti menyasszonyát két csodálatos (és némiképp egyedi) gyermekének felnevelésében, és tervezgeti a telihold fényében tett kis kirándulásait. Aztán minden megváltozik.

Helyszínelni hívják egy hátborzongató kettős gyilkossághoz és Dexter Sötét Utasa valami egészen dermesztőt érzékel, és mindent hátrahagyva megfutamodik. Belső Hangja nélkül Dexter egyedül kényszerül megbirkózni a helyzettel - követelőző testvéréről, Deborah-ról, kissé túlpörgött menyasszonyáról, Ritáról és minden idők legijesztőbb esküvőtervezőjéről nem is szólva. Ennél is nyugtalanítóbb azonban, hogy Dexter lassan rájön, hogy valami nagyon sötét és nagyon hatalmas vetett szemet rá. Tudásának minden morzsájára szüksége van ahhoz, hogy megtalálja ellenségét, illetve meglelje és megértse a Sötét Utast. Hogy megtalálja, fel kell tennie a kérdést, amit sosem mert: kicsoda a Sötét Utas, és honnan jön?

(Forrás:bookline.hu)

Vélemény:

Dexter morbid humora, elbeszélésmódja ugyanaz volt itt is, mint a sorozat előző kötetében, ezeket most is szerettem. Ugyanígy igaz erre a kötetre is, hogy Dex szenvtelen stílusa érzelemmentessé teszi az egész könyvet, olyan, mintha a többi szereplőnek se lennének érzései és ez picit zavaró.

Nem tetszett, hogy Dexter környezetében most már feltűnően magas az abnormális egyéniségek száma. És nem a Dex által üldözött sorozatgyilkosokra értem ezt, hanem a magukat normálisnak mutató szereplőkre (Masuoka, Doakes őrmester, Cody és Astor). Hát hogy van ez, aggódnom kéne, hogy engem is biztos ennyi degenerált vesz körül, csak nem tudok róla? Vagy esetleg Dexter kifejezetten vonzza őket és ezért hemzsegnek körülötte? Akkor is kicsit sok volt már ez nekem.

Még ennél is kevésbé tetszett nekem, hogy a Sötét Utast mitikus lényként, démonként ábrázolta a könyv. Holott eddig Dexter a saját személyisége részének tekintette a sötét oldalát, s épp ezért tartotta szörnyetegnek magát. Ehhez képest most kitalálta az író, hogy egy Dextertől független entitás szállta meg őt, az hordozza magában a gyilkolás vágyát és képességét is (távollétében Dex képtelen ölni). Ez nekem nagyon nem jött be, mert ez megadja Dexternek a felmentést, hogy nem is a saját akaratából gyilkol, hanem egy másik lény kényszeríti erre. Eddig pont azt bírtam Dexterben, hogy ő tudja magáról, hogy szörnyeteg, de próbál jó lenni, főleg az elhunyt nevelőapja iránti hűségből. Az író ezzel a démonos magyarázattal elvette Dexter jellemének a felét, s kijelentette, az nem is ő. De akkor ki ő? Valami széplélek? Nem, egyszerűen ezt nem vette be a gyomrom.

Összességében azért még ez a könyv se volt rossz, de sokkal kevésbé tetszett, mint az előző kötet. A mitikus-misztikus blabla nélkül sokkal jobb is lehetett volna.

Tetszési index:

60%

Jeff Lindsay – Drága, dolgos Dexter (Dexter 2.)

Előzmények:

Az Agave Kiadó egy nyári akció keretében igen olcsón árulta a Dexter sorozat részeit (kivéve az első kötetet), úgyhogy úgy voltam vele, megveszem a 2. és 3. részt, aztán ha tetszenek, könyvtárból vagy máshogy beszerzem a többit is. Nem ítéltem fontosnak az 1. rész elolvasását, mivel a sorozatot végignéztem, úgy voltam vele, a lényegével tisztában kell lennem.

Tartalom:

Amikor éppen nem a miami rendőrség kötelékében dolgozik, Dexter minden rendelkezésre álló szabadidejét barátnőjével, Ritával és annak két tüneményes gyermekével tölti. Sörözik, tévét néz, bújócskázik, és a legjobb úton halad afelé, hogy sorozatgyilkosból ideális családapává váljon. De mennyi időnek kell eltelnie, amíg a benne lakozó Sötét Utas nem kényszeríti Dextert arra, hogy engedje újra szabadon dühödt démonait?
Aztán egy különösen brutális és perverz sorozatgyilkos kezdi szedni az áldozatait Miamiban, akinek a módszerei még magát Dextert is megrémisztik. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ezt a szörnyeteget csak egy másik szörnyeteg kaphatja el.

(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:

Ami tetszett a könyvben, az Dexter gyilkos humora, s ugyanez volt az oka annak is, hogy annak idején végignéztem a filmsorozat összes epizódját. Hitelesnek találtam, hogy Dexter mindent szenvtelenül ír le, a többi emberről, pláne azok érzéseiről elég felszínesen tud csak nyilatkozni. Ugyanakkor ettől meglehetősen sivár lett a könyv, azt a látszatot keltette, mintha a többi szereplőnek sem lennének érzelmei, nem csak Dexternek. Így nem tudtam megérteni, hogy Deborah miért szeretett bele Chutskyba, vagy Rita miért Dexterbe.

Voltak utalások a könyvben az első részben történtekre, de csak röviden és azoknak az eseményeknek nem volt különösebb jelentőségük az ebben a kötetben történtek szempontjából. Úgyhogy szerintem ez a könyv az első rész olvasásának mellőzésével is jól követhető (igaz, én láttam korábban a filmsorozatot, úgyhogy nekem nem ez a könyv „mutatta be” Dextert).

Érdekes volt, hogy a szereplők közül Dexter volt a legjobb nyomozó, pedig jó pár rendőr karakter volt a könyvben (többek közt Dex húga, Deborah), ami azt eredményezte, hogy ők elég ostobának tűntek. De hát lehet, hogy azok is...

Összességében az a véleményem, hogy ez a könyv jól ábrázolja, hogy milyen lehet egy sorozatgyilkos lelkivilága (bár gyanítom, a valóságban közel sincs annyira jó humora az átlag sorozatgyilkosnak, mint Dexternek). Ugyanakkor a szenvtelen elbeszélésmód azt eredményezte, hogy nem izgultam igazán semmiért és senkiért. Nem érdekelt kinek és hány végtagját vagdossa le a könyv főgonosza (aki nem Dexter) vagy hogy ki hal meg a könyv végéig (mivel azt tudtam, hogy Dexter és Deborah tuti életben maradnak). Szóval jó volt, jó volt, de különösebben mély nyomot bennem biztos, hogy nem fog hagyni ez a mű.

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéséhez egérrel jelöljétek ki a bekezdést.)

Furcsa volt, hogy bár Dexter agymunkával könnyen megtalálja a végtagtalanító sorozatgyilkost a könyv végén, az mégis túljár az eszén és elkapja őt. És a végén Deborahnak kell megmentenie Dexet! Ez nagyon furcsa leosztás volt nekem.

Tetszési index:

70%