2019. január 31., csütörtök

Eszes Rita – Rókatündér


Tartalom:
Ha igazán szereted, elengeded?
Midori nem hétköznapi lány - persze, minden tizennyolc éves így érzi. Ám ő az erdőben nevelkedett a kétszáz éves nagyanyóval, aki rókává tud változni. Midori is kicune, de még csak próbálgatja a képességeit.
Egy nap meglátja a vonzó és különleges Akirát. A fiú mesél magáról a rókának, de sejtelme sincs, hogy az érti minden szavát.
Csakhogy nagyanyó nem nézi jó szemmel Midori és Akira barátságát, ezért Oszakába küldi a lányt, hogy belekóstoljon a városi kamaszok életébe - és eltávolodjon Akirától.
Midori egy csapat külföldi cserediákkal együtt kipróbálja a japán középiskolások mindennapjait. Szert tesz két új barátra: a szívtipró Tristanra, és a lázadó Reire, akik ki nem állhatják egymást.
Mennyi titok szövi át a rituális szabályokat követő, fegyelmezett japánok életét?
Hogy érzi magát egy félénk rókatündér a gimnáziumban?
És mi történik, ha Akira egyszer csak felbukkan Oszakában?
(Forrás: bookline.hu)

Véleményem:

1. Karakterek:
A regény Midori szemszögéből íródott, így értelemszerűen róla tudunk meg legtöbbet. A róka és ember énje közti vívódását, a szerelmét Akira iránt nagyon átérezhetően mutatja be a könyv. Ugyanakkor sokszor nem értettem Midori hisztijeit: amikor valaki a kicunékról beszélt, ő sokszor bepánikolt, hogy júj, mindjárt le fog bukni. De azért a haját úgy festette be, hogy rókafarokra hasonlítson, Reinek simán el is mondta, hogy ő kicune…
Az sem egyértelmű a regényből, hogy mi a tétje annak, hogy ő kicuneként akar élni vagy emberként, esetleg mindkettőként. Valamennyire ugyan ki lehet következtetni a könyv lezárásából, de jobb lett volna még az elején tisztázni ezt szerintem, mert úgy az olvasó jobban értette volna Midori vívódását.
A többi karakter mellékszereplő Midori mellett, de ők is viszonylag jól kidolgozott, önálló egyéniségek. Nem mindig értettem a viselkedésüket, szerintem az írónő néha az izgalmas cselekményszövés vagy egy-két tanulság levonása érdekében eltekintett attól, hogy koherensen viselkedjenek, de azért ez még nem volt nagyon zavaró.

2. Cselekményszövés:
A könyv eleje nekem jobban tetszett, itt Midori alapproblémáját ismerhettük meg (hogy ő kicune), illetve azt, hogy hogyan próbál beilleszkedni az iskolatársai közé Oszakában. A regény második fele viszont átment kalandregénybe és családi drámákba, ez így egyszerre nekem sok volt, fölöslegesnek éreztem ennyi bonyodalmat. Azt kellett volna rendesen megmagyaráznia az írónőnek, hogy miért alakult úgy Akira és Midori kapcsolata, ahogy. Nekem ez nem volt világos. A mellékszereplők túlbonyolított élete is kapott valamilyen lezárást, de engem ezek nem nagyon tudtak érdekelni.

3. Írói stílus:
Az írónő szerintem szépen és láttatóan ír, én egészen bele tudtam élni magam Midori helyzetébe. Nem tudom, mennyire hitelesen mutatja be a könyv a japánok életmódját és viselkedését, de nekem ez is érdekes volt, tetszett, hogy japán környezetben játszódik a regény.

4. Összességében:
A fölöslegesen túlbonyolított történet és az, hogy sok minden homályban marad a regény vége után is az olvasó előtt, kicsit levon a regény értékéből, de ettől még nekem nagyon tetszett, sok mindent megtudhattam ebből a könyvből a japán rókatündér tinédzserek mindennapi problémáiból.

5. Tetszési index:
89%

2019. január 19., szombat

Louise May Alcott – Jó feleségek (Kisasszonyok 2.)


Tartalom:

Vidám sürgés-forgással kezdődik Louisa May Alcott lebilincselő meséje: esküvőre készül a család. Három év telt el a Kisasszonyok óta, felserdültek a March lányok, és nagy várakozásokkal tekintenek a jövőbe.
Meg az új asszonyok gondtalan derűlátásával vág neki a házasságnak, de mikor rá kell jönnie, hogy a családi élet nem egy szakadatlan ünneplés, anyja szelíd, de határozott irányításával és kijózanító tapasztalatokkal felvértezve igyekszik elérni a családi és anyai boldogságot. Húga, Jo felölti a „tollnoki toalettet”, és ismét megostromolja az írói hivatás csúcsait, Amy, a kis „dáma”, a művészetnél is nagyobb értékekre bukkan rá külföldi utazásai közben. Csupán az alázatos kis Beth nem kívánkozik sehova a családi otthon falai közül, és bár az ő terhe a legnagyobb, végül ő is megtalálja a békét. Ez a meglepetésekkel teli, megható és mulatságos könyv méltó betetőzése a kedves „kisasszonyok”” történetének.
(Forrás: bookline.hu)

Véleményem:

1. Karakterek:
Négy lánytestvér felnőtté válását mutatja be ez a könyv. Tetszett, hogy mindannyiuknak saját egyénisége volt, tetszett, hogy voltak hibáik, hogy tudtak tanulni a hibáikból. Tetszett, hogy mindnyájan maguk választották a sorsukat és nem csak sodródtak az árral, nem hagyták, hogy mások döntsenek helyettük. Szerintem az írónő nagyon jól építette fel a karaktereket, ahogy idősödtek, nem csak öregebbek, de bölcsebbek, öntudatosabbak is lettek.

2. Cselekményszövés:
A filmet láttam már régebben, így számomra nem tartogatott meglepetéseket a könyv, de szerintem egy változatos, izgalmas cselekményt épített fel az írónő. Persze nem úgy mondanám izgalmasnak, hogy tele van váratlan fordulatokkal, hanem azért lehet izgulni, hogy mi lesz a lányokkal, hogyan alakul a sorsuk, boldogok lesznek-e.
Voltak azért olyan történések a regényben, amit kicsit összeegyeztethetetlennek éreztem a szereplők jellemével, és mint ilyent nem tudtam hova tenni. De a könyv befejezése tetszett, és érdekel valamennyire az is, hogy mi fog történni a lányok gyermekeivel, úgyhogy valamikor valószínűleg sort fogok keríteni a folytatásokra is.
SPOILER: Nem értettem, hogy Beth-t miért nem viszik orvoshoz? Látják, hogy egyre rosszabbul van, aztán már haldoklik, de nem, csak ülnek mellette, szenvednek és nézik. Vagy akkoriban még nem voltak orvosok? Az első rész, a Kisasszonyok elvileg az amerikai polgárháború idején játszódott, ennek akkor az azutáni években kell játszódnia. És az Elfújta a szél is az amerikai polgárháború idején játszódott és abban szerepelt orvos. Nem értem, tényleg.
Azt sem értettem, hogy Amy miért nem ment haza, hogy elbúcsúzzon a haldokló Beth-től. Miért nem írta meg neki a családja, hogy Beth rosszul van? Mikor ők egy annyira összetartó család és annyira szeretik egymást… Miért volt fontosabb az, hogy Amy külföldön utazgasson, mint az, hogy utoljára lássa a testvérét?
Kicsit Laurie is csalódás volt nekem: miután olyan nagyon szerelmesnek hitte magát Jóba, elég könnyen átszeretett Amybe. Nem mintha bajom lenne Amyvel, csak egyszerűen furcsa volt ez a váltás.
Jóról azt gondoltam, hogy végül író lesz (nem emlékeztem a filmből, hogy az ő sorsa hogyan alakul, csak arra,hogy férjhez megy és nem Laurie-hoz), ehelyett egy fiúiskolát vezetnek a férjével. Ami tök szép és jó, csak azt hittem, komolyabban gondolja, hogy írónő szeretne lenni.

3. Írói stílus:
A tanulságokat nagyon az olvasó szájába rágta az írónő, ezt olykor azért már túlzásnak találtam, de ettől még alapvetően egy kedves, bájos történet maradt ez a könyv, amit szeretni tudtam.
Milyen tanulságokat tartogat nekünk a könyv?
- Egy anya ne csak a gyermekeivel törődjön, jusson mellettük ideje a férjére is. SPOILER: Meg az ikrei miatt sokáig hanyagolta férjét, mígnem az anyja el nem látta jótanácsokkal.
- Akinek pénze van, segítse a szegényeket. SPOILER: Laurie és Amy nagy adakozók lesznek.
- Nem szabad pénzért házasodni. SPOILER: Amy először hajlik arra, hogy a pénzéért menjen feleségül valakihez, de végül kikosarazza az illetőt és Laurie-hoz megy.
- Meghalni is lehet boldogan, még akkor is, ha fiatalon hal meg valaki. SPOILER: Beth-ről van szó. Bevallom, ez nem tetszett, ahogy ezt tudomásul vette az egész család és Beth is.
- A gyerekeknek nem szabad mindent megengedni, az apának is ki kell vennie a részét a nevelésből. SPOILER: Meg volt az engedékeny anya, férje pedig a szigorú apa, és így tudták jól felnevelni az ikreiket.
- A vénlánynak maradt nőrokonokat tisztelni kell. SPOILER: Szerintem itt az írónő magára gondolhatott, mert a regényben senki nem maradt vénlány…

4. Összességében:
Egy kedves, bájos történet volt ez számomra, ahol minden szereplő alapvetően jólelkű és törődő, legfeljebb kisebb gyarlóságaik vannak. A regény tanulságai is többnyire olyanok, amik ma is megállják a helyüket, így el is lehet gondolkodni rajtuk.

5. Tetszési index:
75%

2019. január 17., csütörtök

Cecelia Ahern – Utóirat: Szeretlek!


Tartalom:
Holly Kennedy élete tündérmesébe illő: férjhez ment a gimis szerelméhez, a jóképű Gerryhez, akivel hét éve élnek boldogan Dublinban, egy pici lakásban. Egy nap azonban Gerry fejfájása elviselhetetlenné válik, és az orvosok agydaganatot állapítanak meg nála. Van-e élet Gerry után? Vannak-e hétköznapok nélküle? Hollynak ezekkel a kérdésekkel kell szembenéznie. Holly Gerry halála után pár hónappal meglepő módon üzenetet kap férjétől, amelyben egykori szerelme őrangyalként vezeti át a lányt az új élete felé… Sikerül-e új munkát találnia? És új szerelmet? Sikerül-e nemcsak túlélnie az életet, hanem megélni is azt az üzeneteknek köszönhetően? Kivételes tehetséggel megírt regény gyászról, barátságról és az elveszett majd megtalált szerelemről. Egyszerre megindító és felemelő.
(Forrás: bookline.hu)

Véleményem:
1. Karakterek:
Nem is tudom pontosan, mi volt a bajom a karakterekkel, de valahogy egyiküket se szerettem meg.
Hollyval talán az volt a bajom, hogy úgy csinált, mintha Gerry üzenetei nélkül nem lenne képes tovább élni. De tényleg, vajon mi történt volna, ha Gerry nem üzenget neki a síron túlról, öngyilkos lett volna? Ezenkívül Holly csak magával volt elfoglalva, dagonyázott az önsajnálatban, a többi emberrel nem sokat törődött, max. olyankor, ha valami miatt beleköthetett a viselkedésükbe.
A többi szereplő igazándiból csak asszisztált Hollynak az önsajnálathoz, próbáltak segíteni neki, ezen kívül egyikükből sem emlékszem már semmire, így, hogy kb. két és fél hónappal ezelőtt olvastam a könyvet (nem kapkodtam el a kritikaírást…). Csak a Hollyhoz való viszonyuk volt fontos, hogy épp szerették vagy utálták egymást Hollyval (kiszámíthatatlan volt, hogy mikor épp melyik volt esedékes), egyébként saját személyiségük nem nagyon volt.
SPOILER: Különösen bántónak éreztem, hogy Daniel – miután kb. szerelmet vall Hollynak – rögtön visszafogadja a csalfa exét, Laurát. Korábban egy érzékeny, csalódott, kedves pasasnak ismertük meg Danielt, aztán az írónő a könyv végére idiótát csinált belőle.
Azt sem értettem, hogy miután Holly sokáig folyamatosan változtatta a munkahelyét, mert egyik sem érdekelte, végül az „álomállás” számára az lett, amiben hirdetési felületeket ad el egy reklámújságnál. És persze igaz, hogy a legtöbb ember munkája nem túl érdekes, nem igényel sok kreativitást vagy gondolkodást, miért kéne Hollynak másnak lennie? De akkor is nevetségesnek éreztem, hogy egy ilyen állástól van annyira odáig.

2. Cselekményszövés:
A cselekményt nagyjából már ismertem, mert láttam régebben a filmet, így különösebb meglepetések nem értek, bár arra nem emlékeztem, hogy Daniellel végül összejönnek-e, így némileg meglepő volt számomra, amilyen idiótán rendezte a kapcsolatukat az írónő.
Gerry és Holly kapcsolata, illetve Holly önsajnálata köré épült a könyv, előbbit visszatekintésekből, utóbbit Holly jelenéből ismertük meg. Nekem az jött le, hogy nem volt tökéletes a házasságuk, ők sem voltak azok, de mégis szerették egymást, a másik volt számukra a világon a legfontosabb. Egyedül az ő kapcsolatuk volt nekem hihető és hiteles a könyvben, a többi szereplőé nem volt ennyire felépítve. Holly önsajnálatban dagonyázásáról pedig már kifejtettem a véleményem, nem ismétlem meg.
3. Írói stílus:
Alapvetően jól ír Cecelia Ahern, de nekem túl egysíkú volt a könyv, túlságosan Hollyról szólt. Nyilván ez nem véletlen volt így, az írónő ilyenre akarta írni a regényt, de nekem ez túl egyoldalú volt, különösen, hogy Hollyt nem tudtam megszeretni. Szívesen megismertem volna jobban a többi szereplőt is. Holly helyzetébe jól bele tudtam élni magam, mert azt részletesen mutatta be a könyv, a többiek viszont teljesen mellékesek voltak.
4. Összességében:
Egyértelműen az olvasók megríkatása volt a célja ennek a könyvnek, s engem pont ezért nem tudott megríkatni.  Nagyon megható, nagyon mély akart lenni, és nekem pont ezért nem volt az. Valami egyszerűen irritált engem ebben a regényben, de nem tudom megmondani pontosan, hogy mi volt az.
5. Tetszési index:
65%