Amanda Quick - A lány, aki túl sokat tudott

Tartalom:

Amikor Hollywood hírességei egy kis nyugalomra vágynak, meg sem állnak az idilli tengerparti kisvárosig, ahol a pompás Burning Cove Hotel teljeskörű szolgáltatást kínál diszkrécióra és pihenésre vágyó vendégeinek.

Irene Glasson, egy hollywoody pletykaújság kezdő munkatársa itt beszél meg találkozót egy gyönyörű színésznővel, aki szenzációs híreket ígért neki egy körülrajongott filmcsillag múltjával kapcsolatban. Irene nem is tud ellenállni a csábításnak, azonnal autóba ül és Los Angelesből Burning Cove-ba száguld, ám a megbeszélt időpontban a színésznő helyett annak holttestére bukkan az elegáns hotel úszómedencéjében.

Amikor Irene nyomozni kezd a haláleset körülményei után, olyan titkokra lel, amelyek, ha nyilvánosságra kerülnek, szertefoszlathatják az ifjú sztár köré font illúziók hálóját. És mivel egy kezdő fiatal színészecskéből közönség bálványát faragni óriási anyagi áldozatokat követel, bizony nem kevesen vannak Hollywoodban, akik befektetésük védelmében bármilyen aljasságra képesek.

Így Irene hamarosan megtapasztalja, hogy Burning Cove káprázatos paradicsoma sötét és veszélyes titkokat rejt, és egyszer mindenkit utolér a múltja…

(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:

Ez a harmadik könyvem Amanda Quicktől, és ez tetszett közülük a legjobban. Tetszett, hogy itt is egy erős, önálló női főszereplőt kaptunk. A férfi főszereplő, Oliver Ward is erős karakter volt, azonban a sérült lába miatt lelkileg sérülékeny volt és bizonytalan abban, hogy tetszhet-e egy olyan nőnek, mint Irene. Közös volt bennük, hogy múltbeli tapasztalataik miatt nem bíztak senkiben, s ez megnehezítette, hogy egymásra találjanak.

Tetszett az is, hogy itt a krimi szálak (mert több is volt) voltak hangsúlyosabbak, nem a romantika. Irene korábbi életében Anna Harrisként Helen Spencer, egy vonzó, tehetős nő titkárnője volt. Munkaadóját azonban egy titokzatos notesz miatt megölték, s végül Anna menekülni kényszerült a notesszal. Irene-ként kezdett új életet. Helen gyilkosa azonban mindenáron meg akarja szerezni a noteszt és ezért Anna nyomában ered.

Itt a gyilkos személye majdnem végig ismert volt az olvasó előtt, csak az volt a kérdés, hogy ő kapja el előbb Irene-t, vagy pedig fordítva. De szerencsére ez is izgalmas tudott lenni.

A második krimi szál pedig az úszómedencés gyilkosság volt, ahol idővel további gyilkosságok is napvilágra kerültek… Bizony itt engem sikerült meglepnie az írónőnek a regény végén a tettes személyével, bár bevallom, kicsit erőltetettnek éreztem, hogy ő lett a gyilkos, korábban egyszerűen semmi nem utalt arra, hogy ő lenne az.

És a regény legvégén váratlanul egy harmadik gyilkos is bemutatkozik. Ezt is picit erőltetett fordulatnak éreztem, bár kétségtelen, hogy itt az elkövetőnek jó oka volt a gyilkosságra, hogy úgy mondjam, nem volt más lehetősége.

Az írónő stílusát itt is szerettem, Irene és Oliver mindig szellemesen társalgott, és a többi szereplő is egyedi és hihető volt. Összességében kellemes kikapcsolódást nyújtott a regény és még valamennyi izgalmat és váratlan fordulatot is tartogatott számomra. Aki nagyon jól kidolgozott, nagyon csavaros krimit akar olvasni, annak nem ezt ajánlanám, de ettől még szerettem ezt a könyvet.

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)

Nagyon bírtam, hogy a három gyilkosból kettő nő volt! Helen Spencer gyilkosa Julian Enright volt, az úszómedencés gyilkosság és még további három emberölés elkövetője viszont Claudia Picton volt, Nick Tremayne filmsztár titkárnője. Itt egyébként a leggyanúsabb végig Nick egy őrült rajongója volt, s mivel az írónőtől eddigi tapasztalataim alapján nem számítottam semmi váratlanra, így sikerült meglepnie azzal, hogy Claudia volt a tettes. Tetszett Claudia karakterében, hogy ő is karakán volt (kicsit őrült is persze), nem hagyta, hogy Nick büntetlenül kihasználja őt, részesedést akart a férfi sztárságából, mivel ő volt az egyetlen, aki már akkor is Nick mellett állt, amikor az még egy senki volt.

Teljesen meglepett, hogy Julian Enright apjának titkárnője, Raina Kirk megöli a munkaadóját a regény végén. Nyilván azért tette ezt, mert rájött, hogy különben a főnöke fogja őt eltenni láb alól, mivel már túl sokat tud az Enrightok „üzleti” ügyeiről. Kár, hogy Raináról nem sok mindent tudtunk meg a könyvből. Így nem volt igazán érthető a számomra, hogy miért nem csak simán elmenekült, mikor már úgy érezte, veszélyben van az élete. A gyilkosság kicsit extrém megoldás, bár kétségkívül hatásos, hiszen így senki sem fog Raina nyomába eredni, hogy megölje (Julian már korábban elhunyt).

Furcsállottam, hogy itt is egy „csodafegyver” (Helen noteszében a radar műszaki leírása található meg) miatt történt az egyik gyilkosság, vagyis Helen Spencer megölése. Úgy látszik, az írónő azt az ötletet számtalanszor újrahasznosította a regényeiben, hogy valamilyen jelentős technikai vívmányért öljék egymást a szereplői, ugyanis az általam eddig olvasott másik két regényében is volt ilyesmi. Remélem, néha azért van más ötlete is.

Tetszési index:

73%

Amanda Quick - Alibi jegyesség

Tartalom:

Amity Doncaster kisasszony izgalmas kalandokon edződött, magányos világutazó, aki megszokta a kihívásokat. Benedict Stanbridge a technika szerelmese, ám ezúttal titkok őrzőjeként, a Korona szolgálatában is kipróbálja magát.

A véletlen úgy hozza, hogy Amity megmenti Benedict életét és egy óceánjáró hajón hazafelé tartva gondosan ápolja is a férfit. Mire New Yorkba érnek, barátokként válnak el egymástól, ám a hajón kettesben eltöltött idő a társasági pletykák, sőt, egy őrült sorozatgyilkos célpontjává teszik a lányt. Az első támadást megússza ugyan élve, de a szörnyeteg, akit a sajtó csak Vőlegényként emleget, és akinek rendre "rossz hírű" nők esnek áldozatául, nem tesz le gyilkos szándékáról. Benedict, hogy védelmezni tudja a lányt, bejelenti eljegyzésüket.

A "jegyesek" egyesítik erőiket, hogy véget vethessenek a Vőlegény rémuralmának, ám miközben a kiszámíthatatlan bűnözővel való összecsapásra készülnek, olyan érzésekkel szembesülnek, amelyek elől nincs hová menekülniük...

(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:

Igen erős déjà vu érzésem volt e könyv olvasása közben. Ugyanis ez a regény sok szempontból nagyon hasonló volt ahhoz az egyetlen könyvhöz, amit eddig az írónőtől olvastam, a "Menyasszonyt bérelnék!"-hez. Itt is áljegyességet kötöttek a főszereplők, a női főszereplő itt is elég karakán teremtés volt, a férfi főszereplő itt is gazdag, partiképes agglegény volt, itt is közösen nyomoztak egy őrült gyilkos után és itt is egy csodafegyver megszerzése körül forgott a cselekmény. De ennél lényegtelenebb dolgokban is sok egyezés volt a két könyv között: például a férfi főszereplőt korábbi jegyese itt is elhagyta, a női főszereplő pedig szexuálisan tapasztalatlan volt (persze csak addig, míg a férfi főszereplő karjaiba nem omlott).

Lehet, hogy csak nekem sikerült véletlenül beválasztanom két olyan könyvet az írónőtől, amik ilyen sok mindenben egyeznek, de ezek alapján nekem bizony most az a benyomásom, hogy az írónőnek nincs túl nagy fantáziája, hiszen ugyanazt a könyvet képes volt megírni kétszer is. Kivettem a könyvtárból még egy harmadik regényt is tőle, azzal még esetleg próbát teszek, de ha abban is ugyanaz van, mint ezekben, akkor részemről több Amanda Quick könyvet tuti nem fogok olvasni.

A nyelvezete egyébként ennek a regénynek is választékos volt, a szereplők itt is sokszor szellemesen társalogtak, szóval alapvetően szórakoztató volt, csak ne lett volna végig az az érzésem közben, hogy de én ezt már olvastam...

Tetszési index:

60%

Amanda Quick - Menyasszonyt bérelnék!

Tartalom:

St. Merryn grófjának nőre van szüksége. Szándékai merőben gyakorlatiasak - egy értelmes és elfogadható külsejű hölgyet keres, akivel néhány hétig mint jegyesével jelenhetne meg az előkelő társaság rendezvényein. A megoldás egyszerűnek tűnik: csak fel kell fogadnia egy társalkodónőt, aki busás díjazás ellenében bizonyára szívesen eljátssza majd a menyasszony szerepét.

Csakhogy a megfelelő jelöltre rátalálni sokkal nehezebb, mint gondolta. Már le is mondana tervéről, amikor a sors összehozza az igen határozott fellépésű és talpraesett Eleonora Lodge-dzsal. Mivel a lány szorult anyagi helyzetében éppen társalkodónői állást keres, elfogadja a gróf ajánlatát.

Ám hamar megtapasztalja, hogy a férfi Rain Street-i otthonában igen különös dolgok történnek, munkaadója bizony rejteget néhány veszedelmes titkot a világ elől. De Eleonorát kemény fából faragták, nem szalad el a veszélyes kalandok elől: rövid idő alatt igazi társává válik a férfinak nagybátyja gyilkosának felkutatásában.

És a közös nyomozás során St. Merryn grófja is rájön valamire: bizony, létezik ezen a földön olyan nő, aki még az ő józan és gyakorlatias szívében is képes vad szenvedélyeket ébreszteni.

(Forrás: antikvarium.hu)

Vélemény:

Valami könnyed olvasmányra vágytam és ez szerencsére az is volt. A romantikus szál végkifejlete előre borítékolható volt (SPOILER: összeházasodnak...), és hamar sejthető volt az is, hogy a gyilkos honnan származik (SPOILER: a nagybácsi alkimista barátjának dilis unokája), úgyhogy különösebben nagy izgalmakat nem tartogatott ez a könyv számomra. Viszont díjaztam a szellemes, sokszor humoros párbeszédeket a két főszereplő közt, és tetszett az erős, határozott, céltudatos főhősnő is. Meglepett, hogy még egy kis misztikusság is beesett a regény végén (SPOILER: a gyilkosnak sikerült megalkotni az alkimista csodafegyvert, ami egy lézerfegyver vagy ilyesmi).

Szórakoztató, szellemes, olvasmányos könyv volt, kikapcsolódásra tökéletes.

Tetszési index:

70%