2018. február 9., péntek

Amanda Quick - Alibi jegyesség

Tartalom:
Amity Doncaster kisasszony izgalmas kalandokon edződött, magányos világutazó, aki megszokta a kihívásokat. Benedict Stanbridge a technika szerelmese, ám ezúttal titkok őrzőjeként, a Korona szolgálatában is kipróbálja magát.
A véletlen úgy hozza, hogy Amity megmenti Benedict életét és egy óceánjáró hajón hazafelé tartva gondosan ápolja is a férfit. Mire New Yorkba érnek, barátokként válnak el egymástól, ám a hajón kettesben eltöltött idő a társasági pletykák, sőt, egy őrült sorozatgyilkos célpontjává teszik a lányt. Az első támadást megússza ugyan élve, de a szörnyeteg, akit a sajtó csak Vőlegényként emleget, és akinek rendre "rossz hírű" nők esnek áldozatául, nem tesz le gyilkos szándékáról. Benedict, hogy védelmezni tudja a lányt, bejelenti eljegyzésüket.
A "jegyesek" egyesítik erőiket, hogy véget vethessenek a Vőlegény rémuralmának, ám miközben a kiszámíthatatlan bűnözővel való összecsapásra készülnek, olyan érzésekkel szembesülnek, amelyek elől nincs hová menekülniük...
(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:
Igen erős déjà vu érzésem volt e könyv olvasása közben. Ugyanis ez a regény sok szempontból nagyon hasonló volt ahhoz az egyetlen könyvhöz, amit eddig az írónőtől olvastam, a "Menyasszonyt bérelnék!"-hez. Itt is áljegyességet kötöttek a főszereplők, a női főszereplő itt is elég karakán teremtés volt, a férfi főszereplő itt is gazdag, partiképes agglegény volt, itt is közösen nyomoztak egy őrült gyilkos után és itt is egy csodafegyver megszerzése körül forgott a cselekmény. De ennél lényegtelenebb dolgokban is sok egyezés volt a két könyv között: például a férfi főszereplőt korábbi jegyese itt is elhagyta, a női főszereplő pedig szexuálisan tapasztalatlan volt (persze csak addig, míg a férfi főszereplő karjaiba nem omlott).
Lehet, hogy csak nekem sikerült véletlenül beválasztanom két olyan könyvet az írónőtől, amik ilyen sok mindenben egyeznek, de ezek alapján nekem bizony most az a benyomásom, hogy az írónőnek nincs túl nagy fantáziája, hiszen ugyanazt a könyvet képes volt megírni kétszer is. Kivettem a könyvtárból még egy harmadik regényt is tőle, azzal még esetleg próbát teszek, de ha abban is ugyanaz van, mint ezekben, akkor részemről több Amanda Quick könyvet tuti nem fogok olvasni.
A nyelvezete egyébként ennek a regénynek is választékos volt, a szereplők itt is sokszor szellemesen társalogtak, szóval alapvetően szórakoztató volt, csak ne lett volna végig az az érzésem közben, hogy de én ezt már olvastam...

Tetszési index:
60%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése