2019. április 30., kedd

Cory Doctorow – Kis testvér


Tartalom:
A közeljövő San Franciscójában egyre jobban eluralkodik az emberek folyamatos megfigyelésére támaszkodó ellenőrzés. A paranoia, a félelem, és a magánélet egyre durvább megsértései nemcsak az utcákon, de az iskolákban és hivatalokban is jelen vannak, és az emberek tűrőképességének határait feszegetik. Viszont néhány középiskolás kölyök, a technika segítségével, kijátssza az állandóan figyelő Nagy Testvért, hogy megpróbálják megőrizni a szabadság látszatát. Azonban egy váratlan és brutális esemény olyan helyzetbe sodorja őket, amely végleg megváltoztatja az életüket… És talán nem csak az övékét. 
(Forrás: bookline.hu)

Véleményem:
1. Karakterek:
Már kb. két hete befejeztem a könyvet, és bevallom, a szereplőkből nem sokra emlékszem. nem csak a nevükre, de semmi jellegzetességükre sem. A főszereplő, Marcusból is csak annyi maradt meg bennem, hogy nagyon hamar feladta az elveit, mikor a könyv elején SPOILER: a Belbiztonsági Hivatal őrizetbe veszi és napokig fogva tartja. Megadja nekik minden privát jelszavát és teljesen összeomlik, holott nem is kínozták meg, még csak meg sem ütötték. Pedig előtte nagyon tökös csávónak mutatta magát. De persze végül is csak egy tini.
A többi szereplőből annyi maradt meg, hogy van egy lány barátja, aki hamar hátat fordít neki, mikor SPOILER: ellenállást kezd szervezni. Aztán van egy fiú barátja, aki tovább kitart mellette, de aztán ő is elpártol. Egy másik fiú barátját meg SPOILER: a Belbiztonsági Hivatal tartja fogságban. És van egy barátnője, aki minden hülyeségben mellette áll, sőt még uszítja is olykor. (Marcusnak vannak persze szülei is, de ők aztán tényleg teljesen lényegtelenek, fogalmuk sincs, hogy mit csinál a gyerekük.) Ennyi. Ebben a könyvben a szereplőknek sok jelentősége szerintem nem volt. Mindenki fél valamennyire a Nagy Testvértől, aki kicsit kevésbé, az mer szervezkedni, a többiek meg nem. Kb. ennyit tudunk meg a szereplőkről, s a sztori ennél többet nem is igényel belőlük.
2. Cselekményszövés:
A történet arról szól, hogy az elhatalmasodó állami megfigyelőrendszer alól hogyan lehet kibújni, milyen macska-egér harc folyik a tinik és az állam közt, és SPOILER: végül persze a tinik kerülnek ki győztesen. A könyv elejét még kicsit untam, de aztán ahogy felpörögtek az események, elég izgalmas lett a történet, végig le tudott kötni. Elég sok technikai dolgokkal kapcsolatos leíró rész van benne, nem tudom, ezek mennyire pontosak, de például a kódolt üzenetekről szóló rész elég hitelesnek tűnt nekem, és örültem is, hogy valamennyire meg is tudtam érteni, hogy hogy működik ez a dolog.
SPOILER: A happy end viszont kicsit fájt nekem a végén, hogy valami ingyenes újság riportere által írt cikk buktassa le a gonosz Belbiztonsági Hivatal üzelmeit, hát öööö… Ha ez lehetséges, akkor korántsem volt olyan tökéletes a Belbiztonsági Hivatal megfigyelőrendszere, mint amilyennek a könyv mutatni akarta, és korántsem volt akkora hatalma a Belbiztonsági Hivatalnak, mint ahogy Marcus elbeszéléséből gondolhattuk.
3. Írói stílus:
Eléggé puritán a regény nyelvezete (ha a teches részektől eltekintünk), egyszerű párbeszédek vannak benne, azt pedig nem tudjuk meg, hogy a szereplők fejében mi van. Az író inkább az izgalmas cselekményszövésben jó, minden más szempontból elég felejtős ez az alkotás.
4. Összességében:
Pörgős, izgalmas könyv, egyszer érdemes elolvasni. Mondanám, hogy nagyon el is gondolkodtatott, hogy milyen szörnyű, ha az állam elnyomja az embereket, folyamatosan kontroll alatt tartja őket, de igazándiból ha valaki olvasott már történelemkönyvet vagy élt a kommunizmus idején, annak ez nem akkora nagy hír. A kanadaiaknak (ez az író nemzetisége) viszont lehet, hogy az. (Plusz az 1984 c. könyv már évtizedekkel ezelőtt megénekelte ezt a témát, sokkal nyomasztóbban és átérezhetőbben, mint ez a regény teszi.)
5. Tetszési index:
72%