Tartalom:
A
különc milliomos, Mr Shaitana vacsorázni hív nyolc igen különböző
embert, akiknek fogalmuk sincs, miért ülnek egy asztalnál. A pazar
lakoma után a házigazda a bridzsasztal köré tereli vendégeit, ő
maga pedig elalszik a kandalló mellett. A kártyaparti végén a
meghívottak távozni készülnek, ám döbbenten tapasztalják, hogy
vendéglátójukat szíven szúrták.
Véleményem:
1.
Karakterek:
Viszonylag
sok szereplővel operált a mű, gyanúsítottból is volt négy,
bűnüldözőből is volt négy. Utóbbiak mindenfélét kérdeztek
előbbiektől, kaptak különböző válaszokat, amikből mindenki
más-más következtetést vonhatott le, beleértve az olvasót is.
Mind
a négy gyanúsítottnak sok mindent megtudtunk a múltjáról, ez
alapján egyikük sem tűnt nagyon szimpatikusnak. A bűnüldözők
jelleme kevésbé volt kidolgozott, de végül is nem utánuk
nyomoztunk, ők annyira nem voltak érdekesek.
Mivel
fizikai lehetősége a gyilkosságra mind a négy gyanúsítottnak
volt, mind a négynek volt indítéka is, így csak a jellemük
alapján lehetett (volna) kitalálni, melyikük a tettes. Nekem nem
sikerült rájönnöm, még úgy sem, hogy valószínűleg már
olvastam korábban a könyvet (legalábbis az alapszituáció, hogy a
kártyázók közül valaki megöli a házigazdát, nagyon ismerős
volt nekem).
Összességében
viszonylag jól kidolgozott, többnyire hihető jellemekkel bírtak a
szereplők szerintem. Külön viccesnek találtam, hogy az egyik
karaktert, Mrs. Ariadne Olivert, a híres detektívregény-írót
mintha magáról mintázta volna az írónő, és olyan kiszólásokat
adott a szájába, mint például, hogy ő az összes könyvét
ugyanarról írja, csak ezt az olvasók nem veszik észre...
Max.
annyi problémám volt a szereplőkkel, hogy egyikük sem került
közel a szívemhez, nem izgultam értük. A gyanúsítottak esetében
ennek az volt az oka gondolom, hogy mind potenciális gyilkosok, a
bűnüldözők jellemét pedig nem igazán ismerhettük meg, így
velük sem tudtam azonosulni.
2.
Cselekményszövés:
Négy
egyenrangú gyanúsított, négy különböző módszerekkel nyomozó
bűnüldöző - ez az alapszituáció elég bonyolulttá tette a
cselekményt, de ettől még nem volt nehezen követhető.
Sok
csavar volt a történetben, ezek némelyike nekem kicsit erőltetett
volt, de azért egyik sem volt nagyon zavaró.
A
romantikus szálat kicsit ide nem illőnek éreztem, de mivel nem
volt túl hangsúlyos, ezért el tudtam nézni az írónőnek, hogy
tett bele ilyet is.
Összességében
nagyon izgalmas, fordulatokban gazdag volt a cselekményszövés -
még egy Agatha Christie-regényhez képest is .
SPOILER:
Kicsit mókásnak találtam, hogy a könyvben feltűnő összes
gyilkos vagy meghalt, vagy elkapta a rendőrség, úgy tűnik, Agatha
Christie igazságérzete nem engedte, hogy egyet is életben hagyjon.
(Kivétel ez alól Despard őrnagy, de ő csak véletlenül ölt,
úgyhogy ő nem is igazi gyilkos.)
3.
Írói stílus:
Agatha
Christie a tőle szokásos, tárgyilagos hangnemben írta meg e
könyvét is, érzelmeket nem igazán tud kifejezni, így a
romantikázás sem volt tőle túl hiteles, de ettől függetlenül
én alapvetően bírom Christie stílusát
4.
Összességében:
Jó
volt, jó volt, csak azt nem értem, hogy 1. miért nem emlékeztem
arra, hogy olvastam már ezt a regényt, 2. mikor rájöttem, hogy
már olvastam, akkor miért nem emlékeztem arra, hogy ki a gyilkos.
Kizárólag
amiatt, mert első olvasásra semmi nyomot nem hagyott bennem a
könyv, azt kell mondjam, ez nem az írónő legjobb regényeinek
egyike.
5.
Tetszési index:
75%