2016. június 24., péntek

Az emlékek őre - film (SPOILER-es!)

Megnéztem Az emlékek őre filmváltozatát, és azt kell mondanom, hogy nekem tetszett, még jobban is, mint a könyv. Sokkal érzelmesebb volt, a szereplők karakteresebbek voltak. Ez persze nem biztos, hogy dicséret, hiszen egy olyan filmről van szó, melynek egy érzelmek és egyéniségek nélküli világot kellene bemutatnia... De hát a tömegízlésnek egy ilyen film bizonyosan nem felelt volna meg, s mit áltassam magam, ezek szerint az én ízlésem is a tömegízlésnek felel meg. Először is, vegyük végig, hogy mik voltak az eltérések a könyvhöz képest.

Itt már a film legelején leszögezik, hogy ez egy új világ, amit a régi, háború pusztította világ romjaira építettek, s elmondják a legfontosabb szabályokat is, melyeket be kell tartaniuk az itt élőknek. A könyvben ezeket folyamatosan fedezzük fel, a filmben erre nem volt lehetőségünk, de mivel én már olvastam a könyvet, ez nem zavart. Szintén a film legelején megtudjuk, hogy a gyermekeket a genetikusok "tenyésztik ki", s a szülőanyák csak kihordják őket. A könyvben szó van a szülőanyákról, de arról, hogy miként készülnek a gyerekek, nem tudunk meg semmit. A Mini-könyvklub (ez itt a reklám helye: http://konyv-sarok.blogspot.hu/p/az-emlekek-ore.html) keretében a könyv elolvasása után kaptunk egy kérdőívet, s azon szerepelt az a kérdés, hogy szerintünk vajon kik lehetnek a gyermekek apjai. Nem is az a lényeg, hogy erre mit válaszol az ember, mert a könyv alapján lehet bármit, de jól elcsodálkoztam magamon, hogy bennem ez a kérdés a könyv elolvasása közben/után fel se merült magamtól, pedig hát fajfenntartási szempontból ez egy igen lényeges kérdés... De a film megkímél minket attól, hogy törni kelljen a buksinkat ezen.

Aztán különbség még az is, hogy itt mindenkit gyógyszereznek, nem csak a felnőtteket, s ezzel meg van adva a magyarázat az érzelemmentességükre is. Fiona és Jonas rögtön egymásba is szerelmesednek, miután nem adják be maguknak a gyógyszert. Nekem ez a magyarázat azért nem tetszett annyira, mert ha a gyógyszer az oka az érzelmek hiányának, akkor egyszerűen ezt kellene megszüntetni, és máris olyan lenne ez a világ, amilyennek Jonas szeretné. Ehelyett viszont itt is az emlékek "visszaszállásától" várnak változást (mármint Jonas és az örökítő), ami nem túl logikus, mert a gyógyszer az azok nyomán ébredő érzelmeket is el kéne, hogy nyomja, nem?

A Mini-könyvklubos kérdőíven volt egy olyan kérdés is, hogy miért fontos az, hogy pontosan kell fogalmazniuk az embereknek. Valami olyasmit írtam rá válaszul, hogy mert így nincsenek félreértések, amik konfliktusokat okozhatnának, meg mert így nem veszik észre az elvontabb dolgok (pl. érzelmek) hiányát. De a mondat második felét hosszas gondolkodás után írtam csak le, és kicsit erőltetett értelmezésnek tartottam, mert a könyvben én nem láttam szoros összefüggést a nyelvhasználatuk és az érzelmi sivárságuk között. Viszont a filmben az anya csak akkor szól rá Jonasre, hogy precízen fogalmazzon, ha az valami érzelmi töltettel bíró kifejezést mer használni. Pl. hogy retteg, vagy hogy Gabe a családjuk tagja, vagy megkérdi a szüleit, hogy szeretik-e őt. Itt egyértelmű, hogy kifejezetten az érzelmeket kifejező szavakat, mondatokat "irtják", míg a könyvben általában véve erőltetik a pontos fogalmazást (pl. fenyítést kap az a kisgyerek, aki süti helyett ütit mond).

Azt is jelentős különbségnek tartom, hogy a filmben egyértelműen ki van mondva, hogy Jonas apja nem tudja, hogy megöli azt az újgyermeket, amelyiknek bead egy injekciót, aztán egy dobozba rakja és kidobja. Mert ők nem tudják, hogy mi az a halál. Illetve tudják, csak ők elbocsátásnak hívják és nem tudják, hogy ez rossz. A könyvben az apa hazudik a gyerekeinek arról, hogy miként zajlik az elbocsátás, s ez számomra egyértelműen azt mutatta, hogy tudják, hogy ez bűn. De a filmben nincs hazugság ezzel kapcsolatban, így itt hihetőbbnek tartom azt, hogy tényleg nem tudják, hogy rosszat tesznek, amikor elbocsátanak valakit. A könyvben ugyan mond az örökítő egy mondatot arról, hogy Jonas apja nem tudja, mit tesz, és az elbocsátásról azért hazudott Jonasnek, mert ezt az utasítást kapta és nem tudta, mi mást tehetne, de nekem ez az egész annyira nem volt hihető, hogy nem vettem komolyan. Biztos, hogy tudja, csak legfeljebb struccpolitikát folytat, magával is elhiteti, hogy nem tudja - gondoltam én. A filmben egy fokkal hihetőbb nekem, hogy tényleg nem tudja, hogy rossz, amit tesz.

Különbség még az is, hogy a filmben az örökítő csak arra várt, hogy legyen egy utódja, akivel az emlékek visszaszállása bulit meg tudják játszani, míg a könyvben ez csak akkor jut eszébe, mikor Jonasszal az elbocsátásról beszélgetnek, s Jonas megkérdi, mi történne a fejében lévő emlékekkel, ha neki baja esne. (A könyvből nekem az jött le, hogy az örökítő szeretne már Rosemary után halni, a filmben nem annyira letargikus, ott el lehet hinni róla, hogy már régóta készül erre.)

Más Jonas motivációja is, a könyvben nem tud tovább élni az álcsaládjában, ezért akar elmenni, míg a filmből inkább az jön le, hogy ő is - ahogy az örökítő is - így akar segíteni a világukon, hogy legyenek benne érzelmek. A könyvben Jonas véglegesnek tűnő szándékkal hagyja ott a "családját", míg a filmben Fionának azt ígéri, visszatér. A filmbeli egyértelműen egy "jó fiú" Jonas, a könyvbeli nem annyira.

Különbség még az is, hogy a könyvben nem lesznek szerelmesek Fionával, itt meg igen. Ott a barátaiból nem tud érzelmeket "csiholni", míg a filmben Fiona belemegy a kedvéért, hogy nem adja be magának a gyógyszerét, és Asher is hűséget mutat iránta, mikor futni hagyja a film végén. A könyvben Jonas egyértelműen egyedül van az érzelmeivel (az örökítő ugyan azt mondja neki, hogy szereti őt, de nekem ez annyira nem jött át), míg a filmben van kikhez kötődnie, s azok viszonozzák is az érzelmeit (bár Ashernek a gyógyszer miatt nem lenne szabad, hogy legyenek érzelmei , de mindegy). Így a filmben érthető, hogy vissza akar térni a közösségébe, míg a könyvben az érthető, hogy nem akar.

A filmből egyértelműen kiderül, hogy ebben a világban is vannak rendfenntartók és börtön, míg a könyvben ez rejtve marad (bár ott is valószínűnek tűnik, hogy kell lennie ilyesminek, hiszen vannak pl. repülőik, amiket Jonas után is küldenek, mikor az megszökik).

Összességében nekem a film valahogyan kerekebb volt, mint a köny, és ahogy már említettem, az érzelmesebb jellege is jobban tetszett. Ja, és ami a film végét illeti, ott is szánkóval jut el egy házhoz, s ugyanennek a szánkózásnak és ugyenehhez a házhoz érkezésnek az emlékét korábban már megkapta az örökítőtől. A film vége erre is megadja a magyarázatot (hogy ezen se kelljen gondolkodnunk): Jonas szerint az örökítő vezette el őt ehhez a házhoz, ezért adta korábban azt az emléket neki. A könyv alapján szerintem kérdéses, hogy ugyanaz játszódna le ugyanott, mint amit az emlékben átélt Jonas. Egyrészt Jonas akár hallucinálhat is, hiszen a végkimerülés határán van, másrészt lehet, hogy csak nagyon hasonló a jelenet. A könyv alapján nekem nem az jött le az örökítővel kapcsolatban, hogy ő Jonas szökését előre kitervelte volna, bár a filmben így van, ahhoz passzol a dolog. Nem tudom, hogy a film a könyv folytatásaiból vett-e át elemeket, vagy csak továbbgondolták a készítők a könyvet, de a film sztorija így kerekebb lett, mint a könyv, ami nekem tetszett. Persze lehet azt is mondani, hogy a film elvett minden lehetőséget a nézőktől a gondolkodásra, mert mindenre megadta a magyarázatot maga, de én nem szeretem, ha egy történet végén sok nyitott kérdés van, nekem ez így emészthetőbb volt. És a film végén is marad több nyitva hagyott kérdés, pl. hogy hova jutott Jonas és Gabe, vissza tud-e térni Jonas Fionához, Fiona és az örökítő életben maradnak-e, stb. Szóval nekem tetszett a film, ennyi.

3 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik ez a hosszas boncolgatás, különösen, hogy a tényleg fontos különbségeket feszegeted. :) Én annak is örülök, hogy kitértél néhány válaszodra a könyvklubos kérdőívből, és így kicsit jobban kifejtetted a véleményed.

    A rendfenntartók nekem a könyvben is egyértelműek voltak, egyrészt a repülő miatt, másrészt mert Jonas anyja bíró! Viszont börtön szerintem nincsen náluk, legfeljebb fogda, hiszen akit elítélnek, azt elbocsátják, nincs kecmec.

    Nekem is tetszett egyébként a film, bár azért számomra a regény többet adott.

    VálaszTörlés
  2. Köszi a hozzászólást! :) Jó kérdéseket tettél fel a kérdőívben, több olyan is volt, ami elgondolkodtatott, úgyhogy valahol mindenképp megemlítettem volna őket, eredetileg a könyvkritikámat akartam kiegészíteni velük, de mivel a film pont ezeken a pontokon volt kicsit más, mint a könyv, ezért végül itt hoztam fel őket. Már várom, milyen kérdések lesznek a Napnak fénye c. könyv kapcsán. :)

    VálaszTörlés
  3. Valóban remek gondolatmenet, örülök, hogy más is leírta az én véleményem tükrét.

    A kérdéseddel kapcsolatosan valami olyasmi fogalmazódott meg bennem, hogy ez a határon túli emlék-szabadon engedés sokkal erőteljesebb hatású dolog, mint egy általános érzelem, vagy érzés, mert itt sokról van szó egyidőben, megszámlálhatatlanról. És a gyógyszer betiltatásába úgysem ment volna bele senki. A gyógyszer maga csak némileg tompíthatja az érzéseket, ezért kell gondolom rendszeresen szedni, és ezért volt valahogy úgy megfogalmazva a filmben, hogy majd a gyerekeknek "idővel elmúlnak ezek az érzéseik, a bolydulás". Nem azonnal hat, hanem fokozatosan. Így a tömény érzelem-hatást nem győzi le az épp bennük lévő mennyiség, és meggyőző hatású lehet, hogy ez jó dolog, és hagyják abba egyáltalán a gyógyszer szedését. Így van benne logika.

    VálaszTörlés