Előzmények:
A Mini-könyvklub keretében
olvassuk e hónapban ezt a könyvet. Egyébként valószínűleg sose olvastam volna
el, mert korábban még nem halottam erről a műről.
Tartalom:
Oscar Wilde klasszikus
regényének hőse, a gazdag, gyönyörű és naiv fiatalember, Dorian Gray
megszállottja annak a gondolatnak, hogy örökké szép és fiatal maradjon, s ezért
még akár a lelkét is eladná. Miután az egyik barátja megfesti portréját, a fiú
csak azt fájlalja, hogy az ő szépségét az élet és az idő hamar lerombolja majd,
míg a képé örök marad, s azt kívánja, hogy bárcsak ez fordítva lenne.
A fiatalember hamarosan cinikus
barátja, Lord Henry Wotton befolyása alá kerül, aki ráébreszti az élet ízeire.
Dorian átadja magát az önző és rafinált élvezeteknek, férfiakat és nőket taszít
a bűn útjára, majd egyre mélyebbre süllyed, s a züllés minden nemét és formáját
megtapasztalja. Az események egyre riasztóbb fordulatot vesznek, mivel
nemsokára megtudja, hogy kívánsága teljesült. Legnagyobb csodálkozására ugyanis
csak a róla készült kép öregszik. Arca és szeme őrzi az ártatlan ifjú
szépségét, a festett arcmás viszont, amelyet gondosan elzárva tart háza egy
titkos helyiségében, híven mutatja az idő és a bűn rombolását vonásain. Ekkor
úgy érzi, itt az ideje megváltoztatnia az életét. Hogy teljesen tisztára mossa
magát, bűnös múltjának tanúját, a szörnyűséges képet meg akarja semmisíteni...
(Forrás: bookline.hu)
Vélemény:
Ez a könyv egy szép metafora.
Dorian folyamatosan változó arcképe a lelkében végbement változásokat mutatja,
hogy miként lesz egy kedves, ártatlan fiatalemberből élvhajhász, csak önmagával
törődő, kegyetlen alak.
Na, most az az igazság, hogy az
általam olvasott könyvből (a mek.oszk.hu-ról töltöttem le, remélem, nem valami
rövidített verzió) nem derült ki számomra, hogy miért változik meg Dorian.
Jó-jó, itt van ez a Lord Henry fiú, aki löki a süket dumáit, hogy Doriannak
falnia kéne az életet, mert a szépségével mindent megkaphatna. És? A regényben
Lord Henry nem viszi el ópiumot szívni Doriant, sem örömlányhoz, sem más bűnös
helyre, tettleg nem próbálja rávenni semmire. Tehát Dorian teljesen szabad elhatározásából
lesz valaki más, mert Lord Henry pusztán a dumájával meggyőzte arról, hogy
másnak kell lennie. Ha pedig ez így van, akkor Dorian valójában sosem volt az a
kedves, naiv fiú, akinek a könyv elején tűnt, hiszen ha ez lett volna az igazi énje,
pusztán beszéddel nem lehetett volna megváltoztatni – szerintem.
Így sajnos én nem éreztem semmi
drámát abban, hogy Dorian szar alak lett, s még csak nem is tudtam mást (Lord
Henryt vagy Basilt) hibáztatni érte, csak Doriant. Lord Henry egyébként
kifejezetten szellemes, intelligens pasasnak tartottam, ezzel együtt nekem ő
rettenetesen szánalmas alaknak tűnt, de lehet, hogy csak azért, mert az
életmódjával nagyon nem tudtam azonosulni.
És fontos karakter még a könyvben,
Basil, a festő, aki szerelmes Dorianba. A regény eredeti szövegében – ami magyarul
„Dorian Gray képmása” címmel olvasható, ha valakit érdekelne – állítólag
markánsabban jelen volt a homoszexualitás. Nem tudom, nekem ennél a finomított
verziónál is pár oldal elolvasása után tök egyértelmű volt, hogy ezek melegek.
És nem csak Basil, de Dorian és Lord Henry is egy kicsit. Az a negédes stílus,
ahogy egymáshoz szóltak, az, hogy mennyit foglalkoztak Dorian külsejével nekem
egyértelművé tették ezt.
Végezetül pedig foglalkozzunk
kicsit a könyv mondanivalójával. Az eldöntendő kérdés lényegében az, hogy a
Lord Henry által preferált élvhajhász élet, vagy a Basil által élt, befelé
forduló, inkább csak elméletben megélt élet a kívánatosabb, a követendő.
Szerintem a regény nem foglal állást ebben a kérdésben, inkább csak felveti
azt, s aztán a becses olvasóra bízza, hogy gondoljon, amit akar. Ugyan Dorian
arcképe egyre csúfabb, ahogy a fiú egyre züllöttebb életet él, én mégsem
éreztem azt,hogy ez azt jelentené, az író elítéli őt, vagy hogy akár az
olvasónak el kellene ítélnie őt. Dorian választott egy életet, amiről tudta,
hogy lelkét, s így arcképét is elcsúfítja, ő mégis ezt választotta. Lelke
rajta, magánügye.
Egyébként a regény be sem
mutatja igazán, hogy Dorian milyen szörnyű dolgokat tett. Nem csak részletekbe
menően nincs leírva, de nagy vonalakban sem. SPOILER (jelöld ki egérrel,
ha el szeretnéd olvasni): Elismerem, Sybillel nagyon durva volt, s a lány valóban
miatta lett öngyilkos, de én nem éreztem Dorian viselkedését annyira megbocsáthatatlannak.
(Lehet, hogy ebben hasonlítok Lord Henryre?) Az emberek egymásba szeretnek, aztán
meg kiszeretnek, nyilván ez mindenkinek az egyéni életében nagy dráma, de ezért
öngyilkosnak lenni szerintem hülyeség és gyávaság. Ezen kívül milyen szörnyű
dolgot tett még Dorian? Oké, megöli Basilt, de azt egyfajta őrületben, hirtelen
felindulásból teszi. Ettől még persze gyilkos, de mégis csak súlyosabb lenne,
ha Dorian egy előre megfontolt, szándékos gyilkosságot is elkövetne valamikor,
de ilyen nem történik. Így én igazán azt se tudtam átérezni, hogy Dorian
erkölcsi fertőben dagonyázik végig a felnőtt életében, csak azért, mert tett
két, valóban szörnyű dolgot. És értem, hogy biztos elkövetett többet is, de
ezek miért nincsenek benne a könyvben???
Egyébként a regény nyelvezete
választékos, elbeszélői stílusa hatásos, a karakterek hihetőek benne. Szóval a
szépirodalom mivoltát nem vitatom, ezzel együtt nekem nem adott „hűha” élményt
a könyv.
SPOILERES VÉLEMÉNY: (Egérrel
jelöld ki a bekezdéseket a megtekintéshez)
Elég nagy hiányérzetem volt amiatt,
hogy nem derült ki, Dorian mivel vette rá Alan Campbellt, hogy eltüntesse Basil
hulláját. Csak arra tudok gondolni, hogy viszonyuk volt (mert a könyv elég
szemérmesen kezeli a homoszexuális témát), s Dorian megfenyegette, hogy
közhírré teszi ezt, ha Alan nem hajlandó segíteni neki.
A másik furcsaság, hogy Dorian egy
kínai dobozban őrizgetett valami zöld kenőcsöt, erről sem derült ki, hogy
micsoda és miért rejtegeti Dorian. Én arra tippelnék, hogy az a „kenőcs” maradt
Basil hullájából, miután Alan kezelésbe vette, de lehet, hogy én vagyok nagyon
beteg, hogy erre gondoltam.
Tetszési index:
70%
