Böszörményi Gyula – A Rudnay-gyilkosságok (Ambrózy báró esetei II.)

Tartalom:

1900 ősze. Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki.

Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: kereken hét olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Az eltűnt Hangay Emma kisasszony megtalálására tett kudarcos kísérlet után Ambrózy báró elvállalja eme különös eseteket, melyek teljességgel érthetetlenek. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút és a pesti kocsmárosnak ugyan mi oka lehetett vidékre ruccanni, hogy aztán a puszta közepén meggyilkoljon egy idős cselédasszonyt? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.

A Leányrablás Budapesten című, nagysikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét!

(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:

Nos, ez elég jó könyv volt, sokkal jobban tetszett, mint az első rész, pedig az se volt rossz. Annál az zavart, hogy a könyv krimi szálán nem történt semmi olyan, amiből következtethettünk volna arra, hogy miért rabolták el Emmát (valami politikai összeesküvés lesz a háttérben szerintem, de ez abszolút tipp). Én sajnos olyan vagyok, ha egy könyv krimi, akkor csak a krimi részére vagyok kíváncsi, a ki, miért, mit csinált kérdésekre adandó válaszokra, a körítés nem érdekel. Pedig ez a sorozat történelmi regényként is helytáll, sőt szépirodalomként is. De én egy krimipitbull vagyok, ez van.

Mielőtt belekezdtem ebbe a könyvbe, elolvastam a fülszövegét, amiből egyértelművé vált számomra, hogy egy csomó, új gyilkossági ügyről lesz szó benne, s ez szerencsére rá tudott venni engem arra, hogy elengedjem az Emma elrablásával kapcsolatos dolgokat, nem vártam semmi fejleményt ezen a vonalon, s nem is kaptam ilyesmit. Bár az utolsó oldalakon itt is felpörögnek az események (ahogy az első kötetnél is)…

Ezek az új gyilkossági ügyek mind érdekesek voltak. És nem azért, mert sokáig nem derült ki, hogy kik állnak a hátterükben, mert ebből szerintem nem csinált titkot az író. Hanem mert az író olyan ügyesen kötötte egymáshoz ezeket az ügyeket, mindent szépen elvarrt, a ki, mit, miért, hogyan csinált kérdésekre mind megkaptuk a választ a könyv végére.

Ebben a részben Milit és Richárdot is jobban kedveltem, mint az elsőben. Mert itt néha már együtt tudtak működni, ha kellett. Milinek ugyan itt is nagyon nagy szája volt, mégis valahogy kevésbé irritált, és Richárd is már csak olykor volt lekezelő Milivel, szóval az ő viselkedése is elfogadhatóbb lett számomra.

Ugyanakkor Mili és Richárd is csinált nagyon ostoba dolgokat, amik abból a szempontból kellettek, hogy felpörögjenek az események, de egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ennyire hülyék. Mondjuk Mili karakterébe ez még bele is fért volna, mert őt ugyan okosnak, de olyan kis szeleburdinak rakta össze az író, de a mindig racionális Richárdtól a meggondolatlan viselkedés furcsa volt.

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéséhez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket)

Először is azzal kezdeném, hogy szerintem mikor viselkedtek nagyon ostobán a szereplők. Először akkor, amikor Richárdot megverték és megfenyegették, hogy legközelebb Mili is pórul jár, s Richárd ezt elmondta Milinek is, ezután pedig Richárd elutazott, majd váratlanul Agáta mama is, s vele a teljes személyzet, így Milit ott hagyták egyedül, védtelenül a házban több órára. S Mili ezt szépen hagyta, mert ő tökös csaj… (Természetesen Kalimurti rátámad és majdnem meg is öli.) Másodszor pedig a könyv végén, mikor gyakorlatilag már lelepleztek egy veszélyes bűnbandát, s Richárd ekkor is magára hagyná Milit, illetve egy öreg szolgáló és egy kutya védelmére bízva, ő meg az illem nevében elvonulna egy szállóba, mert ugyan ki is akarná őket bántani? Nyilván senki, fölösleges lenne aggódni… (Az egész bűnbanda rájuk ront...)
A két eset közt egyébként egyetlen nap telt el, nem több, szóval azt kell, hogy mondjam, a konzekvenciák levonásában sem volt világbajnok a Mili-Richárd duó.

A fenti két esetet sorolnám a durva ostobaságok közé, de más kisebb furcsaságokat is találtam a regényben. Nem értettem, Kalimurti doktor minek idétlenkedik azzal, hogy méreggel akarja megölni Milit (kétszer is) és Richárdot (őt csak egyszer). Egyetértek vele abban, hogy Hül Jenő torokelvágásos módszere durvább, de legyünk őszinték, Jenő a késével jóval hatékonyabb gyilkos volt, mint Kalimurti a tűjével (amivel végül egyetlen embert szúrnak meg: őt magát).

Nem értettem, hogy Tarján Vili, mikor rájön, hogy Mili és Richárd élete veszélyben van, miért nem fog egy kocsit és hajtat oda hozzájuk. Azt mondja, mert nincs pénze rá… Nos, szerintem Richárd kifizette volna neki ezt az egetrengető összeget, ha Vili odaért volna időben figyelmeztetni őket. De persze értem én, így sokkal drámaibb lett, hogy Vili az utolsó pillanatban menti meg őket.

De ezek csak kötekedések, igazándiból végig lekötötte a figyelmem a regény, még izgultam is, ha nem is Miliért meg Richárdért (nyilvánvaló volt, hogy ők nem halhatnak meg, hiszen van még folytatása a sorozatnak), de Gáspár bácsiért és Bogi kutyáért igen.

Az tetszett, hogy a Mili szálat és a Cili (ez Emma-Gerlice legújabb neve) szálat milyen ügyesen szőtte egymásba az író. Ugyan azt már nagyon korán lehetett sejteni, hogy a Rudnay-gyilkosságok kapcsán emlegetett torz arcú fickó és a Cilit fogvatartó fél szemöldökű Hül Jenő egy és ugyanazon ember (konkrétan a 86. oldaltól az 550-ből), de azért ez így is bravúros cselekményszövés volt.

Sérelmezem viszont, hogy nem csak azokra a kérdésekre nem kapunk választ, amire az első kötetben sem (vagyis hogy miért rabolták el Emmát, mit akar tőle Matolcsy Kamill, és miért csak egy keze van a bárónak), hanem kapunk még újabb nyitva hagyott kérdéseket is. Például, hogy Richárd milyen szívességet tett a perzsa sahnak, amiért az adott volna neki kitüntetést is? Vagy hogy Hül Jenő – aki tisztában volt bele, hogy Cili valójában Emma – miért nem adta el a lányt az utána kutató Matolcsy Kamillnak? Richárd miért bámulta Cilit, mikor találkoztak? Milire hasonlított, vagy más volt az oka? Miért változik meg Richárd viselkedése Mili irányában, miután a Tabánban találkozott Cilivel? Talán beleszeretett a lányba? Hozzá járogat el a Tabánba, vagy ha nem, akkor mivel tölti az idejét Richárd? Totyó mit tudhat Emmáról, s ebből mit lesz hajlandó elárulni Milinek? Remélem, a következő részben, már legalább néhány kérdésre kapunk választ is. Igyekszem arra is sort keríteni hamarosan.

Tetszési index:

85%

Böszörményi Gyula – Leányrablás Budapesten (Ambrózy báró esetei I.)

Előzmények:

A Mini-könyvklub (http://konyv-sarok.blogspot.hu/p/mini-konyvklub-5.html) keretében decemberi olvasmányomul választottam ezt a könyvet (krimit vagy thrillert kellett választani). Nem emlékszem, hogy akadtam rá, bevallom, eredetileg a Budapest noirt akartam olvasni, csak azt könyvtárból nem nagyon tudtam beszerezni, de mindenképpen magyar írótól szerettem volna választani, és akkor valahogy rátaláltam erre a könyvre.

Tartalom:
A fülszövegre hagyatkoznék, ami ezt írja a könyvről:

„Budapest, ​1896.

A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezerszám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész.

Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon.

A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.”

SPOILERES TARTALOM: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)
Váltakozva olvassuk a történéseket, hol Emma szemszögéből 1896-ból, itt megtudjuk, miként történt az elrablása és mi történt utána, hol Mili szemszögéből 1900-ból, itt látjuk, miként nyomoz eltűnt nővére után.
Mili Pestre érkezve Róza néninél, nagynénjénél lakik, akinek gondjaira volt bízva Emma is elrablása előtt. Mili kihallgat egy Róza néni és annak fia, Schützer Ottó közti veszekedést, s bár a vastag ajtó miatt csak keveset ért belőle, de arra kezd gyanakodni, hogy Ottónak köze lehetett Emma elrablásához. S Emmától meg is tudjuk, hogy így volt, jó pénzért adta el Ottó az unokatestvérét.
A veszekedésük másnapján Mili hazatérve holtan találja nagynénjét. Pánikba esve kirohan az utcára, ahol elgázolja Ambrózy Richárd báró lovaskocsija. Milinek szerencsére nem esik komoly baja, s a báró hazaviszi otthonába ápolni a lányt. A báró anyja, a grófnő kedvesen bánik Milivel, a báró azonban nincs nagy véleménnyel a nők szellemi képességeiről, elég lekezelő a lánnyal.
Ambrózy Richárd híres jó nyomozói képességeiről, s most is kideríti, hogy Róza nénit valószínűleg egy sétapálcába szerelt, tűhegyes acél tüskepár ölhette meg, mely gombnyomásra ugrik elő a sétapálcából. A báró megtalálja egy levél lenyomatát is a halott lakásában,, melyben Róza néni zsarolni próbált valakit, nyilván azt az embert, aki annak idején felbérelte a fiát Emma elrablására.
Emma megtudja fogvatartóitól, hogy Bissingen-Nippenburg Ernő grófnak akarják eladni. Erre azonban nem kerül sor, a lány ügyesen megszökik. Egy vándorcirkusz fogadja be, s ott jó barátja lesz a csúf Kugler Tóni, a társulat mindenese, aki Gerlicének nevezi el a lányt. Emma is a cirkusz tagja lesz, őt dobálja körbe a késdobáló késekkel. A lány vándorútjukon is követi a cirkuszt.
Hogy Milit megvédjék, a báróék tettetett elmebetegséggel tébolydába záratják a lányt. A báró felkeresi Mili édesapját, hogy megnyugtassa, a lánya jól van. A papa elmeséli neki családjuk történetét, azt, hogy Emma vér szerinti édesapja nem ő, hanem Bissingen Ernő gróf. Némi idő elteltével a báró kicsempészi Milit a tébolydából, a lány alig akarja elhinni neki, hogy a nővére csak a féltestvére.
Emma Tóni közreműködésével 1897 júliusában táviratot küld a családjának Pozsnyból, hogy tudják, életben van, s azt ígéri, később jelentkezik. E levelet azonban a postamester némi fizetség ellenében egy méltóságos úrnak továbbítja, nem Miliéknek. Miliék csak a postamester halála után kapják meg a levelet, melyet a postamester iratai közt találtak meg.
Emmára a távirat nyomán rátalálnak üldözői, köztük Ottó, megölik Kugler Tónit, Emma egy lakókocsiba menekül, ami azonban kigyullad, s a lány nem kerül elő belőle.
Mili olyan talpraesett, hogy egyedül megtalálja Ottót, de nem csak ő lel rá, a férfit leszúrják, azonban haldokolva bevallja Milinek, hogy milyen része volt Emma elrablásában, s azt is, hogy Emma halott.
Mili és a báró Marosvásárhelyre mennek, ott titokban találkoznak Mili édesapjával a temetőben. Elmesélik neki, amit megtudtak Emmáról. A báró annak is utánajárt, hogy megtalálták-e Emma holttestét a lakókocsiban, és bár nem, de olyan pusztító volt a tűz, hogy bizonyosak benne, a lány odaveszett. Az igazi bűnösök azonban még szabadon vannak, ezért Mili úgy dönt, visszatér Pestre a báróval. A báró még elárulja azt is Mili apjának, hogy Ottó haldokolva bevallotta, hogy Matolcsy Kamill, Bissingen Ernő gróf titkára bízta meg a lányrablással. Mili emiatt biztos benne, hogy a gróf is bűnös, de Richárd nem olyan biztos benne, mert azt lehet hallani a grófról, hogy jó ember. Mili Pesten biztonságban lesz Richárdéknál, egyúttal azonban csali is lesz. Mili apja a báróra bízza a lányát.
Miután Miliék elmennek, Mili édesapja még a kriptában marad, ahol hamarosan rá is talál egy férfi. Üzenetet ad át, eszerint a gazdája már régóta sejti, hogy Mili már nincs a tébolydában, hanem rossz ösvényre tévedt. Az üzenet második fele pedig olyasmi, amit Mili majd bizonyosan megért, ehhez azonban nem kellenek szavak. S a férfi közelebb lép Mili apjához... (És itt a vége a könyvnek.)

Vélemény:

Alapvetően tetszett a könyv, a karakterek kidolgozottak voltak, jellemzően hihetőek is, volt sok rejtély (és maradt bőven belőlük megfejteni való a folytatásokra is), jó volt, jó volt, az egyetlen kifogásom talán annyi ezzel a könyvvel kapcsolatban, hogy túl kevés titokról hullott le a lepel, amiről lehullott, tartok tőle, a folytatásokban kiderül, hogy az sem úgy volt teljesen, mint ahogy e kötetben lett tálalva. (Én is jó rejtélyesre sikeredtem most, de majd a spoileres véleményemben megírom, hogy mire gondoltam itt.)

Mili talpraesettsége alapvetően tetszett, olykor kicsit talán túl emancipált volt. Nem az Ambrózy báróval folytatott csörtéire gondolok (bár nekem érthetetlen volt az is, hogy két, egyébként értelmes ember mennyire nem tud egymással normálisan kommunikálni), hanem a könyv legelején, a vonatozós jelenetére, amikor a vele lekezelően viselkedő ismeretlen fiatalembernek beszólogatott. Lehet, én vagyok túl finnyás, de szerintem egy bunkó emberrel visszavágásból bunkón viselkedni ugyanúgy bunkóság. Nem mondom, hogy nem tartom bocsánatosabb bűnnek, mint ha egy kedves, udvarias emberrel viselkedett volna bunkón, s emberileg is érthető a kiakadása. De Mili kisasszony szerintem ebben a jelenetben éppoly tahó volt, mint a fiatalember. Szóval a könyv elején nálam ő nem indított túl jól, s talán ez az oka, hogy a könyv későbbi részeiben sem tudtam vele maradéktalanul szimpatizálni. (Azt értem egyébként, hogy az író ezzel a jelenettel akarta már a könyv legelején demonstrálni, hogy Mili milyen intelligens, talpraesett leányzó, csak nálam nem pont ezt a hatást érte el.)

Ambrózy báróban nem volt szimpatikus, hogy sokszor lekezelően viselkedett Milivel, de hát én már tudom, hogy úgyis szerelmes lesz belé (vagy már ebben a könyvben is az volt, csak a bunkóságával palástolta érzelmeit…). Tetszett viszont, hogy az író meg merte tenni, hogy nem tökéletes külsejűnek festette meg ezt a karaktert, van egy viszonylag nagyobb testi fogyatékossága (nem írom le, hogy mi, talán az már spoiler lenne).

Összességében jó volt ez a könyv, tényleg, csak nekem a vége volt nagyon-nagyon lezáratlan. Ha egy kicsit több titokra derült volna fény ebben a kötetben, a folytatások még akkor is lehettek volna izgalmasok szerintem.

SPOILERES VÉLEMÉNY: 

Amivel kapcsolatban hiányérzetem volt, az az, hogy Emma elrablásának okairól gyakorlatilag nem tudunk meg semmit. Oké, hogy a titkos vér szerinti apjának akarták eladni, de nem derült ki, hogy miért cserébe, meg az se, hogy miért fizetne érte az apja egyáltalán (ha már addig nem volt kíváncsi a lányára). Nem derült ki az sem, hogy Ambrózy bárónak miért van csupán egy karja, s gyanítom ez is valami szép kis sztori lehet, különben nem lenne akkora titok.

Nem tudtam elhinni, hogy Emma meghalt (bent ragadt egy égő cirkuszi lakókocsiban), kb. 99%-ban biztos vagyok benne, hogy ki tudott menekülni, s fog még szerepelni a későbbi kötetekben. Ha így lesz, akkor pedig ez egy túl kiszámítható fordulat szerintem.

Azt pedig, hogy úgy végződik a könyv, hogy úgy tűnik, Mili apját ki fogják végezni, nagyon aljas húzásnak tartom. Ha tényleg megölik, akkor azért, ha pedig nem, akkor azért, mert azt a látszatot keltette az író. Még ezt is bedobni a könyv utolsó oldalán, szerintem teljesen fölösleges volt, enélkül is maradt annyi nyitott kérdés a könyv végeztével, hogy a többség tuti beszerzi a folytatás(oka)t is.

Tetszési index:

77%