Tartalom:
A csendes kisvárosokban mindenkinek vannak titkai.
Hogyan lehet felfedni az igazságot, ha épp a saját múltunkat igyekszünk
elrejteni?
Egy távoltartási végzés és egy lehetséges bírósági per szorításában az
újságíróként kudarcot valló Leah Stevens épp eltűnni készül Bostonból, amikor
összefut egy zűrös kapcsolatból menekülő régi barátnőjével, Emmy Greyjel. Emmy
felveti, hogy költözzenek Pennsylvania csendes vidékére, ahol Leah tanári
állást vállalhat, és mindketten új életet kezdhetnek. Az új kezdetet azonban
szörnyű esemény árnyékolja be. A tó partján brutális támadás ér egy Leah-ra
kísértetiesen hasonlító nőt, majd néhány nappal később Emmy is eltűnik.
Leah-nak feltett szándéka, hogy megtalálja Emmyt, és ezért együttműködik
az ügyben Kyle Donovannel, a helyi nyomozóval. Miközben nyomok után kutatva
vizsgálják barátnője életét, Leah-ban felmerül a kérdés: ismerte-e valaha Emmyt
igazán? Barátok, család és digitális lábnyom hiányában a rendőrség gyanakodni
kezd, vajon létezik-e egyáltalán Emmy Grey. Hamarosan már Leah szavahihetősége
forog kockán: hogy saját magát megmentse, és tisztára mossa a nevét, ki kell
derítenie az igazságot eltűnt barátnőjéről.
(Forrás: bookline.hu)
Véleményem:
1. Karakterek:
Ebben a könyvben valahogy egyetlen szereplő sem volt szimpatikus, majdnem
mindenkiről azt sejteti az írónő, hogy titkol valamit vagy inkább úgy mondanám
sumákol. De senkiről sem derül ki teljes bizonyossággal, hogy valóban
sumákol-e. Így tulajdonképpen az sem világos, hogy ki milyen valójában, és ha
valakiről azt gondoljuk, hogy nem ismerjük igazából, azt nehéz kedvelni. Szóval
én egyetlen szereplőt sem kedveltem és egy rövid idő után őszintén szólva már
nem is érdekelt, hogy ki milyen vagy mit csinált, mert annyira homályos volt az
egész sztori, és jellegtelenek a karakterek.
2. Cselekményszövés:
Össze-vissza tele volt zsúfolva a könyv kisebb-nagyobb kavarásokkal,
nagyobb volt pl. a gyilkosság, kisebb a személyiséglopás, és én egyszerűen nem
értettem, hova tartunk, miről szól ez a könyv egyáltalán. A gyilkosság(ok)
kinyomozásáról nem, mert nem lettek kinyomozva (legfeljebb egy, de az is csak
köbö, lecsukni nem fogják tudni a tettest szerintem), tehát ez nem krimi.
Valami lélektani izé akart lenni esetleg, mert Leah a béna nyomozgatása során
arra jön rá, hogy senkiben sem bízhat, mindenki titkol valamit? De ennek meg
túl felszínes volt a könyv, nem volt sem megrendítő, sem lehangoló, sem…
semmilyen. Engem max. az hangolt le, hogy végig kell olvasnom ezt a katyvaszt.
3. Írói stílus:
Leah szemszögéből íródott a könyv, és tudom, hogy nem kötelező, hogy
szimpatikus legyen a főszereplő, de Leah nagyon nem volt az. Szerintem ő egy buta,
nyafis liba, aki azt képzeli magáról, hogy nagyszerű oknyomozó riporter. Nekem
valószínűbbnek tűnt, hogy üldözési mániában szenved.
Ha az írónő célja az volt az ő karakterével, hogy idegesítő, hülye libának
látsszék, akkor nagyon jól ír, le a kalappal. Ha bármi más volt a célja, akkor
rosszul, nagyon rosszul.
4. Összességében:
Megvallom őszintén, kínlódtam a könyvvel, majdnem egy hónapba telt, hogy
átrágjam magam rajta. Lehet, ettől csak még rosszabbnak tűnt, mint amilyen valójában volt, mert
elnyújtottam vele a szenvedésem. Mindegy is. Szerintem lapos volt, unalmas, a
szereplők semmilyenek vagy ha valamilyenek, akkor idegesítőek, szóval brrrrr… Legalább
azokat illett volna gonosznak tartanom, akikről azt sejtette a könyv, hogy
gyilkosok. De nem, ők se érdekeltek, az se, hogy lecsukják-e őket.
5. Tetszési index:
30%