2017. február 27., hétfő

Heidi W. Durrow – A lány az égből

Tartalom:
Egyedül Rachel, egy dán édesanya és egy fekete édesapa gyermeke éli túl azt a családi tragédiát, amely egy végzetes reggelen következett be chicagói házuk tetején.
A kislány új gyámot kap, az afroamerikai nagyanyjával egy többnyire feketék lakta közösségbe kerül, ahol világosbarna bőre, kék szeme és szépsége miatt folyamatosan a figyelem középpontjába kerül. Ez a figyelem végigkíséri, ahogy cseperedik és próbálja feldolgozni a gyászát, miközben lassan megérti, hogy az anyja titka és tragédiája milyen kapcsolatban áll saját bizonytalan identitásával.
A fiatal félvér lány megrázó és szívbemarkoló története a társadalom rassz- és osztályfelfogását veszi célba, és a Washington Post a megjelenés évében az év regényének választotta a társadalmi igazságossággal kapcsolatos témákkal foglalkozó legjobb irodalmi kéziratért járó Bellwether-díjas írást.
(Forrás: libri.hu)

Vélemény:
Ifjúsági könyvek közt keresgélve akadtam erre a könyvre, de így az elolvasása után nem mondanám, hogy az ifjúságnak ajánlanám elolvasásra. Bár azt sem tudom, hogy akkor kinek.
Többnyire gyerekek szemszögéből íródott ez a regény, akik zavarosan adják elő a velük történteket, akik nem értik a felnőtteket, de magukat sem értik. Azt kiérezzük a szavaikból, hogy folyamatosan rossz dolgok történnek velük, de csak homályosan érezzük ezt, mert többnyire nem derül ki pontosan (vagy csak nagy sokára), hogy mi történt velük.
Ez nálam azt eredményezte, hogy rossz érzés volt olvasni a könyvet, de mivel nem pontosan tudtam, mikor mi történik, mi vezetett egy-egy eseményhez, így nem tudtam mélyebben beleélni magam a történetbe és a szereplőkkel se nagyon tudtam együtt érezni.
Furcsa volt, hogy bár nagy jelentősége volt a könyvben, hogy ki fekete és ki fehér, mert többnyire emiatt bántották egymást a gyerekek és felnőttek egyaránt, mégis sok esetben nem voltam benne biztos, hogy melyik szereplő melyik kategóriába sorolható. Ennek az egyik oka az, hogy sokan voltak a kettő közt, vagy inkább úgy mondanám, hogy ez is és az is voltak egyszerre. Mégsem tartoztak igazán sehová.
Zavart az is, hogy a felnőttek közül is többnek a viselkedése gyerekes volt, vagy – mivel felnőttekről van szó – inkább úgy mondanám: ostoba. Különösen Rachel édesanyjára gondolok itt, a könyvnek azok a részei, amik az ő szemszögéből íródtak, gyerekes gondolkodást tükröztek és ilyen volt a viselkedése is. De Rachel nagymamája is elég infantilis (vagy inkább buta?) volt. Ez eléggé zavart, mert a felnőtteknek kellett volna utat mutatniuk a gyerekeknek, de nem tették. Alighanem ők sem tudtak kiutat a saját életük csapdáiból.
A másik gond a felnőttekkel az volt, hogy sokuk alkoholista volt (vagy "gyógyult", vagy - többségük - aktív alkoholista). Ez nyilván okozat is volt a regényben, a saját elrontott életük miatt lettek  depressziósak és alkoholisták, ugyanakkor függőségük oka is volt annak,hogy nem tudtak jó irányba változtatni az életükön. Szóval szomorú volt ez az egész könyv.
Mindenképp hatott rám ez a regény, de nagyon zavaros volt az egész. Ha már elrontott sorsokról olvasok, akkor én jobb szeretem az olyan történeteket, amikben látható, hogy a szereplőknek mitől elcseszett az élete, mit kellene tenniük, hogy ne legyen az, és hogy miért nem teszik azt mégsem. Itt ez nem volt meg és ez mindent értelmetlennek és kilátástalannak mutatott. Ezt pedig nem szerettem.

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéséhez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)
A könyvben sokáig nyitott a kérdés, hogy Rachel tragédiáját, vagyis hogy ő, az anyja és két testvére leestek a házuk tetejéről, mi okozta. Az egyik magyarázat az, hogy anyjuk leugrott velük, a másik az, hogy valaki (anyjuk aktuális párja, vagy a volt férje, vagy más) lelökte őket. Végig sejthető azért, hogy az anyjuk ugrott le velük, legfeljebb az okoz némi meglepetést, amikor kiderül, hogy Rachel önként ugrott utánuk. De mivel ő már rájuk esett, nem a betonra, így túlélte.
Az anyjuk azzal magyarázza magának e tettét, hogy így védi meg őket attól, hogy egész életükben bántsák őket azért, mert félig fehérek és félig feketék. Sajnos ez az értelmezés nálam annyira nem talált be, én szimplán butának és gyengének láttam a nőt, aki hagyta, hogy az aktuális hapsija bántsa a gyerekeit. Szerintem jobb lett volna, ha az anya kicsit intelligensebbnek van feltüntetve a könyvben, így sokkal drámaibb lett volna, hogy nem látott más kiutat. Igaz, egy intelligensebb nő szerintem látott volna más kiutat. Ennyit erről, azt hiszem, én ehhez a könyvhöz még nem vagyok elég empatikus.

Tetszési index:
70%

2017. február 26., vasárnap

E-könyv olvasó: Hol tudunk e-könyveket vásárolni?

Gondoltam, összegyűjtöm azokat a weboldalakat ide, amiken e-könyvet lehet vásárolni és leírom eddigi tapasztalataimat velük kapcsolatban, mi jó, mi nem jó bennük, ilyenek. Nos, én eddig ezeket találtam:
Erawan:  http://erawan.hu/
Líra: https://www.lira.hu/
Ezek közül kizárólag e-könyveket forgalmaz a dibook és a bookandwalk, a többiek papíros könyveket is árulnak. Ha az egyiknél nem találod az óhajtott könyvedet e-könyv kiadásban, az nem jelenti azt, hogy a többinél se fogod, úgyhogy érdemes kitartónak lenni és mindet végignézni. Kivétel ez alól a bookline és a libri, mivel ez a két cég már egy és ugyanaz, ezért szerintem a kínálatuk azonos kell legyen, elég az egyiket megnézni.
Nekem eddig a dibook a kedvencem a fenti weboldalak közül, mivel ott csak e-könyveket árulnak, így nem kell kimazsoláznom, hogy mi az, ami e-könyvben is kapható, mert minden csak úgy kapható, és mindig van valami akciójuk is, amiben tudok olyan könyvet találni, ami érdekel.
Egyébként azt vettem észre, hogy a dibook kedvezményei mindig megjelennek a book24-nél is, így ha valakinek a book24-en van fiókja, ott is meg tudja venni a dibookon kinézett könyvet az akciós áron. (Azért nem biztos, hogy ez mindig így van, de eddig én így vettem észre. UPDATE: Sokszor nincs így... )

Törzsvásárlói pontok, kedvezmények, kuponok:
Azt a kedvezményt, ami az adott e-könyvnél szerepel, nyilván meg is adják vásárláskor, itt nem ezekről szeretnék írni, hanem arról, hogy több webboltnál lehet gyűjteni törzsvásárlói pontokat, néha küldenek egy-egy kupont, ezekkel mi a helyzet, ha e-könyvre akarod őket felhasználni.
Nos, eddigi tapasztalataim elég lehangolóak.
Dibook, bookandwalk:
Ezek azok a webboltok, amik kizárólag e-könyveket forgalmaznak és nincs is egyáltalán törzsvásárlói programjuk. Ezt persze lehet kifogásolni, de itt legalább tiszta a szitu, nem hiszed azt, hogy kapsz bármi kedvezményt a vásárlásaidért cserébe.
Book24:
Itt lehet a vásárlásaiddal egyre magasabb kedvezményeket elérni (max 24%-ot) – kivétel ez alól az e-könyvek. Már háromszor vásároltam náluk, ez alapján már 10% kedvezményre kéne, hogy jogosult legyek, de még mindig 5%-ot mutat. Tehát az e-könyvek vásárlása nem számít vásárlásnak a kedvezmények szempontjából. (Ezt a tényt amúgy kifelejtették a hűségprogram szabályzatukból.)
Ha esetleg vásárolnál papíros könyveket, és abból gyűjtenél magadnak magasabb kedvezményt, nos azt sem tudod felhasználni e-könyvekre, mert nem. De ez legalább már benne van a szabályzatukban.
De az alap 5% kedvezmény vonatkozik náluk az e-könyvekre is, így ha másért nem is, ezért az 5%-ért érdemes lehet náluk vásárolni.
Kaptam tőlük egy 24%-os kedvezménykupont, mert feliratkoztam a hírlevelükre. És bár a kupont megküldő e-mailjükben nem említették, ez sem használható fel e-könyvekre. Mivel erre azután jöttem rá, hogy vagy tíz e-könyvet összeválogattam náluk, hogy ennyiért akkor is megveszem őket, ha csak öt év múlva jutok el az elolvasásukig, így most kicsit megorroltam a book24-re.
Libri:
Ha e-könyvet veszel, azért kapsz törzsvásárlói pontokat, viszont azokat csak papírkönyvekre válthatod be, e-könyvre nem. (És ez szerepel a törzsvásárlói szabályzatukban is.)
Bookline:
Bár már összeolvadt a librivel, a törzsvásárlói programja másmilyen. Itt kuponokra válthatod be a gyűjtött törzsvásárlói pontjaidat, mivel ilyen kupont én még nem vettem, ezért nem tudom, hogy ezek vonatkoznak-e az e-könyvekre is. (A másik módja a pontjaid felhasználásának, hogy egy könyvet vagy tárgyat olcsóbban megkapsz, ha pontokkal is fizetsz érte, én eddig mindig így használtam el a pontjaimat, illetve elég sokszor elvesztettem őket, mert elfelejtettem felhasználni őket.)
Viszont úgy látom, az e-könyves vásárlásokért is kapható törzsvásárlói pont.
Erawan:
Itt Fejős Éva (és még néhány író) könyvei vásárolhatóak meg jóval kedvezményesebb áron, mint bármelyik másik weboldalon. Amennyire látom, nincs törzsvásárlói programja, de ennyire akciós árak mellett ilyet én nem is várok el.

Szóval összefoglalóan a helyzet az, hogy legjobb esetben is maximum az e-könyv vásárlásaid után kaphatsz törzsvásárlói pontokat, azokat felhasználni e-könyvek vételénél nem lehet. Így az e-könyvek javára mutatkozó pár száz forintos árkülönbség nagy része el is tűnik szerintem. (Egyébként is gyakran futok bele olyanba, hogy az akciós papírkönyv olcsóbb, mint a teljes áras e-könyv.) Amit valahol érthetetlennek tartok, de ezek szerint a könyvekben nem a kinyomtatásuk a drága, hanem az egyéb költségeik.

Fizetés és a vásárolt e-könyv kiküldése:
Eddig én még csak a dibookon és a book24-en vásároltam.  Mindig kártyával fizettem, ezért rögtön (jó, lehet, 1-2 perc kellett hozzá, de nem mértem) küldték a visszaigazolást a fizetésről, az e-számlát és a könyv is rögtön megjelent a fiókomban.
De lehet utalni is a könyvek ellenértékét, ilyenkor nyilván azután kapod meg a számlát és a könyveket, hogy megkapták az utalásod.
A vásárolt könyvet kétféleképpen rakhatod fel az e-könyv olvasódra, az egyik, hogy letöltöd a számítógépedre, aztán az olvasót csatlakoztatod a gépre és átmásolod rá.
Viszont, ha kindle olvasód van, használhatod a küldés kindle-re opciót (a dibooknál és a book24-nél biztosan van ilyen gomb a könyv mellett, de gondolom, a többi webboltnál is van), ilyenkor, ha a kindle készülékeden be van kapcsolva a wifi, akkor átküldi rá a könyvet. Annyi még, hogy a kindle csak azokról az e-mail címekről fogadja a leveleket, amiket te megadsz a fiókodban (hivatalos oka ennek az, hogy ne temessék be a spamek az e-könyv olvasónkat), úgyhogy küldés előtt meg kell adni a webbolt e-mail címét az amazonos profilunkon.
Azt itt lehet megtenni:
Az amazon a jobb felső sarokban köszön neked szépen, hogy „Hello, (neved)”, fölé viszed az egeret és a felugró menüsorból kiválasztod a „Manage your content and devices” opciót. Itt megint kapsz három lehetőséget „Your content”, „your devices”, „settings”, ezekből a „settings”-re nyomsz, és itt lefelé görgetsz és az „approved personal document e-mail list”-nél tudod megadni az újabb e-mail címeket, amikről fogadni szeretnéd a leveleket.
Ha dibookról akarsz küldeni magadnak könyvet, akkor ezt add meg: kindle@dibook.hu.
Ha a book24-től, akkor meg ezt: noreply@book24.hu.
(A többi webboltét nem tudom, náluk még nem vásároltam.)

2017. február 25., szombat

Jennifer Probst – Trükkös házasság – Gondatlanságból elkövetett szerelem (Milliárdosfeleségek 2.)

Előzmények:
A könyvtárban, ahová járni szoktam, ki szoktak rakni könyveket kis asztalkákra, kvázi ajánlva őket. Ezek közt találtam egyszer ezt a könyvet. Az alcímét viccesnek találtam (bár ezt szerintem legfeljebb egy jogász találhatja humorosnak, szóval tulajdonképpen furcsa a címválasztás), úgyhogy kikölcsönöztem. Otthon rákerestem az interneten a kötetre és ekkor tudtam meg, hogy egy sorozat második része. Azonban mivel a sztori nem tűnt túl bonyolultnak, úgy voltam vele, hogy valószínűleg az első rész ismerete nélkül is fel fogom tudni venni a fonalat.

Tartalom:
A nagysikerű Érdekházasság után megérkezett a Milliárdosfeleségek sorozat második kötete!
Alexa és Nick szerencsésen egymásra találtak, ám ez egyáltalán nem könnyíti meg két barátjuk, az Amerikába elszármazott olasz Michael Conte és Alexa gyermekkori barátnője, Maggie Ryan helyzetét, akiknek igencsak hasonló nehézségekkel kell megküzdeniük.
Michael egyik húga csak akkor mehet férjhez, ha előbb ő, a báty is megnősül. Ősi hagyomány írja ezt elő az Alpok lábánál elterülő Bergamóban, de Michaelt apjának tett fogadalma is köti. Rég megszokta, hogy számára a család az első, és ezért minden áldozatra hajlandó vagy legalábbis majdnem mindenre. Úgy dönt, keres valakit, aki hajlandó egy hétre eljátszani a felesége szerepét.
Maggie a legalkalmasabb jelölt a feladatra. A lány sikeres divatfotós, aki férfialsókat és a hozzájuk tartozó szexis férfiidomok fényképezésére szakosodott, és épp Milánóba készül egy fotózásra. Az önfejű, amerikai lány egy feltétellel hajlandó belemenni a színjátékba: ha Michael megígéri, hogy távol tartja magát Alexától. Maggie sejtései szerint ugyanis a férfi titokban szerelmes a barátnőjébe. Végül a nőcsábász, életművész gróf és az érzelmeit megtagadó amerikai amazon alkut köt egymással.
Csakhogy Bergamo festői, ódon falai között Maggie-t nemcsak Conte férfiassága és meleg szíve varázsolja el, hanem kiterjedt rokonsága is. És persze ő is alaposan felforgatja a hagyománytisztelő nagycsalád életét.
Vajon születhet valódi szerelem egy álházasságból?
(Forrás: libri.hu)

Vélemény:
Nos, nem hiszem, hogy a spoilerezés bűnébe esek, mikor elárulom, hogy a tartalom-ismertető végén olvasható kérdésre igen lesz a válasz. Ez egy garantált happy endes, néhány egyszerű konfliktussal és sok lelki vívódással feltuningolt egyszerű romantikus történetecske. Bár van egy-két érdekesebb mellékszereplő is, de róluk keveset tudunk meg, a hangsúly az egymást kerülgető álházaspárocskán van, no meg persze a szexjeleneteken.
A könyv olvasásakor – ahogy előre sejtettem is – nem okozott gondot, hogy nem olvastam a sorozat első részét, így is abszolút követhető volt a sztori. Az első kötet főszereplői, Nick és Alexa futólag tűntek csak fel ebben a könyvben.
Szóval ez egy egyszerű sztori, ami sok romantikával és kevés humorral jól szórakoztat. Egyszeri olvasásra épp megfelel.

Tetszési index:

52%

2017. február 21., kedd

Charles Dickens – Karácsonyi ének

Tartalom:
A szőrösszívű Scrooge úr, a "zaklató, szipolyozó, zsugori, kapzsi vén bűnös", akinek a karácsony is csak olyan nap, mint a többi, dühvel és megvetéssel nézi az emberek ünnepi készülődését. Kidobja a karácsonyi énekeket kántáló koldus kisfiút és a szegényeknek gyűjtő úriembert egyaránt, kiszipolyozott írnokát is felmondással fenyegeti. Este, hazatérve magányos házába jelenést lát: meglátogatja Marley, rég halott üzlettársa, s bejelenti három további szellem érkezését. Az első a régi karácsonyok szelleme, aki végigvezeti Scrooge urat saját hajdani életén, s elfelejtett, fájó emlékeket elevenít föl benne. A második az új karácsony szelleme, aki felnyitja Scrooge szemét a körülötte élők sorsára, nyomorúságára és vidámságára, szenvedéseikre és emberségükre. Végül a harmadik, a jövő szelleme megmutatja neki saját, ijesztő, magányos halálát. Scrooge urat a jelenések új emberré teszik: más szemmel kezdi látni a világot, karácsonyi pulykát küld írnoka családjának, ellátogat megvetett unokaöccséhez – s "jó barát, jó gazda, jó szomszéd" válik belőle. Dickensnek ez az 1843-ban írt kis tanmeséje már az érett mester keze nyomát viseli magán: remekmű, melynek nem hervad a népszerűsége sem. (Forrás: libri.hu)

Vélemény:
Azt hiszem, a tartalom-ismertetőből is látszik, hogy kicsit érzelgős, hatásvadász és szélsőséges ez a könyv. A karácsonyt és az összes embert, a családokat karácsonykor csodálatosnak, boldognak, bensőségesnek mutatja – az egyetlen kivétel ez alól Scrooge úr, aki a könyv elején alig valamivel jobb a sátánnál, de szerencsére a végére példásan „megjavul”. Nyilván ezek durva sarkítások (mármint az, hogy karácsony = boldogság és szeretet,  Scrooge úr = sátán), de jól működnek.
Jó ötlet a kísértetes kísérgetés is, a múlt, jelen, jövő megmutatása. A múltba való bepillantás lehetett volna részletesebb is, nekem ennyiből nem derült ki, hogy miért lett Scrooge úr annyira megkeseredett, embergyűlölő idős korára. Számomra nagyon gyors volt a váltás, ahogy rögtön magába szállt Scrooge úr, a kísértetekkel már nem beszélt cinikusan, szánta-bánta minden bűnét. Kicsit nagyobb ellenállás a részéről hihetőbbé tette volna a történetet.
Összességében ez egy szép mese arról, hogy sosem késő megváltozni és arról, hogy a karácsony jó dolog, mert ilyenkor az emberek könnyebben kimutatják az érzéseiket és jobban összetartanak.

Tetszési index:
70%

Arthur Conan Doyle - Sherlock Holmes kalandjai (novelláskötet)

Előzmények:
Filmen annyiféle Sherlock Holmes sztorit láttam már, hogy kíváncsi lettem, milyenek lehetnek az eredeti Sherlock Holmes történetek. Erre a novelláskötetre esett a választásom, valószínűleg a kalandregényes hangzású címe miatt. Ez is, meg több más Sherlock Holmes mű letölthető a mek.oszk.hu weboldaláról.

Tartalom:
E novelláskötetben a kiváló detektív, Sherlock Holmes izgalmas ügyeiről olvashatunk hűséges barátja, Watson tolmácsolásában.
A kötetben szereplő novellák a következők: Botrány Csehországban,  Az eltűnt vőlegény, A Rőt Liga, A Boscombe-völgyi rejtély, Az öt narancsmag, A ferde szájú, A kék karbunkulus, A pettyes pánt, A mérnök hüvelykujja, Az eltűnt menyasszony, A berillköves diadém, A Vérbükkös tanya.

Vélemény:
Szeretem a krimiket, de ezekből is inkább a hosszabb terjedelmű műveket kedvelem, novellát eddig talán nem is olvastam ebben a műfajban. Ezek a novellák jók voltak, de kis terjedelmük miatt kevés volt a szóba jöhető gyanúsított a történetekben, ezért ha az elkövetés módja nem is, de a tettes személye többnyire kitalálható volt pár oldal elolvasása után. Voltak nagyon elcsépelt sztorik is benne, pl. bankrablás alagút ásásával. (Bár lehet, ez az elkövetési mód ebben a történetben bukkant fel először, s aztán a később született könyvek és filmek koppintották le tömegesen.)
A novellák eléggé a bűnesetekre koncentrálnak (illetve vannak benne olyan történetek is, amik nem kifejezetten bűncselekményről szólnak, hanem csak megtévesztésről), Holmesról kevés információt tudunk meg belőlük. Az persze kiderül, hogy intelligens, nagy átváltozóművész, és van benne emberség is (több bűnöst futni enged, de csak akkor, ha nem kerül miattuk más börtönbe). Watsonról még ennyi sem derül ki, de orvos létére butának tűnik Holmes mellett, mert ő sosem tudja megfejteni a bűneseteket. Engem ők is érdekeltek voltak, például, hogy hogy lettek barátok, Holmes miért lett detektív, Watson miért lett orvos, és a családjukról is örültem volna pár információmorzsának. De ezek a novellák nem róluk szóltak, hanem a bűnesetekről, ami persze érthető, mégis csak detektívtörténetekről, krimikről van szó.
Összességében jó volt ez a könyv, de a novella továbbra sem lesz az én műfajom, Sherlock Holmest is szívesebben olvasnék legközelebb regényben.

Tetszési index:
72%

2017. február 20., hétfő

Jules Verne – Utazás a Holdba

Előzmények:
Csatlakoztam molyon a „Reading Challenge 2017” kihíváshoz (https://moly.hu/kihivasok/reading-challenge-2017), s ott van egy olyan kategória, hogy holddal kapcsolatos, nem ismeretterjesztő könyv, és nekem nem jutott más az eszembe, mint Jules Vernének eme műve. Nem olvastam korábban, a címét is csak onnan tudtam, hogy a Vissza a jövőbe c. filmtrilógia egyik részében utaltak rá. Mivel ingyen letölthető a mek.oszk.hu weboldalról, ezért most el is olvastam.

Tartalom:
Baltimore amerikai város tüzérklubjának eszes elnöke egy szép napon szenzációs vállalkozás tervét körvonalazza a háborúhiány miatt magukat halálra unatkozó klubtagok előtt: ágyúlövedéket kellene fellőni a Föld kozmikus társnője felszínére. A vállalkozásból egy véletlen esemény folytán, emberekkel végrehajtott nagyszabású holdutazás válik, mely igen sok izgalmas kalandja mellett módot adott Vernének, hogy kora már jelentősnek mondható csillagászati ismereteinek jó részét könnyen érthető formában átadhassa az olvasóknak. Fantázia és a tudományos valóság mesteri keveréke a könyv, mely még a századunk ötvenes éveiben ágyúval folytatott magaslégköri kutatások számára is tudott hasznos ötleteket adni. (Forrás: bookline.hu)

Vélemény:
A regény 1865-ben jelent meg eredetileg. Ezt azért szögeztem le, mert a könyvben olvasható tudományos fejtegetések az űrutazással kapcsolatban csak akkor értékelhetőek pozitívan, ha az ember figyelembe veszi, hogy a mű mikor íródott. A maga korában ez a regény bizonyára lebilincselő, sőt látnoki volt, de mai szemmel azt olvasni, hogy pl. fejben számolják ki a paramétereket ahhoz, hogy miként kellene egy hatalmas ágyút megépíteni, majd az abból kilőtt lövedékkel eltalálni a Holdat, kicsit mókás volt. (SPOILER: Nem is csoda, hogy nem találják el a Holdat… Az viszont annál inkább, hogy nem robban fel az egész ágyú a kilövéskor.)
Ugyanakkor a szereplők küldetéstudata, a regény lelkes hangvétele olykor magával tudott ragadni. Ha inkább erre koncentrált volna a könyv, nem pedig a tudományos (mai szemmel: áltudományos) ismeretek átadására, akkor valószínűleg szórakoztató tudott volna lenni. Így többnyire kicsit untam, de a végére azért kíváncsi voltam. A folytatását, az „Utazás a Hold körül”-t is lehet, hogy el fogom olvasni valamikor, de most ez azért nem kötött le annyira, hogy rögtön nekiálljak.

Tetszési index:

55%

2017. február 15., szerda

Amy Harmon – Arctalan szerelem

Tartalom:
Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is.
(Forrás: libri.hu)

Vélemény:
Nagyon furcsa érzés volt olvasni ezt a könyvet, alapvetően szomorkás hangulatot árasztott magából, de olyan „mindig van remény” felhanggal, és volt benne humor is. Egyedi volt, az biztos, és nekem alapvetően tetszett a hangulata.
Ugyanakkor a mondanivalója kicsit közhelyes volt, egyúttal kissé szájbarágós is. Minden nagyobb fordulatnak jól „megágyaztak”, nem volt semmi meglepetés. Előre meg volt mondva, hogy nem akkora dráma, ami történni fog, nem kell rajta búslakodni, aztán persze a nem dráma mégis nagy drámaként lett végül tálalva. (Hm, ez így persze nem túl érthető, de a spoileres véleményemben majd kifejtem.) Szóval hatásvadász és érzelgős is volt, olyan amerikai filmekbe illően eltúlzott módon.
Minekután ilyen szépen lehúztam a könyvet, el kell mondanom, hogy nekem valójában tetszett. De nem a mondanivalói (pl. az igaz szerelem minden akadályt legyőz; a belső a fontos, nem a külső; mindenkiből lehet hős; carpe diem stb), hanem úgymond a csomagolása. Az, ahogy előadta a közhelyeket. Mert igaz erre a könyvre az összes negatív jelző, amit fentebb ráaggattam, de valahogy mégsem volt irritáló vagy nevetséges a számomra. Lehet, hogy azért, mert bukom a giccsre, ki tudja.
Vicces egyébként, hogy pont a könyv „csomagolása” a nyerő, merthogy ez a regény nagyjából másról sem szól, mint hogy a külső, a „csomagolás” nem számít, csak a belső, a belbecs a fontos.

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)
Először is arra térnék ki, hogy minden fordulat jól meg lett alapozva. Példának itt van Ambrose döntése, hogy katona lesz. Már jóval azelőtt, hogy ez kiderül, utal rá, hogy nem egyetemre fog menni, hanem csak elmenni. Közvetlen azelőtt pedig, hogy közölné a döntését a barátaival, ellátogatnak a 93-as járat becsapódásának helyszínére. Már abból a mondatból, ami megadta, hogy hova mennek, egyértelművé vált, hogy katonának áll, így semmi meglepő nem volt benne, mikor ezt be is jelentette.
Aztán egy másik példa Ambrose sérülése. Ezt közvetlenül megelőzi az, hogy Ambrose eltöpreng azon, hogy lehet, hogy jobb lenne, ha a férfiak és a nők burkában ismerkednének, mert akkor nem a külsejük alapján választanák egymást. És elgondolkozik azon is, hogy Fernnek vajon akkor is tetszene-e, ha másmilyen lenne a külseje. Kicsivel korábban pedig Fern édesapja – aki lelkész – idéz a Bibliából, ami szerint Jézus nem volt jóképű, szerinte a lélek szépsége a fontos, nem a külső. Ilyen előzmények után már biztosak lehetünk benne, hogy Ambrose-nak durva arc-, és esetleg egyéb sérülései lesznek. De az írónő jól felkészített rá minket, hogy ez fog történni, s arra is, hogy ne szánjuk annyira Amrbose-t majd, mert a külső valójában nem fontos. Aztán persze mégis nagy a dráma a fiú sérülése miatt.
És akkor egy pár szót szólnék a szereplőkről is. Fern könnyen szerethető karakter, még akkor is, ha kicsit irritált, hogy folyamatosan a külsején kesergett. Ő az a lány, aki akkor is egy fiút szeret egész életében, ha biztos benne, hogy az a fiú nem fogja viszontszeretni. Ő az a lány, aki örömmel gondoskodik kerekesszékes unokatestvéréről. Ő az, aki feltétel nélkül szeret. Kedves, szerény, aranyos, talán az egyetlen gond az lehet vele, hogy túl aranyos.
Ambrose az osztály menő fiúja, de ettől még nem szállt el magától, sőt nyomja a vállát az elvárások súlya. Nekem úgy tűnt, nem hazafias érzületből vonult be katonának, hanem inkább azért, hogy szabaduljon az otthoni elvárásoktól. Viszont ezt a döntést így nem értettem. Ahhoz beszari, hogy szembemenjen az elvárásokkal, de ahhoz nem, hogy akár meghaljon Irakban? Ez érthetetlen.
Az viszont nagyon emberi volt, hogy az arcsérülése miatt rejtőzködött és nem hitte el, hogy Fern tényleg szereti, nem csak szánakozik rajta. Alapvetően szimpi volt a srác. Különösen tetszett, hogy nem sajnálta  (vagy sajnáltatta) magát az arcsérülése miatt.
És akkor itt van még Bailey, számomra még ő volt fontosabb szereplő, a többiek nem. Ő Fern izomsorvadásos unokatestvére, aki az érettségije idejére már kerekesszékbe kényszerült, és tudja, hogy a betegsége miatt fiatal felnőttként fog meghalni. Ennek ellenére éli az életét, ami boldogságot lehet, azt megragadja (pl. felkéri táncolni a végzős bálon a szerelmét, Ritát). Humorral tudja nézni a helyzetét, nem keserű. A szereplők közül őt éreztem legközelebb magamhoz. Talán egy problémám lenne vele, hogy túlságosan felmagasztalja őt a regény. Az, hogy egy gyerekmentő akció közben hal meg, már nagyon nyálas volt nekem. (Különösen megható ez annak fényében, hogy Bailey bakancslistáján szerepel az, hogy hős szeretne lenni…)
Szóval a karakterek kicsit fekete-fehérek voltak. Fern, Ambrose és Bailey túl fehérek, az egyetlen negatív karakter, Becker Garth pedig túl fekete, szinte maga volt a sátán. Kicsit tényleg olyan érzésem volt, mintha egy amerikai filmet olvasnék. Szerintem előbb-utóbb tuti meg is filmesítik ezt a könyvet.

Tetszési index:
82%

2017. február 11., szombat

George Orwell - Állatfarm – Tündérmese

Előzmények:
Gyerekkoromban láttam a könyv alapján készült rajzfilmet és az annyira sokkoló volt, hogy a mai napig emlékszem a fontosabb momentumaira. Így tudtam, hogy a könyvet elolvasni sem lesz egy leányálom, de azért régóta sort akartam keríteni rá. (Egyébként a http://mek.oszk.hu/ weboldalról töltöttem le az e-könyv olvasómra, akit érdekel, onnan legálisan és ingyen letöltheti ezt a művet. - Utólagos kiegészítés: Azóta már sajnos eltávolították onnan a művet.)

Tartalom:
Orwell 1943-44-ben írott műve - amelynek a szerző a "Tündérmese" alcímet adta - ténylegesen a sztálini korszak szatírája, a Lenin halálától a szovjet-német megnemtámadási egyezményig terjedő időszakban, de természetesen minden elnyomó, totalitárius rendszerre ráillik. Egy angol farm - Mr. Jones "Major"-ja - a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és a maguk igazgatta "Állatfarm"-on élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket. Az 1984 írójának már ebben a művében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok meghamisításának motívuma. Visszamenőlegesen megváltoznak, majd feledésbe merülnek az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak eszméi, a Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és - természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira. A kezdeti jelszó pedig - "Minden állat egyenlő" - érdekesen módosul... (Forrás: bookline.hu)

Vélemény:
Ahogy említettem, gyerekkoromban láttam a könyvből készült filmet és az eléggé kiborított. Szerintem erre a rajzfilmre korhatáros besorolást kellene rakni, még pedig legalább 16-os karikával. Ugyanez igaz a könyvre is, rossz érzés volt olvasnom, pedig már régen elmúltam 16 éves…
Mi volt benne a borzasztó? Az, hogy azt mutatta, az állatok ugyanolyanok, mint az emberek. Gonoszak, önzők, kétszínűek, erőszakosak. Amelyik állat pedig nem ilyen, annak az élete arról szól, hogy elnyomják a gonosz, önző, kétszínű, erőszakos állatok.
Rossz volt olvasni persze azt is, hogy az embereket aljas elnyomóknak mutatta be a könyv, de valahogy még ennél is rosszabb volt, hogy a disznók ugyanilyen aljas elnyomókká váltak a könyv során.
Én nem szeretem, ha valaki állatot bánt (nincs annál ocsmányabb dolog, mint gyereket és állatot bántani, mert ilyenkor a gyengébbet bántják, aki biztosan nem tett olyat, amivel rászolgált volna erre, s ráadásul még azt se érti, hogy mi történik vele), ezért a könyvet fokozódó viszolygással olvastam. Az, ahogy a disznók az igásló Bandival elbánnak, aki pedig az egész életét a többi állat szolgálatának szentelte, nagyon durva volt.
De vonatkoztassunk el attól, hogy állatokról szólt ez a könyv, s nézzük meg azt, hogy mennyire mutatja be pontosan a kommunizmus diktatúrává alakulásának pszichológiáját. Nos, én azt hiszem, nagyon pontosan. Kezdetben vala az egyenlősdi, aztán jön azok kiiktatása, akik komolyan vennék az egyenlősdit, majd következik az egyszemélyes döntéshozatal, s ennek megtámogatása a következőkkel: megfélemlítés, megtévesztés, a szabályok átírása újra és újra, hogy azok mindig megfeleljenek a diktátor ízlésének, s természetesen a történelmet is mindig újraértelmezik a diktátor aktuális ízlése szerint. És persze közben a személyi kultusz kiépítése is megtörténik. Viszonylag rövid ez a könyv, mégis benne van minden arról, hogy lehet diktatúrát kiépíteni, az agymosás módozatai, amik lehetővé teszik, hogy az elnyomottak szinte észre se vegyék, hogy elnyomják őket.
Ezt nem tudtam eldönteni, hogy az állatok észrevették-e, hogy elnyomottak? A többség az agymosás hatására valószínűleg nem, s talán ez a legszomorúbb ebben az egész történetben. A szamár Benjámin viszont alighanem tudta, s talán Rózsi is kapiskált valamit. Úgy tűnik azonban, hogy amíg csak néhányan értik azt, ami történik velük, addig esély sincs arra, hogy valóban változtassanak a sorsukon.
Talán az is ennek a könyvnek a tanulsága, hogy valójában nincs változás, akkor se, ha azt hisszük, van. Hiszen az állatok is sikeresen lázadtak fel az emberek elnyomása ellen, utána viszont rövid boldogabb időszak után a disznók diktatúrájába sodródtak bele. Ebből az a következtetés is levonható, hogy mind diktatúrában élünk, csak legfeljebb nem vesszük észre, mert sikeres nálunk az agymosás. És ki tudja, lehet, hogy így is van…

Tetszési index:

95%

2017. február 9., csütörtök

Homonnay Gergely – Puszi, Erzsi! - A világ macskaszemmel

Előzmények:
Egyik barátnőmtől kaptam ajándékba ezt a könyvet, aki – meglepő módon – szintén nagy macskabarát. Bevallom, korábban én még csak nem is hallottam Erzsébetről, ami nem tudom, miként lehetséges, talán nem is a Föld nevű bolygón éltem eddig. Mindenesetre köszönöm Dórinak, hogy megismertette velem Erzsit, így legalább nem halok meg hülyén, mert már tudom, hogy ki lesz az ország (esetleg az ENSZ) következő elnöke…

Tartalom:
A könyv fülszövegére hagyatkoznék, ami ez:
Erzsébet Fenevadova minden idők legnagyobb celebritása. Egy igazi bundás királynő, szőrös fülű, bajszos díva, szupermodell, politikai szakkommentátor asszony… Sokoldalúsága szinte felsorolhatatlan, bölcsessége káprázatos – többek között ezért is teljesen jogos várományosa az elnök asszonyi posztnak.
Hívei tudják, hogy életük Erzsébet útmutatásai nélkül mit sem érne. Nagyságát gyakorta versben is megéneklik, az írástudatlanok pedig Erzsébet kifinomult ízlésének eleget téve tonhalban fejezik ki mélységes tiszteletüket.
Erzsébet jelenleg Budán, a Hotel Wardrobe Wellness Superior***** Elnöki Lakosztályában él. Sajnos szingli. Pillanatnyilag csak egyetlen, hozzá méltatlan udvari szolgálója, Gergely, próbálja megteremteni a kivételes nagyságához illő körülményeket.
A szépség nem az arcodon van, nem is a mosolyodban, de még csak nem is a szívedben. A szépség a bundádban van, a tappancsod párnácskáiban és a bajszod végében, ahogy pöndörödik, és ami csiklandozza a másikat – akár egy életen át.
Erzsébet Fenevadova 

Vélemény:
Nos, azt hiszem, tényként szögezhetem le, hogy Erzsébet a legönérzetesebb, legelviselhetetlenebb, legönzőbb, egyben legokosabb macska a világon – talán a mi cicánkat leszámítva. De hogy neki van a legjobb dumája, az biztos! Olyan frappáns megfigyeléseket ejtett el a kétlábúakról, hogy csak ámultam. Hát igen, az embereknek legalább néha meg kéne hallgatniuk a macskájuk véleményét is!
Erzsébetnek olyan szövegei vannak, hogy azokat olvasva többször hangosan felröhögtem, pedig ilyet könyv ritkán vált ki belőlem. Sőt, volt olyan is, hogy könnyeztem a nevetéstől.
Nem tudom, kiknek kéne ajánlanom ezt a könyvet, illetve pontosabban, hogy van-e olyan, akinek nem ajánlanám. Macskásoknak kötelező, de szerintem az is jót mulathat rajta, akinek nincs cicája, ad absurdum nem is kedveli a kis dögöket.
A boldog macskatulajdonosok sok mindenben saját cicájukra ismerhetnek Erzsiben, s ha már saját macskájukon nem mindig tudnak nevetni, mikor megejti ugyanazokat a csínytevéseket, mint Erzsi, de legalább a könyvet olvasva jót röhöghetnek Erzsin, aki utánozhatatlan stílusban magyarázza meg a megmagyarázhatatlant – vagyis a macskalogikát: hogy miért szökik el a cicus otthonról, miért rágja a kábeleket stb.
És azt hiszem, az is tisztán kiolvasható a könyv lapjaiból, hogy Gergely szolga mennyire szereti az ő Erzsébetét. Még akkor is, ha néha olyanokat kíván neki, hogy dögöljön meg, vagy hogy mikor legközelebb megrág egy kábelt, bassza meg az áram… Mert a szolgák az ilyeneket csak mondják, mert bosszantja őket macskájuk kétségbevonhatatlan felsőbbrendűsége, de valójában nem gondolják komolyan – tudom, mert én is így vagyok ezzel.

Tetszési index:
85%

2017. február 3., péntek

Kylie Scott – Lick – Taktus (Stage Dive 1.)

Előzmények:
Csatlakoztam a molyon a „Csökkentsd a várólistád – másokkal!” kihíváshoz, s ez a könyv azon a várólistán szerepelt, amit kisorsoltak nekem a magamé mellé (ha kíváncsi vagy a listákra, van bejegyzés róluk a blogon). Mivel kedvem szottyant valami könnyedebb olvasmányra, ezért végül el is olvastam, bár egyébként ilyen típusú könyveket viszonylag ritkán olvasok.

Tartalom:
Evelyn Thomas úgy tervezte, hogy hatalmas bulival ünnepeli a 21. születésnapját Las Vegasban. Őrült nagy bulival. De a legvadabb álmaiban sem jutott volna eszébe, hogy másnap reggel a fürdőszoba padlóján ébred, élete legdurvább másnaposságával, mellette egy kimondhatatlanul vonzó, félmeztelen, tetovált férfi, és az ujján gyűrű, amelyben akkora gyémánt van, hogy King Kong is elismerően csettintene. Bár emlékezne rá, hogyan jutott el ide! (Forrás: bookline.hu)

SPOILERES TARTALOM: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)
Nem túl bonyolult a sztori, inkább csak azért írom le nagy vonalakban, hátha valaki a sorozat későbbi darabjaival kezdi az olvasást és kíváncsi az előzményekre.
Szóval a férj, David Ferris, aki a sikeres Stage Dive zenekar szólógitárosa, felajánlja a válást, miután rájön, hogy Ev semmire nem emlékszik abból, ami köztük történt. Ebben meg is egyeznek és mindketten elmennek szépen haza. Azonban a házasságuk híre kiszivárgott, a sajtó zaklatni kezdi Evet, így Ev szülei is tudomást szereznek házasságáról. Ev építésznek tanul a főiskolán, s az apja által kijárt gyakornoki állást is bukja, mikor bekerül a bulvársajtóba. A szülei csalódottak.
Ekkor felhívja David és elhívja magához, hogy a lány ott várja ki, míg elül a felhajtás, illetve hogy lebonyolítsák a válást is. Ev megismerkedik Jimmyvel, aki David bátyja és a banda énekese, egyébként drogos és lekezelően viselkedik a lánnyal. Malcolm (Mal), a banda dobosa viszont kedveli Evet. Ev megsértődik, mikor David a válásért és a hallgatásáért cserébe rengeteg pénzt ajánl neki, aztán persze kibékülnek és úgy döntenek, adnak egy esélyt a kapcsolatuknak. Ami jól alakul, amíg Ev rajta nem kapja Davidet, amint Marthával, korábbi barátnőjével csókolózik. Martha egyébként a banda negyedik tagjának, Bennek a testvére. Persze kiderül, hogy csak Martha akarta visszaszerezni Davidet, és nem fordítva, így aztán Ev és David kibékül. Jimmy elvonóra ment és ezután már ő is rendesen viselkedik Evvel.
Ev közli a szüleivel, hogy nem akar építész lenni, mert ez nem az ő álma volt, hanem a szüleié. Ott akarja hagyni a főiskolát. Egy kávézóban dolgozik, ahol eddig is tette, és úgy gondolja, még ráér kitalálni, mit akar kezdeni az életével. David addig is megkéri, hogy legyen az asszisztense, és ő belemegy. A könyv végén David elénekel egy dalt Evnek, amit róluk írt, ez nagyon meghatja a lányt.

Vélemény:
A könyv indítása elég vicces volt, ahogy Evelyn másnaposan felébredt és semmire nem emlékezett az előző estéből, aztán ahogy egyre jobban kiborult a bili. És igazándiból a folytatás is mókás tudott maradni, s amennyire egy ilyen romantikus lányregény kategóriájú könyv hihető lehet, annyira ez hihető volt.
Persze azért nem kell túl komolyan venni. Az, hogy egy gazdag, sikeres rockzenész (jelen esetben David Ferris nevű) beleszeressen egy átlagos, nem túl vonzó (saját bevallása szerint is telt idomú), nem gazdag lánykába, csak az ilyen könyvekben képzelhető el. Az, hogy az agyontetovált rockzenész valójában érzékeny lelkivilágú, romantikus hősszerelmes legyen, szintén csak az ilyen könyvekben fordulhat elő.
És itt van Evelyn, aki nyilván nem a pénzéért ment hozzá Davidhez tök részegen. Aztán mikor kijózanodva gondolkodik el eme tényen, akkor sem jut még véletlenül sem az eszébe, hogy most gazdag nő lett, nem, hanem az építész karrierje miatt aggódik. Ev itt a kedves, naiv, jólelkű, őszinte nő mintapéldánya. Egy valamit nem tudtam eldönteni vele kapcsolatban, hogy okos-e vagy sem, de őszintén szólva ez nem is volt fontos kérdés ebben a könyvben.
Szóval ez a könyv egy néhány, nem túl bonyolult fordulattal megspékelt habkönnyű, romantikus, erotikus (bizony ám, mert van benne szex is dögivel) könyvecske, ami jól szórakoztat, míg olvasod, de másnapra nagyjából el is felejted. Az viszont nálam dob a könyv értékén (mivel jelenleg sok könyv ajánlójának a megírásával el vagyok maradva), hogy legalább kritikát nem nehéz írni róla, mert nem kell törni a buksimat, hogy vajon mi lehetett a könyv mondanivalója. Merthogy nem volt neki olyanja.

Tetszési index:
65%

Chuck Palahniuk – Harcosok klubja

Előzmények:
Persze láttam a filmet még gimis koromban, és nagyon állatnak tartottam. És az „állat” jelző itt elvont és szó szerinti értelemben is veendő: vagyis nagyon jó volt és állatként viselkedő emberekről szólt. Arra csak mostanában (pár éve) jöttem rá, hogy könyv változata is van a történetnek, sőt a regény volt előbb és az alapján készült a film. Kellett hozzá egy „kis” idő, de végül sort kerítettem az elolvasására is.

Tartalom:
Adott egy férfi, aki minden nap bejár dolgozni a munkahelyére: kártérítési ügyintézőként dolgozik egy biztosítónál, sokat utazik. Szabadidejét a lakása csinosításával tölti: bújja az IKEA-katalógusokat, és újabb és újabb darabokat rendel meg belőle. Ugyanakkor álmatlansággal küzd, de az orvos nem hajlandó altatót felírni neki, s mikor a férfi panaszkodik neki, hogy szenved, az orvos azt javasolja, hogy menjen el a rákosok valamelyik önsegítő csoportjába, ott láthatja, mi az igazi szenvedés. A férfi megfogadja a tanácsot, s így találkozik Marla Singerrel.
Nem sokkal később megismeri Tyler Durdent, aki egy lepukkant lakásban él, vacak, éjszakai melókból és szappankészítésből tartja el magát, és nagyon öntörvényű. Tyler egy nap arra kéri a férfit, hogy üsse meg tiszta erőből… Így születik meg a harcosok klubja.

Vélemény:
Először is megpróbálom megfogalmazni, hogy mi az, ami jó ebben a könyvben, s ez, azt hiszem, egyrészt az őszintesége, a nyerssége, másrészt az, hogy oltári jó dumái vannak.
Látjuk benne, hogy mi lakik egy hétköznapi férfi bensőjében: hogy mennyire elege van a hétköznapi életéből, s mégsem mer kitörni belőle. Frusztrált, mert úgy érzi, többre kéne vinnie az életben, de nem tudja, pontosan mire. Így csak ellebeg a langyos életében, álmatlanul, céltalanul. S látjuk azt is, hogy van, aki mer a saját akarata szerint élni, s ő megvet mindenkit, akit sikeresnek, boldognak lát, mert képmutatónak tartja őket. (Vagy gyűlöli őket, mert nem kaphatja meg, ami az övék.) Az már értelmezés kérdése, hogy kettejük élete közül melyiket tartjuk jobbnak. Valahol persze mindkettő borzasztó.
Mégis, azt hiszem, majdnem mindenki érezte már olyan szerencsétlennek magát, mint kártérítési ügyintéző barátunk, s talán közel ugyanennyien érezték már legalább egyszer életükben, hogy úgy megvetik/gyűlölik a többi embert, ahogy Tyler teszi. Azért férkőzik könnyen az ember bőre alá ez a könyv, mert ezek az érzések, gondolatok valahol ott vannak mindnyájunkban, csak mi nem mondjuk ki őket.
Sajnos ennél többet nem tudok mondani erről a könyvről úgy, hogy ne spoilerezzek. Úgyhogy  akkor már csak annyit jegyeznék meg, hogy a filmet is nézzétek meg, nagyon jól adja vissza a könyv mondanivalóját, hangulatát, dumáit (sőt van benne egy-két olyan frappáns szöveg is, ami a könyvből hiányzott), csak a végén van egy nagyobb eltérés a könyvhöz képest, de ezt majd a spoileres véleményemben fejtem ki.

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket.)
Szóval az a könyv csattanója, hogy a nyápic kártérítési ügyintéző és a tökös, harci klubot, majd magánhadsereget szervező Tyler egy és ugyanaz a személy.
Mikor erre hősünk rádöbben, rájön arra is, hogy Marla miatt találta ki Tylert. Tyler szereti Marlát és meg meri szerezni magának Marlát. Míg a nyápic kártérítési ügyintéző nem. (Persze, fogjunk mindent a nőre…)
Kiderül tehát, hogy hősünknek tudathasadása van, az egyik énje unta lagymatag kis életét, s így kitalálta Tylert, s vele felrobbantatta a saját lakását, hogy végre kikerüljön szokványos kis életéből. Azonban mikor rájön, hogy ő Tyler, és hogy Tyler megint robbantani készül (ezúttal egy egész épületet), rögtön vágyni kezd régi, unalmas kis életére. Ügy tűnik tehát, hogy Tyler egy darabig ugyan az ő titkos vágyait valósítja meg: jókat dug Marlával, a harci klubban verekszik stb, később azonban önálló életre kel: le akarja rombolni a civilizációt, mindent el akar pusztítani. A bomba viszont végül azért nem robban fel, mert valójában hősünk nem akar robbantani.
Hát elég kusza ez az egész, de akkor vegyük úgy, hogy Tyler önálló személyiség, vajon az ő élete jobb vagy érdekesebb, mint a kis kártérítési ügyintézőé? Érdekesebb, az biztos, de nem jobb. Nem szeret senkit (a könyv végén még Marlát is „el akarja kapni”, vagy legalábbis megfenyegeti vele nyápic énjét), nem tesz semmi hasznosat, csak pusztít. Tökösnek, nagy lázadónak tűnik, annak hiszi magát, de az ő élete éppoly üres, mint a hétköznapi énjéé.
Nézzük meg Marlát is, ő vajon jobban él, mint főhősünk? Látszatra ő olyan, mint Tyler: nagyon laza és szabad. De neki még annyi terve sincs az életével, mint Tylernek. Családot nyilvánvalóan nem akar, különben nem mondaná Tylernek, hogy abortuszt akar tőle. Viszont úgy tűnik, Tyler fontos neki.
A könyv legvége az, hogy a bomba besül, hősünk pedig  fejbe lövi magát, Tyler nevű énje meghal, ő azonban életben marad, kórházban ápolják, s a személyzetből néha odasúg neki valaki, hogy hiányolják, vagy hogy minden a terv szerint halad, el fogják pusztítani a civilizációt és új világot építenek a romjain. Hősünk azonban nem akar kiszabadulni.
A könyvben tehát hősünk a saját maga (vagyis Tyler) által állított kelepcébe kerül, még annyira sem lehet szabad, mint korábbi, unalmas kis életében. Tylerré kell lennie, pedig már nem akar az lenni.
A filmben ezzel szemben a záró jelenetben hősünk és Marla kéz a kézben állnak egy üvegablak előtt, ahonnan láthatjuk, hogy a környező épületek felrobbannak és leomlanak, nekik azonban nem esik semmi bajuk. Itt úgy tűnik, tiszta lapot kaphatnak, s boldogok lehetnek együtt (még akkor is, ha a világ vagy egy része el is pusztul egyébként).
A film vége egészen happy end, a könyvet viszont nem mondanám annak (a regényben egyébként Tyler kétszer gyilkolt is, míg a filmben nem, a könyvben lehet, hogy ezért sem érdemel happy endet).
És hogy mi a tanulság? Talán az, hogy vigyázzunk, mit kívánunk, mert mikor valóra válik, könnyen kiderülhet, hogy valójában mi nem is ezt akartuk.

Tetszési index:
80%