Agatha Christie - Nyílt kártyákkal

Tartalom:

A különc milliomos, Mr Shaitana vacsorázni hív nyolc igen különböző embert, akiknek fogalmuk sincs, miért ülnek egy asztalnál. A pazar lakoma után a házigazda a bridzsasztal köré tereli vendégeit, ő maga pedig elalszik a kandalló mellett. A kártyaparti végén a meghívottak távozni készülnek, ám döbbenten tapasztalják, hogy vendéglátójukat szíven szúrták.

Véleményem:

1. Karakterek:

Viszonylag sok szereplővel operált a mű, gyanúsítottból is volt négy, bűnüldözőből is volt négy. Utóbbiak mindenfélét kérdeztek előbbiektől, kaptak különböző válaszokat, amikből mindenki más-más következtetést vonhatott le, beleértve az olvasót is.

Mind a négy gyanúsítottnak sok mindent megtudtunk a múltjáról, ez alapján egyikük sem tűnt nagyon szimpatikusnak. A bűnüldözők jelleme kevésbé volt kidolgozott, de végül is nem utánuk nyomoztunk, ők annyira nem voltak érdekesek.

Mivel fizikai lehetősége a gyilkosságra mind a négy gyanúsítottnak volt, mind a négynek volt indítéka is, így csak a jellemük alapján lehetett (volna) kitalálni, melyikük a tettes. Nekem nem sikerült rájönnöm, még úgy sem, hogy valószínűleg már olvastam korábban a könyvet (legalábbis az alapszituáció, hogy a kártyázók közül valaki megöli a házigazdát, nagyon ismerős volt nekem).

Összességében viszonylag jól kidolgozott, többnyire hihető jellemekkel bírtak a szereplők szerintem. Külön viccesnek találtam, hogy az egyik karaktert, Mrs. Ariadne Olivert, a híres detektívregény-írót mintha magáról mintázta volna az írónő, és olyan kiszólásokat adott a szájába, mint például, hogy ő az összes könyvét ugyanarról írja, csak ezt az olvasók nem veszik észre...

Max. annyi problémám volt a szereplőkkel, hogy egyikük sem került közel a szívemhez, nem izgultam értük. A gyanúsítottak esetében ennek az volt az oka gondolom, hogy mind potenciális gyilkosok, a bűnüldözők jellemét pedig nem igazán ismerhettük meg, így velük sem tudtam azonosulni.

2. Cselekményszövés:

Négy egyenrangú gyanúsított, négy különböző módszerekkel nyomozó bűnüldöző - ez az alapszituáció elég bonyolulttá tette a cselekményt, de ettől még nem volt nehezen követhető.

Sok csavar volt a történetben, ezek némelyike nekem kicsit erőltetett volt, de azért egyik sem volt nagyon zavaró.

A romantikus szálat kicsit ide nem illőnek éreztem, de mivel nem volt túl hangsúlyos, ezért el tudtam nézni az írónőnek, hogy tett bele ilyet is.

Összességében nagyon izgalmas, fordulatokban gazdag volt a cselekményszövés - még egy Agatha Christie-regényhez képest is .

SPOILER: Kicsit mókásnak találtam, hogy a könyvben feltűnő összes gyilkos vagy meghalt, vagy elkapta a rendőrség, úgy tűnik, Agatha Christie igazságérzete nem engedte, hogy egyet is életben hagyjon. (Kivétel ez alól Despard őrnagy, de ő csak véletlenül ölt, úgyhogy ő nem is igazi gyilkos.)

3. Írói stílus:

Agatha Christie a tőle szokásos, tárgyilagos hangnemben írta meg e könyvét is, érzelmeket nem igazán tud kifejezni, így a romantikázás sem volt tőle túl hiteles, de ettől függetlenül én alapvetően bírom Christie stílusát

4. Összességében:

Jó volt, jó volt, csak azt nem értem, hogy 1. miért nem emlékeztem arra, hogy olvastam már ezt a regényt, 2. mikor rájöttem, hogy már olvastam, akkor miért nem emlékeztem arra, hogy ki a gyilkos.

Kizárólag amiatt, mert első olvasásra semmi nyomot nem hagyott bennem a könyv, azt kell mondjam, ez nem az írónő legjobb regényeinek egyike.

5. Tetszési index:

75%