R. Kelényi Angelika – Mennyei bűnök

Tartalom:

Kegyetlen titkok és szenvedélyes szerelem a 19. századi Rómában

1858-ban Rómában egy német hercegnő, Katharina, mocskos titkokról próbálja lerántani a
leplet, de számtalan akadályba ütközik.

Marco Fiore, a megkeseredett, hitehagyott, ópiumfüggő egyházi nyomozó kapja a
lehetőséget, hogy felgöngyölítse a Sant'Ambrogio zárdában folyó kegyetlen, parázna
játékokat. A bűnösök mind magas rangú egyházi személyek, akik saját és egymás érdekeit
akár gyilkosságok árán is képesek megvédeni. A szálak a kolostor rendfőnöke, Maria Luisa
nővér kezében futnak össze, akit senki nem mer megvádolni.

Marco igyekszik rájönni a titok nyitjára, de tudja, egyedül kevés ehhez a feladathoz. Egy
véletlen folytán találkozik a gyönyörű, de szorult helyzetben lévő Blancával, és ráveszi, hogy
segítsen neki a nyomozásban. A lány jelentkezik a zárdába, hogy bizonyítékot szerezzen
Maria Luisa nővér pokoli tevékenységére.

A történetet valós események ihlették.

(Forrás: libri.hu)

Véleményem:

1. Karakterek:

A szereplők valamennyire kidolgozottak voltak, mindegyiküknek megtudhattunk ezt-azt a múltjáról, hogy most hogyan élnek és miért élnek úgy, ezzel együtt nekem kicsit egysíkúak voltak.

Blanca volt a szerencsétlen sorsú, becsületes lányka, Marco a megkeseredett, élvhajhász expap (az inkvizíciónak dolgozott korábban, nem gyóntatópap volt, csak a miheztartás végett mondom). A többiek – akiknek már sajnos a nevére sem emlékszem, mert régebben olvastam a könyvet – még ennél is kevésbé voltak árnyaltak.

Sokszor esett a regény az önismétlés hibájába, pl. újra meg újra elismételte, hogy valamelyik szereplő miért és épp mennyire rosszul érzi magát. Köszi, de elsőre is értettem, hogy neki most hű de rossz. Talán emiatt az ismételgetés miatt én egyre kevésbé tudtam azonosulni a szereplőkkel, mert kicsit már untam a nyomorukat.

Ennek ellenére nem rosszak a karakterek, csak nem túl árnyaltak, pedig a regény hossza és a cselekmény csekély volta miatt bőven lett volna lehetősége az írónőnek jobban belemászni a fejükbe és az életükbe.

2. Cselekményszövés:

Ennek a regénynek gyakorlatilag nem volt cselekménye. Na jó, volt, de annyira kevés, hogy azt most ide le is írom nektek pár mondatban, így megspórolhatjátok az elolvasását és rögtön ugorhattok a második részre.

SPOILER:

Blanca a szülei halála után egyedül neveli két lánytestvérét. Abból tartja fenn magukat, hogy aktmodellkedik egy festőiskolában. A háziura folyamatosan zaklatja, míg végül egy alkalommal odáig fajul a helyzet, hogy meg is erőszakolja. Mikor azt mondja a lánynak, hogy ezentúl a szeretője  kell legyen, Blanca dühében és elkeseredettségében megöli, majd elájul.

Blanca testvére talál rá az alélt és összevert Blancára és a vérbe fagyott háziúrra. Sikoltva rohan ki az utcára, ahol Marco és az inkvizíciónak dolgozó pap barátja, Giorgo siet a segítségére. Elmenekítik a két lányt Katharina hecegnőhöz.

A hercegnő korábban a Sant'Ambrogio zárdában élt és szemtanúja volt, hogy az apátnő paráznaságra kényszerített egy novíciát. A gyóntatópapjának beszámolt az esetről, mire őt kis híján megmérgezték, alig tudott élve kijutni a zárdából, az apátnő ellen viszont nem indult eljárás.

Marco és a hercegnő a zárdába akarják küldeni Blancát novíciaként, hogy bizonyítékot gyűjtsön a paráznaságra és arra, hogy ki támogatja magasabb körökből az apátnőt. Blanca tudja, hogy csak így menekülhet meg attól, hogy gyilkosságért kivégezzék. S Marco és a hercegnő megígérik neki azt is, hogy gondoskodnak a testvéreiről, ha ő nem jutna ki élve a zárdából.

Így hát Blanca – miután az erőszak során elszenvedett sérüléseiből felgyógyul – egy gazdag kereskedő lányaként bevonul a zárdába, ahol is az apátnő a kolostor lakói, és egy csuklyás férfi színe előtt arra utasítja, hogy vetkőzzön le.

És ennyi a történet, amit kihagytam, az annyi, hogy Marco természetesen vonzódni kezd Blancához.

3. Írói stílus:

Olvasmányos volt a regény, ha nem lett volna tele önismétléssel, akkor valószínűleg azt mondanám, hogy az írónő jól, hatásosan, szépen ír. Így viszont csak azt tudom mondani, hogy valahogyan mégis rá tudott venni, hogy elolvassam a regény második részét, viszont nem tudom, hogyan, mert egy idő után tényleg nagyon irritáltak az ismétlések. Ahogy most is irritál, hogy ennyiszer ismétlem, hogy ez a könyv ismétli magát, de hát ez van…

4. Összességében:

Borzasztóan túlírt könyv. Valami mégis van benne, mert lekötött a történet (már amennyi történés volt benne…) és már elolvastam a folytatást is, de nem tudnám megmondani, hogy mi. Talán csak annyi, hogy igaz történeten alapszik, ezért mindenképp tudni akartam a végét. (Amúgy vajon tényleg igaz történeten alapszik? Mérget azért nem vennék rá.)

5. Tetszési index:

70%