2018. február 4., vasárnap

Jenny Colgan - Piciny Csodák péksége (Piciny Csodák péksége 1.)

Tartalom:
Polly és Chris már hét éve együtt élnek, de kapcsolatuk válságba kerül. Chris visszaköltözik az anyjához, Polly pedig kiadó lakást keres. A hirdetések közt akad egy romantikusan csábító; egy apró szigeten álló házikó, ahová csak apálykor lehet eljutni autóval. Barátnője hiába próbálja lebeszélni az őrült tervről, Polly hajthatatlan.
A kikötőfal fölött álló ház igencsak rozoga állapotban várja új gazdáját, és a barátságtalan helyiektől vásárolt ehetetlen péksütemény sem segít Polly hangulatán. Késő este süt néhány cipót, amiből hajnalban visz a halászoknak. A faluban hamar híre megy Polly süteményeinek, így a lány új barátokra, különc hódolókra no meg esküdt ellenségekre tesz szert, és ki tudja, talán a szívvel-lélekkel sütött finomságok őt is megváltoztatják, hogy képes legyen újra bízni és szeretni.
(Forrás: bookline.hu)

Vélemény:
Ez a könyv a fülszövege alapján (fiatal nő Isten háta mögötti helyre költözik, ahol finomságok sütésével kedvelteti meg magát a helyiekkel, de ellenségei is lesznek) kissé a Csokoládé c. regény koppintásának tűnt, de úgy voltam vele, hogy édességekről olvasni jó dolog (bár enni még jobb) és valami könnyedebb olvasmányra vágytam, szóval kikölcsönöztem a könyvtárból és elég gyorsan el is olvastam.
Elég vegyesek az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban. Volt egy komolyabb oldala is, ami alapján elgondolkodhatunk olyan kérdéseken például, hogy mennyire érdemes feladnunk magunkat a párunkért, lehet-e újrakezdeni nulláról, és boldogok lehetünk-e, ha olyan életet választunk, ami nem felel meg a környezetünk elvárásainak, s tulajdonképpen annak se, amit mi magunk is elvártunk az életünktől még nem is olyan régen. És emellett volt egy könnyed oldala, amiben Polly kenyeret sütött, vagy a lundáját (ez egy tengeri madár), Neilt nevelgette, vagy a halászokat etette, vagy a barátnőjével, Kerensával poénkodott vagy épp bulizott. Összességében alapvetően pozitív hangulata volt a regénynek, ami miatt többnyire jól esett olvasni.
Szóval ez a könyv lehetett volna érdekes elegye komolynak és könnyednek, s az is volt tulajdonképpen. Engem csak egy valami zavart benne: hogy a szereplők sokszor teljesen érthetetlenül viselkedtek. A végén pedig giccsbe és nyálba fulladt a sztori nálam, pedig az eleje jól indult, egészen életszerű volt. Nem kellett volna ennyire durván erőltetni a nagyon romantikus, nagyon boldog véget szerintem. Bár így legalább azok, akik tényleg csak egy laza, romantikus olvasmányra vágynak, elégedettek lehetnek a könyv végeztével.
Összességében azért ez a könyv mélyebb és elgondolkodtatóbb volt, mint az átlag romantikus regény, de a sok következetlen viselkedésű, gyakran nevetséges szereplő miatt végeredményben nem érdemes túl komolyan venni. Azt hiszem, az írónő szándéka sem az volt, hogy nagyon komolyan vegyük, mert akkor nem írt volna ennyi fura alakot a könyvébe.

SPOILERES VÉLEMÉNY: (A megtekintéshez egérrel jelöljétek ki a bekezdéseket)
A könyv hangulata azért volt alapvetően pozitív, mert Polly - ha olykor rosszkedvű volt is - sosem merült el mélyen az önsajnálatban, hanem próbálta a legjobbat kihozni a helyzetéből. Ezt eléggé bírtam benne.
Ugyanakkor Polly és sok más szereplő viselkedése is elég következetlen vagy szimplán fura volt, ami engem egy idő után már zavart. Végigvenném az összes fontosabb karaktert ebből a szempontból.
Polly: Ő egy elég okos csaj, aki tisztában volt vele, hogy a barátjával, Chris-szel vezetett közös vállalkozásuk halálra van ítélve. Ennek ellenére hagyta, hogy Chris csődbe vigye nem csak a vállalkozást, de őket magukat is. És a végén még csak nem is balhézott vele emiatt, hanem neki kellett sajnálnia Christ... Tudom, a szerelem teljesen hülyévé tesz, ezt érzem egyedüli "ésszerű" magyarázatnak arra, hogy miként történhetett ez meg Pollyval. Viszont ezt követően nagyon ügyesen hozta ki a maximumot sanyarú anyagi helyzetéből, úgyhogy alapvetően kedveltem őt.
Ami kevésbé tetszett benne, az az volt, hogy egy darabig hol azt mondogatta, hogy utálja az új életét Mount Polbearne-ben, hol azt, hogy szereti, attól függően, hogy éppen kivel beszélt, vagy épp milyen hangulata volt. Persze értem, hogy az irodai munka után a pék mesterség kemény meló volt neki és az új környezetet is szoknia kellett, de azért nem kellett volna ennyire szélkakasnak lennie. Mindenkinek úgy nyilatkozott Mount Polbearne-ról, ahogy a beszélgetőtársa elvárta.
Tarnie: Én őt eleinte idősebb úrnak gondoltam (talán mert az egyik halászhajó kapitánya volt), és ezért azt gondoltam, hogy kb. atyai jóindulatból segít csak Pollynak. Így aztán nagyon furán éreztem magam, mikor kiderült, hogy Tarnie olyan korú, mint Polly és rá is hajtott a lányra. Össze is jöttek egy csöppet. De mondom, oké, legyen. Viszont végül kiderült, hogy Tarnie nős... Nem értettem, hogy egy ilyen aprócska közösségben ez hogyhogy nem derült ki hamarabb Polly számára. Miért nem mondta neki senki? Tarnie mit gondolhatott, hogy soha nem fog kiderülni, hogy nős? Vagy tudta, hogy lebukik, csak szórakozni akart egy kicsit előtte Pollyval? De nem tűnt ilyen nőkkel szórakozós típusnak. Akkor beleszeretett Pollyba? Ez sem lehet, mert - miután lebukott - simán tudta hanyagolni Pollyt, ha a lány nem megy oda hozzá, lehet, hogy soha nem tisztázzák a dolgokat. Szóval nagyon nem értettem, hogy Tarnie miért játszott Polly érzéseivel. Így - bár eleinte szimpi volt nekem - a könyv jelentős részében nem kedveltem Tarnie-t. (De azért azt túlzásnak éreztem az írónő részéről, hogy a férfinak vezeklésképpen meg kellett halnia.)
Huckle: Benne azt nem értettem, hogy bár okos, jó kiállású fickónak tűnt, mégis mindig ötletszerűen sodródott az eseményekkel. Elhagyta a barátnője, ezért elköltözött Savannah-ból Mount Polbearne-be és ott méhészetet hozott létre. A nagy szerelmi csalódása miatt sokáig nem akar összejönni Pollyval, viszont mikor végül rászánja magát, hogy megcsókolja a lányt, teljesen kiakad azon, hogy Polly nem omlik rögtön a karjaiba. Ezért hazamenekül Savannah-ba. Aztán Reuben és Kerensa esküvőjén tisztázzák Pollyval az érzéseiket, ekkor viszont Huckle azt várná el, hogy Polly menjen vele Savannah-ba. Mikor erre Polly nem hajlandó, egy darabig még tartják a kapcsolatot, de Huckle végül szakítana a lánnyal. Azonban megtudja, hogy távollétében Polly gondozta a méheit és ettől meggondolja magát! Rögvest feladja az életét Savannah-ban és Mount Polbearne-be megy. Szóval Huckle szerintem teljesen ostoba okokból hozott meg lényeges döntéseket. Nem mondom, hogy rosszul döntött, mikor visszament Pollyhoz, de komolyan a méhei voltak perdöntőek ebben a kérdésben??? Nem pedig az, hogy mondjuk szereti Pollyt...
Reuben: Ő szerintem szándékosan volt nevetséges, de aranyos figura. Pökhendi, hencegő multimilliomos, de legbelül egy jólelkű gyerek. A Star Wars-os esküvőjük Kerensával viszont már megfeküdte a gyomrom, nekem az nagyon giccses és gejl és fúj volt. Sajnálom.
Kerensa: Eleinte ő tűnt a józan gondolkodású barátnőnek Polly oldalán. A megfontolt befektetési tanácsadó, akinek azért van humora és kiáll a barátnője mellett a nehéz helyzetekben is. Aztán összejöttek Reubennel és ezzel annyi lett a megfontolt nőnek. Nem értettem, hogy ez hogy történhetett meg. Bár tény, hogy Reubennel jó befektetési döntést hozott, mivel elég pénzes pasi...
Neil: Ő volt a cukiság faktor a könyvben, egy lunda, aki kutyaként ragaszkodott Pollyhoz. Polly simogatta őt (egy madarat!), Neil a lundamenhelyről is visszatalált Pollyhoz, tisztára, mint Lessie... Nekem ez teljesen hihetetlen volt, könyörgöm, ez csak egy madár, azok nem viselkednek így, nem kötődnek ennyire az emberhez.
Mrs. Manse: A fülszövegben emlegetett "esküdt ellenségek" volt ő egy személyben. Polly a kenyérsütésével Mrs. Manse pékségével konkurált, ami miatt az idős hölgy megorrolt rá. Csak azt nem értettem, miért, hiszen a könyv végén kiderült, hogy Mrs. Manse valójában utált pék lenni, örömmel hagyta Pollyra a pékség üzemeltetését. Szóval az ő viselkedése is elég következetlen volt számomra. Azt is nagyon eltúlzottnak találtam, hogy sok év után sem tudta feldolgozni a férje és fia halálát (egy viharban vesztek oda) és kijárt éjjelente a tengerpartra hazavárni őket...

Tetszési index:
79%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése