Tartalom:
Vidám sürgés-forgással kezdődik Louisa May Alcott lebilincselő meséje:
esküvőre készül a család. Három év telt el a Kisasszonyok óta, felserdültek a
March lányok, és nagy várakozásokkal tekintenek a jövőbe.
Meg az új asszonyok gondtalan derűlátásával vág neki a házasságnak, de
mikor rá kell jönnie, hogy a családi élet nem egy szakadatlan ünneplés, anyja
szelíd, de határozott irányításával és kijózanító tapasztalatokkal felvértezve
igyekszik elérni a családi és anyai boldogságot. Húga, Jo felölti a „tollnoki toalettet”, és ismét megostromolja
az írói hivatás csúcsait, Amy, a kis „dáma”, a művészetnél is nagyobb értékekre
bukkan rá külföldi utazásai közben. Csupán az alázatos kis Beth nem kívánkozik sehova a családi otthon falai közül, és
bár az ő terhe a legnagyobb, végül ő is megtalálja a békét. Ez a
meglepetésekkel teli, megható és mulatságos könyv méltó betetőzése a kedves „kisasszonyok”” történetének.
(Forrás: bookline.hu)
Véleményem:
1. Karakterek:
Négy lánytestvér felnőtté válását mutatja be ez a könyv. Tetszett, hogy
mindannyiuknak saját egyénisége volt, tetszett, hogy voltak hibáik, hogy tudtak
tanulni a hibáikból. Tetszett, hogy mindnyájan maguk választották a sorsukat és
nem csak sodródtak az árral, nem hagyták, hogy mások döntsenek helyettük.
Szerintem az írónő nagyon jól építette fel a karaktereket, ahogy idősödtek, nem
csak öregebbek, de bölcsebbek, öntudatosabbak is lettek.
2. Cselekményszövés:
A filmet láttam már régebben, így számomra nem tartogatott meglepetéseket
a könyv, de szerintem egy változatos, izgalmas cselekményt épített fel az
írónő. Persze nem úgy mondanám izgalmasnak, hogy tele van váratlan
fordulatokkal, hanem azért lehet izgulni, hogy mi lesz a lányokkal, hogyan alakul
a sorsuk, boldogok lesznek-e.
Voltak azért olyan történések a regényben, amit kicsit összeegyeztethetetlennek
éreztem a szereplők jellemével, és mint ilyent nem tudtam hova tenni. De a könyv
befejezése tetszett, és érdekel valamennyire az is, hogy mi fog történni a
lányok gyermekeivel, úgyhogy valamikor valószínűleg sort fogok keríteni a
folytatásokra is.
SPOILER: Nem értettem, hogy Beth-t miért nem viszik
orvoshoz? Látják, hogy egyre rosszabbul van, aztán már haldoklik, de nem, csak
ülnek mellette, szenvednek és nézik. Vagy akkoriban még nem voltak orvosok? Az
első rész, a Kisasszonyok elvileg az amerikai polgárháború idején játszódott,
ennek akkor az azutáni években kell játszódnia. És az Elfújta a szél is az
amerikai polgárháború idején játszódott és abban szerepelt orvos. Nem értem,
tényleg.
Azt sem értettem, hogy Amy miért nem ment haza, hogy elbúcsúzzon a
haldokló Beth-től. Miért nem írta meg neki a családja, hogy Beth rosszul van?
Mikor ők egy annyira összetartó család és annyira szeretik egymást… Miért volt
fontosabb az, hogy Amy külföldön utazgasson, mint az, hogy utoljára lássa a
testvérét?
Kicsit Laurie is csalódás volt nekem: miután olyan nagyon szerelmesnek
hitte magát Jóba, elég könnyen átszeretett Amybe. Nem mintha bajom lenne
Amyvel, csak egyszerűen furcsa volt ez a váltás.
Jóról azt gondoltam, hogy végül író lesz (nem emlékeztem a filmből, hogy
az ő sorsa hogyan alakul, csak arra,hogy férjhez megy és nem Laurie-hoz),
ehelyett egy fiúiskolát vezetnek a férjével. Ami tök szép és jó, csak azt
hittem, komolyabban gondolja, hogy írónő szeretne lenni.
3. Írói stílus:
A tanulságokat nagyon az olvasó szájába rágta az írónő, ezt olykor azért
már túlzásnak találtam, de ettől még alapvetően egy kedves, bájos történet
maradt ez a könyv, amit szeretni tudtam.
Milyen tanulságokat tartogat nekünk a könyv?
- Egy anya ne csak a gyermekeivel törődjön, jusson mellettük ideje a
férjére is. SPOILER: Meg az ikrei miatt sokáig hanyagolta férjét, mígnem az
anyja el nem látta jótanácsokkal.
- Akinek pénze van, segítse a szegényeket. SPOILER: Laurie és Amy nagy
adakozók lesznek.
- Nem szabad pénzért házasodni. SPOILER: Amy először hajlik arra, hogy a pénzéért
menjen feleségül valakihez, de végül kikosarazza az illetőt és Laurie-hoz megy.
- Meghalni is lehet boldogan, még akkor is, ha fiatalon hal meg valaki.
SPOILER: Beth-ről van szó. Bevallom, ez nem tetszett, ahogy ezt tudomásul vette
az egész család és Beth is.
- A gyerekeknek nem szabad mindent megengedni, az apának is ki kell
vennie a részét a nevelésből. SPOILER: Meg volt az engedékeny anya, férje pedig
a szigorú apa, és így tudták jól felnevelni az ikreiket.
- A vénlánynak maradt nőrokonokat tisztelni kell. SPOILER: Szerintem itt az írónő
magára gondolhatott, mert a regényben senki nem maradt vénlány…
4. Összességében:
Egy kedves, bájos történet volt ez számomra, ahol minden szereplő
alapvetően jólelkű és törődő, legfeljebb kisebb gyarlóságaik vannak. A regény
tanulságai is többnyire olyanok, amik ma is megállják a helyüket, így el is
lehet gondolkodni rajtuk.
5. Tetszési index:
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése