Helyzetjelentés

Hát igen, a meccsen kikaptunk, sajni jobbak voltak a belgák, de azért szép volt, fiúk! De nem ez a bejegyzés témája, hanem hogy mi várható tőlem itt a blogon mostanában. Elég sok könyvtári könyv van most nálam, úgyhogy lesz mit olvasnom, majd írnom róluk. Ezek a könyvek vannak most nálam:

Jeff Vandermeer – Fantomfény: Ezt már régen elolvastam, de én balga nem írtam meg róla a kritikát rögtön, így most valamennyire kénytelen leszek újraolvasni… De hát aki hülye, szenvedjen! Már nincs bennem annyi méreg ezzel a trilógiával kapcsolatban, mint mikor befejeztem ezt az utolsó kötetet, szóval lehet, hogy nem fogok róla annyira durván lehúzós kritikát írni, mint amilyet eredetileg akartam. De ezt asszem, amíg lehet, halogatom, augusztus elején kell csak visszavinnem a könyvtárba szerencsére.

Lois Lowry – A fiú: Ezt tegnap fejeztem be, de kicsit csömöröm lett ettől a sorozattól is a végére, ezt is pihentetem inkább egy kicsit, hátha utána nem látom annyira rossznak.

Patrick Modiano – Augusztusi vasárnapok és Éjfű: Ezeket azért vettem ki, hogy végre folytassam a Nobel-díjas könyvek olvasását (ami Sienkiewicz „Quo vadis”-ában merült ki a korábbi blogomon, majd áthozom ide az arról írt kritikámat is). Két kötetet is kivettem rögtön, ha az egyikkel befürödnék, legyen másik, meg olyan kis aranyos, rövid könyvecskék, ránézésre gyorsan elolvashatóak. Patrick Modiano 2014-ben kapott Nobel-díjat. Azért vettem ki az ő regényeit, mert egyszerű lélek lévén úgy döntöttem, időrendben visszafele haladva fogok olvasni a Nobel-díjasoktól. 2016-os díjazott még nincs, 2015-ben Szvetlana Alekszijevics volt a díjazott, de tőle nem volt benn könyv abban a könyvtárban, ahová járok (semmi gond, másikban van, csak oda még nem jutottam el, meg annyi könyv van most nálam, hogy nem láttam értelmét még tőle is kikölcsönözni). Azt hiszem, a legközelebbi kritikám Modiano valamelyik regényéről lesz.

Alice Munro – Drága élet: A hölgy a 2013-as Nobel-díjas, tőle jó sok könyv volt benn a könyvtárban, a bőség zavarában végül azt hiszem, borító alapján választottam, meglátjuk, ha rossz, visszamegyek és kiveszek egy másikat… Novelláskötetnek tűnik, és ugyan a blogot nyitó bejegyzésemben leszögeztem, hogy nem olvasok novellákat, hát ez lesz a főszabályt erősítő kivétel. Tartok tőle, lesznek költők is a Nobel-díjasok közt, azokkal nem tudom még, mit csinálok, mert a versek pláne nem az én műfajom.

Sherry Jones – Aisha, a Próféta szerelme: Az Árvák hercege c. könyvet akartam eredetileg kivenni, és bár elvileg volt benn egy példány a könyvtárban, gyakorlatilag mégsem volt, viszont ott, ahol lennie kellett volna, ezt találtam helyette, és „akkor jó lesz ez is” alapon kivettem. Tudom, ez roppant tudatos olvasói hozzáállás részemről, de hát ez van… Elég régóta nálam van ez a kötet, legalább bele akarok nézni, mielőtt visszaviszem, de még nem sikerült sort keríteni rá.

Lakatos Levente – Bomlás: Még nem olvastam semmit az írótól, s amennyit tudok a könyveiről, valószínűnek tartom, hogy ezek engem annyira nem érdekelnek. Igen, ezt hívják előítéletnek. Viszont sikeres kortárs magyar író, ezért úgy döntöttem, erőt veszek magamon, s legalább egy könyvébe belenézek, hogy megtudjam, mi lehet bennük annyira jó. Ennek a kötetnek legalább a címe tetszett, ezért ezt vettem ki.

Veronica Rossi – Végtelen ég alatt: A Mini-könyvklub keretében „kell” ezt olvasnunk júliusban, s mivel most kicsit disztópiacsömöröm van, ezt július közepe, vége felé fogom várhatóan elolvasni. Amúgy sem arról vagyok híres, hogy előre dolgoznék, szóval ha hű akarok lenni magamhoz, el sem olvashatom hamarabb. 

A lényeg annyi, hogy mostanában a Nobel-díjasokra fogok sort keríteni valószínűleg, a többiek csak utána jönnek majd.