Ezt a kritikát már tegnapelőtt meg akartam írni, csak aztán kicsit
kerülgetett az agyvérzés a hőségtől, így nem sikerült. Viszont helyette
befejeztem a sorozat 4. kötetét is, így elmondhatom, hogy a végére értem –
végre. Ugyanis az utolsó részt, „A fiú”-t kicsit fásultan és nyögvenyelősen
olvastam el, de lehet, hogy erről inkább a hőség tehetett, nem a könyv.
Előzmények:
Az első két része a sorozatnak, meg az első részből készült film, ezekről most nem írnék itt külön, akit érdekel, az olvassa el a korábbi bejegyzéseket.
Az első két része a sorozatnak, meg az első részből készült film, ezekről most nem írnék itt külön, akit érdekel, az olvassa el a korábbi bejegyzéseket.
Az előző kötetből megismert Matt, aki immáron Matty, véglegesen a törődöttek falujába (amit ebben a részben már csak egyszerűen Falunak hívnak) költözött. A szintén az előző kötetből megismert vak Christopherrel, Kira édesapjával (aki itt Látó néven szerepel) lakik együtt, akit apjaként szeret. Matty itt már nagyobb, már mutálni kezdett a hangja, nem olyan vadóc, mint régen volt, s tetszik neki egy lány, Jean. A Faluban cserepiac működik, s Matty nagyon vágyik egy szerencsegépre, mert egyik barátjának is van olyan, amit annak szülei a cserepiacon szereztek be, Látó azonban ostobaságnak tartja a szerencsegépet.
Matty üzeneteket visz Erdőn át, ami az ő számára biztonságos, azonban Erdő azokat, akik véglegesen el akarják hagyni Falut, gyakran megöli. Matty azt reméli, ha megkapja az igazi nevét, az a Hírvivő lesz.
Falu lakói korábban mindenkit szívesen befogadtak, aki Faluba érkezett, azonban mostanában egyre többen vannak, akik sürgetik, hogy zárják le Falut, ne engedjenek be új jövevényeket.
SPOILERES TARTALOM: (A
megtekintéséhez egérrel jelöljétek ki a bekezdést.)
Egy fiatalember, Vezető igazgatja Falu lakóinak életét. Évekkel korábban, egy szánkón érkezett Faluba. Vezető sosem próbált meg hazatérni, neki már Falu volt az otthona, az ottaniak a családja. Ő mindent lát, ami Faluban történik, s azt is, ami azon túl.
Vezető magához hívatja Mattyt, hogy üzenetet bízzon rá. A Vezető otthonában rengeteg könyvet tart, amihez úgy jutott, hogy a folyón érkezett egy bárka tele könyvekkel. Ezt Vezető úgy értelmezte, hogy régi közössége megújult, s megbocsátottak neki, de visszatérni oda ezután sem akart.
Az üzenet az, hogy a Vezető gyűlést hív össze, ahol megvitatják azt, hogy Falut lezárják az új jövevények elől. Falu több lakója – élükön Mentorral, Falu tanítójával – indítványozták ezt Vezetőnél. Matty minden házhoz elviszi az üzenetet. Látó szerint nem az az oka ennek az indítványnak, hogy nincs elég élelem vagy hely Faluban, hanem az, hogy az emberek önzőek lettek. Matty Mentort eddig önzetlennek ismerte meg, s Látó sem érti, miért változott meg a tanító, de azt gyanítja, hogy cserélt valamit magának a cserepiacon.
Branch néhány éve elpusztult, s Matty szeretne egy új kiskutyát, Látónak is tetszik az ötlet. Jean, Mentor lánya, az egyik nem régen született kiskutyájukat szívesen nekiadná, azonban a kölykök és anyjuk megbetegednek, két kiskutya már el is pusztult, csak egy van még életben, de ő is nagyon rossz állapotban van. Mattynek van egy képessége, amivel gyógyítani tud, s ezzel meggyógyítja a kiskutyát és anyját, de ez nagyon kimeríti.
A legközelebbi cserepiacra Matty is elmegy körbenézni. Ott a Cseremester elé járulnak az emberek, fennhangon elmondják, hogy mit szereznének kapni, majd elsuttogják a Cseremesternek, hogy mit adnak cserébe. Mentor is cserére jelentkezett, ő azt kérte, amit mindig. Mindenki tudta, mit ért ez alatt: egy csinos özvegy vonzalmát akarta elnyerni. S Matty úgy látta, hogy Mentor mintha fiatalabb és jóképűbb lenne mostanában, mint régen. Matty nem tudja, hogy az emberek mit adhattak cserébe azért, amit kértek, mert senki nem fizetett ott helyben a Cseremesternek semmivel.
Matty elmegy Mentorékhoz, hogy elhozza a kiskutyát Jeantől, Mentor nincs otthon, s Jean szomorúan meséli el Mattynek, hogy apja elcserélte legbelső önmagát azért, hogy Számadó özvegyét megkaphassa.
Matty elgondolkodik rajta, hogy a képességével vissza tudná-e adni Mentor lelkének épségét, de nem biztos benne, ezért a lánynak végül nem említi meg a képességét. Hazaviszi a kiskutyát, aki nagyon élénk és okos. Vezető javaslatára a Ficánk nevet kapja.
Vezető azt szeretné, ha a cserepiacot megszüntetnék, és a gyűlésen amellett érvel, hogy ne zárják le Falut. Azonban a többség nem hallgat rá, az a döntés születik, hogy lezárják Falut.
Látó elmeséli Mattynek, hogy Vezetőnek különleges képessége van, túlra lát, és hogy a lányának, Kirának is van különleges képessége. Látó arra kéri Mattyt, hogy hozza el Kirát Faluba mielőtt lezárnák annak határát (három hét múlva). Kira falujában már megváltoztak a dolgok, jobb lett az élet, Kirára már nincs ott szükség.
Vezető Mattyre bízza a feladatot, hogy kiplakátolja Falu ösvényén a hírt, hogy lezárják Falut. Vezető használja a képességét, s azt látja, hogy Erdő sűrűsödik, látja Kirát is, s nagyon szépnek tartja a lányt.
Matty útra kel Ficánkkal, Jeantől búcsúzóul kap egy csókot. Erdő kicsit elvadultabbnak, sötétebbnek tűnik a fiúnak, mint amilyen Matty legutolsó útján volt. A plakátok kirakása lassítja az útjukat, de végül csak megérkeznek Kirához, aki szeretettel fogadja őket. Matty elmondja neki, hogy a képességével meg tudná gyógyítani a lábát, de a lány nem akarja. Azt mondja, hogy ő ilyen és mindig ilyen is marad.
Kira belemegy, hogy Mattyvel tart Faluba, bár a fiúnak még nem volt ideje beszélni erről a lánnyal. De Kira képessége az, hogy meg tudja hímezni a jövőt, s a fiú szeme előtt meghímez egy képet, melyen ő, Matty és Ficánk épp belépnek Erdőbe, látszik a képen Falu is, az ottaniak falat készülnek felhúzni Falu határán.
Útnak indulnak, de Erdő ellenséges velük szemben, Kira egészséges lábát véresre sebzi, így a lány nehezen tud továbbmenni. Aztán Matty kezére csöpög savas nedv az indákból, a keze idővel felpüffed, genny szivárog a sebeiből. Erdőből iszonyatos bűz árad, fuldokolva haladnak tovább. Egyre jobban kimerülnek, szomjaznak, éheznek. Vezető a túlra látás képességével látja, hogy Erdő az elpusztításukra tör, s útnak indul, hogy segítsen neki. Kira újra hímez, s látják Vezetőt ahogy belép Erdőbe. Matty szerint nem ér oda időben, Erdő előbb öli meg őket. Kira már nem tud járni, Matty karjai ormótlanná dagadtak, így megállnak. Vezetőt is megtámadja Erdő, tüskés ágak, harcias rovarok rontanak neki, végül indák tekerednek köré, nem tud tovább menni.
Kira és Vezető a képességeik segítségével gondolatban tudnak egymással kommunikálni. Vezető azt üzeni Mattynek, hogy most szükségük van az ő képességére. Matty a földön fekve várja a halált, ekkor azonban a képessége életre kel. Kira jobban lesz, Vezetőt elengedik az indák. Faluban az emberek olyanok lesznek, mint régen, Erdő újra békés. Vezető rátalál Kiráékra, Matty teste azonban már élettelen. Vezető elmondja, hogy a fiú igazi neve Gyógyító lett volna. Aztán elindulnak Falu felé.
Egy fiatalember, Vezető igazgatja Falu lakóinak életét. Évekkel korábban, egy szánkón érkezett Faluba. Vezető sosem próbált meg hazatérni, neki már Falu volt az otthona, az ottaniak a családja. Ő mindent lát, ami Faluban történik, s azt is, ami azon túl.
Vezető magához hívatja Mattyt, hogy üzenetet bízzon rá. A Vezető otthonában rengeteg könyvet tart, amihez úgy jutott, hogy a folyón érkezett egy bárka tele könyvekkel. Ezt Vezető úgy értelmezte, hogy régi közössége megújult, s megbocsátottak neki, de visszatérni oda ezután sem akart.
Az üzenet az, hogy a Vezető gyűlést hív össze, ahol megvitatják azt, hogy Falut lezárják az új jövevények elől. Falu több lakója – élükön Mentorral, Falu tanítójával – indítványozták ezt Vezetőnél. Matty minden házhoz elviszi az üzenetet. Látó szerint nem az az oka ennek az indítványnak, hogy nincs elég élelem vagy hely Faluban, hanem az, hogy az emberek önzőek lettek. Matty Mentort eddig önzetlennek ismerte meg, s Látó sem érti, miért változott meg a tanító, de azt gyanítja, hogy cserélt valamit magának a cserepiacon.
Branch néhány éve elpusztult, s Matty szeretne egy új kiskutyát, Látónak is tetszik az ötlet. Jean, Mentor lánya, az egyik nem régen született kiskutyájukat szívesen nekiadná, azonban a kölykök és anyjuk megbetegednek, két kiskutya már el is pusztult, csak egy van még életben, de ő is nagyon rossz állapotban van. Mattynek van egy képessége, amivel gyógyítani tud, s ezzel meggyógyítja a kiskutyát és anyját, de ez nagyon kimeríti.
A legközelebbi cserepiacra Matty is elmegy körbenézni. Ott a Cseremester elé járulnak az emberek, fennhangon elmondják, hogy mit szereznének kapni, majd elsuttogják a Cseremesternek, hogy mit adnak cserébe. Mentor is cserére jelentkezett, ő azt kérte, amit mindig. Mindenki tudta, mit ért ez alatt: egy csinos özvegy vonzalmát akarta elnyerni. S Matty úgy látta, hogy Mentor mintha fiatalabb és jóképűbb lenne mostanában, mint régen. Matty nem tudja, hogy az emberek mit adhattak cserébe azért, amit kértek, mert senki nem fizetett ott helyben a Cseremesternek semmivel.
Matty elmegy Mentorékhoz, hogy elhozza a kiskutyát Jeantől, Mentor nincs otthon, s Jean szomorúan meséli el Mattynek, hogy apja elcserélte legbelső önmagát azért, hogy Számadó özvegyét megkaphassa.
Matty elgondolkodik rajta, hogy a képességével vissza tudná-e adni Mentor lelkének épségét, de nem biztos benne, ezért a lánynak végül nem említi meg a képességét. Hazaviszi a kiskutyát, aki nagyon élénk és okos. Vezető javaslatára a Ficánk nevet kapja.
Vezető azt szeretné, ha a cserepiacot megszüntetnék, és a gyűlésen amellett érvel, hogy ne zárják le Falut. Azonban a többség nem hallgat rá, az a döntés születik, hogy lezárják Falut.
Látó elmeséli Mattynek, hogy Vezetőnek különleges képessége van, túlra lát, és hogy a lányának, Kirának is van különleges képessége. Látó arra kéri Mattyt, hogy hozza el Kirát Faluba mielőtt lezárnák annak határát (három hét múlva). Kira falujában már megváltoztak a dolgok, jobb lett az élet, Kirára már nincs ott szükség.
Vezető Mattyre bízza a feladatot, hogy kiplakátolja Falu ösvényén a hírt, hogy lezárják Falut. Vezető használja a képességét, s azt látja, hogy Erdő sűrűsödik, látja Kirát is, s nagyon szépnek tartja a lányt.
Matty útra kel Ficánkkal, Jeantől búcsúzóul kap egy csókot. Erdő kicsit elvadultabbnak, sötétebbnek tűnik a fiúnak, mint amilyen Matty legutolsó útján volt. A plakátok kirakása lassítja az útjukat, de végül csak megérkeznek Kirához, aki szeretettel fogadja őket. Matty elmondja neki, hogy a képességével meg tudná gyógyítani a lábát, de a lány nem akarja. Azt mondja, hogy ő ilyen és mindig ilyen is marad.
Kira belemegy, hogy Mattyvel tart Faluba, bár a fiúnak még nem volt ideje beszélni erről a lánnyal. De Kira képessége az, hogy meg tudja hímezni a jövőt, s a fiú szeme előtt meghímez egy képet, melyen ő, Matty és Ficánk épp belépnek Erdőbe, látszik a képen Falu is, az ottaniak falat készülnek felhúzni Falu határán.
Útnak indulnak, de Erdő ellenséges velük szemben, Kira egészséges lábát véresre sebzi, így a lány nehezen tud továbbmenni. Aztán Matty kezére csöpög savas nedv az indákból, a keze idővel felpüffed, genny szivárog a sebeiből. Erdőből iszonyatos bűz árad, fuldokolva haladnak tovább. Egyre jobban kimerülnek, szomjaznak, éheznek. Vezető a túlra látás képességével látja, hogy Erdő az elpusztításukra tör, s útnak indul, hogy segítsen neki. Kira újra hímez, s látják Vezetőt ahogy belép Erdőbe. Matty szerint nem ér oda időben, Erdő előbb öli meg őket. Kira már nem tud járni, Matty karjai ormótlanná dagadtak, így megállnak. Vezetőt is megtámadja Erdő, tüskés ágak, harcias rovarok rontanak neki, végül indák tekerednek köré, nem tud tovább menni.
Kira és Vezető a képességeik segítségével gondolatban tudnak egymással kommunikálni. Vezető azt üzeni Mattynek, hogy most szükségük van az ő képességére. Matty a földön fekve várja a halált, ekkor azonban a képessége életre kel. Kira jobban lesz, Vezetőt elengedik az indák. Faluban az emberek olyanok lesznek, mint régen, Erdő újra békés. Vezető rátalál Kiráékra, Matty teste azonban már élettelen. Vezető elmondja, hogy a fiú igazi neve Gyógyító lett volna. Aztán elindulnak Falu felé.
Vélemény:
Tetszett a cserepiac metaforája, ami azt mutatta be, hogy az emberek ostoba tárgyakért, célokért képesek feladni önmagukat és a családjukat. Erdő pedig az emberek lelkének változását képezte le, mikor ők ellenségesek lettek, Erdő is azzá lett. Tényleg nagyon szép metaforák, de ahhoz azért kevés ennyi ötlet, hogy könyvet írjanak köréjük. Márpedig itt ez történt. Szerintem az írónő kicsit belefáradt ebbe a sorozatba, lusta volt ennél többet kitalálni. De az is lehet, hogy csak én fáradtam bele a sorozat olvasásába, ki tudja? Nekem ez nagyon kevéske mondanivaló volt.
Tetszett a cserepiac metaforája, ami azt mutatta be, hogy az emberek ostoba tárgyakért, célokért képesek feladni önmagukat és a családjukat. Erdő pedig az emberek lelkének változását képezte le, mikor ők ellenségesek lettek, Erdő is azzá lett. Tényleg nagyon szép metaforák, de ahhoz azért kevés ennyi ötlet, hogy könyvet írjanak köréjük. Márpedig itt ez történt. Szerintem az írónő kicsit belefáradt ebbe a sorozatba, lusta volt ennél többet kitalálni. De az is lehet, hogy csak én fáradtam bele a sorozat olvasásába, ki tudja? Nekem ez nagyon kevéske mondanivaló volt.
SPOILERES VÉLEMÉNY:
Falu lakói ostoba viselkedésének ellensúlyaként ott volt Látó és Vezető bölcsessége, Matty önfeláldozása, Kira szerénysége. Nagyon szép gondolat, hogy Kira elégedett úgy is magával, hogy rossz a lába, s nem akar egészséges lenni (bár utóbbit én butaságnak tartom, de mindegy), ahogy az is, hogy Vezető szépnek látja a lányt a kicsavarodott lábával együtt is. Matty önfeláldozása is nagyon szép volt, engem valahogy mégsem hatott meg. De nemcsak az ő halála, valahogy az egész történet sem, túl közhelyes volt nekem az egész.
Az pedig érthetetlen volt számomra, hogy bár Jonas (Vezető néven) és Kira is szerepelt ebben a kötetben, az ő történetük teljesen lényegtelen volt, gyakorlatilag néhány mondatban el voltak „intézve”.
Bevallom, nem értettem, hogy miként jöhetett Jonas után az örökítő könyvtára hajón. A könyvek vezették a hajót, vagy mi? Értem, hogy az írónő ebbe a kötetbe nem akart senkit áthozni Jonas múltjából, de ez akkor is nagyon fura volt. Ahogy az is, hogy Jonas a húga és az örökítő sorsára sem volt kíváncsi, meg sem fordult a fejében, hogy visszatérjen régi közösségébe, akár csak látogatóba, azután se, hogy úgy gondolta, már megbocsátottak neki.
Igazándiból nem derült ki az sem, hogy Kira falujában mitől változtak meg a dolgok, miként lett minden szép és jó. Oké, Kira meg tudja hímezni a jövőt, na és? Hímzett valami szép jövőt, rendben, de miért hallgattak volna rá az ottaniak, akik előtte semmibe vették? Ezt azért kifejthette volna kicsit jobban is az írónő, ahelyett, hogy harmadjára is leírja, hogy Falu lakói a cserepiacon milyen ostobán cserélik el értékes tulajdonságaikat, családjukat.
Szóval összességében ennek a résznek a mondanivalója nekem kevéske volt, viszont az jó szájbarágósan volt tálalva, az előző kötetek nyitva hagyott kérdéseinek elvarrására pedig semmi figyelmet nem szentelt az írónő. Nekem ez a rész egyértelműen „nem jött be”. Csak azért nem lettem nagyon pipa a végére, mert könnyen és gyorsan elolvasható könyv volt, így legalább sok időt nem kellett pazarolnom rá.
Majd elfelejtettem, azt se teljesen értettem, hogy miért kapott itt más jelentést a túlra látás képessége, mint az első kötetben. Ott a színek érzékelésének képességét jelentette szerintem, esetleg még az emlékek befogadásának képességét, de semmiképpen nem azt, amit itt: hogy Jonas nagy fizikai távolságokra is képes volt ellátni, sőt emberek fejébe is bele tudott látni. Mit jelent ez? Más közegben ez a képesség is mássá válik? Vagy lehet, hogy eredetileg is csak ennyi volt a képesség, hogy távolra látott Jonas, az emlékek lehet, hogy nem is emlékek voltak, hanem más vidékekre látott el ő és az örökítő? Zavaros volt ez is, és ez sem lett tisztázva a könyvben. Továbbá azt se értettem, ha Erdő Falu lakói lelkivilágának tükörképe, akkor azokat, akik el akarták hagyni Falut, de Erdő megölte őket, valójában Falu lakói akarták megölni? De miért?
Falu lakói ostoba viselkedésének ellensúlyaként ott volt Látó és Vezető bölcsessége, Matty önfeláldozása, Kira szerénysége. Nagyon szép gondolat, hogy Kira elégedett úgy is magával, hogy rossz a lába, s nem akar egészséges lenni (bár utóbbit én butaságnak tartom, de mindegy), ahogy az is, hogy Vezető szépnek látja a lányt a kicsavarodott lábával együtt is. Matty önfeláldozása is nagyon szép volt, engem valahogy mégsem hatott meg. De nemcsak az ő halála, valahogy az egész történet sem, túl közhelyes volt nekem az egész.
Az pedig érthetetlen volt számomra, hogy bár Jonas (Vezető néven) és Kira is szerepelt ebben a kötetben, az ő történetük teljesen lényegtelen volt, gyakorlatilag néhány mondatban el voltak „intézve”.
Bevallom, nem értettem, hogy miként jöhetett Jonas után az örökítő könyvtára hajón. A könyvek vezették a hajót, vagy mi? Értem, hogy az írónő ebbe a kötetbe nem akart senkit áthozni Jonas múltjából, de ez akkor is nagyon fura volt. Ahogy az is, hogy Jonas a húga és az örökítő sorsára sem volt kíváncsi, meg sem fordult a fejében, hogy visszatérjen régi közösségébe, akár csak látogatóba, azután se, hogy úgy gondolta, már megbocsátottak neki.
Igazándiból nem derült ki az sem, hogy Kira falujában mitől változtak meg a dolgok, miként lett minden szép és jó. Oké, Kira meg tudja hímezni a jövőt, na és? Hímzett valami szép jövőt, rendben, de miért hallgattak volna rá az ottaniak, akik előtte semmibe vették? Ezt azért kifejthette volna kicsit jobban is az írónő, ahelyett, hogy harmadjára is leírja, hogy Falu lakói a cserepiacon milyen ostobán cserélik el értékes tulajdonságaikat, családjukat.
Szóval összességében ennek a résznek a mondanivalója nekem kevéske volt, viszont az jó szájbarágósan volt tálalva, az előző kötetek nyitva hagyott kérdéseinek elvarrására pedig semmi figyelmet nem szentelt az írónő. Nekem ez a rész egyértelműen „nem jött be”. Csak azért nem lettem nagyon pipa a végére, mert könnyen és gyorsan elolvasható könyv volt, így legalább sok időt nem kellett pazarolnom rá.
Majd elfelejtettem, azt se teljesen értettem, hogy miért kapott itt más jelentést a túlra látás képessége, mint az első kötetben. Ott a színek érzékelésének képességét jelentette szerintem, esetleg még az emlékek befogadásának képességét, de semmiképpen nem azt, amit itt: hogy Jonas nagy fizikai távolságokra is képes volt ellátni, sőt emberek fejébe is bele tudott látni. Mit jelent ez? Más közegben ez a képesség is mássá válik? Vagy lehet, hogy eredetileg is csak ennyi volt a képesség, hogy távolra látott Jonas, az emlékek lehet, hogy nem is emlékek voltak, hanem más vidékekre látott el ő és az örökítő? Zavaros volt ez is, és ez sem lett tisztázva a könyvben. Továbbá azt se értettem, ha Erdő Falu lakói lelkivilágának tükörképe, akkor azokat, akik el akarták hagyni Falut, de Erdő megölte őket, valójában Falu lakói akarták megölni? De miért?
Tetszési index:
51%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése